Julia ​néni és a tollnok 75 csillagozás

Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Az író új regényében egy írói becsvágyat melengető ifjú keresi helyét Limában, az ötvenes évek nagy múltú és elmaradott hivalgó és mégis nyomorúságos világvárosában, egy gazdag és népes úricsalád szeretve fojtogató vadonában, lap- és rádiószerkesztőségek bohém zűrzavarában, hazájában, a sorsválasztás vagy -vállalás válságos pillanatából egyszerre nyílik kilátásunk egy komoly-vidám, hősies-botrányos, de nemcsak férfivá hanem íróvá is érlelő nagy szerelem felé és a tömegfogyasztásra termelő irodalmi giccs groteszk – alkotáslélektanilag és művészetszociológiailag egyaránt érdekfeszítő – kalandja felé. Ennek az arányosan építkező, kellemes könyvnek – amely valóságos eseményeket vegyít zseniális stílusparódiákkal – különös zamatot ad, hogy nemcsak a környezet- és társadalomrajza hiteles, hanem hőse is, mert az ifjú maga a tizennyolc éves Vargas Llosa.

Eredeti cím: La tía Julia y el escribidor

Eredeti megjelenés éve: 1977

>!
Európa, Budapest, 2000
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 963076699x · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Európa, Budapest, 1983
498 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630729709 · Fordította: Huszágh Nándor

Enciklopédia 5


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
akire MP
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Ideje van Mario Vargas Llosának. 2010-ben megkapta a Nobel-díjat a bizottság indoklása szerint „a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért”. 2013-ban a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem, idén az ELTE fogadta díszdoktorának. Nekem mindig az a kép jut eszembe, amelyen Cortázarral állnak egymás mellett, az UNICEF fordítóiként:
http://moly.hu/karcok/322863
Vargas Llosa mindigis ott ált Cortázar, Marquez és Fuentes mellett, a dél-amerikai új irodalom helytartójaként, s habár sokáig élt Spanyolországban, visszatelepült Peruba, ahol 1990-ben majdnem (!) államelnöknek választották – így végül nem állt párhuzamos pályára Göncz Árpáddal.
A Júlia és a tollnok Vargas Llosa személyes története, a valóságban 1964-ben vált el első feleségétől. 1983-ban Julia Urquidi is megírta a saját verzióját, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg.
A könyv elegáns írás, de nem több egy fiatal író stíluskisérleténél, amelyben azt bizonyítja, hogy több síkon is képes alkotni. Sajnos egyik szál sem hatol igazán mélyre.
Épp most hallottam egy anekdotát Rubensteintől, szerinte az igazi nagyságot a hosszú élet garantálja, ami alatt az ember be tudja mutatni a tehetségét.
Vargas Llosa még él. Mivel amúgy szeretem az írásait, várom tőle a következőt, hátha abban tényleg sikerül felállnia a többiek mellé egy igazán emlékezetes művel…

>!
PTJulia MP
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Mindig sikerül beleválasztanom a magamban már csak „férfi fejlődésregénynek vagy fejlődésnaplónak” nevezett könyvekbe – minden akaratom ellenére. Pedig annyiszor elhatároztam már, hogy bármennyire is remek olvasmányok ezek – pl a férjemnek nagyon tetszenek-, egyszerűen nem nekem való egy férfi egzisztenciális tipródásainak történetét olvasni, azon okból kifolyólag, hogy nem érdekel.
Ennek ellenére valahogy összeakadtam ezzel a könyvvel. Szerencsére csak a fele a férfilélek, a másik fele egyre bizarabb szappanopera-forgatókönyvek cselekménye. A köny koncepciója zseniális; üdítően hat a változatosság. A történet – mármint a közel valós – is szépen halad előre; még én is egészen el tudtam viselni. A cím alapján Julia nénit öreg vénkisasszonynak gondoltam, szerencsésebb lett volna talán Julia néném és… fordítás. Vagy nem, nem tudom.
Mindenesetre a könyv teljesen másról szólt, mint amit vártam; de nem okozott akkora gondot beletörődni. Legközelebb azért még gondosabban igyekszem elkerülni a férfilélektant.

>!
Bartha_Helga
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Szerettem! Laza volt, szórakoztató, nagyon élveztem a dél-amerikai nyüzsgést, életszeretetet még a szegénység közepette is.
A szappanoperás betétek hol szórakoztattak, hol idegesítettek, de az igazi latinos hangulathoz kellettek.
Az egyetlen kár, hogy nem olvashattam nagyobb adagokban, fejezetnyi időket loptam le magamnak, pedig szívesen befjeztem volna egy nap alatt is…

>!
legrin P
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Két szálon fut a cselekmény, egyrészt egy unokaöcs és egy nagynéni tiltott szerelme, másrészt pedig és rádióadásban a folytatásos drámák. Azokat egyszerűen imádtam! Szellemes, és eléggé más világ. :)
Nagyon tetszett az író stílusa is.

>!
Ivetta
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

a Pedro Camacho által gründolt sztorik igazán izgik, szinte a fülemben csengenek a rádiójátékok és mindannyiszor eszembe jut Woddy Allen és a Rádió aranykora. akár mindegyiket meg is írhatta volna Vargas Llosa egy-egy önálló kötetben. különösen szórakoztató, ahogy keverednek össze a szálak

>!
Nandito
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Imádtam. Ahogy kinyitottam a könyvet Limában találtam magam egy nyüzsgő, pletykás családban, ahol a nagybácsik, nagynénik áradatát fel fel váltották a tollnok bizarr történetei. Julia és az író kapcsolata nekem kicsit gyerekesnek tűnt, amit a 18 éves Vargasnál meg is értek, de a nő részéről furcsa volt a vonzalom, főleg, hogy tisztában volt a következményekkel az elejétől fogva.

>!
bakermat
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

A családunkban kézről-kézre járt ez a remekmű, olyannyira hogy a kötet szétesett. Én is többször olvastam, mindannyiszor elkapott a regény könnyedsége, humora és szerethetősége. LLosa olyan szeretettel és kedvességgel ír minden szereplőről. A rádió világa, a rádiójátékok egyre erősödő abszurditása egyszerűen zseniális. Ha rosszabb napjaim vannak szívesen előveszem, és újraolvasom.

>!
johnjsherwood I
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Másként ötcsillagos, mint a Háború a világ végén – továbbra is az a legkedvencebb könyvem Llosától –, de nem kevésbé sziporkázó, különösen az az ötletesség, amivel magát az írói eszköztárat teszi témává a rádiójátékokon keresztül. Arról nem beszélve, hogy mind az elbeszélő, mind a bolíviai tollnok karakterében bájosan ismerős írói attitűdöket ábrázol, ami sokszor megmosolyogtatott.

>!
polonkai_eva
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Egy nagy meglepetés és egy kis csalódás volt számomra ez a könyv. A Rossz Kislány után talán túl nagy várakozásokkal vettem a kezembe és magam is meglepődtem rajta, hogy az első pár fejezetben milyen könnyen felnőtt az elvárásaimhoz a történet. A negyedik fejezet után aztán fokozatosan eltűnt a lendület és végül zsibbadt unalomba fordult.

Ami szerethető: Llosa fantáziája kiapadhatatlan, kicsit néhol Márquez-illatúak a lapok.

Ami nem tetszett: a következetlen cselekményvezetés, illogikus dramaturgia, verejtékszagú ballasztfejezetek, és leginkább az egysíkú nőábrázolás, ami nagyon félek, hogy a szerző Julia nénitől független szokása. Engem teljesen elbágyaszt, amikor a nők a történet egyes pontjain minden dramaturgia indok nélkül sírva fakadnak/szótlanul lehajtják a fejüket/a szerző hajába túrnak/olyan döntéseket hoznak, ami ellen négy oldallal korábban még vibráló iróniával tiltakoztak, és azóta sem történt semmi, hogy megváltoztassák a véleményüket, ők mégis.

Kedves Marito, nem vagyok feminista, de szeretném idekarcolni, hogy a nőknek is van agyuk.

Amiről nem a könyv tehet: a fantáziátlan és gyatra angol fordításra maga a szerző is panaszkodni szokott: a magyar fordítás szellemes, pezsgő, humoros, ha tehetitek, azt vegyétek kézbe.

>!
danka
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

nem túl eredeti, de tetszetős megoldás a fejezetek témaválasztása, a történet szövése


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

…rájöttem, hogy a világon, kivétel nélkül, mindenki novellatéma lehet.

305.

>!
csillagka P

… az írói képzeletnek joga van túl tenni magát a valóságon…

170

>!
cassiesdream

… az embereket inkább megérteni kell, semmint ítélkezni felettük.

57

>!
Maya 

… amikor az emberek elfojtják természetes ingereiket, megbántják a lelküket, ez pedig úgy áll bosszút, hogy lidérces álmot, iszonyt, komplexust, szorongást, depressziót szül.
– Az ember nem harcolhat önmaga ellen, mert ebben e küzdelemben csak egyetlen vesztes lehet (…) Ne szégyellje magát, vigasztalódjék azzal a gondolattal, hogy minden ember hiéna, és hogy jónak lenni egyszerűen azt jelenti, hogy az ember képes a színlelésre.

242. oldal (Európa Könyvkiadó, 1983)

2 hozzászólás
>!
Nazanszkij 

– (…) ha megnősülsz, még olvasni sem lesz időd…

359. oldal, XV (Európa, 1983)

>!
legrin P

– Egész Argentínát elárasztják a Río de la Plata-i firkászok által tönkresilányított műveim. Volt szerencséje már az életben argentinokhoz? Ha meglát egyet, menjen át az út másik oldalára, mert az argentinság ragályos, akár a kanyaró.

71. oldal

>!
btunde

Az ember viselkedjék lovagiasan a lovagokkal, és gazemberként a gazemberekkel. Egyedül ez a „jól értelmezett becsület”: a többi ostobaság.

212. oldal

>!
Nazanszkij 

– (…) úgy igazságos, hogy az fejezze be a tréfát, aki elkezdte.

107. oldal, IV (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: tréfa
>!
Nazanszkij 

– (…) a művészet és a pénztárca halálos ellenségek, akár a disznó és a margaréta.

127. oldal, V (Európa, 1983)

>!
legrin P

A nő és a művészet kizárja egymást, kedves barátom. Minden vaginában egy művész van eltemetve.

218. oldal (Európa Kiadó, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: művészet · vagina

Hasonló könyvek címkék alapján

Marcos Yauri Montero: Ősszel ezer év múlva
José Maria Arguedas: Mély folyók
Sergio Bambaren: Delfinálom
Boglár Lajos (szerk.): Eldorádó
Manuel Scorza: Dobpergés Rancasért
Simor András (szerk.): Hispán-amerikai költők tára
Simor András (szerk.): Fegyverek szomorú éjszakája
César Vallejo: Több napon át a szél…
Benyhe János (szerk.): Járom és csillag
Horányi Mátyás (szerk.): Szobor a tengeren