Az ​utolsó keresztapa 12 csillagozás

Mario Puzo: Az utolsó keresztapa

Mario Puzo huszonhét évet várt, hogy folytassa a Keresztapát. Ez a regény persze nem a régi cselekmény folytatása, szó sincs Corleonékről. Annál több a Clericuziókról. Pénz és hatalom, erő és erőszak, intrikák és pozícióharc, na és természetesen szerelem, ezekről a jól bevált témákról szól Puzo könyve, de híven tükrözve az első keresztapa-történet óta eltelt időben bekövetkezett változásokat. Ez már egy más kor, mások a célok, az eszközök keményebbek – és mások az emberek is. A régi és az új menthetetlenül össze kell csapjon. Egy családon belül is.

Eredeti mű: Mario Puzo: The Last Don

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
JLX, Budapest, 1997
450 oldal · ISBN: 9633050413 · Fordította: Süle Gábor

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Don Clericuzio


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timberwolfes
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa

A cím senkit ne csapjon be ebben a történetben a Keresztapa semmilyen módon nem folytatódik. Egy teljesen más, új család kerül terítékre, új korszakban új történettel.
Puzo érti a dolgát és remekül mutatja be egy egy „család” működését és felépítését. Legalábbis a korábbi könyveiben ez így volt.
Az utolsó keresztapa valahogy kilóg a sorból. Maga a történet vezetés főleg az elején nagyon kalandozó és össze vissza. Nagyon nehezen tudtam követni hogy ki kicsoda és mit akar. Szerintem néha egy egy helyen a szereplőket fel is cserélték. Rengeteg, sőt inkább idegesítően sok a szóismétlés (ha az a szó hogy tőkésíthető nem szerepelt 100 X-or akkor egyszer sem)
A könyvben szereplő Clericuzio család sose fog Corleone-i szintre eljutni. De valahogy itt már nem is ez a cél. A család minden követ megmozgatva küzd hogy a tevékenységük a törvényes határokon belül kerüljön, persze ennek elősegítése és fenntartása nem mindig törvényes. A megismert karaktereket próbálta szimpatikussá tenni és feloldani az örök paradoxont hogy rossz fiúknak szurkoljunk. Hát itt nagyon nem sikerült. Az egész könyv világképe fröcsög az undortól és az olyanfajta szexualitástól ami nem az erotikus vonalat adja vissza hanem a lealacsonyítást. Ebben a világban már nem a drog és alkohol csempészet a fővonal és nem is a fegyverek, itt most betekintés nyerhetünk a hollywoodi és a vegasi színfalak mögé. Puzo egyik világról se lehetett túl jó véleménnyel, olyan módon mutatja be mindkét világot amiről mindenki tud vagy legalábbis sejt,de inkább nem akarja tudni és máshova figyel. Az író itt most kőkeményen lerántja a leplet az általa megalkotott kaszinók és filmstúdiókról, amiket szinte több mint valószínű a valóság ihletett. (kíváncsi lennék pl Dino De Laurentiis alakja mennyire számított mintának)
Sajnos ez a könyv Puzo késői korszakából való és valahogy itt már nincs meg az a kifinomultság mint korábbi könyveiben. Korábban mesterien tálalta a brutalitást és a kegyetlenséget is képes volt hanem is szépen tálalni de legalább jogosnak mutatta be. Az utolsó keresztapában minden nyers maradt és a könyvben semmi szépség nincs, de tulajdonképpen ez jobban tükrözi a valóságot.

>!
Pierre75
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa

Ezt nem kellett volna. Hollywood--i primitív egyszerűség, talmi csillogása sem leplezheti a tartalmonélküliséget. Gyenge és unalmas.


Népszerű idézetek

>!
Eraviscus

Egy intelligens, logikusan gondolkozó férfinak nem kell félnie a nőktől. Két dologtól azonban óvakodj. Egy, és ez a legveszélyesebb: a kétségbeesett nőtől, akinek nincs vesztenivalója. Kettő: attól a nőtől, akit nagyobb becsvágy fűt, mint téged. Ne hidd, hogy szívtelen vagyok, ugyanilyen tanácsokkal el tudnám látni a nőket is, de nem ez a célunk.

>!
Andrée P

A maga teremtette világban Don Clericuziót tisztelték. A családja, a bronxi enklávéban lakó ezrek, a bruglionék, akik a kisebb területeket uralták és akik rábízták a pénzüket és a közbenjárásáért kilincseltek, ha bajba jutottak a törvényes világgal. Mert tudták, hogy a don igazságos. Hogy ínséges időkben, betegség vagy más bajok esetén eléje járulhatnak, és neki megesik a szíve a szerencsétlenségükön. És ezért szerették.
A don persze tudta, hogy a szeretet nem megbízható érzés, függetlenül attól, mennyire mély. A szeretetből nem fakad hála, sem engedelmesség, és nem biztosítja a harmóniát sem egy ilyen bonyolult világban. Ezt Don Clericuziónál jobban senki sem tudta. Azért, hogy az embert igazán szeressék, elengedhetetlen, hogy féljenek is tőle. A szeretet önmagában megvetendő dolog, semmi, ha nem kíséri bizalom és engedelmesség. Mi jót is hozna számára a szeretet, ha az emberek nem ismernék el a hatalmát?

272. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Clericuzio

Hasonló könyvek címkék alapján

Nicholas Pileggi: Casino
Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja
Mark Winegardner: A Keresztapa visszatér 1-2.
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jodi Picoult: Sorsfordítók
John Grisham: A cég
Stephen King: A remény rabjai
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen