43. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
44. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​Keresztapa 494 csillagozás

Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa Mario Puzo: A Keresztapa

A Maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regényalakban is a filmvászonról jól ismert, Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Corleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét. Módunkban áll végigkísérni a Szicíliából Amerikába vándorolt Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátainak, ellenségeinek sorsát, életét – és természetesen halálát, hiszen a szereplők legfontosabb jellemvonása az, hogy tetteiket az Amerikában is virágzó Maffia parancsai határozzák meg, amelyek között a legfontosabb a szinte közhelynek számító, ám a szervezet tagjai által mindig halálosan komolyan vett vendetta, vagyis a vérbosszú.

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Geopen, Budapest, 2017
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155724176 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2012
552 oldal · ISBN: 9789639574847 · Fordította: Vándor Vera
>!
Geopen, Budapest, 2008
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639574847 · Fordította: Vándor Vera

6 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Don Corleone · Michael Corleone · Tom Hagen · Santino "Sonny" Corleone · Al Capone · Frederico Corleone · Luca Brasi · Peter Clemenza · Carlo Rizzi · Constanzia "Connie" Corleone-Rizzi · Kay Adams · Salvatore „Sally” Tessio · Virgil Sollozzo


Kedvencelte 177

Most olvassa 30

Várólistára tette 250

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Edmond>!
Mario Puzo: A Keresztapa

A keresztapáról már biztos mindenki hallott, annyira nagy popkulturális hatása volt a világban, sokáig nem láttam a filmet, csak utalásokat hallottam, viszont mikor rájöttem, hogy eredetileg könyv az alapmű, eldöntöttem, hogy mindenképpen elfogom olvasni.
Nagyon megörültem, mikor egy könyvszekéren találkoztam vele, azonnal magammal vittem és most jött el az ideje annak, hogy végre elolvashattam. Engem magával ragadott ez a történet, teljes mértékben kimozdultam a komfort zónámból ezzel a bűnügyi, akció regénnyel, ami legnagyobb meglepetésemre eszméletlenül tetszett! Nagyon olvasmányosan van megírva, teljesen megértem a sikerének titkát, kihagyhatatlan regény. Ha a leghíresebb maffia történetet szeretnétek elolvasni, akkor ez az!

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

„A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.”

Nos kicsit szégyellem, hogy csak most jutottam el odáig, hogy ilyen alap műveket olvassak.
Alap, mert nagyon minőségin van tálalva egy olyan téma, mely a mai napig – sőt most igazán – van jelen életünkben, bár ez a fajta „család” és „tiszta üzlet” lehet veszendőben van sajnos.

Avval kezdeném, hogy itt előbb láttam a filmet, és annak hatására kezdtem el olvasni a könyvet.
A film rendkívül szórakoztató, elgondolkodtató és számos helyen megdöbbentő volt.
A könyv, mint azt várni lehetett, a fent felsoroltakat mind hozta és még annál is többet.
Adott egy élet érzést, egy megerősítést, hogy helye van a mai világunkban is, helye volt a múltban is. Kinek miért fontos, vagy mit ad kezébe, de a lényegen nem változtat. Kéz kezet mos és törli szárazra a maradék. Ez a mondat az én felfogásom a mai politikai és bűnvilágra.

Ez a családi életérzés nagyon új a számomra, ez a kitartás, tisztelet és hit.
Nem jellemző sajnos nálunk, vagy azt a bizonyos „fekete bárány” szerepet, mivel én töltöm be, ezért az alap rám hárul, mint teher, ami pedig vonzatta lenne, az sajnos csak látom….de nem érzem.
Bánom e? Néha igen, mert jó lenne tudni, milyen az mikor nem csak kötelességed van, de kapsz abból a szeretetből, megértésből, mely más vérvonaladnak evidensen jár, szinte tenni sem kell érte.
De nem is ez a lényeg, csak éreztettem magammal miért is hatott ilyen mélyen, miért gondolom számomra alap műnek, és miért érzem azt, hogy itt kaptam belőle, pedig nem velem történtek az események.

És ami még érdekes volt számomra, az a híres vérbosszú.
Szemet szemért, fogat fogért alapon, de taktikával, nem feltétlen gyorsan, hanem kivárva mikor nem számítanak rá, mikor a legjobban fáj.
Fantasztikusnak tartom.
Lehet beteges, de helyén is kezelem ezt az érzést, még akkor is ha nem tettem soha effélét és késztetést sem érzek rá.
Pszichológiailag megkérdőjelezhető, hisz ez alapján most számos orvos azt mondaná, mennyivel vagy jobb, mint az alap tettes. Talán semmivel sem, de mégis…az indok teljesen más.
És bár nem bánom, hogy nem e világ szülötte vagyok, mely a könyvben is előtérbe kerül, a szenvedélyességem és felfogásom megállná a helyét.

Szóval ez a mű a lelkem egy apró darabja lett, jó helye van és egy példányt meg is rendeltem, mert az olvasott, barátnőmtől kapott kölcsön darab, amit ezúton is köszönöm és adom is vissza.

Természetesen nagy kedvenc, újra olvasós! ♥

Bla IP>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Mario Puzo 1969-ben a szervezett bűnözés titkos világáról szóló „A keresztapa” című regényével elképesztő sikerkönyvet, egy alapművet alkotott, amelyből Coppola kitűnő színészek segítségével elkészítette minden idők – eddig – legjobb filmjét. Eddig csak a filmet láttam, most elolvashattam a könyvet is. A könyv – ahogy az szokott lenni – sokkal gazdagabb, árnyaltabb, mélyebb, mint a film. Olyan dolgokra mutat rá, amely a filmben észrevehetetlen, fel sem merül a nézőben abban a néhány másodpercben, míg a snittet látja, amely a regény néhány oldalából készült. Így a gondolati-érzelmi hátteret a film a regényhez képest, csak igen felszínesen adhatja át. Ebben az esetben is ez történt. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a bűnözés és a politika összefonódása a ’60-as évekig a regény által ábrázolt szinten legfeljebb a jéghegy csúcsát láttathatta. Az azóta eltelt közel 50 év bebizonyította, hogy a társadalom és az emberek mai manipulációja a technikai fejlődés és az információtechnikai eszközök alkalmazása nyomán sokszorosan meghaladja a korábbiakat, s Don Corleone – sajnos – csak kisinas lehetne a mai politikai uralkodók közt…
Mindez nem von le semmit a regény értékeiből. A több generációs családregény a Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátaiknak, ellenségeiknek sorsát, életét filmszerűen vetíti elénk. Küzdelmet látunk a boldogulásért, hiszen a szereplők legfontosabb motiváló ereje a pénz, a gazdagság és a hatalom, s ez az Amerikában is virágzó szervezett bűnözés alapelvei megvalósításával valósítható meg legkönnyebben, amelyek között az egyik legfontosabb a bosszú, vagyis – mai szóval – az elégtétel. Nem lehet kihagyni!

Amadea>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Nem is tudom, milyen indíttatásból emeltem le a polcról ezt a könyvet, tipikus majdegyszer-példány volt nálam; lehet, hogy tudatalatt abban reménykedtem, hogy egy könnyed, szórakoztató regény lesz, mert a várólistám ezen a téren erősen foghíjas – akármi is vezetett az elolvasásához, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam.

Sok esetben azért szeretek olvasni, mert csupán egy jó történetre vágyom, ami közhelyesen szólva elrepít egy másik világba. A keresztapa visszahozta azt az elveszettnek hitt érzést, amit tizenévesen tapasztaltam meg, amikor A három testőrt bújtam a nyári szünet alatt az elsötétített nappali szőnyegén heverve; izgatott, gyermeki rácsodálkozást, amikor az irodalom még száz meg száz mesés kaland ígéretével kecsegtetett és én éppen a legnagyszerűbb közepén tartottam és azt akartam, hogy sose érjen véget.

Nem gondoltam volna, hogy létezik olyan könyv, amely cirka húsz évvel később, több mint ezerhatszáz olvasással a hátam mögött képes lesz kicsiholni belőlem ezt az érzést, de A keresztapának sikerült, pedig látom a hibáit; sokszor didaktikus, leegyszerűsítő, van pár nyesgetnivaló vadhajtása, a szereplők pedig iszonyú ostobaságokat művelnek és távoli szomszédnak sem szeretném egyiket se, nemhogy közeli ismerősnek. Viszont Puzo jó mesélő, ezért a történet elviszi a hátán Lucy Mancini műtétjét, a Don kényelmesen kerek világnézetét, Connie férjének mérhetetlen ostobaságát és Johnny Fontane szenvelgését is.

Ma ablakpucolás közben eszembe jutott, hogy tulajdonképpen érthető, miért tetszett nekem annyira ez a könyv, hiszen a családregényeket mindig szerettem és zsenge könyvmolyként faltam Martina Cole alvilágban játszódó történeteit, biztosan ennek a csökevénye ez a nagy A keresztapa-imádat. Sőt, annyira nem akartam elengedni a gengszteres hangulatot, hogy elkezdtem nézni a Boardwalk Empire-t (ha már a Peaky Blindersre még mindig várni kell).

Bélabá>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Ez nehéz szülés volt, sajnálom, nem a világom…. Nem esett jól, pedig sokak kedvence. A filmipar kultuszfilmet csinált belőle, ezért is nagy elvárásokkal kezdtem hozzá. (A filmet egyébként nem láttam.) Nem azt kaptam amire számítottam: sokkal olaszosabb hangulatot vártam és kevésbé erőszakos, leszámolós-jellegűre gondoltam előtte. Oké, hogy egy maffiaregényben ez alap, de szerintem túl sok volt. Mint ahogy sok volt a leírás, a részletek boncolgatása is. Kicsit tényleg olyan érzés volt, hogy ez a regény filmvászonra íródott. Nem tetszettek benne olyan részek, amikor a feleséget verték, pofozták stb…. Ez már agyament brutalitás, még egy maffiózóhoz sem illő.
Tehát többet, jobbat vártam. Egy haszna volt, hogy teljesítettem egy olvasást a KriMIX kihívásomhoz. :)

19 hozzászólás
Sapadtribizli>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Ez egy nagyon szuper könyv volt! Olyan a hangulata, hogy szinte vágni lehet a szivarfüstöt, érezni a whisky illatát és a makaróni ízét! Több éjszaka is a könyvvel, a szereplőkkel vagy éppen a milliővel álmodtam! Tele van a maguk esendőségében és erősségében szerethető karakterekkel: Don Vito Corleone nemessége és eszessége elvarázsolt, de érdekes volt Johnny Fontana tipródása, az énekléshez és barátjához fűzött szeretete vagy éppen Mike átalakulása is. spoiler Ami a pulzusemelést illeti, főleg annak köszönhető, hogy nagyon szépen van felépítve egy-egy ilyen „akció”. Szép hosszan van felvezetve, egy-egy félmondat itt, egy ott, hogy azért érezze az ember, valami rendkívüli fog történni, és mégis a meglepetés erejével hat spoiler Egyetlen gondom csak az volt, hogy néha ismételte magát, mintha elfelejtette volna, hogy az adott információt, mondatot már leírták az előző bekezdésben, és ezért újra leírták. De ettől eltekintve egy izgalmas regény ez barátságról, becsületről, családról, öntörvényeskedésről, az alvilágról.

spoiler

Afraa>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Eddig még sosem olvastam a maffiával, vagy gengszterekkel kapcsolatos könyveket, sőt ezekkel kapcsolatos filmeket se néztem még, úgyhogy ezzel az olvasással abszolút kimozdultam a komfortzónámból.
Ezért, bár itt egy közismert klasszikusról van szó, rám az újdonság varázsával hatott és az elképzeléseim ellenére teljesen beszippantott. Pörgős volt, informatív és izgalmas, végig fenntartotta a figyelmemet, egyszóval borzasztóan élveztem.
Azon túl, hogy igen részletesen megismerhettem az olasz maffia működését, felépítését, alaptermészetét, illetve az alvilágban uralkodó farkastörvényeket, egy nagyívű családregényt is kaptam, amiben a Corleone família történetét kísérhettem végig Szicíliától egészen Amerikáig, a „Család” létrejöttétől egészen az új generáció felemelkedéséig. Tetszett, hogy a történet haladtával mindig más szereplő került kicsit előtérbe, akinek megismerhettem a múltját, így szinte minden családtagnak, barátnak, sőt ellenségnek a háttértörténete porondra került. Szinte forgatókönyvszerű az egész, a regényről egyszerűen kiált, hogy a filmvászonra termett.
Hangulatában nagyon hozza az 50-es évek Amerikáját, de erősen benne van az olasz temperamentum, és az olasz családi élet lüktetése is. Nagyon tetszett, hogy bele tudtam látni egy ilyen nagyhatalmú família életébe, ahol a kimondatlan és kimondott törvények uralkodnak, ahol kemény hierarchia van, rendkívüli odafigyelés és precizitás.

Azt hiszem ki is mondom, hogy nagy kedvencem lett a könyv, mert sokrétű, és mindegyik rétege nagyon erős és jól felépített. Az egész regényen végighúzódó krimivonal rendkívül izgalmas, a lezárása ütős. A családtörténeti szál is igen különleges, illetve a karakterábrázolások is nagyon alaposak és kidolgozottak, különösen Michael jellemfejlődése bámulatos.
A könyvbeli élményeim után egészen biztosan sort kerítek a szintén klasszikussá vált filmváltozatra, van egy olyan érzésem, hogy abban sem fogok csalódni.

Mariann_ P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Nem szeretem az erőszakot, ezt a történetet mégis szívesen olvastam.
Talán tekintsük családregénynek, akkor meg tudom magyarázni miért áll közel hozzám.
Ebbe a családba születni / bekerülni életveszélyes.
Jobb még a környékükön sem élni , csak olvasni róluk.
Mint említettem, nem szeretem az erőszakot, mégis sokszor jutott eszembe, hogy ez vért /vérbosszút kíván.
A Keresztapa családján kívül rengeteg szereplőt ismerhetünk meg, mégsem érzem azt, hogy belebonyolódtam, tökéletesen átlátható volt.
20 évvel ezelőtt vettem meg ,most jött el az idő, hogy elolvassam.
Vajon hány ilyen olvasatlan könyv lapul nálam?

Cukormalac>!
Mario Puzo: A Keresztapa

Azt hiszem, különösebb bemutatást nem igényel ez a filmen már óriási klasszikusként számon tartott mű, ami könyvben is hozzá a formát, igaz, megvannak a hibái. Ezek közül a legnagyobb – legalábbis számomra – a túlzott fecsegés. Tisztességesen megírt, érdekes, kerek történet, de olyan mesélős, hogy lassítja a tempót. Ezt nagyon sajnáltam, mindenesetre gazdagabb lettem pár élménnyel még úgy is, hogy többször láttam a filmet, legalább évente muszáj, hogy megnézzem, így ismerős volt a jellegzetes esküvő, Sonny és Michael, A Don és persze a visszautasíthatatlan ajánlat fogalma, valamint az is, hogy légy végre férfi. Magát a maffiát én mindig valami egészen másként képzeltem el, úgyhogy a jól berögzült sztereotípiákat most sikerült szépen félredobni. Nem lett sem kedvenc, sem túlzottan maradandó – ellentétben a filmmel –, de azért megérte elolvasni.

>!
Magvető, Budapest, 1989
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631415171 · Fordította: Vándor Vera
KingucK P>!
Mario Puzo: A Keresztapa

A filmes halványuló emlékeim után nagyon kellemes csalódás volt a könyv. A maffia világ egy teljesen más oldalába pillanthattam be, mint amit szokványos gengszter filmek mutatnak. Nagyon érdekesek voltak a visszaemlékezések és a háttértörténetek elbeszélése, így lett teljes. De talán a legérdekesebb Michael Corleone változása és életének alakulása.
Ezek után ismét kedvet kaptam a filmekhez.


Népszerű idézetek

Manni>!

– Az anyák olyanok, mint a rendőrök. Mindig elhiszik a legrosszabbat.

6 hozzászólás
Manni>!

A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

263. oldal (Geopen, 2017)

Manni>!

– Egy ügyvéd többet tud lopni az aktatáskájával, mint száz ember fegyverrel.

60. oldal (Geopen, 2017)

Sli P>!

Minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik
                         Balzac

(mottó) · Honoré de Balzac

Kapcsolódó szócikkek: bűn · vagyon
Frank_Waters I>!

Majd egy napon, bár lehet, hogy ez a nap soha nem jön el, viszonzásképp én is kérek szívességet tőled.

I. rész - 1. fejezet

1 hozzászólás
Manni>!

A barátság mindennél fontosabb. A barátság több, mint a tehetség. Több, mint a kormány. Majdnem ugyanannyi, mint a család. Ezt sose felejtsd el.

39. oldal

Frank_Waters I>!

– Az olaszoknak van egy tréfás mondásuk. Az élet olyan nehéz, hogy minden embernek két apára van szüksége, akik gondoskodnak róla, ezért kellenek a keresztapák.

I. rész - 1. fejezet

6 hozzászólás
psn>!

Vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni, és az ember megteszi, de soha nem beszél róla. Nem kell megpróbálni igazolni a tetteinket. Olyan is van, amit nem lehet igazolni. Egyszerűen meg kell tenni. Aztán el kell felejteni.

ludovika>!

De az idő hamarabb kikezdi a hálát, mint a szépséget.

315. oldal

psn>!

A bosszú olyan étel, amely hidegen a legízletesebb.

Kapcsolódó szócikkek: bosszú

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Thomas Harris: A vörös sárkány
Jack Ketchum: A szomszéd lány
John Fowles: A lepkegyűjtő
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Agatha Christie: Ne jöjj vissza…
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája