Julia ​néni és a tollnok 110 csillagozás

Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Az író új regényében egy írói becsvágyat melengető ifjú keresi helyét Limában, az ötvenes évek nagy múltú és elmaradott hivalgó és mégis nyomorúságos világvárosában, egy gazdag és népes úricsalád szeretve fojtogató vadonában, lap- és rádiószerkesztőségek bohém zűrzavarában, hazájában, a sorsválasztás vagy -vállalás válságos pillanatából egyszerre nyílik kilátásunk egy komoly-vidám, hősies-botrányos, de nemcsak férfivá hanem íróvá is érlelő nagy szerelem felé és a tömegfogyasztásra termelő irodalmi giccs groteszk – alkotáslélektanilag és művészetszociológiailag egyaránt érdekfeszítő – kalandja felé. Ennek az arányosan építkező, kellemes könyvnek – amely valóságos eseményeket vegyít zseniális stílusparódiákkal – különös zamatot ad, hogy nemcsak a környezet- és társadalomrajza hiteles, hanem hőse is, mert az ifjú maga a tizennyolc éves Vargas Llosa.

Eredeti cím: La tía Julia y el escribidor

Eredeti megjelenés éve: 1977

>!
Helikon, Budapest, 2021
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634796060 · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Európa, Budapest, 2000
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 963076699x · Fordította: Huszágh Nándor
>!
Európa, Budapest, 1983
498 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630729709 · Fordította: Huszágh Nándor

Enciklopédia 6


Kedvencelte 24

Most olvassa 13

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Ez a könyv tréfák és képtelenebbnél képtelenebb történetek szövevényes halmaza, melyek mögött ott rejlik az ’50-es évek dél-amerikai hétköznapjainak szegénysége, a kaotikus kül- és belpolitikai viszonyok és egy huszonéves fiú küzdelmei a családja konvencióival szemben.

A két fő részből álló, önéletrajzi alapokon nyugvó regény egyrészt az író szerelembeesésének, fiatalon köttetett és néhány év után válással végződő házasságkötésének története, másrészt a bolíviai Pedro Camacho, a rádiózás aranykorának szappanoperáit író tollnok zseniális munkáinak interpretációja.

A két rész látszólag különálló egység, egyedül a jogászhallgató, de titkon írói babérokra vágyó kis Vargas alakja köti össze. Azonban ahogy a tollnok kezdi elveszíteni a kontrollt a történetek és a szereplői felett és egy idő után már mindegyik szappanopera egyre szürreálisabbá válik, úgy lesz Mario helyzete is egyre képtelenebb, míg végül már az egész fiatalsága egy paródiává válik.

Egy ponton túl már tényleg kibogozhatatlan, hogy hol ér véget a valóság és a házassága története és mi az, ami csak fikció. Azonban az életérzés mindvégig nagyon is valódi, Mario Vargas Llosa tökéletesen megeleveníti előttünk azt a pezsgő, színes, zajos latin-amerikai hangulatot, amilyennek Perut innen Európa közepéről képzelni szoktuk.

A regényből készült 1990-es amerikai film viszont meglehetősen felejtősre sikeredett, egyetlen pozitívuma a kis Mariócskát alakító Keanu Reeves. Mario Vargas Llosa egy interjúban az adaptációról maga is azt nyilatkozta, hogy szerencsére nélküle készült, de még így is pocsék lett. Lehet, hogy inkább egy dél-amerikai szappanoperát kellett volna készíteni belőle?

fulbea P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Szeretem a latin-amerikai írókat. Ezt akkor döntöttem el, amikor kb. 20 éve olvastam Márqueztől.
Ennek ellenére eddig nem került a látókörömbe MVL. Néhány hónapja az egyik könyvszekéren belebotlottam ebbe a könyvébe, aztán a Budapesti Molyklub áprilisi talijára (első alkalommal voltam) izgatottan vittem, mert a téma a nem magyar emigráns írók olvasása volt. A találkozóig még csak a felével sikerült megbirkóznom, és túl sokat nem tudtam róla beszélni. (Amúgy is izgultam kicsit). Azóta elolvastam, sőt még a filmet is megnéztem.

A Limában játszódó regény két részre tagolódik. Az egyikben az író, Mario fiatalkori élményeit írja, középpontban Júlia nénivel, akivel szerelmesek lesznek egymásba. Júlia 34 éves, elvált és Mario nagybátyjának a feleségének a húga.Titkolniuk kellett persze a család elől a kapcsolatot. Márionak joghallgatóként fényes jövőt szeretett volna a család, ő azonban író szeretett volna lenni. A helyi rádiónál dolgozott hírszerkesztőként. Akkoriban Peruban is népszerű volt a rádiójáték, és a rádió szerződtette a híres bolíviai rádiójáték-írót, Pedro Camachot, akivel Mario baráti viszonyba került.
A másik szál a szövevényes és szürreális, latinos szappanoperák giccses történetei, amiket Pedro ír a rádió számára. A két szál fejezetenként váltja egymást.

A szerelem kibontakozása, és a fiatal Mario élete visszaemlékezés, egy része igaz történet, hogy mennyi, azt csak a szerző és valóságos szerelme, Julia Urquidi Illanes tudja. Azok a fejezetek is fantáziadúsak voltak, fordulatokban sem szűkölködött. (A regény megjelenésekor, 1977-ben már elvált Juliától, és a volt feleség is kiadott egy kötetet válaszként a regényre, ami sajnos magyarul nem jelent meg: https://www.goodreads.com/book/show/6668801-lo-que-varg…)

A cukormázas, családi bonyodalmakkal spékelt, hihetetlen cselekménnyel bonyolított szappanoperák a fejezetek előrehaladtával irreálissá, nevetségessé váltnak. Az utolsó fejezetek kimondottan fárasztottak, és alig vártam, hogy végre Mário és Julia sorsáról olvassak.
Mindkét részre jellemző volt a humor, a vicces beszólások, váratlan események és fordulatok sorozata. Szórakoztatóak voltak a figurák, és Llosa írásstílusa is megvett magának, gördülékenysége mellett gazdag szókészlettel dolgozott. A limai hangulat teljes mértékben beitta magát a bőröm alá ebben a pár napban. Az utcai, rádiós és családi légkör mellett a társadalmi rétegek jellemzőit is át tudta adni. Már előre vártam a fejezetekben mikor bukkan fel az ötvenes, jóképű, markáns arcú, ereje virágában lévő férfiideál, akit Pedro Camacho sosem hagyott ki, mint főszereplőt. Mário és a barátok pedig naponta többször igénybe vették az iránytaxit, amiről korábban sosem hallottam.

A könyv után megnéztem a filmet is, amit amerikai körítéssel készítették. A történetet átírták amerikai verzióra, New Orleans a helyszín, latin családok sehol, a szidalmazott argentinok helyett szegény albánokat figurázta ki a szerző, illetve a történetvezetésbe is belenyúltak. A vége sem volt összhangban a könyvvel. Mindezek ellenére azért szórakoztató volt, bár néhol ripacskodásba ment a humor és a paródia. Ha a regényt nem olvasom előtte, talán jobban elnyeri a tetszésemet a film.

Llosa élete maga egy izgalmas, regénybeillő történet. Juliától később elvált és elvette az unokahúgát. Több évig élt Párizsban, majd Spanyolországban. Volt újságíró, riporter, rendezett filmet, színészkedett, és 1990-ben még a perui elnökségért is ringbe szállt. Jelenleg 86 éves, és a 29 évvel fiatalabb feleségével, unokahúgával él. Három gyerekük született.

vargajudit P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Olyan igazi dél-amerikai regény, túlfűtött, túl sok, túlbonyolított, meseszerű. Súlyosbító körülményként értékeltem a valódi történet fejezetei közé ékelődő szappanopera-leiratokat, spoiler lehet, hogy irodalmilag ezeknek van valami funkciójuk, nekem 5-6 ilyen betét bőven elég lett volna. Csodálatos egyébként, hogy Dél-Amerika hogy tudott ennyire legendásan életvidám maradni, amikor nekik is bőven kijutott a véreskezű diktátorokból. Szerencsére ebben a könyvben nem találkozunk közvetlenül rémtettekkel.

akire>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Ideje van Mario Vargas Llosának. 2010-ben megkapta a Nobel-díjat a bizottság indoklása szerint „a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért”. 2013-ban a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem, idén az ELTE fogadta díszdoktorának. Nekem mindig az a kép jut eszembe, amelyen Cortázarral állnak egymás mellett, az UNICEF fordítóiként:
http://moly.hu/karcok/322863
Vargas Llosa mindigis ott ált Cortázar, Marquez és Fuentes mellett, a dél-amerikai új irodalom helytartójaként, s habár sokáig élt Spanyolországban, visszatelepült Peruba, ahol 1990-ben majdnem (!) államelnöknek választották – így végül nem állt párhuzamos pályára Göncz Árpáddal.
A Júlia és a tollnok Vargas Llosa személyes története, a valóságban 1964-ben vált el első feleségétől. 1983-ban Julia Urquidi is megírta a saját verzióját, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg.
A könyv elegáns írás, de nem több egy fiatal író stíluskisérleténél, amelyben azt bizonyítja, hogy több síkon is képes alkotni. Sajnos egyik szál sem hatol igazán mélyre.
Épp most hallottam egy anekdotát Rubensteintől, szerinte az igazi nagyságot a hosszú élet garantálja, ami alatt az ember be tudja mutatni a tehetségét.
Vargas Llosa még él. Mivel amúgy szeretem az írásait, várom tőle a következőt, hátha abban tényleg sikerül felállnia a többiek mellé egy igazán emlékezetes művel…

pokoanita>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Eleinte azért haladtam a könyvvel lassabban, mert nehezen vettem fel az események fonalát és szereplők mátrixát. Később – miután ráébredtem arra a szerkesztési trükkre, miszerint egyik fejezet egy kibontakozó szerelem igaz története, a másik pedig a tollnok által írt rádiójáték egy-egy adása – már azért nem siettem, mert azt akartam, hogy minél tovább tartson. Nehezen tudnám eldönteni, hogy melyik szál szórakoztatott jobban!
Fantasztikus karakterek, hamisítatlan dél-amerikai életérzés, lenyűgözően intelligens, helyenként kicsit pajzán humor – olykor hangosan fel kellett nevetnem! off [/off]
A tanulság az, hogy az élet élvezete a nehézségek közepette is lehetséges, és ha igazán eltökéltek vagyunk, semmi sem állhat az utunkba. Ugyanakkor az sem árt, ha képesek vagyunk néha újratervezni. :)
Hihetetlenül élveztem a könyvet, különösen úgy, hogy könnyedén, minden erőlködés nélkül visszarepített Peruba, ebbe a távoli, de csodálatosan különleges országba, illetve Limába, a tízezer takarító országába, ahol @ithil-lel egy nagyon nem németes módon szerkesztett itinert (még megvan!) követve megvalósítottuk a #tripofourlife-t! Nem csoda, hogy a helyenként kifotózott könyvrészleteket kommentár nélkül továbbíthattam most neki, és kb. a szeme se rebbent, legyen szó bármilyen lámakoszorúról. :D
Kár volt Llosa-t ilyen sokáig halogatnom!

nana1>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

A könyv első száz oldalában csak kapkodtam a fejem, hogy miként áll össze a történet, majd jött a felismerés. Julia néni és a szerző írásai egymásba ékelődnek, a valóság a mesével van elegyítve. Nagyon hangulatos írás, jól szórakoztam rajta. Szerettem.

PTJulia P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Mindig sikerül beleválasztanom a magamban már csak „férfi fejlődésregénynek vagy fejlődésnaplónak” nevezett könyvekbe – minden akaratom ellenére. Pedig annyiszor elhatároztam már, hogy bármennyire is remek olvasmányok ezek – pl a férjemnek nagyon tetszenek-, egyszerűen nem nekem való egy férfi egzisztenciális tipródásainak történetét olvasni, azon okból kifolyólag, hogy nem érdekel.
Ennek ellenére valahogy összeakadtam ezzel a könyvvel. Szerencsére csak a fele a férfilélek, a másik fele egyre bizarabb szappanopera-forgatókönyvek cselekménye. A köny koncepciója zseniális; üdítően hat a változatosság. A történet – mármint a közel valós – is szépen halad előre; még én is egészen el tudtam viselni. A cím alapján Julia nénit öreg vénkisasszonynak gondoltam, szerencsésebb lett volna talán Julia néném és… fordítás. Vagy nem, nem tudom.
Mindenesetre a könyv teljesen másról szólt, mint amit vártam; de nem okozott akkora gondot beletörődni. Legközelebb azért még gondosabban igyekszem elkerülni a férfilélektant.

Bartha_Helga>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Szerettem! Laza volt, szórakoztató, nagyon élveztem a dél-amerikai nyüzsgést, életszeretetet még a szegénység közepette is.
A szappanoperás betétek hol szórakoztattak, hol idegesítettek, de az igazi latinos hangulathoz kellettek.
Az egyetlen kár, hogy nem olvashattam nagyobb adagokban, fejezetnyi időket loptam le magamnak, pedig szívesen befjeztem volna egy nap alatt is…

legrin P>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Két szálon fut a cselekmény, egyrészt egy unokaöcs és egy nagynéni tiltott szerelme, másrészt pedig és rádióadásban a folytatásos drámák. Azokat egyszerűen imádtam! Szellemes, és eléggé más világ. :)
Nagyon tetszett az író stílusa is.

Nandito>!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok

Imádtam. Ahogy kinyitottam a könyvet Limában találtam magam egy nyüzsgő, pletykás családban, ahol a nagybácsik, nagynénik áradatát fel fel váltották a tollnok bizarr történetei. Julia és az író kapcsolata nekem kicsit gyerekesnek tűnt, amit a 18 éves Vargasnál meg is értek, de a nő részéről furcsa volt a vonzalom, főleg, hogy tisztában volt a következményekkel az elejétől fogva.


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Elmagyaráztam neki, hogy szerelem nincs is; a szerelem csak a provanszál trubadúrok s egy Petrarca nevű olasz találmánya. Az, amit az emberek az érzelmek kristálytiszta csobogásának, a szenvedélyek szűzies áradásának hisznek, nem más, mint a párzó macskák ösztönös vágya, szép szavak és az irodalom mítoszai mögé rejtve. Korántsem hittem ebben az elméletben, de érdekes színben akartam feltűnni.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
csillagka>!

…rájöttem, hogy a világon, kivétel nélkül, mindenki novellatéma lehet.

305.

cassiesdream>!

… az embereket inkább megérteni kell, semmint ítélkezni felettük.

57

csillagka>!

… az írói képzeletnek joga van túl tenni magát a valóságon…

170

legrin P>!

A nő és a művészet kizárja egymást, kedves barátom. Minden vaginában egy művész van eltemetve.

218. oldal (Európa Kiadó, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: művészet · vagina
Maya>!

… amikor az emberek elfojtják természetes ingereiket, megbántják a lelküket, ez pedig úgy áll bosszút, hogy lidérces álmot, iszonyt, komplexust, szorongást, depressziót szül.
– Az ember nem harcolhat önmaga ellen, mert ebben e küzdelemben csak egyetlen vesztes lehet […] Ne szégyellje magát, vigasztalódjék azzal a gondolattal, hogy minden ember hiéna, és hogy jónak lenni egyszerűen azt jelenti, hogy az ember képes a színlelésre.

242. oldal (Európa Könyvkiadó, 1983)

2 hozzászólás
legrin P>!

– Egész Argentínát elárasztják a Río de la Plata-i firkászok által tönkresilányított műveim. Volt szerencséje már az életben argentinokhoz? Ha meglát egyet, menjen át az út másik oldalára, mert az argentinság ragályos, akár a kanyaró.

71. oldal

btunde P>!

Az ember viselkedjék lovagiasan a lovagokkal, és gazemberként a gazemberekkel. Egyedül ez a „jól értelmezett becsület”: a többi ostobaság.

212. oldal

Nazanszkij>!

– […] ha megnősülsz, még olvasni sem lesz időd…

359. oldal, XV (Európa, 1983)

cassiesdream>!

… az öregség csak elhatározás kérdése…

81

Kapcsolódó szócikkek: öregség

Hasonló könyvek címkék alapján

Karl Ove Knausgård: Szerelem
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született
Annie Ernaux: Lánytörténet
Joseph Heller: Öregkori önarckép
Kertész Imre: Sorstalanság
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Kim Leine: Kalak
Gavino Ledda: Apámuram
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben