Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Don Rigoberto feljegyzései 50 csillagozás
A Szeretem a mostohámat című bájos kisregényben ismerhettük meg Fonchitót, a mostohaanyját elcsábító, angyalarcú, démoni fiúcskát, aki most újra betoppan a családi botrány óta a férjétől külön élő dona Lucreciához… A festőművésznek készülő kis Fonchito, aki önmagát a zseniális Egon Schiele reinkarnációjának tekinti, újra meg újra az érzékiség hálójába csalja az érett szépasszonyt, de az utolsó pillanatban mindig visszakozik: a csábítás ördögi trükkjei ezúttal azt a célt szolgálják ugyanis, hogy a fiúcska jóvátegye korábbi vétkét, s újra összeboronálja mostohaanyját az apjával, don Rigobertóval. Maga a kerettörténet ezúttal csak az elbeszélés vázát adja egy megejtő szépségű, fékezhetetlen fantáziával megalkotott, bravúros erotikus regényhez, melyben föltárul előttünk a felesége elvesztése miatt szenvedő don Rigoberto lelkének, tudatának és tudattalanjának minden rezdülése. A napközben egy biztosítóigazgató szürke életét élő don Rigoberto éjszakánként megalkotja a maga álmokból,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1997
Enciklopédia 3
Kedvencelte 6
Most olvassa 7
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Eléggé nehézkesen indult az olvasásom, azt gondoltam, semmi másról nem fog szólni a történet, csak a szexualitásról. Aztán, ahogyan haladtam előre a könyvben, rájöttem, hogy némileg sokrétűbb és összetettebb a cselekmény. Nyilván az alapvonal Rigoberto és Lucrecia kapcsolata, szexualitásuk, szerelmük, de emellett számos téma felmerül még, pl. a festészet, művészetek, a hazafiság kérdése, és egyebek is. Igaz, hogy ezeket a kérdéseket korántsem boncolgatja olyan mélyen az író, mint pl. a lábfétist, és hasonlókat, de azért ezekről is szó esik.
Túl mély nyomot sem a szereplők, sem a cselekmény nem hagyott bennem, de egy olvasásnak elment. Igazság szerint többet, jobbat vártam, így kicsit csalódás volt a könyv.
Hát ühüm… ;-) Roppant élvezetes könyv, a szó átvitt és tényleges értelmében is. Végig gegesen, könnyedén sorolja, a férfiak körében előforduló rajongási fajtákat; kezdve a hölgyek fej-arc területéről, végigcsúszva a mellkason-derékon (kedvencem a hónaljbozót), majd megállapodva kissé a csípőtájékon és taglalva folyadékürítés általi izgalomba jövést, valamint a gázkibocsájtás iránti érdeklődést. Van, hogy ezen testnyílások szóba hozása kissé soknak bizonyul az olvasónak (nekem). Továbbá, nők egymással hancúrozása, esetlegesen férfi-férfi vonzódás is előfordulhatik. Hagynám. (Engem feleslegesen kavar fel, taszít.) Ettől függetlenül rettentő jól szórakoztat eme könyvecske.
Nagyon merész, nagyon erotikus, kicsit pornográf , elképesztően fantáziadús, néhol bájos, néhol megbotránkoztató, naív és romlott, gyámoltalan és agresszív… Én elraktam a fiatalkorú ivadékom szemei elől. Bizonyos szempontból veszélyesebb mint egy kőkemény pornó oldal. Mert ez szép!
Tetszett, magával ragadott, megmozgatta a fantáziámat és néhol még el is gondolkodtatott…
Gyakran erotikával túlfűtött, fantáziadús leírások, költői megfogalmazású levelek két ember szerelméről, a Szeretem a mostohámat-ból megismert történet folytatása, valamint – szerintem Vargas Llosa saját – kritikái (pl. az élsportról, a feminizmusról, a bürokráciáról stb.) – ez a négy vonal váltogatja egymást a könyv lapjain keresztül, így biztosítva a változatosságot és az érdeklődés fenntartását.
Ami még külön értéket adott a könyvnek, azok a festmények, melyek említésre kerülnek a könyv lapjain, amelyek engem is arra késztettek, hogy rájuk keressek az interneten, így egy kis kulturális pluszt is tudott nyújtani számomra a könyv.
Szeretem Llosa stílusát, de ez a regénye mindent visz: tökéletesen van megszerkesztve.
A kedvenc részem az egyik képzeletbeli levél volt, amit egy képzeletbeli playboy olvasónak írt.
A „Szeretem a mostohámat” előtt olvastam és nem volt zavaró.
Már maga az alapötlet megér öt csillagot, hát még a kivitelezés!
Én egy kicsit bántam, hogy nem olvastam el előbb a Szeretem a mostohámat, mert kíváncsi lettem volna a részletekre, de a könyv maga kerek volt és egész, nem éreztem annak a hiányát, hogy esetek valamit nem értek meg az előzmények miatt. Alig tudtam letenni, amikor Bordeaux-ból utaztam Marseille-be végig a kezemben volt és olvastam, szinte le sem tettem a 6 órás út alatt, amúgy is szeretem az olyan műveket, amik ilyen sok érzésvilágot felvonultatnak és mégis szórakoztatóak. Külön tetszett, hogy belecsempészte egy festő, Egon Scheile életét, mindezt úgy, hogy észre sem lehet venni, hogy tanul az ember. Az erotikus blokkok pedig nagyon kreatívak és egyediek voltak. Röviden: nagyon tetszett, mint minden Llosa, amit eddig olvastam. :)
Összességében tetszett… de egyes részeknél ujra kellett olvasnod egy egy mondatot… nem olvastam a szeretem a mostohámat de így is érthető volt a történt , mondjuk szívesen fogom elolvasni azt is hiszen megtudjuk a történet előzményét esetleg másik szemszögből. Erotikus, tüzes és néhány résznél megbotránkoztató… de én ezért szeretek olvasni hogy kilépjünk a komfort zónánkból.
Nem olvastam még a Szeretem a mostohámat című művét, de most már el kell olvasnom. Nagyon rafináltan megírt regény, finom erotika lengi át elejétől a végéig, jó befejezéssel. Tetszettek a karakterek, viszont számomra a mű eleje erősebb volt, azt a színvonalat nem sikerült tartani. Különösen jónak találtam a párizsi-velencei randevúról szóló részt.
Nem volt rossz, de egyes részeknél ha nem koncentráltam teljesen, akkor újra és újra neki kellett veselkednem a mondatoknak…Az erotikus fantáziálások tetszettek benne, átélhetőek voltak, de amiért még érdemesnek tartom elolvasni, az a furcsa és „beteg” festők életének és képeinek megismerése.
(gondolok itt például „A szakállas nő” címűre)
Népszerű idézetek
Hiába teltek el azóta századok, és Ön, csak mert zakót és nyakkendőt vagy harangszoknyát visel, és Miamiban varratja fel a ráncait, hiába érzi úgy, hogy magasan fölötte áll ágyékkötős, háncsszoknyás, függős orrú és ajakú ősének, mégis azonos vele. A köldökzsinórt, amely századokon átnyúlva összeköti vele, úgy hívják: irtózás az ismeretlentől, a másság gyűlölete, félelem a kalandtól, rettegés a szabadságtól és az ember napról napra történő újjáteremtésének felelősségétől, szolgai alázat a megszokott, a begyakorolt iránt, és az önállósodás elutasítása, hogy ne kelljen szembenézni az egyén függetlenségével járó mindennapos kihívásokkal. Azokban a régmúlt időkben a környezetével, a rázúduló viszontagságokkal szemben védtelen, testi-lelki félelemben élő emberevőnek volt némi oka rá, hogy ne akarjon független, önálló és szabad lenni; a mi időnkben azonban, amikor az ember már tudja, amit tudnia kell, sőt még annál is többet, nincs elfogadható magyarázat arra, ha valaki rabszolgaként és értelmetlenül viselkedik.
228-229. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Becca Prior: Festett testek 92% ·
Összehasonlítás - Rebecca Reed: Neon Hearts 91% ·
Összehasonlítás - Andrus Kivirähk: Szépséges kék állat 89% ·
Összehasonlítás - Michel Bussi: Fekete vízililiomok 88% ·
Összehasonlítás - Sarah Winman: Csendélet 84% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Vadász 93% ·
Összehasonlítás - Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek 93% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Az ígéret szép szó 92% ·
Összehasonlítás - Anders de la Motte: Halálos ősz 92% ·
Összehasonlítás