18. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​keresztapa 312 csillagozás

Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa Mario Puzo: A keresztapa

A Maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regényalakban is a filmvászonról jól ismert, Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Corleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét. Módunkban áll végigkísérni a Szicíliából Amerikába vándorolt Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátainak, ellenségeinek sorsát, életét – és természetesen halálát, hiszen a szereplők legfontosabb jellemvonása az, hogy tetteiket az Amerikában is virágzó Maffia parancsai határozzák meg, amelyek között a legfontosabb a szinte közhelynek számító, ám a szervezet tagjai által mindig halálosan komolyan vett vendetta, vagyis a vérbosszú.

Eredeti mű: Mario Puzo: The Godfather

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Geopen, Budapest, 2017
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724176 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2012
552 oldal · ISBN: 9789639574847 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2006
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639574848 · Fordította: Vándor Vera

4 további kiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Don Corleone · Tom Hagen · Michael Corleone · Al Capone · Santino "Sonny" Corleone · ügyvéd · Carlo Rizzi · Constanzia "Connie" Corleone-Rizzi · Frederico Corleone · Kay Adams · Luca Brasi · Peter Clemenza · Salvatore „Sally” Tessio · Virgil Sollozzo


Kedvencelte 121

Most olvassa 19

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Mario Puzo: A keresztapa

Mario Puzo 1969-ben a szervezett bűnözés titkos világáról szóló „A keresztapa” című regényével elképesztő sikerkönyvet, egy alapművet alkotott, amelyből Coppola kitűnő színészek segítségével elkészítette minden idők – eddig – legjobb filmjét. Eddig csak a filmet láttam, most elolvashattam a könyvet is. A könyv – ahogy az szokott lenni – sokkal gazdagabb, árnyaltabb, mélyebb, mint a film. Olyan dolgokra mutat rá, amely a filmben észrevehetetlen, fel sem merül a nézőben abban a néhány másodpercben, míg a snittet látja, amely a regény néhány oldalából készült. Így a gondolati-érzelmi hátteret a film a regényhez képest, csak igen felszínesen adhatja át. Ebben az esetben is ez történt. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a bűnözés és a politika összefonódása a ’60-as évekig a regény által ábrázolt szinten legfeljebb a jéghegy csúcsát láttathatta. Az azóta eltelt közel 50 év bebizonyította, hogy a társadalom és az emberek mai manipulációja a technikai fejlődés és az információtechnikai eszközök alkalmazása nyomán sokszorosan meghaladja a korábbiakat, s Don Corleone – sajnos – csak kisinas lehetne a mai politikai uralkodók közt…
Mindez nem von le semmit a regény értékeiből. A több generációs családregény a Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátaiknak, ellenségeiknek sorsát, életét filmszerűen vetíti elénk. Küzdelmet látunk a boldogulásért, hiszen a szereplők legfontosabb motiváló ereje a pénz, a gazdagság és a hatalom, s ez az Amerikában is virágzó szervezett bűnözés alapelvei megvalósításával valósítható meg legkönnyebben, amelyek között az egyik legfontosabb a bosszú, vagyis – mai szóval – az elégtétel. Nem lehet kihagyni!

>!
Bélabá P
Mario Puzo: A keresztapa

Ez nehéz szülés volt, sajnálom, nem a világom…. Nem esett jól, pedig sokak kedvence. A filmipar kultuszfilmet csinált belőle, ezért is nagy elvárásokkal kezdtem hozzá. (A filmet egyébként nem láttam.) Nem azt kaptam amire számítottam: sokkal olaszosabb hangulatot vártam és kevésbé erőszakos, leszámolós-jellegűre gondoltam előtte. Oké, hogy egy maffiaregényben ez alap, de szerintem túl sok volt. Mint ahogy sok volt a leírás, a részletek boncolgatása is. Kicsit tényleg olyan érzés volt, hogy ez a regény filmvászonra íródott. Nem tetszettek benne olyan részek, amikor a feleséget verték, pofozták stb…. Ez már agyament brutalitás, még egy maffiózóhoz sem illő.
Tehát többet, jobbat vártam. Egy haszna volt, hogy teljesítettem egy olvasást a KriMIX kihívásomhoz. :)

17 hozzászólás
>!
KissCsillag_Mackólány P
Mario Puzo: A keresztapa

Többszörös „nyomás” alatt kezdtem el olvasni. Kihíváshoz is, és Medvém sokadik rábeszélésére. Többször megnéztem vele a filmet, az Ő egyik kedvencét, és most már én is nagyon szeretem a történetet.
Igazi „családregény”, amiben van jó, rossz, gonosz és ellenállhatatlan. A keresztapa az, aki bármi áron, de összetartja, szükség esetén pedig „ritkítja” a családot.
A Szicília – Amerika kettősség engem is megtévesztett, korábban az volt a fixa ideám, hogy a maffia szinte egyenlő Olaszországgal. Már megint tanultam valamit, és még mennyi mindent!
Többek között azt is, hogy a maffián belül is fontos szerepet játszik a szex, még a fontos döntésekben is.
Mindent összevetve megállapítottam, hogy a könyv alapmű.
A könyvek könyve.
Örülök, hogy elolvastam!

2 hozzászólás
>!
Gothic01 
Mario Puzo: A keresztapa

Nem értem. Biztos az is gátol, hogy mivelhogy nem vagyok szicíliai, az észjárásom nem egy azon szabályok szerint működik, mint Don Vito Corleonéé, akinek bizonyára nem okozna gondot a talány megfejtése, de akkor se értem. Nem értem, miért van az, hogy ameddig az adaptációnak külön kultusza van, az alapműről, erről a zseniális könyvről szinte egyáltalán nem hallottam dicshimnuszokat.
Vannak, akik azonnal felkapják a fejüket, ha ekkora horderejű, „mindenkinek találkoznia kell vele legalább egyszer, mielőtt alulról kezdi szagolni az ibolyát” kaliberű alkotásokról van szó, vannak akikben meg ellenérzések ébrednek, attól az eshetőségtől tartva, hogy a szóban forgó műnek nagyobb a füstje, mint a lángja, nem akkora csodának lesz tanúja, mint aminek évtizedek óta feltűntetik és előre láthatóan tele lesz az egész tömve hatásvadász elemekkel. Én az utóbbi, szkeptikus tábort erősítem, viszont A keresztapának a bűnözői világgal szemben táplált megmagyarázhatatlan, mondjuk úgy vonzódásom miatt képtelen voltam huzamos ideig ellenállni főleg miután pár hónapja rászántam magam a filmre. Nem az a könyv ez, amihez pörgésért és komédia mértékű, percenként húsz elsütött fegyverrel és vérrel teli akciófaktorért kell fordulni, az a chicagói vandálok asztala, míg A keresztapa kifinomult, a megfontolt tervezés művészetével hódít és ezt a magam részéről százszorta izgalmasabbnak és megkapóbbnak találtam, mint azt a fejvesztett, látszólag értelmetlen gyilkolászást, amire szicíliaiak szervezeteiről asszociál a közvélemény. Ez egy lebilincselő, a bűnözői világ kedvelői számára kötelező jellegű olvasmány, megkockáztathatnám kijelenteni, hogy a kategóriája Bibliáját teremtette meg Puzo, de ez már taszító túlzásnak tetszene a hozzám hasonló, vonakodó szkeptikusoknak ami nagyságával és kiforrottságával, na meg legfőképpen a reálisságával szégyenkezésre késztet minden más történetben felbukkanó, nevetségesen összecsapott, töltelék célzatú maffia szálat. Puzo regényében az éles elme a legfőbb fegyver, a család és a barátság szent, a legnagyobb sértés az, ha valakivel nem lehet értelmesen beszélni és a fenyegetőzés a primitívség ismérve. Igazi dörzsölt, kilencven kaliberes fickók hatalmi játszmájának lehetünk tanúi, olyan rafinált embereké, akikről minden fenntartás nélkül elhiszi az olvasó, hogy felépítettek egy saját világot és beszivárogtak a miénk legtöbb hatalmat és pénzt hozó réseibe. A nagyobb üzlettel járó előnyök csábítása szakadatlan, ha pedig érdekellentétbe keverednek a nagy családok, a maguk világának kis kormányzói, akkor elszabadul a pokol és gyökerestől átalakul a helyi hierarchia, miközben az összes fél elszenvedi a maga veszteségeit üzleti és családi téren egyaránt. A keresztapa egy ilyen állapotnak a fennállása köré épül, a legbefolyásosabb család Donja, Vito Corleone visszautasít egy általa túl kockázatosnak, elveihez nem idomuló üzletet és ennek a súlyos következményeit minden Corleone és Corleone szimpatizáns kőkeményen megérez a bőrén. Az ideiglenes Don tevékenykedése, nem megfelelő reakciói és a legváratlanabb helyekről árulások a szakadék szélére sodorja a Corleone birodalmat, ahonnan csak a keresztapa és az ő méltó utódja tudja hozhatják vissza a régi fénybe a családot… már ha ekkora rombolás után, az lehetséges… A fő cselekményen és a karakterek személyes élettörténetén kívül nagy hangsúly kerül a maffia szerkezeti felépítésének és a korabeli viszonyoknak a bemutatására mind bűnözői, mind Hollywoodi színtéren, ami egy kis időkapszulává alakítja a regényt, aminek a felnyitásához külön hangulat kell. Az írásmód a sugárzó okossága és logikussága mellett nagyon gördülékeny is, de a megfelelő hangulatbeli követelmények miatt időigényesebb lehet a megszokottnál az olvasása, ha nem abban a passzban kapjuk le a polcról, ami szükséges hozzá, viszont ha az ellenkező eset áll fent, akár ültő helyében is magába szívhatja az ember a Corleonék krónikáját. Azok a bizonyos hatásvadász elemek, a „nagy mondatok” tagadhatatlanul fellelhetőek…de én imádtam. :D ❤
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/01/mario-puzo-g…

>!
h_orsi P
Mario Puzo: A keresztapa

IMÁDTAM! Bárki bármit mond, nekem ez nagyon tetszett :)
Először úgy voltam vele, hogy oké, elég lesz csak a filmet látnom, de amikor megláttam, hogy annak is több része van, inkább elkezdtem olvasni :'D
Tulajdonképpen nem tudom, hogy valójában milyen egy olasz maffia, de én sokkal durvábbnak képzeltem. Bár meglepett a sok árulás és pár ember halála, mert az utolsó percekben mindenkit annyira megszerettem…szemétségnek tűnt, hogy még így is kinyírják őket :)
Lehet, hogy nem hiteles, de miért kellene annak lennie? Ez csak egy könyv, nem állította senki, hogy pontosan minden így történt anno. Viszont tudom, hogy van valóságalapja és ez egy kicsikét elkeserít :(
Egyébként már csak azért is megérte elolvasni, hogy apám büszke arcát lássam, amikor észrevette, hogy a kanapén ülve inkább ezt tanulmányozom, mint az angol szótáramat… :D Viccet félretéve, szerintem nagyon jó könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom :)

>!
metahari
Mario Puzo: A keresztapa

Tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy milyen az igazi olasz maffia, mert A Keresztapa annyira jól sikerült, hogy talán az igazi utol se tudja érni, mi már mindig így képzeljük az olasz maffiát. Azon regények egyike (nagyon szellős ez a polc), amelyből remek filmet csináltak. Szívdobogásos izgulást lehet kapni olvasás közben :))

1 hozzászólás
>!
KillerCat P
Mario Puzo: A keresztapa

Maffia,gyilkosságok,cselszövések,tömény tesztoszteron. Ehhez nálam hozzájött Marlon Brando alakítása.

>!
Timi_Eger
Mario Puzo: A keresztapa

Nagyon tetszett. Még nem láttam a filmet (be kell, hogy valljam), de a könyv után az lesz az első dolgom, hogy pótolom a hiányt. A konzekvenciám: a férfiak foglalkozzanak az üzlettel, a feleségek pedig imádkozzanak a férjek lelkéért…

3 hozzászólás
>!
almamag
Mario Puzo: A keresztapa

Pár hónapja kezdtem úgy érezni, hogy nekem erre a könyvre szükségem van. Hogy ott legyen a polcon, és várjon szépen a sorára – magamat ismerve pár év hosszat, mígnem egy szép napon kedvet kapok hozzá, és nekiülök elolvasni. Kinéztem magamnak a Magyar Könyvklubos kiadást, hogy na, ez kell nekem. Kábé sehol nem lehet(ett) kapni. Ez némiképp csüggesztően hatott érzékeny lelkivilágomra, ama boldogító percig, mikor észrevettem hogy a Geopen volt olyan cuki és kiadta újra. Igaz, hogy egy nagyjából kezelhetetlen, bazinagy, extra vastag gerincű kiadásban, puha kötésben, de kiadta. Nekem meg még volt Kultúra utalványom.

Hogy, hogy nem, aznap, mikor elmentem átvenni a boltba, épp nem volt nálam másik könyv, így hát beleolvastam az elejébe a metrón, hogy legyen mivel agyoncsapdosni az időt. Aztán ott ragadtam. Napokig hurcolásztam magammal a Bkk-n, mert a gondolatba is belebetegedtem, hogy ne legyen kézközelben, mert akkor még az esélye sincs meg annak, hogy olvashatom. A tenyerem néha görcsölni kezdett, ahogy szorongattam a széles gerincét, és ahányszor elő kellett rángatnom a bérletet/kulcsot/tárcát/bármit a táskámból azon bénáztam hogy beékeljem valahogy a hónom alá a gyűrődés veszélye nélkül. És végtelen lelkesedéssel olvastam, vagy vártam hogy olvashassam. Köszönöm neked, Mario Puzo. Köszönöm neked azt az egyszerűséget és természetességet, ahogy ezt a történetet papírra vetetted. A nyerseséget ott, ahol arra volt szükség és a csöpögésmentes, őszinte érzelmeket másutt. Az élő, valódi személyiséggel rendelkező karaktereket. Azt, hogy végül sikerült elérned: valamennyi mellékszál elvarrása érdekeljen. Az élményt, hogy végre megint egy olyan könyv került a kezembe, amit nem akarok letenni. Csak hát néha muszáj, a franc essen bele.

U.i. Kiegészítő sztori: mikor anyának meséltem mit olvasok, tisztára belelkesült, és rögtön arról kezdett faggatni, hogy hány hulla van eddig, és ugye betonba rejtették a testeket? Mert az olasz maffia, az azt csinálta :D spoiler Mindenesetre a kíváncsiságát sikerült felébreszteni, hamarost ő is sorra keríti…

>!
Geopen, Budapest, 2017
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724176 · Fordította: Vándor Vera
10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Manni P

– Az anyák olyanok, mint a rendőrök. Mindig elhiszik a legrosszabbat.

6 hozzászólás
>!
Manni P

– Egy ügyvéd többet tud lopni az aktatáskájával, mint száz ember fegyverrel.

>!
Manni P

A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

229. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Majd egy napon, bár lehet, hogy ez a nap soha nem jön el, viszonzásképp én is kérek szívességet tőled.

I. rész - 1. fejezet

1 hozzászólás
>!
Manni P

A barátság mindennél fontosabb. A barátság több, mint a tehetség. Több, mint a kormány. Majdnem ugyanannyi, mint a család. Ezt sose felejtsd el.

39. oldal

>!
psn

Vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni, és az ember megteszi, de soha nem beszél róla. Nem kell megpróbálni igazolni a tetteinket. Olyan is van, amit nem lehet igazolni. Egyszerűen meg kell tenni. Aztán el kell felejteni.

>!
psn

A bosszú olyan étel, amely hidegen a legízletesebb.

Kapcsolódó szócikkek: bosszú
>!
ludovika

De az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget.

315. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Azt rebesgették róla, hogy a szíve éppen olyan nagy, mint a nemi szerve.

I. rész - 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Santino "Sonny" Corleone
2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Az olaszoknak van egy tréfás mondásuk. Az élet olyan nehéz, hogy minden embernek két apára van szüksége, akik gondoskodnak róla, ezért kellenek a keresztapák.

I. rész - 1. fejezet

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Melania G. Mazzucco: Vita
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Donna Leon: Az aranytojás
Donna Leon: Ha nincs kegyelem
Donna Leon: Gyilkosság receptre
Donna Leon: Vérző kövek
Donna Leon: A névtelen velencei
E. L. Doctorow: Billy Bathgate, a gengszterinas
Gary Shteyngart: Orosz rulett kezdőknek
John Grisham: A cég