16. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​keresztapa 325 csillagozás

Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa

A Maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regényalakban is a filmvászonról jól ismert, Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Corleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét. Módunkban áll végigkísérni a Szicíliából Amerikába vándorolt Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátainak, ellenségeinek sorsát, életét – és természetesen halálát, hiszen a szereplők legfontosabb jellemvonása az, hogy tetteiket az Amerikában is virágzó Maffia parancsai határozzák meg, amelyek között a legfontosabb a szinte közhelynek számító, ám a szervezet tagjai által mindig halálosan komolyan vett vendetta, vagyis a vérbosszú.

Eredeti mű: Mario Puzo: The Godfather

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Geopen, Budapest, 2017
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724176 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2012
552 oldal · ISBN: 9789639574847 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2006
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639574848 · Fordította: Vándor Vera

4 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Don Corleone · Michael Corleone · Tom Hagen · Al Capone · Santino "Sonny" Corleone · ügyvéd · Carlo Rizzi · Constanzia "Connie" Corleone-Rizzi · Frederico Corleone · Kay Adams · Luca Brasi · Peter Clemenza · Salvatore „Sally” Tessio · Virgil Sollozzo


Kedvencelte 124

Most olvassa 23

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Mario Puzo: A keresztapa

Milyen a természete, hogyan is működik a hatalom? Vagy a világ? Nem csak az al. Vajon hol húzódnak a velünk, bennünk is tovább élő feudalizmus határvonalai? Létezhet-e erkölcs a bűn világában még ha sok szempontból kikezdhető is az? Lehet-e egyszerre érdekek és értékek mentén vezetni? Mit jelent a hűség, a bizalom, a biztonság egy rendszeren kívül álló közösségben? Ez a könyv krimi alapvetés vagy csak romantizált erőszak? Nagyívű családregény vagy zseniális ponyva? Ezeknek és sok más kérdésnek akárcsak felvetéséhez is természetesen el kell olvasni. És ha az megtörtént, nem fordulhat elő, hogy majd egy napon, mely nap biztosan eljön, megbánja aki nem olvasta, és nem azért mert nem vigyázott eléggé a lovaira.
Sokadik olvasásra is lenyűgöző regény, fantasztikusan kidolgozott világgal, cselekménnyel és karakterekkel.

>!
Bla IP
Mario Puzo: A keresztapa

Mario Puzo 1969-ben a szervezett bűnözés titkos világáról szóló „A keresztapa” című regényével elképesztő sikerkönyvet, egy alapművet alkotott, amelyből Coppola kitűnő színészek segítségével elkészítette minden idők – eddig – legjobb filmjét. Eddig csak a filmet láttam, most elolvashattam a könyvet is. A könyv – ahogy az szokott lenni – sokkal gazdagabb, árnyaltabb, mélyebb, mint a film. Olyan dolgokra mutat rá, amely a filmben észrevehetetlen, fel sem merül a nézőben abban a néhány másodpercben, míg a snittet látja, amely a regény néhány oldalából készült. Így a gondolati-érzelmi hátteret a film a regényhez képest, csak igen felszínesen adhatja át. Ebben az esetben is ez történt. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a bűnözés és a politika összefonódása a ’60-as évekig a regény által ábrázolt szinten legfeljebb a jéghegy csúcsát láttathatta. Az azóta eltelt közel 50 év bebizonyította, hogy a társadalom és az emberek mai manipulációja a technikai fejlődés és az információtechnikai eszközök alkalmazása nyomán sokszorosan meghaladja a korábbiakat, s Don Corleone – sajnos – csak kisinas lehetne a mai politikai uralkodók közt…
Mindez nem von le semmit a regény értékeiből. A több generációs családregény a Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátaiknak, ellenségeiknek sorsát, életét filmszerűen vetíti elénk. Küzdelmet látunk a boldogulásért, hiszen a szereplők legfontosabb motiváló ereje a pénz, a gazdagság és a hatalom, s ez az Amerikában is virágzó szervezett bűnözés alapelvei megvalósításával valósítható meg legkönnyebben, amelyek között az egyik legfontosabb a bosszú, vagyis – mai szóval – az elégtétel. Nem lehet kihagyni!

>!
Bélabá P
Mario Puzo: A keresztapa

Ez nehéz szülés volt, sajnálom, nem a világom…. Nem esett jól, pedig sokak kedvence. A filmipar kultuszfilmet csinált belőle, ezért is nagy elvárásokkal kezdtem hozzá. (A filmet egyébként nem láttam.) Nem azt kaptam amire számítottam: sokkal olaszosabb hangulatot vártam és kevésbé erőszakos, leszámolós-jellegűre gondoltam előtte. Oké, hogy egy maffiaregényben ez alap, de szerintem túl sok volt. Mint ahogy sok volt a leírás, a részletek boncolgatása is. Kicsit tényleg olyan érzés volt, hogy ez a regény filmvászonra íródott. Nem tetszettek benne olyan részek, amikor a feleséget verték, pofozták stb…. Ez már agyament brutalitás, még egy maffiózóhoz sem illő.
Tehát többet, jobbat vártam. Egy haszna volt, hogy teljesítettem egy olvasást a KriMIX kihívásomhoz. :)

19 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Mario Puzo: A keresztapa

Többszörös „nyomás” alatt kezdtem el olvasni. Kihíváshoz is, és Medvém sokadik rábeszélésére. Többször megnéztem vele a filmet, az Ő egyik kedvencét, és most már én is nagyon szeretem a történetet.
Igazi „családregény”, amiben van jó, rossz, gonosz és ellenállhatatlan. A keresztapa az, aki bármi áron, de összetartja, szükség esetén pedig „ritkítja” a családot.
A Szicília – Amerika kettősség engem is megtévesztett, korábban az volt a fixa ideám, hogy a maffia szinte egyenlő Olaszországgal. Már megint tanultam valamit, és még mennyi mindent!
Többek között azt is, hogy a maffián belül is fontos szerepet játszik a szex, még a fontos döntésekben is.
Mindent összevetve megállapítottam, hogy a könyv alapmű.
A könyvek könyve.
Örülök, hogy elolvastam!

2 hozzászólás
>!
Gothic01
Mario Puzo: A keresztapa

Nem értem. Biztos az is gátol, hogy mivelhogy nem vagyok szicíliai, az észjárásom nem egy azon szabályok szerint működik, mint Don Vito Corleonéé, akinek bizonyára nem okozna gondot a talány megfejtése, de akkor se értem. Nem értem, miért van az, hogy ameddig az adaptációnak külön kultusza van, az alapműről, erről a zseniális könyvről szinte egyáltalán nem hallottam dicshimnuszokat.
Vannak, akik azonnal felkapják a fejüket, ha ekkora horderejű, „mindenkinek találkoznia kell vele legalább egyszer, mielőtt alulról kezdi szagolni az ibolyát” kaliberű alkotásokról van szó, vannak akikben meg ellenérzések ébrednek, attól az eshetőségtől tartva, hogy a szóban forgó műnek nagyobb a füstje, mint a lángja, nem akkora csodának lesz tanúja, mint aminek évtizedek óta feltűntetik és előre láthatóan tele lesz az egész tömve hatásvadász elemekkel. Én az utóbbi, szkeptikus tábort erősítem, viszont A keresztapának a bűnözői világgal szemben táplált megmagyarázhatatlan, mondjuk úgy vonzódásom miatt képtelen voltam huzamos ideig ellenállni főleg miután pár hónapja rászántam magam a filmre. Nem az a könyv ez, amihez pörgésért és komédia mértékű, percenként húsz elsütött fegyverrel és vérrel teli akciófaktorért kell fordulni, az a chicagói vandálok asztala, míg A keresztapa kifinomult, a megfontolt tervezés művészetével hódít és ezt a magam részéről százszorta izgalmasabbnak és megkapóbbnak találtam, mint azt a fejvesztett, látszólag értelmetlen gyilkolászást, amire szicíliaiak szervezeteiről asszociál a közvélemény. Ez egy lebilincselő, a bűnözői világ kedvelői számára kötelező jellegű olvasmány, megkockáztathatnám kijelenteni, hogy a kategóriája Bibliáját teremtette meg Puzo, de ez már taszító túlzásnak tetszene a hozzám hasonló, vonakodó szkeptikusoknak ami nagyságával és kiforrottságával, na meg legfőképpen a reálisságával szégyenkezésre késztet minden más történetben felbukkanó, nevetségesen összecsapott, töltelék célzatú maffia szálat. Puzo regényében az éles elme a legfőbb fegyver, a család és a barátság szent, a legnagyobb sértés az, ha valakivel nem lehet értelmesen beszélni és a fenyegetőzés a primitívség ismérve. Igazi dörzsölt, kilencven kaliberes fickók hatalmi játszmájának lehetünk tanúi, olyan rafinált embereké, akikről minden fenntartás nélkül elhiszi az olvasó, hogy felépítettek egy saját világot és beszivárogtak a miénk legtöbb hatalmat és pénzt hozó réseibe. A nagyobb üzlettel járó előnyök csábítása szakadatlan, ha pedig érdekellentétbe keverednek a nagy családok, a maguk világának kis kormányzói, akkor elszabadul a pokol és gyökerestől átalakul a helyi hierarchia, miközben az összes fél elszenvedi a maga veszteségeit üzleti és családi téren egyaránt. A keresztapa egy ilyen állapotnak a fennállása köré épül, a legbefolyásosabb család Donja, Vito Corleone visszautasít egy általa túl kockázatosnak, elveihez nem idomuló üzletet és ennek a súlyos következményeit minden Corleone és Corleone szimpatizáns kőkeményen megérez a bőrén. Az ideiglenes Don tevékenykedése, nem megfelelő reakciói és a legváratlanabb helyekről árulások a szakadék szélére sodorja a Corleone birodalmat, ahonnan csak a keresztapa és az ő méltó utódja tudja hozhatják vissza a régi fénybe a családot… már ha ekkora rombolás után, az lehetséges… A fő cselekményen és a karakterek személyes élettörténetén kívül nagy hangsúly kerül a maffia szerkezeti felépítésének és a korabeli viszonyoknak a bemutatására mind bűnözői, mind Hollywoodi színtéren, ami egy kis időkapszulává alakítja a regényt, aminek a felnyitásához külön hangulat kell. Az írásmód a sugárzó okossága és logikussága mellett nagyon gördülékeny is, de a megfelelő hangulatbeli követelmények miatt időigényesebb lehet a megszokottnál az olvasása, ha nem abban a passzban kapjuk le a polcról, ami szükséges hozzá, viszont ha az ellenkező eset áll fent, akár ültő helyében is magába szívhatja az ember a Corleonék krónikáját. Azok a bizonyos hatásvadász elemek, a „nagy mondatok” tagadhatatlanul fellelhetőek…de én imádtam. :D ❤
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/01/mario-puzo-g…

>!
h_orsi P
Mario Puzo: A keresztapa

IMÁDTAM! Bárki bármit mond, nekem ez nagyon tetszett :)
Először úgy voltam vele, hogy oké, elég lesz csak a filmet látnom, de amikor megláttam, hogy annak is több része van, inkább elkezdtem olvasni :'D
Tulajdonképpen nem tudom, hogy valójában milyen egy olasz maffia, de én sokkal durvábbnak képzeltem. Bár meglepett a sok árulás és pár ember halála, mert az utolsó percekben mindenkit annyira megszerettem…szemétségnek tűnt, hogy még így is kinyírják őket :)
Lehet, hogy nem hiteles, de miért kellene annak lennie? Ez csak egy könyv, nem állította senki, hogy pontosan minden így történt anno. Viszont tudom, hogy van valóságalapja és ez egy kicsikét elkeserít :(
Egyébként már csak azért is megérte elolvasni, hogy apám büszke arcát lássam, amikor észrevette, hogy a kanapén ülve inkább ezt tanulmányozom, mint az angol szótáramat… :D Viccet félretéve, szerintem nagyon jó könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom :)

>!
metahari
Mario Puzo: A keresztapa

Tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy milyen az igazi olasz maffia, mert A Keresztapa annyira jól sikerült, hogy talán az igazi utol se tudja érni, mi már mindig így képzeljük az olasz maffiát. Azon regények egyike (nagyon szellős ez a polc), amelyből remek filmet csináltak. Szívdobogásos izgulást lehet kapni olvasás közben :))

1 hozzászólás
>!
Nyctea
Mario Puzo: A keresztapa

Fantasztikus könyv.
Általában nem szeretek úgy elolvasni egy könyvet, hogy előtte már láttam a belőle készült filmet (inkább a fordított sorrendet preferálom), de ez esetben egyáltalán nem volt zavaró, hogy már ismertem a történetet, és emlékeztem a főbb eseményekre. Sőt, a könyv nagyon sokat hozzátett a film élményéhez, árnyalta a képet, és ha szabad ilyet mondani, nekem ez a történet sokkal átütőbb erejű volt olvasva, mint nézve.
Minden egyensúlyban van benne, semmi nincs túlrészletezve, túlírva. Vannak elgondolkodtató részek, vannak erőszakos és erotikus jelenetek is (de ezek nem öncélúak), és mindez nagyon kellemes, olvasmányos, helyenként szinte szépirodalmi stílusban van elmesélve. Sok szálon fut a történet, több mellékszereplő sorsát, indítékait megismerjük, az egyes események pedig nem felétlenül időrendben követeik egymást, de ez nem zavaró, sőt inkább izgalmassá teszi a cselekményt.
Érdekes dolog belelátni a maffiacsaládok működésébe, megismerni a donok gondolkodásmódját, taktikai lépéseit. Don Vito Corleone zseniális karakter, akinek racionalitását, nyugodt bölcsességét nem lehet nem tisztelni. A Keresztapa nem fenyegetőzik, „csak egy kis szívességet” kér, amit alkalomadtán vissza is fizet. Ha pedig tőle kérnek szívességet, szívből segít, de annak is megvan az ára… „Barátságokból védőfalat épít” maga köré.
A Don Corleone fiatalkoráról szóló rész tetszett a legjobban, melyből megismerhettük a személyiségét, és hogy hogyan lett belőle a Nagy Don.
Nagyon örülök, hogy a kezembe került ez a könyv, élmény volt olvasni.

>!
KillerCat
Mario Puzo: A keresztapa

Maffia,gyilkosságok,cselszövések,tömény tesztoszteron. Ehhez nálam hozzájött Marlon Brando alakítása.


Népszerű idézetek

>!
Manni

– Az anyák olyanok, mint a rendőrök. Mindig elhiszik a legrosszabbat.

6 hozzászólás
>!
Manni

– Egy ügyvéd többet tud lopni az aktatáskájával, mint száz ember fegyverrel.

60. oldal (Geopen, 2017)

>!
Manni

A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

263. oldal (Geopen, 2017)

>!
Frank_Spielmann I

Majd egy napon, bár lehet, hogy ez a nap soha nem jön el, viszonzásképp én is kérek szívességet tőled.

I. rész - 1. fejezet

1 hozzászólás
>!
Manni

A barátság mindennél fontosabb. A barátság több, mint a tehetség. Több, mint a kormány. Majdnem ugyanannyi, mint a család. Ezt sose felejtsd el.

39. oldal

>!
psn

Vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni, és az ember megteszi, de soha nem beszél róla. Nem kell megpróbálni igazolni a tetteinket. Olyan is van, amit nem lehet igazolni. Egyszerűen meg kell tenni. Aztán el kell felejteni.

>!
ludovika

De az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget.

315. oldal

>!
psn

A bosszú olyan étel, amely hidegen a legízletesebb.

Kapcsolódó szócikkek: bosszú
>!
Frank_Spielmann I

– Az olaszoknak van egy tréfás mondásuk. Az élet olyan nehéz, hogy minden embernek két apára van szüksége, akik gondoskodnak róla, ezért kellenek a keresztapák.

I. rész - 1. fejezet

6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Azt rebesgették róla, hogy a szíve éppen olyan nagy, mint a nemi szerve.

I. rész - 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Santino "Sonny" Corleone
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mickey Spillane: Egy magányos éjszaka
Lawrence Block: Döfés a sötétben
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Lev Grossman: A varázslók
Anna Godbersen: Luxe girl
Toni Morrison: Dzsessz
Donna Leon: Az aranytojás
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Donna Leon: Ha nincs kegyelem