Makunaíma 12 csillagozás

Mário de Andrade: Makunaíma Mário de Andrade: Makunaíma

Szokatlan művet kap kezébe a magyar olvasó, egy színes, csodákkal teli, egzotikus mesét, melynek hőse, Makunaíma, a tapanyumas-indiánok utolsó sarja vándorútra indul a brazil őserdőből, hogy megkeresse elveszett talizmánját. Szertelen jókedve, csillapíthatatlan szerelmi étvágya furcsábbnál furcsább kalandokba sodorja az út során, míg végül eljut Sao Paulo kőrengetegébe, a Gépek városába, ahol Esunak, a négerek ördögének túlvilágról érkező segítségével legyőzi Venceslau Pietro Pietrát, a venezuelai óriást. A modern mese, mely Brazíliát, ezt a földrésznyi országot varázsolja elénk, egy francia példákon nevelkedett szürrealista költő boldog hazatalálása szülőföldjének „bennszülött” kultúrájába, az indián mítoszok fantasztikus világába. Ebben a világban minden megtörténhet: nincs, ami gátat vetne a trópusi növényzet bujaságával tenyésző fantáziának.

Eredeti megjelenés éve: 1928

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár II.

>!
Íbisz, Budapest, 2000
238 oldal · ISBN: 9639294055 · Fordította: Pál Ferenc
>!
Magvető, Budapest, 1983
344 oldal · ISBN: 9632718259 · Fordította: Pál Ferenc

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

São Paulo


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Belle_Maundrell
Mário de Andrade: Makunaíma

Ööö… nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a könyvvel. Valószínűleg nem nekem való a brazil szürrealizmus, mert nem tudtam eldönteni, hogy ezt most úgy kéne olvasnom, mint valami paródiaszerű dolgot, vagy vegyem komolyan. Már amennyire lehet.
Igazából engem kiakasztott ez a sok hülyeség, ami történt. Kezdetben még nagyon jól viseltem a fura dolgokat, mint a nimfomán kölyök, az átváltozások és a különleges lények, de amikor elkezdtek meghalni és feltámadni a szereplők, mint a Candide-ban, akkor már elegem lett. spoiler
Makunaíma amúgy nagyon idegesített, tudom, hogy az benne a lényeg, hogy jellemtelen, de akkor is zavart, ahogy csak fickándozott bejött ez a kifejezés meg nagyzolt.
Az őserdei hangulat tetszett, jó volt belelesni az indiánok életébe is. A leírásokon még lehetett volna mit fejleszteni, mivel többnyire csak felsorolt egy rakás növényt meg állatot, aminek én speciel a felét sem ismertem. A városi rész viszont határozottan nem tetszett,
Annak ellenére, hogy a történetért finoman szólva sem voltam oda, mégis könnyen olvasható volt, elég gördülékeny a stílusa. Nagyon hálás vagyok az egyetemnek, hogy ilyen fura cuccokat kell olvasnom. :P

>!
Mandragoria
Mário de Andrade: Makunaíma

Úgy emlékszem, hogy az online Könyvjelző Magazinban olvastam róla, egy cikkben említették, mintegy mellékes könyvként – lévén a szürrealizmus műfajába tartozik ez -,amit a dél-amerikai mágikus realizmusról írtak. Aztán nem sokkal rá megláttam a könyvtári leselejtezett könyvek között, már épp menni készültem, de rám kiabált a címe, én meg emlékeztem rá (pedig akkor már másodszorra néztem rá a kupacra) és rögtön vittem is, nem tudtam tulajdonképpen, hogy mi is az (de 50 Ft-ot simán megért).
Szokatlan regény (az utószóban prózai eposzként is említik), egyáltalán nem mentes a szürreális, mágikus, hiedelemvilág-béli eseményektől. Hiányzik belőle a történelmi, földrajzi és időbeli következetesség, ezért olykor érthetetlennek, zavarosnak és felfoghatatlannak tűnik (de hát elvégre ez lenne a szürrealizmus lényege!).
Makunaíma kalandja ott kezdődik, amikor ellopják tőle a kedvesétől, a vadon anyjától kapott talizmánt, és ő testvéreivel, egy buta, mihaszna emberrel és egy varázslóval együtt útnak indul, bejárják egész Brazíliát, az őserdőből eljutnak Sao Paolóba, a gépek városába, ahol, mintegy elfeledkezve úti céljukról, léha és egy teljesen más életet kezdenek élni, használják a különféle gépeket, a telefongépeket, a ruhagépeket, a cipőgépeket, az autógépeket, szóval mindenféle és fajta gépet, amit csak el tud képzelni az ember. (Ez egy kicsit összeegyeztethetetlen a vadonban megszokott életmóddal, túl hamar kiismerik és elfogadják, túl sokat időznek a városban.) Útközben persze minden lehetséges ellenséggel összeakadnak, többször szenvednek halálos sebekben és betegségekben, többször meg is halnak, de persze fel is támadnak, mindig mindenki legyőznek és maguk mögött hagynak, minden útjukba akadó fehérszeméllyel fickándoznak, mindig összevesznek, egymásnak keresztbe tesznek, de végül nem elsz ebből harag, majd visszatérnek az őserdőbe, ahol Makunaíma a hős, a császár, de már elpusztult minden, elmentek az emberek, csak a magány és a sivárság az, amit látnak.
Egyébként már az eleje is szokatlan felütéssel kezd: Makunaímát az éjszakát betöltő félelem hozta a világra, 6 éves koráig nem beszélt, akkor hirtelen elkezdett úgy beszélni, mint mások, nem volt gyerekkora, egy varázslétől vált férfivá, ami kikerülte a fejét, így termete izmos, meglett, sudár férfitest, míg arca egy 6 éves gyermeké. Bár csak arról volt szó, hogy a hős egyik testvére varázsló, Makunaíma is gyakran varázsol, gyakran használ mágikus tárgyakat (pl. tökhéjat, amivel minden halat ki lehet fogni a vízből), így fordítja meg sokszor a lehetetlen helyzeteket.
Szó esik benne az indiánok babonáiról, hiedelemvilágáról, az emberek és a világ teremtéséről. Kezdetben minden ember volt, az állatok, a fák, a vizek, a kövek, a nap, még a hold is, csak furcsa helyzetekbe keveredtek, így mindenki átváltozott azzá, ami a cselekedeteiben megnyilatkozott. Nagyon sok mese is beleszövődik a világ különböző dolgainak kialakulásáról, mindent megmagyaráz, sok szót, mondást, helyzetet Makunaíma talált fel a furcsa viselkedésével. Bár látszólag nincs sok értelme, de nagyon kreatív, vicces és ha jobban belegondol az ember, tényleg történhetett akár úgy is.
Szinte minden fejezetben megesik egy kis fickándozás, a hős mindenkinek ígérget hetet-havat, de persze nem tartja meg senkinek sem a hűségét, mert mindig jön egy jobb fajta fehérszemély, aki megkaphat. Ekkor aztán jön a bánat, meg a büntetés, és fájdalmában mindenki felmegy az égbe, üstökössé vagy csillagképpé válik. spoiler
Ami zavart benne, az a természetvilág gyakorta megeső halmozott felsorolása. Ha kicsit jobban odafigyelek rá, most tudnám, hányféle hal, madár, papagáj, hangya és egyebek léteznek, de ez inkább fárasztó, semmint érdekes. A másik a hős jellemtelensége, illetve, hogy ennyiféle módon megnyilatkozik, de az utószó szerint az író azért így találta ki, hogy az egész brazil népet belesűrítse. Egy kicsit talán a következetlensége is felróható, az egyes kalandok között nincsen konkrét összefüggés, és ok-okozati kapcsolat, s bár ez a stílusjegyéből adódik, olykor egy kicsit mégis zavaró volt.
Az illusztrációk külön megérdemelnek egy misét, de erősen 18+-os felhívásokkal. Egyikről sem süt a szemérmesség, nagyon is nyíltak, még a szövegeknél is. De szép színesek.
Még egy hiba: talán a leselejtezés okára mutathat rá, de 6 db egész oldal hiányzott belőle az elejéről, egész egyszerűen üresek voltak. Szerencsére sok mindenről nem maradtam le, az őserdőből való kiszabadulást írta le, és erre aprócska részletekben visszautalás történik a végéről.
Mindent összevetve nagyon érdekes és egyedi regény volt, szürrealizmus a javából! Nem csoda, hogy az eddigi olvasóknak nem nagyon tetszett, de aki fogékony a műfajra, annak kötelező darab! Nem csak korai születése (1928), és az automatikus írás egy jeles képviselése miatt, hanem egzotikusságából adódóan is, lévén Dél-Amerika, ráadásként egy kis indián miszticizmussal. Nem sok ilyen kombináció létezik.

>!
Lahara ISP
Mário de Andrade: Makunaíma

Ez nekem tetszett! Kicsit népmese beütésű volt, amiben túl sokat ficánkoltak meg nyúlkáltak.

2 hozzászólás
>!
janx
Mário de Andrade: Makunaíma

Imádom, zseniális, fantasztikus, út a brazil lélekhez az biztos…minden döccenésével együtt imádnivaló!

>!
husza68
Mário de Andrade: Makunaíma

Szokatlan mű, az biztos! szokatlan(nekem), mert nem lehet elolvasni. Valami borzalom. És ráadásul MEGVETTEM!


Népszerű idézetek

>!
hetcsillagkozt

…és megkeresztelte őt az isten nevében, aki nemsokára leszáll a földre, és félig hal-, félig tapírformája lesz.

>!
hetcsillagkozt

Ha vízzé változna, meginnák, ha szúnyog lenne, elhessentenék, ha vonat lenne, kisiklana, ha folyó volna, rárajzolnák a térképre…

>!
hetcsillagkozt

Másnap alig pitymallott még, amikor Makunaíma beült a fatörzs-kenuba, és elevezett a Fekete-folyó torkolatához, hogy elvigye lelkiismeretét a Marapatá-szigetre. Egy tíz méter magas oszlopkaktusz legtetejére tűzte, hogy a szauba-hangyák meg ne rágják.

>!
hetcsillagkozt

– Lássuk a whiskyt – mondta aztán.

Elmentek a whiskyfa alá, és amikor az Angolok megrázták, levált két láda whisky, Makunaíma még röptükben elkapta őket. Köszönetet mondott az Angoloknak, és visszament a penzióba.

Kapcsolódó szócikkek: whisky
>!
hetcsillagkozt

A pondró Campinasban esett le. A tűzféreg is arrafelé ért földet. A labda egy mező közepére csapódott. Így esett, hogy Maanape fölfedezte a kávépondrót, Zsigé a gyapotmoly hernyóját, Makunaíma pedig a labdarúgást, ezt a világot sújtó három istencsapását

>!
hetcsillagkozt

Makunaíma kölcsönkért a penzió tulajdonosnőjétől egy rakás szépítő eszközt: a rúzs-gépet, a selyemharisnya-gépet, a krotonhéj illatú kombiné-gépet, a szagosfűvel illatosított öv-gépet, a pacsulival átitatott dekoltáltruha-gépet, a félkesztyű-gépet, szóval mindezeket a gépezeteket, amelyektől minden asszony szép lesz, aztán két tölcséres banánvirágot illesztett a mellére, és felöltözött.

>!
hetcsillagkozt

A kullancs is ember volt valamikor, akárcsak mi… Réges-régen egy kis boltot állított fel az országút mellett, nagyon sok vevője volt, mert mindenkinek adott hitelbe is. Annyit hitelezett, annyit hitelezett, annyi sok brazil ember nem fizetett neki, hogy a kullancs végül tönkrement, és ott kellett hagynia a boltját. Azért csimpaszkodik most bele minden emberbe, hogy behajtsa rajta a tartozását.

>!
hetcsillagkozt

Makunaíma mentegetőzött egy keveset, azután beült a fatörzs-kenuba, és elevezett a Negro folyó torkolatába, hogy megkeresse a Marapatá szigeten hagyott lelkiismeretét. A kajmán tán megtalálta volna, de nem ő! Akkor elvette egy latin-amerikai lelkiismeretét, a fejébe csapta, és ugyanolyan jó volt neki, mint a sajátja.

>!
hetcsillagkozt

Kék szeméből csorogtak a könnyek, és lehullottak a mező fehér virágaira. A virágok színe kékre változott, és belőlük lett a nefelejcs.

>!
Nazanszkij

…mivel Vei csak egy veresképű öregasszony volt, akiről patakokban csorgott a víz, Makunaíma nem sejtette, hogy ez a vénség maga a Nap, a jóságos Nap, a szegények takarója.

128. oldal, VIII. Vei, a nap (Magvető, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Francisco Marins: Az aranybányák titka
Geszer kán, a tíz világtáj ura
Arkady Fiedler: Az Orinoco folyónál
Jules Verne: Grant kapitány gyermekei
Jules Verne: Nyolcszáz mérföld az Amazonason
Bear Grylls: Istenek aranya
Diana Gabaldon: Az idegen
David Benioff: Tolvajok tele
Julia Quinn: Ami Londonban történt
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly