A ​város és a kutyák 137 csillagozás

Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​limai katonaiskolában gyilkosság történik. Egy korlátoltságában is emberséges hadnagy fényt akar deríteni az igazságra, de fölöttesei féltik az iskola jó hírét és saját karrierjüket. Amíg az ügy kapcsán összecsap tisztesség és megalkuvás, a világhírű perui író regényében filmszerű pontossággal bontakozik ki a kadétok élete – lelki-testi-anyagi drámája –, és ez a kis, zárt kör a maga kegyetlen vadontörvényeivel már előrevetíti a felnőttek társadalmának fondorlattal leplezett szilajságát, fennkölt hazugságát. Érezzük, hogy ez a lidérces álom már a való világ főpróbája, még játék, de már véres-halálos játék, s ez után a főpróba után a fennálló társadalom démoni erőinek csak még iszonyúbb előadása következhet.
Vargas Llosa szinte klasszikus katarzisélményben részesíti hőseit, de a lenyűgözött olvasó – a szerzővel együtt – mégis gondolkodóba esik: vajon van-e olyan katarzis, amely a gyávaság és az elszánt erőszak poklának ilyen mélységes bugyraiból is megválthatja ennek az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion

>!
Európa, Budapest, 2004
478 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630775875 · Fordította: Gulyás András
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631515664 · Fordította: Gulyás András
>!
Kriterion, Bukarest, 1976
344 oldal · keménytáblás · Fordította: Gulyás András

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 25

Most olvassa 5

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

n P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Llosa első 1962-ben megjelent regényében megírta azt, amiből ő megmenekült, amitől néhány pofont biztosan megízlelt és ezek emlékének egy sziklakemény szobrot állított. Emléket a városról és a perui társadalom kutyáiról . Azokról, akik az utcán élik ki a társadalmi különbözőségekből adódó ösztönös és kegyetlen hajlamaikat és azokról, akik ugyan lehetnének a kollégium katonai diktatúrájának egyenlő tagjai, de amit kívűlről hoztak, azt bent tudják csak igazán megvalósítani. Hidegvérű rangsorolás a nedvesség marta falak között , kegyetlen „játékok” a barátságért, a hovatartozásért, a túlélésért. Tarkómon éreztem a fegyelem rideg jegét, sütött ez a hideg, s ütött is és keménysége sebet hagyott. De állva maradtam és ugyan nem választottam térfelet magamnak, nem léptem senki mellé, Sartre legelső gondolatait megértettem. Játsszuk a hőst, mert gyávák vagyunk, és szentet játszunk, mert rosszak vagyunk… Néha összerezzentem, mint a láma a kerítés fogságában, a szakadékokkal körülvett „szabadságban”. Ha már olvasni is nehéz volt, akkor milyen lehetett ezt elszenvedni. A nagyváros kisvárosában nincs egyenlőség, nincs menekülési útvonal és nincsenek szépemlékű tablóképek a végzős katonákban. Ezekhez az évekhez a felejtés kell hogy az első lecke legyen. Voltam húszéves. Énnekem senki se mondja, hogy ez a legszebb kor. – kezdi Llosa, P. Nizan szavaival a könyv második felét. A biztatás elmarad, a kiképzés még tart és az író emlékeinek hitelességét érezzük magunkban. A könyv utolsó hangja …mindenkit utólér a romlás (Carlos Germán Belli) a regény megírásának befejezése után is messzire hatott. A világhírig eljutott, ekkor még csak 27 éves perui szerző nemsokára arról is értesülhetett, hogy a Leoncio Prado Katonaiskolában az iskola tisztikarának és tanulóinak jelenlétében ünnepélyesen máglyára vetették a jeles tanintézményt gyalázó, hazafiatlan művet. (Utószó)

28 hozzászólás
Zero>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Eddigi harmadik, harmadszorra is több, mint meggyőző találkozásom Llosa-val.
A perui író debütáló regénye nagyon zajos indítás lehetett 1962-ben, elég annyit tudni, hogy a megjelenése után komoly kupacokban vetették tűzre a könyvet a Leoncio Prado vezetői és kadétjai, gondolom, az intézmény nem annyira hízelgő, de első kézből adott (Llosa is tanult itt) bemutatása miatt.
(Egyébként elkirándultam a múlt héten Limába, sajna nem igaziból, csak a gúglsztrítvjún, megnéztem magamnak ezt a sulit. Nyomasztó hely már ránézésre is.)
Akárcsak a későbbi Nobel-nyertes Kecske (itt írtam róla: https://moly.hu/ertekelesek/2778883), ez is egy több szálon futó, elsőre katyvasznak ható történet, nagyon kell figyelni mindenhova, és mindenfélére, mert ha valami lemarad, később nagyon fogunk vakarózni meg bután nézni, hogy most akkor mi van?
Akárcsak a Kecskében, itt is fikcióval van felütve a nemfikció.
Alapvetőn ízében, szagában, mindenében olyan, mint a Kecske, ami szintén egy szilaj színekkel, zaklatott ecsetvonásokkal felskiccelt körkép volt, egy akkor már durván hatvan éves, bölcs öregember visszafogottságával is elkeverve, itt a fiatal, alig 27 éves szerző minden vadsága, indulata sokkal inkább kiütközik, meg hát az átfogott mikroverzum sem olyan széles, mint a Kecskéé volt.
Ott is, meg a Kölykökben is feltűnt már, hogy mennyire tapintható, filmkockára való beállításokkal és képekkel mesél Llosa, ez már itt ugyanúgy megnyilvánul, most nézem, hogy anno cool szövegszövést mondottam, ez itt egyenesen rad shit és motherfuckin' cool, hiába kattan össze lassan és kissé nehézkesen a regény első fele, akkor is annyira gördülékenyen váltják egymást a kicsit stream-of-consciousness-jellegű tépelődések, zamatosra érlelt párbeszéd-betétek, leírások, hogy az félelmetes.
Nekem is eszembe jutott róla az Iskola a határon, de minél régebben volt, hogy becsuktam a Kutyákat, annál kevésbé érzem ezt a párhuzamot, köteléket igazán erősnek.
Igen, ez is egy katonasuli. Igen, itt is 15-16 éves gyerekek futnak bele a szükségesnél korábban az élet komótos pofonjaiba.
De míg Ottliknál Medvéék életre szóló élményekkel és barátságokkal gazdagodnak, batyujukban öregkorukig érvényes tartalommal, addig a Leoncio Prado kadétjai már eleve megtörten érkeznek az iskola falai közé, és csak még elvadultabb és kilátástalanabb világnézettel fognak kikeveredni onnan.
A második rész valami hihetetlen, amilyen zötyögősen haladtam az első résszel, úgy szippantott be egy pillanat alatt a második, teljesen lenyűgözött, ahogy az első részben felépített, bizonytalan, első szerelmekkel, stikában piálásokkal és bagózásokkal, félőrült diáktársi szívatásokkal kibélelt Jenga-torony aztán percek alatt dől össze egy rejtélyes, az iskola falain belül történt gyilkosság után.
Hihetetlenül megrázó, nagyon szövevényes és csavaros történet a hűségről, a falkaszellemről, és az őket satuba fogó rendszer igazságtalanságáról és könyörtelenségéről.
Biztos vagyok benne, hogy sokszor el fogom még olvasni, de most majd jöhet a Palonimo meg a Zöld Palota.

Ildó P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

     Ennek a regénynek szerintem hátrányára válik ez a fajta írói stílus. A már-már követhetetlen cselekmény- és narrációugrások olyan zavarossá teszik az olvasmányt, hogy el tudom képzelni, emiatt egyes olvasók félbe is hagyják.
     De ha valaki átverekszi magát ezen, ráérez az ízére, felejthetetlen katarzis élményt kap. Mindazok ellenére, hogy nem egy könnyű olvasmány, sőt nagyon is komoly odafigyelést igényel, hogy követni lehessen, megéri keresztülrágódni a zavaros eseményeken, mert végül olyan mondanivalójú történetet kap az olvasó, amit nem egy könnyen fog elfelejteni, ha akarja egyáltalán. Valóban a legvégén tisztul le a kép, mikor rájövünk melyik hang kihez is tartozott, de még így is maradnak azért homályos foltok. Nehéz megmondani, miként is hatottak a történtek ezekre a férfiakra.
     Egy csapat fiatal fiú kadétiskolabéli életét ismerhetjük meg, akik többnyire azért kerültek ebbe az iskolába, hogy férfit faragjanak belőle. Hát gyorsan bele is tanulnak, miközben a szakaszvezetőik mit sem sejtenek, de hát valóban ilyenek a férfiak. Egy nagyon kegyetlen belső világot mutat be, egyszerű szókimondó, nyers formában. Az én gyomrom most, épp így kutya örökbefogadás küszöbén állva, Boa Éhenkórász kutyával elkövetett kegyetlenségeit vette be a legnehezebben. Hiába kötődik, szeret valakit, vágyik a társaságára, megkeseríti az életét, mert hiszen ő már férfi lett? De gyerekek még. Felnőttektől várják a segítséget, muszáj megnyílni egy felnőtt felé, akiben megbíznak, és tökéletesen láthatják mi a sorsa a Gamboa hadnagy-féléknek. Mindenesetre jó leckét kapnak az élettől az életre.

havas>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Hát igen, az elején rendesen eltévedtem a szövegtöredékek szövevényében, de aztán ahogy beljebb és beljebb merészkedtem, világossá vált, hogy valójában minden szöveg(töredék) utal egy korábban olvasott (másik) szöveg(töredék)re. Ez lenne az a bizonyos intertextualitás?
A párhuzamos életek szálai párhuzamos szövegágyásokban bontakoznak ki. És mégse, hiszen van valami, amitől azt mondod, mégse párhuzamosság ez. A kadétiskola, tizenéves fiúk „neveldéje” (szerintem látszólag).
A harmadévesek a kutyák, akiknek át kell esniük az avatáson. Hát kérem, ez nem afféle megmosolyogtató néprajzos beavató-rítus, inkább kőkemény, akarom mondani brutális (szrintem). Néha olyan sejtelmeim támadtak, mintha az egész nem lenne más, csak a természet könyörtelen törvényeinek befurakodása az iskola falai közé: az erős, a fürge, az életrevaló seperc alatt képes a gyengét eltiporni, megalázni. Egyvégbe marakodnak ezek a fiatalok egymás között. Kutyák. Még a barátságok is valamiféle avatással kezdődnek. Úgy éreztem, mindben benne van valamiféle bizonyítani-vágyás, és /de ha belegondolok, ez a civil életben (a város-ban) sincs másképp. Felnövünk, beavatnak vagy se, aztán jön a marakodás.
A verekedésekben, ama bizonyos marakodásban részt venni nem kívánót bizony gyengének, gyávának titulálják. Rabszolgát (Ricardo Arana) annak tartották. Egyetlen embert tartott barátjának (a Poétát), az meg elárulta. Nem mondom, a hiúság, a becsvágy, a bosszú nagy dolog azért, no…
Akárhogy is van, a revans gondolatából alattomos tett lett. Nyilván áldozattal járt. Rabszolga halott. Döbbenetes csend. Ez az a pillanat (mondom én), amikor az életszálak megcsomósodnak, összeérnek.

Tovább? Hogy ezután mi lesz, mi van? Hát a város. De előtte, a korábban beállt csönd záloga: „Még ha titkolják is, mind megváltoztunk a sok csapástól, engem nem lehet becsapni.” (Boa)
Az életszálak eloldódnak újra egymástól, a szövegek életei (v életek szövegei?) párhuzamosan folytatódnak: talán egy szelídebb jövő felé. A zálog ott van már…

5 hozzászólás
mandris>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Nem bántam meg, hogy annak idején megvásároltam a könyvet. A regény elsősorban néhány kadét szempontjából mutatja be egy limai kadétiskola belső működését, és emellett flashbackek formájában megismerhetjük három kadétnak az iskola előtti életét is. Az iskola bemutatása annyira jól sikerült – nem véletlen, a szerző maga is töltött ott némi időt –, hogy a könyvet megjelenését követően ünnepélyes keretek között égették el az említett iskola tiszti kara és növendékei jelenlétében.
Való igaz, hogy nem fest valami derűs képet a kadétiskola működéséről. A három főszereplő nagyon más körülmények közül érkezik, mindnél más-más okok vezetnek oda spoiler, hogy a kadétiskolába kerülnek, és azzal talán nem lövök le túl nagy poént, hogy az iskola utáni életük is másként alakul. Időközben viszont mindnek valahogy alkalmazkodnia kell spoiler az iskolán belüli élethez. Ez pedig nagyon átformálja a bekerülő gyerekeket, bármennyire is jellemezte a gyermeki ártatlanság addigi életüket. Egyesek adottságaik révén meg tudják találni a helyüket, mások ilyen adottságok híján kiszolgáltatott helyzetbe kényszerülnek. Riasztó az iskola leírása, az ott uralkodó farkastörvények bemutatása, az erőszak mindennapisága. Itt már hiába is keres bárki gyermeki ártatlanságot. spoiler És ha valaki a tisztektől vár segítséget, az se számítson túl sok jóra. Fegyelmezni nem tudnak, és a cselekedeteknek is csak akkor van bármiféle következménye, ha az az iskola jó hírét nem veszélyezteti. De, végül is, ezek a kihágások hozzátartoznak a férfi léthez, és mi az iskola feladata, ha nem az, hogy férfiakat faragjon a gyerekekből? De a növendékek tudják is, hogy nem számíthatnak a tisztekre, vagy aki még nem, az is előbb-utóbb megtanulja.
Az iskola belső életét épp olyankor figyelhetjük meg, amikor egy súlyos ügy alaposan megbolygatja. spoiler spoiler A szerző pedig ezeken az eseményeken keresztül be tudja mutatni a főváros fiataljainak közegét, a társadalmi osztálykülönbségeket, a különböző kisebbségek integrálódását – vagy annak kudarcát – a társadalomba.
Egyértelműen újraolvasásra érdemes a könyv.

petibácsi>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Szerintem nem annyira hasonlít az Iskola a határon-ra. Jó, az is egy bentlakásos katonai iskola diákjairól szól, de míg ott a tekintélyelvű megaláztatások közös megélése végül elmélyíti a barátságokat, addig ezekben a srácokban csak a bizalmatlanságot, bosszúvágyat, dacot és állatias vakmerőséget növeli a végletekig. Úgy is mondhatnám, hogy Ottlik finom árnyalataihoz, rétegeihez képest ez a rideg és barbár naturalizmus maga.
Ettől különben ijesztően férfias is (abszolút rossz értelemben), nekem sokkal előbb eszembe jutott róla mondjuk a Most és mindörökké vagy a 22-es csapdája (pl.: kimenőkre ácsingózás, bordélyok) vagy épp a Meztelenek és holtak (tisztek parancsuralma, férfiasságnak értelmezett erőszakosság), mint Ottlik – plusz, ha belegondolunk, hogy a történéseket (főleg) 16 éves hidegvérű kis nyikhajok alakítják, akkor akár még a Legyek ura is beugorhat.
Na de a regény struktúrája, az viszont tényleg egészen elképesztő, a könyvnek kb. a harmadáig én csak kapkodtam a fejem, hogy akkor itt most már megint ki beszél?, miért E/1?, miért E/3?, múlt ez itt? visszaemlékezés?, vagy a jelen?, ez most ugyanaz?, vagy ez megint más?, és onnan szépen lassan minden a helyére kerül és követhetővé válik, olyannyira, hogy a végén rájövünk, hogy a szereplőinket itt is egy-egy sarkalatosan egyszerű indíték mozgatja, akár egy klasszikus 19. századi regényben – kicsit olyan különben, mint kibontani a fonást.
Csak ezek vadállatok. Már gyermekkorban megalázottak és megszomorítottak.

csillagka P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Katonai akadémia hálás téma, úgy látszik még Nobel díjat is ér. Személyes kedvencem a „Minnesota megvár” Ottlikért annyira nem rajongok, Vargas pedig valami teljesen más dimenzióban fogta meg ugyanazt a gondolatot. Vegyünk egy nagy kockát, aminek a részeit csak szép egyenlő élű kis kockákból rakhatok ki tökéletesen, és vannak hozzá gömbölyű gyurmának látszó idomaink, itt-ott beleférnek a megfelelő négyzethálóba, néhol kilógnak vagy éppen nem telítik be a nekik kijelölt teret, de amióta világ a világ, ezekből akkor is kocka lesz, mert mi már megtanultuk a kockásítás nemes művészetét, és hogy mi is az ára az lényegtelen apróság ahogy az is kiket is rejtenek a kicsiny amorf hüvelyek.
Kockásításból akkor sem engedünk, ha kiderül, hogy az egész felépítmény inog, és egy test is elveszik valahol félúton. Jaguárt kimondottan kedveltem, valahol ő volt talán az egyetlen akit nem sikerült megfaragni a végére, miközben nagyon is közel állt a tökéletes formához az elején, rajta kellett a volna a legkevesebbet igazítás, mégse sikerült.
Erőteljes, megrázó, nagyon valós lélektani dráma a látszat mindenhatóságáról és a fenékféltés csodálatos tudományának tisztekre gyakorolt hatásairól.

Marcus>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

A Mayta története után a második, és azt hiszem, hogy utolsó olvasásom Llosától.
A helyszín Lima, a perui főváros, azon belül pedig egy bentlakásos katonai középiskola. Az iskola diákjai mind más háttérrel rendelkeznek, de sokan közülük szinte menekülnek otthonról, mindegy hová. Aztán hogy az iskola valóban menedék-e, az már kétséges. Plasztikus leírásokat kapunk a vég nélküli kegyetlenkedésekről, az évfolyamok közti rivalizálásról, az állandó feszültségről, ami egy ilyen helyzetben a diákokban folyamatosan jelen van. Látszólag a béke szigetére utaznak el, amikor eltávot kapnak, de otthon sokszor ugyanúgy szörnyűségek várják őket. Csapdában vergődnek, nincs kiút, vagy legalábbis nagyon halvány a reménysugár. És ez a helyzet néha szélsőséges megoldásokhoz vezet.
Tipikus dél-amerikai „szenvedős” regény, amiből egyrészt tucatnyit olvashatunk, másrészt önmagában is csak ugyanazt ismételgeti. Nem találtam meg benne semmiféle pluszt, sem stílusában, sem cselekményében, sem mondanivalójában, ami a többi hasonló mű fölé emelné. Nem mondanám persze rossz regénynek – de szerintem találhat jobbat is az, aki ezen a területen hasonló témában keres könyvet.

Bence_Kis>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Az elején hagynom kellett, hogy menjen, ahogy Llosa akarja, aztán szépen kibontakozott, értelmet nyert minden. A három különböző egyéniség életének extra „kereszteződése” a végén, az egy olyan remek, és bizalmas írói megoldás volt, hogy csak lestem. Nagyon bírom az ilyesmit. Áradt belőle Latin-Amerika a maga fülledt, sokszor kaotikus életérzésével. Nem is tudom miért nem adtam rá 5 csillagot, talán mert jó volt, de nem volt meg benne a „hűha-faktor”, pedig egy erős, és klassz könyv. Ötös alá.

anesz P>!
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák

Kicsit szkeptikusan álltam neki, mert mindenki azt mondta, hogy nagyon hasonlít az Ottlik műhöz. Hála Istennek, nem annyira! Persze értem az összehasonlítási alapot, de a megalázásokon, a csordaszellemen túl itt azért jelentős különbségek vannak. Vargasra jellemző, hogy több szemszögből is bemutatja a dolgokat. Itt is az egész katonai vezetés korrupciója kiderül. Egy gyilkosság, ám a gyilkosra nem igazán derül fény. De talán nem is ez a lényeg, mert az okok, a körülmények csak tragédiához vezethetnek.
Különböző nemzetiségek, a gúnynevek , az összefonódások, a láthatatlan hierarchia, a csúnya lány mind-mind erőssége a műnek.


Népszerű idézetek

havas>!

Aki valaki, az mindenütt valaki.

190. oldal (Kriterion Kk.)

havas>!

A szerelem a legrosszabb dolog a világon. Az ember megőrül, nem is törődik magával. A dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb őrültségekre is képes, és egy perc alatt elintézi magát egy életre. Jobban mondva, csak a férfiak. A nők nagyon ravaszok, csak akkor lesznek szerelmesek, ha akarnak. Ha egy férfi nem törődik velük, elfelejtik, keresnek mást. És mintha mi se történt volna.

254. oldal (Kriterion,1976)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
7 hozzászólás
havas>!

Ha gyerekei lesznek, ne hagyja őket az anyjuk közelébe. Az asszonyok elrontják a fiúgyerekeket.

200. oldal (Kriterion Kk.)

1 hozzászólás
>!

Szeretnék nem gondolni erre a lányra, de állandóan ő jár az eszemben. Azt hiszem, bedilizek, ha jövő szombaton se mehetek ki.

98. oldal

havas>!

Kell, hogy legyen büszkeség is az emberben. Ne könyörögj.

186. oldal (Kriterion Kk.)

Kapcsolódó szócikkek: büszkeség
>!

– Teresa nem válaszol – mondta Rabszolga. – Már két levelet írtam neki.
– Mi a szart törődsz vele? – mondta Alberto. – A világ teli van nőkkel.
– De nekem ő tetszik. A többi nem érdekel. Nem látod?
– De látom.

104. oldal

>!

– Bemutatkoztam. És megkérdeztem, hogy hívják. És azt mondtam neki: „Nagyon örülök, hogy megismerhetlek."
– Tiszta hülye vagy. Hát ő mit mondott?
– Ő is megmondta a nevét.
– Megcsókoltad?
– Nem. Nem is jártunk még együtt.
– Hazug disznó vagy. Tessék, esküdj meg, hogy nem csókoltad meg.
– Mi bajod?
– Semmi. Nem szeretem, ha hazudnak nekem.
– Miért hazudnék neked? Azt hiszed, nem szerettem volna megcsókolni? De alig voltunk együtt három-négy alkalommal, akkor is az utcán. E miatt az átkozott iskola miatt nem láthatom. És meglehet, hogy már valaki más szerelmet is vallott neki.
– Ki?
– Nem tudom, valaki. Nagyon csinos.
– Nem annyira. Szerintem inkább csúnya.
– Nekem tetszik.
– Gyerek vagy még. Nekem a nők arra kellenek, hogy lefeküdjek velük.
– Azt hiszem, szeretem ezt a lányt.
– Mindjárt sírva fakadok a meghatottságtól.
– Ha várna rám, amíg befejezem az iskolát, elvenném feleségül.
– Szerintem felszarvazna. De nem baj, ha akarod, leszek az egyik tanúd.

105. oldal

2 hozzászólás
remenant>!

A kadétok becsülik a lelkiatyát, mert igazi férfinak tartják, sokszor látják, amint civilben tántorog Callano gyanús utcáin, pálinkától bűzlik, és a szeme betegesen csillog.

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

– Te költő leszel? – mondja Rabszolga.
– Meghibbantál? Mérnök leszek. Apám elküld tanulni az Egyesült Államokba.

21. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Louis de Bernières: Señor Vivo és a kokainbáró
Orhan Pamuk: A fehér kastély
Orhan Pamuk: A fehér vár
Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története
Manuel Puig: Rúzsos kis ajkak
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul
J. M. Coetzee: Elizabeth Costello
J. M. Coetzee: Szégyen
J. M. Coetzee: A barbárokra várva