Pantaleón ​és a hölgyvendégek 131 csillagozás

Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pantaleón ​Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendég-szolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik, maga Pantaleón pedig valóságos legenda lesz: az örömlányok istenítik, a katonák hálásak neki, az erkölcs őrei kígyót-békát kiabálnak rá, felettesei pedig döbbent ámulattal figyelik lendületes tevékenységét. Egyedül Pachita, a felesége nem tudja, mit is rejt az a szupertitkos megbízatás, amellyel férjét a babonákkal, vallási fanatikusokkal és széplányokkal teli forró Amazóniába küldték.
Pantaleón maga a megtestesült tisztesség (színtiszta ügybuzgalomból személyesen teszteli a szolgálatra… (tovább)

Eredeti cím: Pantaleón y las visitadoras

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár I.

>!
Titis, 2019
ISBN: 9786155157523 · Felolvasta: Kern András
>!
Európa, Budapest, 2008
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785211 · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Európa, Budapest, 2005
420 oldal · ISBN: 9630777169 · Fordította: Huszágh Nándor

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 10

Most olvassa 11

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

A Hölgyvendég Szolgálat humoros – nevettetős története, igazi komédia dél-amerikai kivitelben – hisz ott sem mások az emberek, a katonák. Lehet csak szórakoztató irodalomként is olvasni, de jobb ha kissé belegondolunk a mondanivalóba. A hatalom precíz kiszolgálói mindenütt előbújnak bármi légyen is a tevékenység célja, s a kezdeti tréfás vidámság az oldalak fogytán egyre sötétebb árnyalatot kap nem véletlenül. Nagyszerű regény!

2 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Régóta várólistás volt ez a könyv, végül az aktuális molyklub erotikus témája adta meg az utolsó lökést, hogy kézbe vegyem. Fülledt mondjuk legfeljebb az éghajlat volt benne, egyébként gondolom, azért került rá a címke, mert szexről van szó benne (a katonáknak prostituáltakat szerveznek, mert különben a környékbeli lányokat-asszonyokat zaklatják). Legtöbbször csak utalnak rá, talán két helyen van kicsit konkrétabb leírás, de azokban sincs semmi erotikus. (Vagy csak nekem hűti le azonnal a szöveget, ha a felnőtt férfi a „fülecskéjét”* akarja harapdáltatni, és egyébként is gyerekeskedik. A másik helyen – a legvégén, ha valaki olvasta, szerintem tudja, mire gondolok – is csak minimális utalás van arra, hogy mi fog következni, de egészen máson van a hangsúly – lelőném a poént, ha ezt részletesebben leírnám).

Nem olvastam még mást a szerzőtől, úgyhogy nem tudom, ez mennyire sajátja minden művében, de igazán egyedinek találtam a bekezdésenként váltakozó képeket. Minden egyéb tagolás nélkül, a következő bekezdésben válaszoló szereplőről csak pár mondat után derül ki, hogy nem az előzőre reagál, nem annak a jelenetnek a folytatását olvassuk. Először csak kapkodtam a fejem, de bele lehetett jönni: olyan volt, mint egy sűrű vágásokkal operáló film, csak villantak egymás után a snittek, és ha felvette az ember a ritmust, kifejezetten élvezetes volt.

Az ilyen szokatlanul gyors váltásokkal megírt szövegen kívül katonai jelentésekből, levelekből, valamint egy rádióműsor leiratából és egy újság különkiadásából áll a regény. Gyakorlatilag nincs is klasszikus próza (azt hiszem), mégis tökéletesen összeállt a történet. A merev katonai nyelvezettel, a feleség lánytestvéréhez írt levelének zavartan kuncogó körülírásaival, a médiamegjelenésekben szintén a ki nem mondhatósággal elkerüli a szexualitással kapcsolatos nyelv problémáját, amely ugyan nem tudom, a spanyolban létezik-e, de a magyarban általános fordítói probléma a semleges kifejezések hiánya (angolról is, de ha megnyúznak se tudok példát mondani).

Nagyon tetszett a Kínai Porfirio akcentusa (r helyett l): szuperül végigvitt, értelmezést nem zavaró megoldás született, ha valaki csak utánozta, azt is rögtön érzékeltük. Remek fordítói döntés.

Érdekes volt a másik szál, egy vallási szekta kialakulásának sokszor gyomorforgató eseményei, és ahogy a két „problémás helyzet” (a szekta durvulása és térhódítása és a hölgyvendég szolgálat sikere és terjeszkedése) párhuzamosan eszkalálódik spoiler. Könnyen olvasható, hümmöghetünk egy sort az emberi természeten is, abszolút élvezhető volt (csak nem úgy).

*A spanyol nyelvben talán nem üt ennyire vissza a becézgetés, nekem a felnőtt férfit Pantitának szólítás is nagyon idegen volt. (Persze ahol lehet egy egész országot Velencécskének nevezni spoiler, ez biztos nem olyan szokatlan.)

17 hozzászólás
>!
pwz ISP
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Minden korszak kitermeli a maga végtelenül céltudatos embereit. A hatékonyság mindenek felett! :D
Komoly megközelítésben:
– Robert Merle: Mesterségem a halál
– Michel Tournier: A rémkirály
Kicsit könnyedebb kivitelben:
– Örkény István: Tóték
+ Rejtő Jenő nem egy története :D

Ez meg a kettő rész keveréke!
Nekem nagyon tetszett, a probléma ilyen megközelítése és a megvalósítás is :). Tiszta matek :D, vagyis akár @Khimaira-nak is ajánlhatjuk – aki szereti a matekot! :) Kíváncsi lennék, hogyan lehetne ezt a könyvet matek oktatási segédletként használni – persze, csak főiskolai, egyetemi szinten. ;) @vicomte értékelésében szépen leírt másik két réteget, ez az én harmadik rétegem :D
A katonaság meg régen nem csak Peruban volt ilyen, hanem bizony más országokban is működtettek hasonló „intézményeket”, bár funkciójukat tekintve korábban általában hírszerző tevékenységet (II. vh.) szántak nekik.
A saját – egyéb – példák idézését most hagyjuk, azt fedje jótékony homály … ;)
Nagyon rokonnak éreztem Hrabal, vagy Örkény műveivel. Ha rászánod magad, hogy elolvasod, akkor a „kockázatok és mellékhatások tekintetében” be kell vállalnod néhány dolgot, úgy mint nevetés, nevetés könnycseppekkel és ezek rokon verziói.
A párhuzamos jelenetek elaprózása és a részek összekeverése néha furcsa lehet, de szerintem ezt is gyorsan meg lehet szokni.
Summa summárum: remek kis perui (dél-amerikai) korrajz komikus, szatirikus elemekkel :D
Fura volt a 2000-es perui, modern feldolgozást látni… :D

41 hozzászólás
>!
Fapicula
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Jó volt ez! Igaz, az első fejezet olvasása közben majdnem becsuktam a könyvet, mert nagyon zavaros volt, de szerencsére csak néhány fejezet volt ilyen „ömlesztett” stílusban tálalva. Egyébként meg nagyon is illett a cselekményhez a többféle kifejezésmód.
A történet érdekes és tragikusan vicces. Szóval tényleg jó volt ez :)

1 hozzászólás
>!
Bori_L P
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Anno egyik első találkozásom volt a dél-amerikai irodalommal. Nagy általánosságban nem vagyok jóban a vicces-humoros irodalommal, de Pantoja százados története még engem is megvett magának. Ha lehántjuk a komédia-réteget, bizonyára vannak alatta mások, mélyebb jelentések, értelmezések, de én most csak kikapcsolódásként olvastam, úgyhogy megelégedtem a Hölgyvendég Szolgálattal és Pantoja szerencsétlenkedéseivel.

A történet igazán fűszeres, minden ízében dél-amerikai alkotás: nem hiányoznak a nők (hah!), az őrült hívők, és a perui élővilágra való kikacsintás sem.

>!
vicomte P
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

A könyv első szintje rendkívül mulatságos, igazi vérbő komédia, amit nagyon jó olvasni, főleg annak, aki hozzám hasonlóan volt katona, és a volt „szerencséje” a saját bőrén megtanulni azt a fajta hozzáállást, ami minden sereget jellemez.
Azonban nem túl erősen megkapargatva, közvetlenül a felszín alatt talált kép már sokkal riasztóbb. Pantaleonból és a hozzá hasonlókból válnak a hatalom tökéletes és legtörekvőbb kiszolgálói, akik bármilyen feladatot ugyanazzal a technokrata precizitással és hatékonysággal próbálnak meg ellátni.
S az, hogy kupleráj vagy haláltábor szervezése a feladat már szinte másodlagos kérdés – a megfelelési vágy többnyire elnyomja a háborgó lelkiismeret szavát.

>!
szökött_csincsilla
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

A könyv elején fel-felnézve és elmosolyodva azon tűnődtem, hogy nem olyan-e a Pantaleón, mintha egy kelet-európai mester szállt volna alá a dzsungelbe, mondjuk Hrabal. Aztán, a vallási fundamentalizmus megjelenésével, és megerősödésével egyre komorabb és sötétebb tónusok kezdtek el dominálni, a történet pedig egyre inkább vált dél-amerikaivá. Oldalról-oldalra egyre távolabbinak éreztem magamhoz a regényt, annak hőseit, és egyre fullasztóbbnak annak atmoszféráját. Persze ez semmit nem von le a regény értékéből. Véleményem szerint Llosa nagyjából ezt is akarta elérni az olvasónál.
A regény külön említést érdemlő erénye, hogy a hagyományos elbeszélési formák mellett, a történet hol levelekben csordogál, hol újságcikkekbe integrálódik, hol pedig élő rádióműsorokban mesélődik, hogy aztán újra a hagyományos utat követve szövődjön tovább.
Mindent egybevetve a Pantaleón és a hölgyvendégek egy szórakoztató, elgondolkodtató, helyenként talán sokkoló, ámde nagyszerű regény, amelyet nem csak a szerzővel ismerkedő, vagy a dél amerikai irodalmat éppen felfedező embereknek ajánlok, hanem azoknak is, akik (mondjuk az Y generáció tagjaként) magával a (regény)olvasással is éppen most vannak barátkozóban.

>!
juszuf
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

A cím nem félrevezetés, itt bizony örömlányok is lesznek, nem is kevés, és az egész vicces, odateszem az ujjam a sorhoz, és fel kell néznem a buszon, mert vigyorgok.

A cím után viszont résen kell lenni, és mindenképpen túl kell lépni az első oldalak döbbenetén, és elfogadni, hogy valóban ebben a montázsszerű stílusban lesz megírva a könyv egy jelentős része, mert később egyértelműen kiderül: a bekezdésenkénti helyszínváltások, és ugyanígy a katonai jelentések és újságcikkek beékelődései korántsem valami öncélú írói őrjöngés eredményei. Bravúros, okos.

A mélyebb olvasat:
A többi értékelést olvasva először ordas túlzásnak éreztem a Mesterségem a halál idecitálását, mert jóllehet az ezredes az utolsó oldalakon sem tudja eldönteni, hogy Pantaleón Pantoja „egy ártatlan balfácán-e, vagy pedig egy elképesztően cinikus fráter”, én – aki olvastam a mottót is – könnyebben döntöttem. De ahogy fogalmazgattam ezt az értékelést rá kellett jönnöm, hogy Rudolf Höß/Lang esetében is ugyanilyen könnyen hozok ítéletet, pedig a díszlet kicserélésén túl* tényleg nincs sok eltérés.
Az persze szinte biztos, hogy ez nem egy erősen sminkelt, lenge ruházatú, ringó mellű holokauszt regény, de azért megér pár fröccsnyi merengést a gondolat.

*igen tudom, hogy milliók lemészárlása és férfiak kielégítése között azért lebeg egy aprócska különbség

>!
Mwokar
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Kifejezetten érdekes volt a stílusa/szerkesztése a regénynek … életemben nem olvastam ilyet … az első fejezetekben nem bírtam, nem rossz néven venni, hogy erőszakot tesz rajtam a stílusa: nem lehetett rajta átsiklani, képtelenség „gyors-olvasni”, … ha egyszerre két-három helyszín, két-három teljesen más időpontban és teljesen más személyek közti párbeszédek vannak totálisan összekeverve, mindenféle „narráció” nélkül … amit itt mások nagyon szemléletesen „ömlesztett” stílusnak neveztek… :)) … éjszaka olvastam főleg, amikor már valamelyest tompább az ember … és az első órákban csak kapkodtam a fejem „mi-van?-mivan-mivan??!” …. aztán amikor bejött a narráció … hasonlóan egyedi fogalmazástechnikával … szellemi torna a Hülyegyereknek :)) …üdítő volt.. tom, nem akkora kaland, de ez határozottan megtetszett … a szöveg egyébként könnyen olvasható, tartalmában andalítóan fülledt, az „ömlesztett” stílus miatt viszont pörgős hatást kelt az egyébként szatirikus mű. Szatírikus, cseppet sem cinikus … a semmi pikírt nüansz…. és ettől lesz olyan … otthonosan … mediterrán?! … bármi is legyen, kifejezetten kellemes szórakozás.
Én nagyon csíptem Pan-Pant, közel állt hozzám, ahogy „építkezik"/szervez/intéz/számít/motivál. Mi csak egy dologban különbözünk, neki szüksége van Főnökre, fentről jövő utasításra … egyfajta védettség miatt … mert "különben összeroppan az élet súlya alatt”?!, … ha nem hiszi azt, hogy valaminek a szerves része éppen?! … milyen hétköznapi egy „felmentés”, mégis annyira hihetetlen ennek az illúziónak, az önámításnak az ereje/hatalma …(megint a Hülyegyerek – gondolom csak én csodálkozom ezen a banális dolgon ilyen őszintén újra és újra) …. miközben valójában senki nem vállalja őt fel … de ez csak Pantaléon személyes tragédiája… sokkal több is van ebben a regényben, mint Panta személye/krónikája … én szinte semmi térdcsapkodósan vicceset nem találtam benne, túlságosan életszagú volt … és anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani … én biztos nem vonnék szoros párhuzamot Merle emlegetett művével, sem a Rémkirállyal… szerintem más volt a szándék…
… a regény olvasását csak ajánlani tudom.

>!
Fermin
Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Nagyon szórakoztató olvasmány. A regény témája elég különleges, amit Vargas-Llosa rendkívül humorosan közelít meg. A szereplők is nagyon szerethető figurák.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

– Nem vagyok olyan, mint a többiek, ez az én balszerencsém velem sohasem az történik, mint másokkal – ejti el a fésűt, merül gondolataiba, töpreng fennhangon Pantaleón Pantoja. – Fiatal koromban még annyira se szerettem enni, mint most. De alighogy megkaptam az első feladatomat, egy ezred élelmezését, farkasétvágy ébredt fel bennem. Azzal telt a napom, hogy ettem, recepteket olvastam, megtanultam főzni. Új megbízást kaptam, és isten veletek ételek, a szabászat kezdett érdekelni, a ruhák, a divat, a laktanyaparancsnok azt hitte, homokos vagyok. Pedig, most már tudom, csak az történt, hogy rám bízták a helyőrség ruhaellátást.
– Nehogy egyszer egy elmegyógyintézet vezetését bízzák rád, Panta, mert az első dolgod az lenne, hogy bediliznél…

218-219. oldal (Magvető Kiadó, 1977)

2 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill

– Az őserdei vidéken feltámadt hölgyvendégéhséget még maga Jézus Krisztus se tudja lecsillapítani, Tigris

331. oldal

1 hozzászólás
>!
sagittarius

Tehát a nők többsége harminc felé közeleg, de szinte mindegyikük jó megjelenésű, főleg, ha az ember messziről nézi őket, és ha funkcionális szempontok, nem pedig kifinomult igények alapján ítéli meg őket, (…)

58. oldal, 2. (Európa, 2002)

>!
sagittarius

(…) a legtehetségesebb és leghatékonyabb örömlányok egy eredményes éjszakai műszakban (szombaton vagy ünnep előestéjén) mintegy húsz szolgáltatást képesek eszközölni, anélkül, hogy túlságosan kimerülnének, és ezt egy számítás teszi lehetővé: egy tíz főből álló, legnagyobb teljesítményű hölgyvendégekből összeválogatott különítmény havonta 4800 egyszerű és természetes szolgáltatást tudna nyújtani (hatnapos munkahét), ha full time és akadályoztatás nélkül dolgozik. Tehát, a maximális célként kitűzött havi 104 712 szolgáltatás biztosításához egy 2115 fős, legmagasabb kategóriájú hölgyvendégekből válogatott állandó testületre lenne szükség, mely teljes munkaidőben és minden akadályoztatás nélkül dolgozna.

61. oldal, 2 (Európa, 2002)

>!
sagittarius

Befejezésül, a jelentés kényes témájának ellensúlyozása érdekében alulírott egy derűs és személyes jellegű anekdotát bátorkodik elmondani, miszerint a Chuchupe Házában tett látogatása majdnem hajnali négy óráig elhúzódott, melynek kiváltó oka a kényszerű és bőséges italozás volt, amelyben alulírottnak nincsen kellő gyakorlata, minthogy egyáltalán nem kedveli az italt, amitől egyébként az orvos is eltiltotta (a szerencsére már megoperált aranyere miatt).

65. oldal, 2 (Európa, 2002)

>!
Sárhelyi_Erika I

– (…) azelőtt, erről már meséltem neked, csak tíz-tizenöt naponként jött rá a szerelmeskedhetnék (…), most meg minden második, harmadik nap kedve támad rá a gazembernek, és nekem állandóan fékeznem kell a hevességét, mert, ugye, ez sem vezet jóra ebben a hőségben és tapadós nedvességben. Ráadásul, arra is gondolok, hogy megárthat neki, hiszen azt mondják, megtámadja az agyvelőt, és Pulpito Garrasco férjéről is az a hír járta, hogy a túlzásba vitt enyelgéstől lett agyalágyult.

69. oldal (Magvető)

>!
freegyes

Különben is, nekem szükségem van arra, hogy parancsnokaim legyenek. Ha nem lennének, nem tudnám, mihez kezdjek, úgy érezném, rám szakad a világ.

293. oldal (Magvető)

>!
alonette

Vigyázzon, én olyan vagyok, mint a rák, imádok az ár ellen haladni. Ha ennyire semmibe vesz, még beleszeretek magába.

Kapcsolódó szócikkek: rák
>!
alonette

… a sírás olyan a hölgyeknél, mint a harmat a virágoknál.


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: Moll Flanders
Susan Kren: A szent szajha
Passuth László: Lagúnák
Diane Haeger: A rivális
Honoré de Balzac: Széplányok tündöklése és nyomorúsága
Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
Madeline Hunter: Merész álmok
Douglas Carlton Abrams: Don Juan elveszett naplója
Szepes Mária: Corinna története