Mamma ​Lucia 43 csillagozás

Mario Puzo: Mamma Lucia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1920-as években Lucia Santa azért indul el Dél-Olaszország egyik eldugott hegyi falujából az Újvilágba, mert tudja, hogy lennie kell egy jobb életnek is. De az az élet, amely New Yorkban, a Tizedik sugárút környékén vár rá, még a legerősebb asszonyt is megtörheti. Két tragikus házasság után, hat gyerekkel, akikről egyedül kell gondoskodnia, már-már kilátástalan helyzetbe kerül. A nagy szegénység ellenére összetartja a családot. Nincs könnyű dolga, hiszen lobbanékony természetű lánya úgy akar élni és szeretni, mint egy igazi amerikai, legidősebb fia pedig túlontúl közeli kapcsolatba kerül a maffiával. De Lucia Santa – feleség, özvegy, édesanya, nagymama – hihetetlen méltósággal és bátorsággal állja a sors csapásait.
Ez a könyv a szeretetről, a fájdalomról, szenvedésről, odaadásról, áldozatról, reménytelenségről, kilátástalan szegénységről, boldogságról szól. És az egyetlen országról, ahol a világ szerencsétlenségén a szegények meggazdagodhattak.
A regényből készült… (tovább)

Eredeti cím: The Fortunate Pilgrim

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Geopen, Budapest, 2007
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639765078 · Fordította: Wertheimer Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Erika7>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Van sok kedvenc könyvem, és van pár darab, ami még ezeket is felülmúlja. Ez tényleg csak pár darab, és most ez is közéjük került! Fantasztikus könyv az olasz életérzésről, küzdelemről, szeretetről, zsiványságról, fantasztikusan megírva!

8 hozzászólás
Anaria>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Valami régi, gőzmozdonyfüstös, napfényillatú, különös hangulat, árasztja el az embert olvasás közben. Ingek ropogása, cipőkopogás, rikkancsok, automobilok pöfögése, olasz zsémbelés és harsány nevetés, valami vibráló, életigenlő létezés, ami egyszerre szeretetteljes, szenvedélyes, mégis könyörtelenül realista és kemény. Szívjuk magunkba, oldalról oldalra, sorról, sorra haladva. S talán a borító teszi, de mintha minden egyes jelenetet szépiában láttam volna, mintha öreg fotográfiák, régi kamerák rögzítették volna Lucia Santa küzdelmeit, boldogságát, bánatát, s közben olybá tűnik, hogy Lucia Santa egy percet sem öregszik.
Engem teljesen elvarázsolt ez a regény, mintha csak most kanyarodtam volna ki a tizedik sugárútról. Telis-tele van bölcs gondolatokkal, melyek sem nem közhelyesek, sem nem túlzóak. Minden egyes szónak, mondatnak jól kiérdemelt, pontos helye van. Itt minden oldalnak mély igazságtartalma van. Eltérő szemszögekből láthatjuk a történet minden vonulatát, összes mozzanatát. S a végén azért fohászkodunk, bárcsak bennünk is lenne abból az elszántságból és tűzből, ami Lucia Santa élni akarását még 40 hányattatott év után is tovább fűtötte.

Anó P>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Szeretem a családregényeket, ez tagadhatatlan. Akkor is, ha 100 évvel ezelőtti világot elevenítenek fel. Most fejeztem be egy ilyen regényt, címe Mamma Lucia, szerzője az a Mario Puzo, aki A keresztapát is írta.
Valaha láttam részleteket a filmből is, mely a könyvből készült, a gyönyörű Sophia Lorennel a főszerepben.
Az Olaszországból Amerikába kivándorolt sokgyerekes Lucia és gyermekeinek története ez, a mindennapok történései, gyötrelmei, örömei és harcai kerültek papírra. Lucia asszony sosem adja fel, bár 3 gyerekkel özvegyen maradt, a legkisebb még a hasában – nem ismert lehetetlent, ha gyerekeiről volt szó. Második férje megháborodott, így ő maradt a „férfi” a háznál.
Valamiképpen minden gyereke megtalálja helyét az életben, bár van, akit elveszít:(
A pályaudvarról jeget lopó kisfiú a kölyök József Attilát idézte fel bennem, amikor a teherpályaudvarról fát csórt a családja számára…
A gyerekek persze itt is felnőnek, akár az életben, a regénynek vége szakad – pedig kíváncsi lettem volna, hogyan alakul a család élete a továbbiakban…

geszti>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Tökéletes hangulatteremtés, jellemábrázolás. Magával ragadtak az események, éreztem az illatokat, ott voltam a XX. század elején a New Yorkban teremtett Itáliában. Végigkövethetjük egy család életét, melynek központjában az Anya áll…így nagybetűvel. Ő az, aki egy egész világot teremt a gyermekei köré.
Mario Puzo csodálatosan fogalmazza meg a családról, anyaságról alkotott véleményét, egyúttal bemutatva az olasz kivándorló családok életét. Fogok még olvasni tőle.

13 hozzászólás
Ferencz_Krisztina>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Egy olasz család mindennapjai a 1920-as évek Amerikájában. Ez így elég egyszerű és unalmas lehetne…De Puzo valami olyat tud, amitől te magad is ott ülsz a lépcsőn a feketébe öltözött pletykálkodó asszonyok között, rohansz a vagon tetején, hogy kicselezd Chaplint, ébren virrasztasz Luciával, várva, hogy mindenki hazaérkezzen, aggódsz a gyermekekért, érzed a készülő spagetti illatát, olyannyira, hogy a nyál is összefut a szádban.
Nem rózsaszínben ábrázolja az akkori világot, nem idealizálja a szükséges erőszakot, de nem is kendőz, nem is szépít. Elgondolkodtató, olykor szívbemarkoló, de nem feleslegesen durva és könyörtelen.
Szóval tetszett, nagyon tetszett.

Strange>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Nem volt rossz, egész jó volt. Jól lehet vele haladni, habár az első – számomra nagyon meglepő -fordulat úgy 40 oldallal a vége előtt történt. Ajánlom vonatutakhoz, spagettievéshez, mikor édesanyád helyetted vasal, félhomályban hangulatos olvasmány. Összességében 3,5 csillag.

Nikkincs>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Az igazi olasz mamma és népes családjának szomorkás-vicces története Amerikában. Mintha egy film pergett volna a szemem előtt olvasás közben, olyan valóságos volt az egész. Maradt bennem egy kis hiányérzet, mert sokszor mélyebben, részletesebben olvastam volna a történtekről, volt pár év, vagy esemény, amit gyorsan átugrott, pedig szerintem azok is érdekesek lettek volna. Összességében tipikus olasz családregény: zűrzavaros és zajos családi élet, de mindenképpen szerethető karakterek!

szeszter>!
Mario Puzo: Mamma Lucia

Magával ragadó, letehetetlen, és nagyon igazságszagú. Nekem az abszolút Top10 kategória.
Nagyon érthető, és nagyon emberi, talán éppen ezért olyan megrázó.


Népszerű idézetek

Oswald >!

…az édesanyák még a könyvekben sem teszik olyan magasra a mércét, mint a hősnők.

241–242. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

Oswald >!

Egy asszony, ha nagyon igyekszik, az idők végezetéig az orránál fogva vezetheti az urát.

194. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

geszti>!

Egy napon pletykálkodás közben a gyerekeire terelődött a szó, és mindegyikről egyenként elmondta, mennyire hálátlan, mennyire önfejű, ám mivel Octaviának nem talált megfelelő bűnt, csak annyit mondott megvetően: – És ő, a legértelmesebb gyerekem, kiválasztotta magának az egyetlen zsidót, aki nem ért a pénzhez.

279. oldal

Oswald >!

Ebben a világban még az okos emberek sincsenek biztonságban.

208. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

Oswald >!

…ha a Gonosz nem tud győzedelmeskedni a sors felett, akkor mi remény marad a jónak?

364. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

Oswald >!

Nagyon sokan vesztették el a pénzüket a környéken. Adj hálát az Úrnak, mama, hogy szegény vagy.

206. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: szegénység
Oswald >!

Nem vagy gazdag, de van pénzed; van pénzed, és ez olyan, mintha lenne egy fal, amelynek nekivetheted a hátad, és szembenézhetsz a világgal.

120. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

Oswald >!

Mindenkit megfertőz ez a visszataszító szexőrület.

194. oldal (Geopen Kiadó, 2007)

geszti>!

Minden bérház olyan, akár egy falu főtere. Mindegyik előtt ott gyülekeznek a feketébe öltözött asszonyok, hokedliken, ládákon ülnek, pletykálkodnak, illetve jóval többet tesznek ennél. Felidézik a régi időket, a történelmet, erkölcsről és az élet törvényeiről vitatkoznak, s példáikat mindig abból a délolasz faluból hozzák, ahonnan sok-sok évvel korábban megszöktek, elmenekültek. És micsoda élvezettel adják át magukat a képzelődésnek!

13. oldal

Anaria>!

Olyan jó, olyan nagyszerű érzés nagyvonalúnak lenni egy rövidke ideig. De hogy állandóan – ez az emberi természet ellen való.


Hasonló könyvek címkék alapján

Adriana Trigiani: A cipész felesége
Luca Di Fulvio: Amikor az álmaink ránk találnak
Elio Petri: Róma 11 óra
Donna Leon: Ha nincs kegyelem
Giorgio Vasta: A megfogható idő
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Loriano Macchiavelli: A merénylet nyomai
Emanuele Trevi: Valami írás
Oriana Fallaci: Ha meghal a Nap