21. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján
26. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​Keresztapa 423 csillagozás

Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa

A Maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regényalakban is a filmvászonról jól ismert, Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Corleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét. Módunkban áll végigkísérni a Szicíliából Amerikába vándorolt Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátainak, ellenségeinek sorsát, életét – és természetesen halálát, hiszen a szereplők legfontosabb jellemvonása az, hogy tetteiket az Amerikában is virágzó Maffia parancsai határozzák meg, amelyek között a legfontosabb a szinte közhelynek számító, ám a szervezet tagjai által mindig halálosan komolyan vett vendetta, vagyis a vérbosszú.

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Geopen, Budapest, 2017
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724176 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2012
552 oldal · ISBN: 9789639574847 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2008
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639574847 · Fordította: Vándor Vera

6 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Don Corleone · Michael Corleone · Tom Hagen · Al Capone · Luca Brasi · Santino "Sonny" Corleone · Carlo Rizzi · Constanzia "Connie" Corleone-Rizzi · Frederico Corleone · Kay Adams · Peter Clemenza · Salvatore „Sally” Tessio · Virgil Sollozzo


Kedvencelte 153

Most olvassa 24

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 125

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

„A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.”

Nos kicsit szégyellem, hogy csak most jutottam el odáig, hogy ilyen alap műveket olvassak.
Alap, mert nagyon minőségin van tálalva egy olyan téma, mely a mai napig – sőt most igazán – van jelen életünkben, bár ez a fajta „család” és „tiszta üzlet” lehet veszendőben van sajnos.

Avval kezdeném, hogy itt előbb láttam a filmet, és annak hatására kezdtem el olvasni a könyvet.
A film rendkívül szórakoztató, elgondolkodtató és számos helyen megdöbbentő volt.
A könyv, mint azt várni lehetett, a fent felsoroltakat mind hozta és még annál is többet.
Adott egy élet érzést, egy megerősítést, hogy helye van a mai világunkban is, helye volt a múltban is. Kinek miért fontos, vagy mit ad kezébe, de a lényegen nem változtat. Kéz kezet mos és törli szárazra a maradék. Ez a mondat az én felfogásom a mai politikai és bűnvilágra.

Ez a családi életérzés nagyon új a számomra, ez a kitartás, tisztelet és hit.
Nem jellemző sajnos nálunk, vagy azt a bizonyos „fekete bárány” szerepet, mivel én töltöm be, ezért az alap rám hárul, mint teher, ami pedig vonzatta lenne, az sajnos csak látom….de nem érzem.
Bánom e? Néha igen, mert jó lenne tudni, milyen az mikor nem csak kötelességed van, de kapsz abból a szeretetből, megértésből, mely más vérvonaladnak evidensen jár, szinte tenni sem kell érte.
De nem is ez a lényeg, csak éreztettem magammal miért is hatott ilyen mélyen, miért gondolom számomra alap műnek, és miért érzem azt, hogy itt kaptam belőle, pedig nem velem történtek az események.

És ami még érdekes volt számomra, az a híres vérbosszú.
Szemet szemért, fogat fogért alapon, de taktikával, nem feltétlen gyorsan, hanem kivárva mikor nem számítanak rá, mikor a legjobban fáj.
Fantasztikusnak tartom.
Lehet beteges, de helyén is kezelem ezt az érzést, még akkor is ha nem tettem soha effélét és késztetést sem érzek rá.
Pszichológiailag megkérdőjelezhető, hisz ez alapján most számos orvos azt mondaná, mennyivel vagy jobb, mint az alap tettes. Talán semmivel sem, de mégis…az indok teljesen más.
És bár nem bánom, hogy nem e világ szülötte vagyok, mely a könyvben is előtérbe kerül, a szenvedélyességem és felfogásom megállná a helyét.

Szóval ez a mű a lelkem egy apró darabja lett, jó helye van és egy példányt meg is rendeltem, mert az olvasott, barátnőmtől kapott kölcsön darab, amit ezúton is köszönöm és adom is vissza.

Természetesen nagy kedvenc, újra olvasós! ♥

Bla I>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Mario Puzo 1969-ben a szervezett bűnözés titkos világáról szóló „A keresztapa” című regényével elképesztő sikerkönyvet, egy alapművet alkotott, amelyből Coppola kitűnő színészek segítségével elkészítette minden idők – eddig – legjobb filmjét. Eddig csak a filmet láttam, most elolvashattam a könyvet is. A könyv – ahogy az szokott lenni – sokkal gazdagabb, árnyaltabb, mélyebb, mint a film. Olyan dolgokra mutat rá, amely a filmben észrevehetetlen, fel sem merül a nézőben abban a néhány másodpercben, míg a snittet látja, amely a regény néhány oldalából készült. Így a gondolati-érzelmi hátteret a film a regényhez képest, csak igen felszínesen adhatja át. Ebben az esetben is ez történt. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a bűnözés és a politika összefonódása a ’60-as évekig a regény által ábrázolt szinten legfeljebb a jéghegy csúcsát láttathatta. Az azóta eltelt közel 50 év bebizonyította, hogy a társadalom és az emberek mai manipulációja a technikai fejlődés és az információtechnikai eszközök alkalmazása nyomán sokszorosan meghaladja a korábbiakat, s Don Corleone – sajnos – csak kisinas lehetne a mai politikai uralkodók közt…
Mindez nem von le semmit a regény értékeiből. A több generációs családregény a Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátaiknak, ellenségeiknek sorsát, életét filmszerűen vetíti elénk. Küzdelmet látunk a boldogulásért, hiszen a szereplők legfontosabb motiváló ereje a pénz, a gazdagság és a hatalom, s ez az Amerikában is virágzó szervezett bűnözés alapelvei megvalósításával valósítható meg legkönnyebben, amelyek között az egyik legfontosabb a bosszú, vagyis – mai szóval – az elégtétel. Nem lehet kihagyni!

Bélabá>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Ez nehéz szülés volt, sajnálom, nem a világom…. Nem esett jól, pedig sokak kedvence. A filmipar kultuszfilmet csinált belőle, ezért is nagy elvárásokkal kezdtem hozzá. (A filmet egyébként nem láttam.) Nem azt kaptam amire számítottam: sokkal olaszosabb hangulatot vártam és kevésbé erőszakos, leszámolós-jellegűre gondoltam előtte. Oké, hogy egy maffiaregényben ez alap, de szerintem túl sok volt. Mint ahogy sok volt a leírás, a részletek boncolgatása is. Kicsit tényleg olyan érzés volt, hogy ez a regény filmvászonra íródott. Nem tetszettek benne olyan részek, amikor a feleséget verték, pofozták stb…. Ez már agyament brutalitás, még egy maffiózóhoz sem illő.
Tehát többet, jobbat vártam. Egy haszna volt, hogy teljesítettem egy olvasást a KriMIX kihívásomhoz. :)

19 hozzászólás
Sapadtribizli P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Ez egy nagyon szuper könyv volt! Olyan a hangulata, hogy szinte vágni lehet a szivarfüstöt, érezni a whisky illatát és a makaróni ízét! Több éjszaka is a könyvvel, a szereplőkkel vagy éppen a milliővel álmodtam! Tele van a maguk esendőségében és erősségében szerethető karakterekkel: Don Vito Corleone nemessége és eszessége elvarázsolt, de érdekes volt Johnny Fontana tipródása, az énekléshez és barátjához fűzött szeretete vagy éppen Mike átalakulása is. spoiler Ami a pulzusemelést illeti, főleg annak köszönhető, hogy nagyon szépen van felépítve egy-egy ilyen „akció”. Szép hosszan van felvezetve, egy-egy félmondat itt, egy ott, hogy azért érezze az ember, valami rendkívüli fog történni, és mégis a meglepetés erejével hat spoiler Egyetlen gondom csak az volt, hogy néha ismételte magát, mintha elfelejtette volna, hogy az adott információt, mondatot már leírták az előző bekezdésben, és ezért újra leírták. De ettől eltekintve egy izgalmas regény ez barátságról, becsületről, családról, öntörvényeskedésről, az alvilágról.

spoiler

gabona P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Azt hiszem, különösebb bemutatást nem igényel ez a filmen már óriási klasszikusként számon tartott mű, ami könyvben is hozzá a formát, igaz, megvannak a hibái. Ezek közül a legnagyobb – legalábbis számomra – a túlzott fecsegés. Tisztességesen megírt, érdekes, kerek történet, de olyan mesélős, hogy lassítja a tempót. Ezt nagyon sajnáltam, mindenesetre gazdagabb lettem pár élménnyel még úgy is, hogy többször láttam a filmet, legalább évente muszáj, hogy megnézzem, így ismerős volt a jellegzetes esküvő, Sonny és Michael, A Don és persze a visszautasíthatatlan ajánlat fogalma, valamint az is, hogy légy végre férfi. Magát a maffiát én mindig valami egészen másként képzeltem el, úgyhogy a jól berögzült sztereotípiákat most sikerült szépen félredobni. Nem lett sem kedvenc, sem túlzottan maradandó – ellentétben a filmmel –, de azért megérte elolvasni.

>!
Magvető, Budapest, 1989
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415171 · Fordította: Vándor Vera
KingucK >!
Mario Puzo: A Keresztapa

A filmes halványuló emlékeim után nagyon kellemes csalódás volt a könyv. A maffia világ egy teljesen más oldalába pillanthattam be, mint amit szokványos gengszter filmek mutatnak. Nagyon érdekesek voltak a visszaemlékezések és a háttértörténetek elbeszélése, így lett teljes. De talán a legérdekesebb Michael Corleone változása és életének alakulása.
Ezek után ismét kedvet kaptam a filmekhez.

Gothic01>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Nem értem. Biztos az is gátol, hogy mivelhogy nem vagyok szicíliai, az észjárásom nem egy azon szabályok szerint működik, mint Don Vito Corleonéé, akinek bizonyára nem okozna gondot a talány megfejtése, de akkor se értem. Nem értem, miért van az, hogy ameddig az adaptációnak külön kultusza van, az alapműről, erről a zseniális könyvről szinte egyáltalán nem hallottam dicshimnuszokat.
Vannak, akik azonnal felkapják a fejüket, ha ekkora horderejű, „mindenkinek találkoznia kell vele legalább egyszer, mielőtt alulról kezdi szagolni az ibolyát” kaliberű alkotásokról van szó, vannak akikben meg ellenérzések ébrednek, attól az eshetőségtől tartva, hogy a szóban forgó műnek nagyobb a füstje, mint a lángja, nem akkora csodának lesz tanúja, mint aminek évtizedek óta feltűntetik és előre láthatóan tele lesz az egész tömve hatásvadász elemekkel. Én az utóbbi, szkeptikus tábort erősítem, viszont A keresztapának a bűnözői világgal szemben táplált megmagyarázhatatlan, mondjuk úgy vonzódásom miatt képtelen voltam huzamos ideig ellenállni főleg miután pár hónapja rászántam magam a filmre. Nem az a könyv ez, amihez pörgésért és komédia mértékű, percenként húsz elsütött fegyverrel és vérrel teli akciófaktorért kell fordulni, az a chicagói vandálok asztala, míg A keresztapa kifinomult, a megfontolt tervezés művészetével hódít és ezt a magam részéről százszorta izgalmasabbnak és megkapóbbnak találtam, mint azt a fejvesztett, látszólag értelmetlen gyilkolászást, amire szicíliaiak szervezeteiről asszociál a közvélemény. Ez egy lebilincselő, a bűnözői világ kedvelői számára kötelező jellegű olvasmány, megkockáztathatnám kijelenteni, hogy a kategóriája Bibliáját teremtette meg Puzo, de ez már taszító túlzásnak tetszene a hozzám hasonló, vonakodó szkeptikusoknak ami nagyságával és kiforrottságával, na meg legfőképpen a reálisságával szégyenkezésre késztet minden más történetben felbukkanó, nevetségesen összecsapott, töltelék célzatú maffia szálat. Puzo regényében az éles elme a legfőbb fegyver, a család és a barátság szent, a legnagyobb sértés az, ha valakivel nem lehet értelmesen beszélni és a fenyegetőzés a primitívség ismérve. Igazi dörzsölt, kilencven kaliberes fickók hatalmi játszmájának lehetünk tanúi, olyan rafinált embereké, akikről minden fenntartás nélkül elhiszi az olvasó, hogy felépítettek egy saját világot és beszivárogtak a miénk legtöbb hatalmat és pénzt hozó réseibe. A nagyobb üzlettel járó előnyök csábítása szakadatlan, ha pedig érdekellentétbe keverednek a nagy családok, a maguk világának kis kormányzói, akkor elszabadul a pokol és gyökerestől átalakul a helyi hierarchia, miközben az összes fél elszenvedi a maga veszteségeit üzleti és családi téren egyaránt. A keresztapa egy ilyen állapotnak a fennállása köré épül, a legbefolyásosabb család Donja, Vito Corleone visszautasít egy általa túl kockázatosnak, elveihez nem idomuló üzletet és ennek a súlyos következményeit minden Corleone és Corleone szimpatizáns kőkeményen megérez a bőrén. Az ideiglenes Don tevékenykedése, nem megfelelő reakciói és a legváratlanabb helyekről árulások a szakadék szélére sodorja a Corleone birodalmat, ahonnan csak a keresztapa és az ő méltó utódja tudja hozhatják vissza a régi fénybe a családot… már ha ekkora rombolás után, az lehetséges… A fő cselekményen és a karakterek személyes élettörténetén kívül nagy hangsúly kerül a maffia szerkezeti felépítésének és a korabeli viszonyoknak a bemutatására mind bűnözői, mind Hollywoodi színtéren, ami egy kis időkapszulává alakítja a regényt, aminek a felnyitásához külön hangulat kell. Az írásmód a sugárzó okossága és logikussága mellett nagyon gördülékeny is, de a megfelelő hangulatbeli követelmények miatt időigényesebb lehet a megszokottnál az olvasása, ha nem abban a passzban kapjuk le a polcról, ami szükséges hozzá, viszont ha az ellenkező eset áll fent, akár ültő helyében is magába szívhatja az ember a Corleonék krónikáját. Azok a bizonyos hatásvadász elemek, a „nagy mondatok” tagadhatatlanul fellelhetőek…de én imádtam. :D ❤
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/01/mario-puzo-g…

h_orsi P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

IMÁDTAM! Bárki bármit mond, nekem ez nagyon tetszett :)
Először úgy voltam vele, hogy oké, elég lesz csak a filmet látnom, de amikor megláttam, hogy annak is több része van, inkább elkezdtem olvasni :'D
Tulajdonképpen nem tudom, hogy valójában milyen egy olasz maffia, de én sokkal durvábbnak képzeltem. Bár meglepett a sok árulás és pár ember halála, mert az utolsó percekben mindenkit annyira megszerettem…szemétségnek tűnt, hogy még így is kinyírják őket :)
Lehet, hogy nem hiteles, de miért kellene annak lennie? Ez csak egy könyv, nem állította senki, hogy pontosan minden így történt anno. Viszont tudom, hogy van valóságalapja és ez egy kicsikét elkeserít :(
Egyébként már csak azért is megérte elolvasni, hogy apám büszke arcát lássam, amikor észrevette, hogy a kanapén ülve inkább ezt tanulmányozom, mint az angol szótáramat… :D Viccet félretéve, szerintem nagyon jó könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom :)

KBCsilla P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Medve-Random
Nem szeretem a maffiás történeteket.
Sem filmben, sem könyvben.
De ez most elvitt magával valamerre, és nehezen találtam vissza a saját komfortzónámba.
Hihetetlen, hogy így is lehet élni, megszerezni mindent, ami csak kell, és az is mindegy, hogy milyen áron.
Meglepett azonban, hogy ezeknek az embereknek is vannak érzelmeik, tudnak szeretni, tudnak szomorkodni, és még sok pozitív érzelemmegnyilvánulást tapasztaltam.
Nem lehet könnyű abban a világban nőnek lenni, főleg akkor, ha az a nő határozottnak és öntudatosnak születik a maffiózók világába.
A vége pedig az lett, hogy amennyire tartottam tőle, annyira megszerettem.
Jellemeket nem jellemeznék, a történetbe nem mennék bele, azt ugyanis szerintem átélni kell, nem kiragadni belőle ezt vagy azt, ezt a regényt nem szabad boncolgatni.
Átélni, megélni, túlélni kell.

2 hozzászólás
Joxer>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Egy igazán nagylélegzetű mű az amerikai maffiacsaládok külső és belső harcáról.
A fiilmhez képest, ami szintén eposzi hosszúságú, a regény még bővebb, hisz jobban kifejti a Don többi gyerekének magánéletét, illetve pár dolog persze máshogy van a filmhez képest.
A Keresztapa-filmek mindegyike nagy kedvencem, és nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a monumentális családregénybe.

spoiler
spoiler


Népszerű idézetek

Manni>!

– Az anyák olyanok, mint a rendőrök. Mindig elhiszik a legrosszabbat.

6 hozzászólás
Manni>!

– Egy ügyvéd többet tud lopni az aktatáskájával, mint száz ember fegyverrel.

60. oldal (Geopen, 2017)

Manni>!

A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

263. oldal (Geopen, 2017)

Manni>!

A barátság mindennél fontosabb. A barátság több, mint a tehetség. Több, mint a kormány. Majdnem ugyanannyi, mint a család. Ezt sose felejtsd el.

39. oldal

Frank_Spielmann I>!

Majd egy napon, bár lehet, hogy ez a nap soha nem jön el, viszonzásképp én is kérek szívességet tőled.

I. rész - 1. fejezet

1 hozzászólás
psn>!

Vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni, és az ember megteszi, de soha nem beszél róla. Nem kell megpróbálni igazolni a tetteinket. Olyan is van, amit nem lehet igazolni. Egyszerűen meg kell tenni. Aztán el kell felejteni.

psn>!

A bosszú olyan étel, amely hidegen a legízletesebb.

Kapcsolódó szócikkek: bosszú
Frank_Spielmann I>!

– Az olaszoknak van egy tréfás mondásuk. Az élet olyan nehéz, hogy minden embernek két apára van szüksége, akik gondoskodnak róla, ezért kellenek a keresztapák.

I. rész - 1. fejezet

6 hozzászólás
ludovika>!

De az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget.

315. oldal

Frank_Spielmann I>!

Azt rebesgették róla, hogy a szíve éppen olyan nagy, mint a nemi szerve.

I. rész - 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Santino "Sonny" Corleone
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Ken Follett: A katedrális
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja
Mark Winegardner: A Keresztapa visszatér 1-2.
J. A. Redmerski: Megölni Sarait
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Dot Hutchison: Pillangók kertje