Siena ​lánya 83% 116 csillagozás

Politikai cselszövésekkel, hatalmi játszmákkal teli tűzdelt szerelmi történet. Imádtam!!!
Az emberi gonoszság,furmányosság határtalan.
Jó volt bepillantani az akkori világba,szokásokba,bár néha nehéz olvasmánynak tűnt a sok olasz kifejezés miatt! :) De ezt legyőztem…Magam előtt láttam az egész helyszínt,felosztásokat.
A Sasok kegyetlen állatok. Az egész család nagyon brutális és ármányos…Kegyetlen,na szóval értitek.
A Palio nekem nagyon hasonlított a Skorpió vágtára, vagy inkább fordítva,mivel a Palio az valós esemény. A Hercegnő fantasztikus személyiség, az a sok trauma ami érte,azután is egy erős személyiség maradt. Riccardo és Pia,olyan szép szerelmesek. Annyira összetartoznak,mindent megtesznek egymásért pedig nagyon nem egyszerű.
Mindenképpen érdemes elolvasni,egyrészt tanulságos (mivel valós történelmen alapul), eseménydús,fordulatos és…szerelmes!!! :DDD

Mérges vagyok, mert ez a könyv akár jó is lehetett volna.
Maga a történelmisége tetszett, érdekes, hiteles képet kaptunk a XVIII. század elejei Toszkána (főleg Siena és egy kicsit Firenze) társadalmi és politikai viszonyairól, a híres lovas versenyről, a Palioról és az utolsó Medicikről.
Sajnos ezen kívül másban nem jeleskedett a regény. A szereplők jellegtelenek és szürkék, a cselekmény pedig sokszor az unalomba fulladt, ráadásul borzasztóan kiszámítható és sablonos volt. Az írónő indokolatlanul kímélte főhősnőjét a rá kiszabott sorsától, ettől az egész történet életszerűtlen és erőltetett lett.
Kár érte.

A 18. századi Sienában járunk, a történet középpontjában a Palio nevezetű lóverseny áll, melyet minden évben megrendeznek júliusban és augusztusban is, és ahol a város különböző kerületei indítanak egy-egy résztvevőt, akik sokszor szinte bármit megtesznek a győzelemért.

Történetünk főszereplői az úri családból származó Pia Tolomei, Riccardo Bruni lovász, és a várost vezető Violante Beatrix de’ Medici hercegnő, akik bár történetünk elején még nem ismerik egymást, sorsuk azonban hamarosan összefonódik. Piát érdekházasságba kényszeríti édesapja, a lány azonban Riccardo Brunira figyel fel, a verseny egyik résztvevőjére.

Violante hercegnő rádöbben, hogy spoiler, és ehhez a lóversenyt akarják felhasználni. Végül egy kis szövetség formálódik főszereplőink között annak érdekében, hogy spoiler. Pia és Riccardo között tiltott szerelem alakul ki, míg Violante valamiért magához nagyon közel állónak érzi Riccardo-t…

***
A könyv elejével még egy picit nehezen haladtam, valószínűleg azért, mert nem az én megszokott zsánerem a történelmi műfaj, végül azonban kellemes meglepetést okozott. Az írónő ugyanis egyszerre tudott izgalmakat és meghitt, szép, szomorú pillanatokat varázsolni spoiler. Bár nem nagyon találkoztam eddig lovakkal, de Leocorno igazán a szívemhez nőtt.

És végül kaptunk egy kis félig-meddig kiszámítható szappanopera-szálat is spoiler. Azon azért meglepődtem, mikor kiderült, hogy spoiler.

Amit egyedül hiányoltam a végéről, hogy spoiler.

A borító pedig gyönyörű. *-*

Marina Fiorato nagyon ért az atmoszféra teremtéshez.
Ebben a történetben a politikai ármányok, a lóverseny és a szerelem a főszereplő. És persze a napsütötte Siena városa. Kegyetlenség, gyűlölet, hatalomvágy, száguldás, adrenalin, titkos összeesküvések, boldogtalan házasságok és egy reménytelen szerelem. Pia és Riccardo szerelme szívet melengetően szép volt, még ha reménytelennek is tűnt első látásra. A Sas család brutalitásától néha elakadt a lélegzetem is. A hercegnő igazán különleges és ellentmondásos karakter volt, de hihetetlenül erős nő, elképesztő életúttal.
Jó volt olvasni, könnyen belefeledkeztem. A vége is nagyon tetszett, a sok borzalom után minden és mindenki a helyére került.
Ha nem olvasom korábban a Kit-et, akkor megadtam volna az 5 csillagot, de így hogy már olvastam még kiemelkedőbbet az írónőtől végül 4,5-t kapott.

Mivel a szerzőtől már több kötetet is olvastam, reméltem ezzel sem fogok mellé, és nem csalódtam a választásban. Alapjában szeretem a történelmi regényeket, és a szerző elég alapos munkát végez, hogy a műveinek megfelelő legyen a háttere. Nem volt nagyon csöpögős romantikus, szerethetőek voltak a szereplők. A történelmi utalások, pedig érdekesek és alaposak voltak. Mindent megkaptam , hogy kellemesen kikapcsolódjak.

Gátlástalan hatalmi harcok közepette kialakuló, szép szerelmi történetet olvashattunk. Hangulatos leírások a városról, a nemesi családok által vezetett városrészekről; a városrészekről, amelyek legalább annyira megosztják, mint amennyire össze is kötik Sienát. Részletesen megismerjük a Paliot, Siena híres lovas versenyét, annak szigorú szabályait, hagyományait, minden veszélyével és dicsőségével együtt. E verseny köré épül, mind a város megszerzéséért folytatott harc, mind Pia Tolomei és Riccardo szerelmi története, mivel mindketten bekerülnek a hatalomért folytatott cselszövések sűrűjébe. A történet egyik legkedvesebb szereplője a kis Zebra, egy árva, szegény kisfiú, aki egyik városrésznek sem lakója, de mégis az egész város az otthona.
Egy újabb, szórakoztató, izgalmas történelmi romantikus olvasmányt kaptunk a írónőtől.

Hiába Olaszország, hiába a szerelem, hiába a politikai ármány…. Nekem ez a könyv csak erős közepes. :/ Pedig az elején azt hittem, kedvencet fogok avatni.
A szereplők jól kategorizáltak, az események is sodortak magukkal, de néha annyira „leült” a történet, hogy szinte unatkozva lapoztam.
Mindenesetre van még 2 könyvem az írónőtől a polcomon, mindenképpen teszek majd velük később egy próbát.

Azt pedig szinte minden IPC regényről – így erről is elmondhatom –, hogy nagyon szépséges a borító. *-*

Több könyvet olvastam már az írónőtől, így ezt is érdeklődéssel vettem a kezembe. Sajnos egy kissé csalódtam, az eddigiek közül ez volt számomra a leggyengébb.
Érdekes eseményt mutat be az írónő. A cselekmény fő szála Siena hagyományos lovasversenye, a Palio, amit a mai napig évente kétszer rendeznek meg a város főterén. Az egyes városnegyedeket képviselő lovasok a csalástól sem riadtak vissza. Pia sorsa is egy ilyen Palio alkalmával pecsételődött meg. Riccardo eddigi élete szintén ezen a napon változik meg. Sok nehézség árán mégis sikerül a saját sorsukat a kezükbe venni. A regény cselekménye tele van cselszövéssel, erőszakkal, de a könyv végéig olyan érzésem volt, hogy valami hiányzik. A szereplők nem voltak szerethetők (a kis Zebra kivételével), egyikkel sem tudtam azonosulni, és a történetből hiányoznak az igazi érzelmek is.

Olvastam már a szerzőtől az is tetszett és ez is egy elég jó könyv volt sok titokkal, romantikával, és történelmi tényekkel, amelyek még érdekesebbé tették, és ha ennyi nem elég ott van a XVIII. századi, csodálatos Siena. Palio ünnepség, a város látványos épületei, terei – a hiteles leírást ismét kutatások előzték meg. A cselekmény felépítése tetszett, a szerkezete átgondolt és az olvasót jól irányítja, a karakterek megnyerőek voltak. Ugyanakkor a kép elég komor mert, a kegyetlenség, a gyilkosságok az erőszak mindennapos, a családi hatalom nevében bármilyen brutális tett elkövethető, a hagyományok mögött ádáz küzdelem folyik.
Ezt a könyvet akkor is el kell olvasni, ha már volt valaki Sienában és akkor is, ha még nem, mert a hangulata az, ami igazán kiváló.

Azon gondolkodom, hogy ennek a borítónak mi köze az 1700-as években Sienában játszódó történethez, melyben jelentős szerep jut az ottani hagyomány szerinti, véres és veszélyes lóversenynek, és a mindenhol jellemző, de izgalmakat okozó szerelemnek meg ármánykodásnak. Lehetett volna valami a Velencei szerződéshez hasonló képet választani.
Ennyi a könyv összes hibája, viszont erről a szerző nem tehet. Fiorato egyik legjobb könyve, szerintem.