Eperföldek 87% 44 csillagozás

Ez valami zseniális. A könyv meglehetősen komor képet fest az Angliába érkező feketemunkások életéről, kizsákmányolásáról. A szereplők húsvér emberek jó és rossz tulajdonságokkal felruházva. Megismerhetjük az egyes szereplők szemszögét, háttér történetét, álmait. Sok-sok küzdelem, ügyeskedés szükséges ahhoz, hogy talpon maradjanak. A könyv története időnként sokkoló, de el tudom képzelni, hogy a leírtak, vagy azok egy része a valóságban is megtörténhet(ett). Leginkább a csirkefarmon, illetve a csirkefeldolgozóban játszódó részek akasztottak ki. Kutya lett a kedvencem spoiler.

Hogy micsoda történetek rejtőzhetnek egy csúnyácska borító* mögött!
Nagyon tetszett végig, remekül megírt, elgondolkodtató történet ez. Egy csapat illegális bevándorló, Lengyelországból, Ukrajnából, Afrikából ugyanazon az angol eperföldön kötnek ki, hogy aztán tovább sodorja őket az élet, különböző kalandokba keverednek a mai multikulti világ legrosszabb bugyraiban spoiler és nagyon szorítottam végig Andrijért és Irináért.
A hatása alatt leszek most szerintem egy darabig, főleg amiatt, hogy az élet szépségét és az élet szörnyűségét egyaránt mennyire zseniálisan szőtte össze az írónő. Oké, hogy dicsérte a könyvet a fülszöveg, de a fülszövegek már csak ilyenek, de ez most tényleg nem hazudott, azta!

*De most tényleg, hogy lehetett ilyet elkövetni? Értem én, hogy az eredeti címtől eléggé eltér a magyar (Two Caravansból lett Eperföldek) és valami többféleképp értelmezős cucc volt a cél, de ez nagyon nem (pedig ez mennyire jó! http://marinalewycka.com/caravans2.jpg)

Ez a könyv olvasmányosan, vicces helyzeteket is teremtve, könnyed stílusban, követhető eseményekkel és szereplőkkel megírt figyelmeztetés a külföldi munkavállalást fontolgatóknak: mindent csak legálisan, ellenőrizhető szervezeteken keresztül, különben pórul járhatsz! A főszereplő Ukrajnából érkezik Angliába, tervekkel, elképzelésekkel, aztán hamar rászakad az illegális munkavállalás valósága. Kezdetét veszi egy őrületes és veszélyes kaland, melynek során csak reménykedni lehet, hogy a kedvenc szereplőinknek nem esik komolyabb baja.
Az írás stílusa számomra lenyűgöző: több szereplő szemén keresztül mesél, még a befogadott kutya fejébe is belelátunk :)
Ajánlom arra az esetre, amikor szívesen olvasnál aktuális, valós élethelyzetekről, de nem szeretnél túl mélyen elmerülni az érzelmekben, dilemmákban.

Nekem nagyon tetszett. Igazán elgondolkodtató a bevándorló-sors, pláne az illegális bevándorló-sors. A kiszolgáltatott emberek sorsa, ahogy nemcsak a „külvilágnak”, de egymásnak is ki vannak szolgáltatva. Még hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét…..
Bizalmatlanul nézik egymást az ukránok, lengyelek, moldávok, portugálok, brazilok, afrikaiak – az egyes nemzetiségek között és azon belül is –, na és persze bizalmatlanul nézik őket úgy en bloc az angolok.
De szerencsére nemcsak ellenfelek és ellenségek vannak, hanem barátok és szerelmek is. Szolidaritás, emberség, kutyaság. Meglepő találkozások és szomorú elválások. Sorsfordulások.
Nagyon jó Lewycka humora is, a nyelvi megoldások is, a különböző nemzetiségű emberek „nyelvfacsarásai”. Bár ezt magyarul a fordítónak köszönhetjük.
Az egész könyv egy nagy kavalkád. Kaleidoszkóp. Sokféle, sokszereplős, sokhelyszínes. De még az elrugaszkodottabb részek is nagyon beleillenek.
Csak egész csöndesen jegyzem meg, hogy többször jutott eszembe olvasás közben a Minden vilángol – nem is csak az ukránság miatt, hanem volt ebben a könyvben is pár őrült rész, őrült figura, angolt hasonlóan törő srác. Meg a Kutya.
Ő, Kutya volt a kedvencem. Meg Emanuel, a malawi-i srác, az apácáktól tanult nyakatekert angoljával. Persze nagyon drukkoltam az ukrán kulturált kislánynak és a donyecki bányászfiúnak is. :)
Viszlát, Lewycka, találkozunk a Rövid traktortörténet ukránul-nál!

Azért kezdtem el pont ezt olvasni, mert az Egy nő Berlinben című könyvet abba kellett hagynom, annyira szörnyű volt… ez viccesnek tűnt, és még pont annyira viccesnek, amit én még úgy szeretek, mert amúgy annyira nem szeretem a humoros könyveket.
Egyébként ennek csak a stílusa olyan, maga a téma elég húzós: kelet-európai (és afrikai) vendégmunkások Angliában, embertelen körülmények között, kihasználva, ráadásul a gyanútlan fiatal lányokra, mint az egyik főszereplő, más veszélyek is leselkednek, mármint hogy ők több hasznot hajtanának bizonyos embereknek prostituáltként.
Hát vannak itt azért durva helyzetek, miközben a főhősök végigutazzák egész Angliát. Olykor azért mégiscsak untam egy kicsit, ezért lett négyes.
Az nagyon tetszett, hogy Mr. Majevszkij, aki a másik könyve főszereplője volt, ebben ismét feltűnik. :) Nekem ez a traktoroknál esett le, és igazán örültem.
Szeretném ha a fordító elénekelné az Ó jöjj, ó jöjj, Immánuel című éneket Ó gyere, ó gyere változatban, és ha szerinte ez így rendben van, akkor nem szóltam egy szót se.
Továbbá Emanuel levelei ezzel a betűtípussal olvashatatlanok.

Eddig ez az idei év legjobb könyvélménye számomra, pedig teljesen véletlenül emeltem le a könyvtárban a polcról, még a fülszöveget sem olvastam rendesen végig, annyira siettem. Rengeteget nevettem olvasás közben, főleg Emanuel levelei és kedves naivitása vágta ki nálam a biztosítékot, voltak mondatok, amiket többször elolvastam egymás után, és a végén már könnyeztem a nevetéstől; a könnyed felszabadultság mögött azonban olyan szörnyűségek bújtak meg, amibe sokszor belefacsarodott a szívem – ez a kettősség jelenti a könyv igazi erejét.
Imádtam Andrij-t és Irinát, a Kutyát, Emanuelt, Jola-t, a hippiket, Anglia sötét oldalát, a finoman megrajzolt személyiségeket, a több szálon futó történetet, az eperföldeket… A könyv minden sorát:)

A fülszöveg és a mókás borító együttese egy kalandos rom-com jellegű történetet sejtet, és egy darabig meg is állja a helyét ez az elképzelés. Azonban nem csak egy jól cukrozott limonádé ez a könyv, több is van benne, sok savanyú citrom és egyéb kevésbé édes adalék.

Az egyszerre naiv és kissé sznob főhősnőt nem igazán kedveltem ugyan, de kiválóan reprezentálja a nagy álmokkal érkező, könyvek és hírek alapján egy varázslatosan idilli nyugatról ábrándozó vendégmunkást/bevándorlót, akit társaival egyetemben a zöldellő pázsit, jómódú urak és lady-k helyett a kiszolgáltatottság megannyi szintjének megaláztatásai várják. És persze akadnak jólelkű polgárok is, akik segítenek a bajbajutottakon.
Úgyhogy a limonádé-jelleg mellett azért fért a történetbe nem kevés rideg valóság is embertelen munkakörülményekről, reménytelenségről, kilátástalanságról, honvágyról. Egyszerre tudtam komolyan venni ezt a történetet, és könnyed komikumnak tekinteni.

A kis habos-romantikus részekkel együtt így jó volt a kontraszt, de nem mindig tudott lekötni a könyv, az elején főleg nehezen kapott el, illetve volt néhány indokolatlanul hosszú epizód, de egynek elment, tudott adni valamit. Jópofa szereplők voltak, Kutya sokat dobott a történeten. A borítót nehéz definiálnom, (kicsit amiatt vettem meg a könyvet, illetve mert nagyon olcsó volt), annyira viccesen idétlen :D

„Ti nem idevalósiak vagytok. Mind messziről jöttetek, ugye?”
„A világ különböző szegleteiből jöttünk. Lengyelországból, Ukrajnából, Afrikából, Kínából.”
„- És Malajziából – teszi hozzá a Kettes Számú Kínai Lány.”
A messziről jött nők és férfiak közös története, barátsága, szerelme az eperföldeken kezdődik. Majd Kutya is hozzájuk szegődik és teljes jogú csapattag lesz.
Érdekes volt a váltott szemszögből megírt történet, melyben még Kutya gondolatait is megismerhetjük.
„A messziről jött barát mindig öröm.”
„De a szívem tudta, hogy ott vagyok, ahol lenni akarok.”

Megrázó. Amilyen idétlen a stílusa – a bevándorlók nyakatekert „angolja” miatt, olyan kemény a téma. Mindenkinek olvasnia kellene egy kis Lewyckát, de kezdjék a Rövid traktortörténettel!
Nagyon jók a karakterek. Vulk személye annyira kifejezően visszataszító – akár a csirkefarm.
És ez a Vagvaga Riskegipd név – zseniális.
Érdekes módon éppen tegnap hallottam egy erdélyi kollégámtól, hogy amint meglesz a magyar állampolgársága, rögtön két országgal nyugatabbra megy majd: Ott sokkal jobbak az életkörülmények, ugyanannyi munkával többszörösét fogja megkeresni… Kívánom, hogy legyen szerencséje!

A fülszöveg alapján valami könnyed regényre számítottam, de melléfogtam. A látszólag felületes történet mögötti társadalmi és egyéb problémák miatt néha kifejezetten szerettem volna kicsit pihentetni a könyvet. Néha elég megrázó, ahogy az arcunkba dörgöli a valóságot – mindezt anélkül, hogy ítélkezne.