Öt ​sarok 13 csillagozás

Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Egy ​dúsgazdag perui bányamérnök és egy paksaméta fotó. Nagyon kínos fotó. Enrique Cárdenas borzadva ismeri fel magát egy tucatnyi prostituált közt, meztelenül, a legkülönfélébb pozitúrákban, az elé tett felvételeken. Zsarolás. A zsaroló Rolando Garro, egy bulvárlap főszerkesztője, a képeket titokban készítették egy orgián.
Cárdenas nem fizet, a fotók megjelennek. Három utánnyomás egyetlen nap alatt! Óriási a botrány, a szégyen, egész Lima ezen csámcsog, a bányamérnök családja romokban.
A főszerkesztőt nemsokára bestiálisan meggyilkolják – és a gyanú természetesen Cárdenasra terelődik…
A kilencvenes években járunk, Fujimori elnöksége és a Fényes Ösvény terrorcselekményei idején, amikor Peru tényleges vezetése gyakorlatilag a titkosszolgálat főnökének a kezében van, és amikor Fujimori (akivel szemben egyébként Vargas Llosa alulmaradt az elnökválasztási küzdelemben) jó pár évre a gátlástalan korrupció mocsarába süllyesztette az országot.

A Nobel-díjas… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2017
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634057062 · Fordította: Szőnyi Ferenc

Enciklopédia 3


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Azt hittem, jó lesz. Adott egy Nobel-díjas író. Adott egy kellőképpen véresen meggyilkolt bulvárújságíró. Adott továbbá a ’90-es évek Peruja Fujimori elnöksége idején – dúl a korrupció, dolgozik a Fényes Ösvény terrorszervezet, amire hivatkozva a kormányzat szükségállapotot vezet be, és a szükségállapot örvén – mintegy mellékesen – szisztematikusan elkezdi kicsinálni az ellenzéket. A „kicsinálás” agytrösztje pedig a rejtélyes Doktor, a titkosszolgálat vezetője, aki nem habozik igénybe venni egyes gátlástalan sajtóorgánumok segítségét sem. Minden együtt van, hogy egy varacskos Peru Noir-t kapjunk, úgyhogy én kezdtem is írni fejben egy jó kis áthallásos értékelést, de olyat, hogy amikor a NER meglátja tükröződni magát benne, hát recsegve-ropogva dől bele saját dugájába. Nos, nem jött össze.

Kezdjük ott, hogy Vargas Llosa könyve krimiként nem működik. Az még hagyján, hogy a könyv feléig kell várni a gyilkosságra – addig ugyanis a teljesen indokolatlanul bő lére eresztett mellékszálakkal vagyunk elfoglalva. (Ezek közül egy – a leszbikus feleségek szála – egyenesen felesleges. Meglehet, a közeg romlottságára akar célozgatni vele a szerző, de nekem végig úgy tűnt, hogy inkább egy becsületben megőszült Casanova szexuális vágyálmainak projekcióját látom.) Aztán a gyilkos személyén sincs mit gondolkodni – talán három oldal van a könyvben, amíg nem totálisan nyilvánvaló, ki mit kavar, és miért. De ez még megbocsátható lenne, ha társadalomkritikaként működne a sztori. De nem. Az világos, hogy Llosa irgalmatlanul ki van akadva Fujimorira* és baráti körére, csak az a baj, hogy ezt a dühöt nem képes desztillálni – ennek köszönhetően pedig ez a valami, amit a kezemben tartok, nem regény lesz, hanem egy szimpla propagandaszöveg, vérbeli (bár olvasmányos) agitáció, egy az egyben a szocreál modorában**. Egyszerűen mindent a szánkba akar rágni, de úgy, mintha ötéves gyerekek lennénk, akik képtelenek az elejtett megjegyzéseket, a szimbólumokat, az iróniát vagy a sejtetéseket kezelni. És ez nagyon bosszant. Mert elvártam volna egy ilyen rutinos írófejedelemtől, hogy ne nézzen már hülyének – ne kiskanállal tömködje le a torkomon a pürét, van nekem fogam is, a szilárd táplálékkal is elboldogulok.

* Aki amúgy 1990-ben legyőzte Llosát az elnöki címért folyó versenyben – ha Llosa győzött volna, biztos most Fujimori írna róla egy kiváltképp dühös regényt. Lehet, úgy lett volna jobb. (Nem mellesleg: az ex-elnök úr mainapság börtönbüntetését tölti, holmi halálbrigádos ügyek miatt. Bizony, akadnak ex-elnökök, akik ilyesformán tengetik öreg napjaikat. Csak úgy mondom.)
** No, azért ismerjük el: jóval több direktben ábrázolt szexualitással. Ebben tagadhatatlanul Alekszej Tolsztoj és a többi sztálinista programíró fölé nő.

13 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IP
Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Négy csillagot adni erre a könyvre olyan, mint felsegíteni a porban fetrengő nyolcvanéves bácsit, aki két utcával arrébb még könyékig matatott a kismamák, kisnyugdíjasok, kisgyerekek és kiskutyák zsebében, majd az ékszerekkel, órákkal, gumicsontokkal és tárcákkal telepakolt ballonkabátjában rejtőzködve még egy kisbaba cumisüvegét is kicsente a babakocsiból: kissé ambivalens.
Kövezzetek meg, szerintem egy kevésbé ismert író neve alatt ez a könyv nem csúszott volna le 55 százalékra, sőt, ha Varga Llosa saját mércéje szerint a regény a „kisujjból kirázott, pénzkereséshez megfelelő” kategóriába sorolandó is, sok alkotó a két kezét tenné össze egy legalább ilyen jól sikerült sztoriért – mert ugye sose mindegy, ki rontja el a saját ötletét és mennyire.

Tény: az Öt sarok egy konceptuálisan elhibázottnak tűnő, faék egyszerűségű kis bűnügyi ponyva, szépirodalmi felhangok nélkül, üzeneteknek vélt motívumokkal megspékelve, amik azonban maximum fricskák és prosztó odamondogatások lehetnek csak. Nem kifizetődő azt hinni, hogy a mű több annál, amit a fülszöveg sugall, és még ebben az esetben is ordítani fognak a hibái. Felesleges mellékszálak, minimum kínos szexjelenetek, elhibázott arányok, hiteltelen karakterfejlődés, túl egyszerű logika, és így tovább – ritkán szégyellem el magam egy könyv olvasása közben, akkor is inkább a borító okán, de ezúttal határozottan kínosan feszengtem végig azokat a fejezeteket, amikben Marisa és Chabela nyalták-falták egymást – nem azért, mert prűd vagyok, hanem mert színvonaltalan és funkció nélküli pornográfia zajlott a lapokon, punktum.
Csakhogy az Öt sarok, bár mindent elkövet, nem tudja elfedni írója kilétét: a szöveg legalapvetőbb szöveteiben ott van Vargas Llosa. Tagadhatatlanul övé rengeteg remekül sikerült párbeszéd, Luciano meséje a családja múltjáról, a sztori végén térben és időben egymásba csúsztatott jelenetek, az a néhány sor, amiben Kusat úr szóhoz jut, a finálé erősen jelképes kettőssége, amiben a gazdagok kefélnek, a zsurnaliszták pedig öntudatra ébrednek. Mondanám még, hogy olvasmányos is a fogalmazványa, de ez inkább annak köszönhető, hogy terjedelme 80 százalékában nyoma sincs benne stílusnak, nyelvi leleménynek, bármi efféle egyéni karakternek – valahogy mégsem sótlannak, inkább diszkrétnek nevezném az összképet. Nem igazán tudtam rá haragudni, tekintve, hogy minden pongyolaságával együtt két napig elég jól eléldegéltem a világában.

És mivel a mondanivalót már-már marginális részletnek könyveltem el, nem kell vesződnöm azzal sem, hogy elemezgessem Mario barátunk fájóan fekete-fehér, tematikailag a Katharine Blum elveszett tisztességét idézgető pamfletjének aktuálpolitikai kiszólásait – értem és megértem, hogy még mindig fájnak neki az 1990-es esztendő eseményei, de érzésem szerint ő sem gondolta komolyan, hogy Fujimori elnök híres-hírhedt tíz esztendejéről ezzel a könyvvel fogja lerántani a leplet. Attól bizony nagyon messze járunk…

Mindent egybevetve: kegyelem négy csillag, mert az 55 százalék még mindig méltatlan. Talán 65 körül reálisan állnánk. Vargas Llosa rajongók csak tequilával fogyasszák, lehetőleg társaságban, hogy tudjanak sírni és nevetni egymás vállán. Egyébként előítéletek és túlzásba vitt elvárások nélkül egészen szórakoztató, és egy llosai életművel az ember háta mögött talán vagányságnak is titulálhatnánk az Öt sarok megírását és kiadását – ez a verzió jobban is illene a szerzőhöz, mint bármelyik másik.

>!
Európa, Budapest, 2017
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634057062 · Fordította: Szőnyi Ferenc
8 hozzászólás
>!
SKi
Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Aki írt már egy „A város és a kutyák”-at, az miért süllyed le erre a szintre? Értem én, hogy elfogyott a kraft, na de na!

>!
Barbár
Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Könnyű nyári olvasmány nekünk, laza ujjgyakorlat a szerzőnek. Van benne zsarolás, börtönélmények, gyilkosság, bulvár újságírás, erotika. Közben bővülnek az ismereteink a diktatúra természetéről.
Fura úgy olvasni a diktatúráról, hogy közben nem szörnyülködünk, még csak ökölbe sem szorul a kezünk, de ez a történet így van megírva, ilyen lazán. Amúgy meg hallottunk már szörnyűbb dolgokról is, a gyilkos személyét pedig különösebb megerőltetés nélkül kitaláljuk. A komoly mondanivalót az erotika bőven oldja, szinte jobban izgulunk azon, hogy az édes hármasból lesz-e édes négyes, mint azon, hogy mi lesz a történet végén a leleplező cikksorozat hatása. A slusszpoén akkor lett volna igazán erős, ha a családi moziban Luciano levetíti a másik három hancúrozásait mutató filmet, közölve, hogy a miami ház be volt kamerázva.
Nem rossz ez azért, két sör között. Az talán elgondolkodtató – a könyv nagyon jól megírt hátsó borítóján is olvasható Fujimori – Vargas Llosa elnökválasztási párharc ismeretében – , hogy elegáns dolog-e belerúgni a földön fekvő ellenfélbe.


Népszerű idézetek

>!
Nazanszkij 

Elhallgatott, és lassan, tetőtől talpig végignézett rajta, újra végiggyomlálva a szemével, minta ki akarná kutatni a legbensőbb titkait is, amiket a lány az emlékezetében és a szívében őriz.

234. oldal, XIX. A Picur és a hatalom (Európa, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Arévalo Merejildo Mallku: Inka beavatás, avagy a puma ébredése
Annie BluE: Tükör és kapirga
Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
Thomas Thiemeyer: Az esőfalók városa
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Gyürk Sarolta: A végső leosztás
Nino Palumbo: Az adótiszt
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek