Julia ​néni és a tollnok 83 csillagozás

Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Az író új regényében egy írói becsvágyat melengető ifjú keresi helyét Limában, az ötvenes évek nagy múltú és elmaradott hivalgó és mégis nyomorúságos világvárosában, egy gazdag és népes úricsalád szeretve fojtogató vadonában, lap- és rádiószerkesztőségek bohém zűrzavarában, hazájában, a sorsválasztás vagy -vállalás válságos pillanatából egyszerre nyílik kilátásunk egy komoly-vidám, hősies-botrányos, de nemcsak férfivá hanem íróvá is érlelő nagy szerelem felé és a tömegfogyasztásra termelő irodalmi giccs groteszk – alkotáslélektanilag és művészetszociológiailag egyaránt érdekfeszítő – kalandja felé. Ennek az arányosan építkező, kellemes könyvnek – amely valóságos eseményeket vegyít zseniális stílusparódiákkal – különös zamatot ad, hogy nemcsak a környezet- és társadalomrajza hiteles, hanem hőse is, mert az ifjú maga a tizennyolc éves Vargas Llosa.

Eredeti cím: La tía Julia y el escribidor

Eredeti megjelenés éve: 1977

>!
Helikon, Budapest, 2021
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634796060 · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Európa, Budapest, 2000
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 963076699x · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Európa, Budapest, 1983
498 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630729709 · Fordította: Huszágh Nándor

Enciklopédia 6


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Ez a könyv tréfák és képtelenebbnél képtelenebb történetek szövevényes halmaza, melyek mögött ott rejlik az ’50-es évek dél-amerikai hétköznapjainak szegénysége, a kaotikus kül- és belpolitikai viszonyok és egy huszonéves fiú küzdelmei a családja konvencióival szemben. A két fő részből álló, önéletrajzi alapokon nyugvó regény egyrészt az író szerelembeesésének, fiatalon köttetett és néhány év után válással végződő házasságkötésének története, másrészt a bolíviai Pedro Camacho, a rádiózás aranykorának szappanoperáit író tollnok zseniális munkáinak interpretációja. A két rész látszólag különálló egység, egyedül a jogászhallgató, de titkon írói babérokra vágyó kis Vargas alakja köti össze. Azonban ahogy a tollnok kezdi elveszíteni a kontrollt a történetek és a szereplői felett és egy idő után már mindegyik szappanopera egyre szürreálisabbá válik, úgy lesz Mario helyzete is egyre képtelenebb, míg végül már az egész fiatalsága egy paródiává válik. Egy ponton túl már tényleg kibogozhatatlan, hogy hol ér véget a valóság és a házassága története és mi az, ami csak fikció. Azonban az életérzés mindvégig nagyon is valódi, Mario Vargas Llosa tökéletesen megeleveníti előttünk azt a pezsgő, színes, zajos latin-amerikai hangulatot, amilyennek Perut innen Európa közepéről képzelni szoktuk. A regényből készült 1990-es amerikai film viszont meglehetősen felejtősre sikeredett, egyetlen pozitívuma a kis Mariócskát alakító Keanu Reeves. Mario Vargas Llosa egy interjúban az adaptációról maga is azt nyilatkozta, hogy szerencsére nélküle készült, de még így is pocsék lett. Lehet, hogy inkább egy dél-amerikai szappanoperát kellett volna készíteni belőle?

akire P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Ideje van Mario Vargas Llosának. 2010-ben megkapta a Nobel-díjat a bizottság indoklása szerint „a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért”. 2013-ban a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem, idén az ELTE fogadta díszdoktorának. Nekem mindig az a kép jut eszembe, amelyen Cortázarral állnak egymás mellett, az UNICEF fordítóiként:
http://moly.hu/karcok/322863
Vargas Llosa mindigis ott ált Cortázar, Marquez és Fuentes mellett, a dél-amerikai új irodalom helytartójaként, s habár sokáig élt Spanyolországban, visszatelepült Peruba, ahol 1990-ben majdnem (!) államelnöknek választották – így végül nem állt párhuzamos pályára Göncz Árpáddal.
A Júlia és a tollnok Vargas Llosa személyes története, a valóságban 1964-ben vált el első feleségétől. 1983-ban Julia Urquidi is megírta a saját verzióját, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg.
A könyv elegáns írás, de nem több egy fiatal író stíluskisérleténél, amelyben azt bizonyítja, hogy több síkon is képes alkotni. Sajnos egyik szál sem hatol igazán mélyre.
Épp most hallottam egy anekdotát Rubensteintől, szerinte az igazi nagyságot a hosszú élet garantálja, ami alatt az ember be tudja mutatni a tehetségét.
Vargas Llosa még él. Mivel amúgy szeretem az írásait, várom tőle a következőt, hátha abban tényleg sikerül felállnia a többiek mellé egy igazán emlékezetes művel…

nana1 P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

A könyv első száz oldalában csak kapkodtam a fejem, hogy miként áll össze a történet, majd jött a felismerés. Julia néni és a szerző írásai egymásba ékelődnek, a valóság a mesével van elegyítve. Nagyon hangulatos írás, jól szórakoztam rajta. Szerettem.

PTJulia P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Mindig sikerül beleválasztanom a magamban már csak „férfi fejlődésregénynek vagy fejlődésnaplónak” nevezett könyvekbe – minden akaratom ellenére. Pedig annyiszor elhatároztam már, hogy bármennyire is remek olvasmányok ezek – pl a férjemnek nagyon tetszenek-, egyszerűen nem nekem való egy férfi egzisztenciális tipródásainak történetét olvasni, azon okból kifolyólag, hogy nem érdekel.
Ennek ellenére valahogy összeakadtam ezzel a könyvvel. Szerencsére csak a fele a férfilélek, a másik fele egyre bizarabb szappanopera-forgatókönyvek cselekménye. A köny koncepciója zseniális; üdítően hat a változatosság. A történet – mármint a közel valós – is szépen halad előre; még én is egészen el tudtam viselni. A cím alapján Julia nénit öreg vénkisasszonynak gondoltam, szerencsésebb lett volna talán Julia néném és… fordítás. Vagy nem, nem tudom.
Mindenesetre a könyv teljesen másról szólt, mint amit vártam; de nem okozott akkora gondot beletörődni. Legközelebb azért még gondosabban igyekszem elkerülni a férfilélektant.

Bartha_Helga>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Szerettem! Laza volt, szórakoztató, nagyon élveztem a dél-amerikai nyüzsgést, életszeretetet még a szegénység közepette is.
A szappanoperás betétek hol szórakoztattak, hol idegesítettek, de az igazi latinos hangulathoz kellettek.
Az egyetlen kár, hogy nem olvashattam nagyobb adagokban, fejezetnyi időket loptam le magamnak, pedig szívesen befjeztem volna egy nap alatt is…

legrin P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Két szálon fut a cselekmény, egyrészt egy unokaöcs és egy nagynéni tiltott szerelme, másrészt pedig és rádióadásban a folytatásos drámák. Azokat egyszerűen imádtam! Szellemes, és eléggé más világ. :)
Nagyon tetszett az író stílusa is.

Ivetta>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

a Pedro Camacho által gründolt sztorik igazán izgik, szinte a fülemben csengenek a rádiójátékok és mindannyiszor eszembe jut Woddy Allen és a Rádió aranykora. akár mindegyiket meg is írhatta volna Vargas Llosa egy-egy önálló kötetben. különösen szórakoztató, ahogy keverednek össze a szálak

Nandito P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Imádtam. Ahogy kinyitottam a könyvet Limában találtam magam egy nyüzsgő, pletykás családban, ahol a nagybácsik, nagynénik áradatát fel fel váltották a tollnok bizarr történetei. Julia és az író kapcsolata nekem kicsit gyerekesnek tűnt, amit a 18 éves Vargasnál meg is értek, de a nő részéről furcsa volt a vonzalom, főleg, hogy tisztában volt a következményekkel az elejétől fogva.

bakermat>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

A családunkban kézről-kézre járt ez a remekmű, olyannyira hogy a kötet szétesett. Én is többször olvastam, mindannyiszor elkapott a regény könnyedsége, humora és szerethetősége. LLosa olyan szeretettel és kedvességgel ír minden szereplőről. A rádió világa, a rádiójátékok egyre erősödő abszurditása egyszerűen zseniális. Ha rosszabb napjaim vannak szívesen előveszem, és újraolvasom.

polonkai_eva>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Egy nagy meglepetés és egy kis csalódás volt számomra ez a könyv. A Rossz Kislány után talán túl nagy várakozásokkal vettem a kezembe és magam is meglepődtem rajta, hogy az első pár fejezetben milyen könnyen felnőtt az elvárásaimhoz a történet. A negyedik fejezet után aztán fokozatosan eltűnt a lendület és végül zsibbadt unalomba fordult.

Ami szerethető: Llosa fantáziája kiapadhatatlan, kicsit néhol Márquez-illatúak a lapok.

Ami nem tetszett: a következetlen cselekményvezetés, illogikus dramaturgia, verejtékszagú ballasztfejezetek, és leginkább az egysíkú nőábrázolás, ami nagyon félek, hogy a szerző Julia nénitől független szokása. Engem teljesen elbágyaszt, amikor a nők a történet egyes pontjain minden dramaturgia indok nélkül sírva fakadnak/szótlanul lehajtják a fejüket/a szerző hajába túrnak/olyan döntéseket hoznak, ami ellen négy oldallal korábban még vibráló iróniával tiltakoztak, és azóta sem történt semmi, hogy megváltoztassák a véleményüket, ők mégis.

Kedves Marito, nem vagyok feminista, de szeretném idekarcolni, hogy a nőknek is van agyuk.

Amiről nem a könyv tehet: a fantáziátlan és gyatra angol fordításra maga a szerző is panaszkodni szokott: a magyar fordítás szellemes, pezsgő, humoros, ha tehetitek, azt vegyétek kézbe.


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Elmagyaráztam neki, hogy szerelem nincs is; a szerelem csak a provanszál trubadúrok s egy Petrarca nevű olasz találmánya. Az, amit az emberek az érzelmek kristálytiszta csobogásának, a szenvedélyek szűzies áradásának hisznek, nem más, mint a párzó macskák ösztönös vágya, szép szavak és az irodalom mítoszai mögé rejtve. Korántsem hittem ebben az elméletben, de érdekes színben akartam feltűnni.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
csillagka P>!

…rájöttem, hogy a világon, kivétel nélkül, mindenki novellatéma lehet.

305.

csillagka P>!

… az írói képzeletnek joga van túl tenni magát a valóságon…

170

cassiesdream>!

… az embereket inkább megérteni kell, semmint ítélkezni felettük.

57

Maya>!

… amikor az emberek elfojtják természetes ingereiket, megbántják a lelküket, ez pedig úgy áll bosszút, hogy lidérces álmot, iszonyt, komplexust, szorongást, depressziót szül.
– Az ember nem harcolhat önmaga ellen, mert ebben e küzdelemben csak egyetlen vesztes lehet (…) Ne szégyellje magát, vigasztalódjék azzal a gondolattal, hogy minden ember hiéna, és hogy jónak lenni egyszerűen azt jelenti, hogy az ember képes a színlelésre.

242. oldal (Európa Könyvkiadó, 1983)

2 hozzászólás
Nazanszkij >!

– (…) ha megnősülsz, még olvasni sem lesz időd…

359. oldal, XV (Európa, 1983)

legrin P>!

– Egész Argentínát elárasztják a Río de la Plata-i firkászok által tönkresilányított műveim. Volt szerencséje már az életben argentinokhoz? Ha meglát egyet, menjen át az út másik oldalára, mert az argentinság ragályos, akár a kanyaró.

71. oldal

btunde>!

Az ember viselkedjék lovagiasan a lovagokkal, és gazemberként a gazemberekkel. Egyedül ez a „jól értelmezett becsület”: a többi ostobaság.

212. oldal

Nazanszkij >!

– (…) úgy igazságos, hogy az fejezze be a tréfát, aki elkezdte.

107. oldal, IV (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: tréfa
Nazanszkij >!

– (…) a művészet és a pénztárca halálos ellenségek, akár a disznó és a margaréta.

127. oldal, V (Európa, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul
Alice Feeney: Időnként hazudok
J. M. Coetzee: Elizabeth Costello
J. M. Coetzee: Szégyen
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
J. M. Coetzee: Jézus gyermekkora
J. M. Coetzee: A semmi szívében
J. M. Coetzee: Foe