The ​Godfather 17 csillagozás

Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather Mario Puzo: The Godfather

The Godfather is an extraordinary novel which has become a modern day classic. Puzo pulls us inside the violent society of the Mafia and its gang wars.

The leader, Vito Corleone, is the Godfather. He is a benevolent despot who stops at nothing to gain and hold power. His command post is a fortress on Long Island from which he presides over a vast underground empire that includes the rackets, gambling, bookmaking, and unions. His influence runs through all levels of American society, from the cop on the beat to the nation's mighty.

Mario Puzo, a master storyteller, introduces us to unforgettable characters, and the elements of this world explode to life in this violent and impassioned chronicle.

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Cornerstone, 2019
608 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781785151781
>!
Arrow, London, 2009
596 oldal · ISBN: 9780099528128
>!
Arrow, London, 1999
596 oldal · ISBN: 0099429284

7 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Hellena P>!
Mario Puzo: The Godfather

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/08/34-35-het-…

A filmet nagyon szerettem anno, emiatt kissé elfogultan álltam a könyvhöz. A cselekményre is emlékeztem, ha nem is minden részletére, a fő szál megvolt, de ahogy olvastam, a mellékszálak is előjöttek. A színészek arca viszont nem villant be olvasás közben, kivéve Marlon Brandóé, illetve homályosabban Al Pacinóé.

A történet fordulatokban gazdag, és habár egy kissé lassan halad előre, korántsem unalmas. Nem teljesen lineáris a történetvezetés; két nagyobb esemény között olvashatunk egy-egy visszaemlékezést, jellemrajzot, gyermekkori történetet. Ezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szereplőket jobban megismerjük, és a jó vagy a rossz kalapba, vagy akár egyikből a másikba tegyük.

Nagyon élveztem azt, ahogy a szerző a Corleone családot bemutatja. Érezhető, hogy valami nem teljesen tiszta, mégis igyekszik úgy leírni őket és a tevékenységüket, mintha teljesen legális lenne minden, amihez közük van. Beépülnek a társadalomba, a főbb hatalmi szervekbe, miközben egy saját társadalmat alkotnak meg, amelyben a lojalitásnak van talán a legfőbb szerepe, és ahol az önbíráskodást sem büntetik. Minden elsimítható, legitimálható a megfelelő eszközökkel, ők maguk pedig szinte érinthetetlenek.
Habár nagyjából tudtam, minek kell következnie, mégis izgatottan vártam minden eseményt, olvastatta magát, vitt magával. Hogy van tovább? Mit nem tudok még? És amikor már azt hinné az ember, hogy itt a vége, akkor látja, hogy van még 200 oldal, és felteszi a kérdést, hogy ugyan mi jöhet még? Ebből az is látható, hogy több ponton befejeződhetett volna a történet, több helyen el lehetett volna vágni és az olvasó fantáziájára lehetett volna bízni a továbbiakat. Mario Puzo mégis mindent lezár, mindenre van valamilyen megoldása. Épp, mint Don Vitónak. Rendkívül szemléletesen ír, az ember szinte kívánja, hogy ott legyen a szereplők között, vagy némelyikük helyében. Nem tudom, a magyar fordítás mennyire tudja ezt visszaadni. Nem is biztos, hogy akarom ezt tudni.

Ami visszagondolva kicsit furcsa, hogy ellenszenves szereplőt keveset találtam. Majdnem mindenki szimpatikus volt valamiért. Don Vito az erős, határozott jelleméért, Sonnynak a forrófejűsége ellenére is voltak nemes érzelmei, Kay pedig épp a naivitása miatt szerethető. Carlo volt az, akit nem csíptem amiatt, ahogy Connie-val bánt, illetve Johnny Fontane tűnt arrogánsnak. A család ellenségeit felületesen mutatja be Puzo, keveset tudunk meg róluk; ellenségek és kész, senki ne kérdezze, miért. Az abszolút kedvencem Michael karaktere és az ő regényes sorsa; a legkisebb fiú, aki kilóg a sorból, aki a legalkalmasabb lenne a családi vállalkozás átvételére, de ő ebből nem kér, igyekszik a lehető legtávolabb maradni tőle. Mikor aztán mégis belekeveredik, belátja, hogy nemcsak kihúzni nem tudja magát belőle, hanem egyenesen kötelessége, hogy részt vegyen mindenben, ami a családot érinti. Ebből a szempontból nézve az ő, illetve Kay jelleme fejlődik a legtöbbet, a többi szereplő jelleme ennél kevésbé látványosan mozdul meg, ha megmozdul egyáltalán.

Érdekes a nők helyzete és szerepe is a történetben. Nagyon szigorúan, feminista szemszögből nézve itt elnyomás, alárendeltség, bizonyos esetben akár nőgyűlölet is van. A nők nem vehetnek részt a család ügyeiben, nem is tudhatnak azokról. Az egyik oldalon tulajdonképpen csak azért vannak, hogy a háztartást vezessék és gyereket szüljenek, a másik oldalon pedig a szexuális szükségletek kielégítésére. Valamiképpen a férfiak egymás közti, veszélyes játékainak áldozatai ők. Mama Corleone esetében mégsem teljesen ezt éreztem. Őt inkább csodáltam azért, ahogy a saját helyzetét kezelte a családban. Ahogy elfogadta a neki szánt helyet, ahogy megbékélt vele, amolyan jobb is, ha én ezekről nem tudok módon. Voltak azok a korok, és voltak és vannak azok a társadalmi rétegek, ahol ez normális. Épp ezért nem érzem azt, hogy Puzo degradálni akarta volna a nőket, inkább hiteles szeretett volna lenni.

Mindent összevetve: szeretem, imádom, és ha nem lenne még jó sok olvasásra váró könyv a polcomon, akár most azonnal újrakezdeném.


Népszerű idézetek

Hellena P>!

A million dollars cash doesn’t grow on trees.”

85. oldal

1 hozzászólás
Hellena P>!

A man who is not a father to his children can never be a real man.”

40. oldal

Hellena P>!

Revenge is a dish that tastes best when it is cold.

540. oldal

Hellena P>!

But time erodes gratitude more quickly than it does beauty.

339. oldal

Hellena P>!

„Tell my father to get me home.” Michael said. „Tell my father I wish to be his son.”

471. oldal

sophie P>!

Behind every great fortune there is a crime.
– BALZAC –

9. oldal - mottó

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac
NessaLaura>!

Michael observed all this with a tight, polite smile. He was not impressed. Yet, he thought, if I can die saying, “Life is so beautiful,” then nothing else is important. If I can believe in myself that much, nothing else matters. He would follow his father. He would care for his children, his family, his world. But his children would grow in a different world. They would be doctors, artists, scientists. Governors. Presidents. Anything at all. He would see to it that they joined the general family of humanity, but he, as a powerful and prudent parent would most certainly keep a wary eye on that general family.

Book Eight, Chapter 29

NessaLaura>!

Many young men started down a false path to their true destiny. Time and fortune usually set them aright.

Book Eight, Chapter 30

NessaLaura>!

Michael nodded. He had brought it off. Albert Neri was his man to the death. And of course it was a trick learned from the Don himself. While learning the business, undergoing the long days of tutelage by his father, Michael had one time asked, “How come you used a guy like Luca Brasi? An animal like that?”
The Don had proceeded to instruct him. “There are men in this world,” he said, “who go about demanding to be killed. You must have noticed them. They quarrel in gambling games, they jump out of their automobiles in a rage if someone so much as scratches their fender, they humiliate and bully people whose capabilities they do not know. I have seen a man, a fool, deliberately infuriate a group of dangerous men, and he himself without any resources. These are people who wander through the world shouting, ‘Kill me. Kill me.’ And there is always somebody ready to oblige them. We read about it in the newspapers every day. Such people of course do a great deal of harm to others also. Luca Brasi was such a man. But he was such an extraordinary man that for a long time nobody could kill him. Most of these people are of no concern to ourselves but a Brasi is a powerful weapon to be used. The trick is that since he does not fear death and indeed looks for it, then the trick is to make yourself the only person in the world that he truly desires not to kill him. He has only that one fear, not of death, but that you may be the one to kill him. He is yours then.”
It was one of the most valuable lessons given by the Don before he died, and Michael had used it to make Neri his Luca Brasi.

Book Eight, Chapter 30


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: The Shining
Patricia Highsmith: Strangers On A Train
Stephen King: Pet Sematary
Chuck Palahniuk: Fight Club
Agatha Christie: The Murder of Roger Ackroyd
Agatha Christie: Ordeal By Innocence
Agatha Christie: Endless Night
Thomas Harris: Red Dragon
Stephen King: Salem's Lot
Agatha Christie: The Murder at the Vicarage