A ​velencei szerződés 113 csillagozás

Marina Fiorato: A velencei szerződés

VAJON ​MILYEN SÚLYOS TITKOK REJLENEK VELENCE SZÍVÉBEN?

Konstantinápoly
Feyra igazán szerencsésnek mondhatja magát: fiatal lány létére ő a szultána legfőbb bizalmasa, és egyben a hárem orvosa.
Nur Banu szultána megdöbbentő titkokat oszt meg vele, majd utolsó kívánságával arra kéri, hogy utazzon el Velencébe.
A lánynak egyébként is menekülnie kell, mivel a szultán az ágyasának szemelte ki. Titokban eljut Velencébe, ahol nem számíthat másra, csak egy négylovas gyűrűre, és az orvosi ismereteire…

Velence
Miután a legnevesebb orvosok babonákkal próbálják gyógyítani a városra lesújtó pestist, a helyiek egyedül a hit erejében bízhatnak.
A dózse egy áldozati templom felépítésével bízza meg a neves építészt, Palladiót; Annibale Cason, a fiatal orvos pedig önhatalmúlag kórházszigetet létesít a betegek számára.

MINDKÉT FÉRFI A MUZULMÁN HITET ÉS KELETI ORVOSLÁST GYAKORLÓ FIATAL LÁNY, FEYRA SZEMÉLYÉBEN KAP SEGÍTSÉGET, ÉS MIRE A KÉT KULTÚRA… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2012
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354398 · Fordította: Fügedi Tímea

Enciklopédia 3


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timcsibaba77>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Nekem egyértelműen Number One Marina Fiorato, minden írása megérintett, egyszerűen maga a mesélés királynője.Minden könyve remekbe szabott, megindító, elgondolkodtató történelmi mű. Tetszett a két szálon futó cselekmény, török-olasz ellentét, a sztory alaphangulatát szolgáltató történelmi korszak, a középkor, az 1500-as évek közepétől futó mű, amikor is felütötte fejét egy szörnyű kór a fekete halál, a pestis.
Az olvasó számára végig vonultatja kockáról kockára a kór ellen küzdő tudatlan babonás emberek és velük szemben álló, de még gyerekcipőben járó orvostudomány álláspontját.
Tetszettek a történet szereplők, szinte a lapokon életre keltek előttem is, teljesen kiragadott a hétköznapok szürkeségéből .Élmény volt mindenképp belefeledkezni ebbe a mesés történelmi regénybe.
Örömmel barangolnám be a történelmi tájakat, a műben említett gyönyörű akkor Konstantinápolyt, Velencét.
spoilerA négylovas gyűrűje, hangulatában nekem kicsit Nostredamus hatást idézte, szívbemarkoló idézetek a Bibliából – teli találat volt, négy lovasra felbontani a történetet. Teljesen le vagyok nyűgözve, még mindig a hatása alatt vagyok a könyvnek. Ismét sikerült az írónőnek beljebb lopnia a szívembe magát. Örömmel várom a következő művét.

Lynn>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Volt, ami nagyon tetszett ebben a regényben – a helyszínek – mind Velence, mind Isztambul csodálatos városok szerintem és- a történet ötlete. A kidolgozással voltak problémáim. Eleinte nem, akkor még átsiklottam a furcsaságokon, mert sokkal jobban érdekelt a történelmi háttér és maga a pestisjárvány, valamint annak a kezelése.

Aztán egy idő után elkezdett zavarni, hogy főhősnőnk milyen tökéletes, főhősünk is milyen tökéletes. Mennyire nagyon sikerül nekik minden spoiler Egyre kevésbé volt hiteles. A kapuőr fiának, Salvenak a szerepét nem értettem, hiányzott onnan is valami. A spoiler török egyszerűen képtelenség, mint ahogy az is, hogy Annibale spoiler.

Sajnálom, mert az alapötlet tényleg jó, de szerintem másnak kellett volna megírnia.

Bagneso>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Nagyon szeretem a történelmi kalandregényeket, és Marina Fiorato nagyszerűen alkot ebben a műfajban! Azt hiszem, az eddig olvasott regényei közül, ez tetszett a legjobban. Számomra két nagyon kedvelt 16. századi kultúra, a velencei és az oszmán keveredett ebben a történetben. Az írónő nagyon érzékletesen és festőien mesélt a korabeli életről, az emberekről és viszonyaikról, a gyógyászatról, a hitről, és persze a szerelemről. A visszafogott romantikus szál is nagyon tetszett, elragadó volt és különleges a maga tartózkodó, szelíd módján. Mindent összevetve, egy szép, tartalmas és érdekfeszítő történet volt, még ha itt-ott volt is néhány kidolgozatlanabb részlete.

Nushi P>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Eleinte azt gondoltam Fiorato nem nekem ír. De így a sokadik könyve után egészen megbarátkoztam a stílusával. Ez a könyv egy egészen rendkívüli történetet mesél el. Eleinte zavarosnak találtam de a végére csodálatos lett. Fiorato úgy ír hogy szinte bele lehet harapni.

kuliga P>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Nagyon kalandos és élvezetes volt színes középkori történetet olvasni. Pikantériája a járvány helyzet kint és bent. Sokszor érzem úgy, hogy valahogy most jobban megtalál a középkori járvány téma, de lehet csak én figyelek jobban rá a jelen helyzetben.
Akármennyire lehetetlennek tartom hogy a középkorban egy nő orvos lehet. Szerintem a kelet még jobban zárt a nők felé, mint a nyugat, akkor is jó, erős, okos, önálló nőkről olvasni. Nyilván mindenkorban voltak kivételek, és ők megharcolták a harcaikat.
Szép a környezet, kalandos a regény körítése, igazán kellemes olvasmány volt.

ÁrnyékVirág>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Tökéletes társam volt ez a könyv Velence, Padova és Vicenza bebarangolása közben, fantasztikus élmény volt arról a Palladioról olvasni, aki azokat az épületeket tervezte, amelyek közt épp sétáltam, Padovaban olvasni, hogy milyen orvosi ismereteket tanítottak ott Annibale Casonnak, Velencében ábrándozni arról, hogy milyen is lehetett mindez a 16. században…
Lendületes, pörgős és élvezetes kalandregény ez, szeretnivaló szereplőkkel – a talpraesett, orvosként is remekül helytálló Feyrát lehetetlen nem megszeretni – jól kidolgozott mellékszereplőkkel, csodálatos leírásokkal. Látszik, hogy az írónő nagy hangsúlyt fektetett a történelmi hitelességre. A korabeli orvoslási módszerek leírása külön csemege volt nekem, akárcsak Annibale és Feyra szakmai vitái.
Igényes szórakoztató olvasmány, ajánlom akkor is, ha valaki nem Velencében tartózkodik éppen!

Baba082>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Marina Fiorato az egyik legjobb történelmi regényíró. És azt hiszem a kiadója is nagyon jó, ami a marketinget illeti, hiszen köteteinek borítója azon olvasókat is bevonzza, akik a színes borítóra buknak, szinte függetlenül a tartalomtól.
Persze lehet ez egy picit csalóka is, hiszen ez a borító is limonádét ígér, de valójában nagyon sok ismeretet közvetít a 16. századi Velencéről, az akkori társadalomról, kultúráról, orvoslásról, építészetről. Ez a kötet viszont két kultúrát mutat be, a velenceit és a törököt. Nekem kimondottan tetszett, hogy a lábjegyzetekben sok dolgot megmagyaráz, és szándékosan az eredeti kifejezéseket használja, nem butítja le a szavakat.
Fiorato negyedik kötete ez nekem, a leggyengébb eddig a Sienna lánya volt, abban a romantikát kedvelő olvasóknak kedvezett inkább, de azt hiszem nincs olyan regénye, ami ne lenne érdekes, ne előzte volna meg sok kutatás, érezhetően sok munkát fektet a regényei megírásába, az olvasó pedig szélesebb ismerettel, látókörrel zárja be köteteit olvasás után.
Megnéztem magamnak a kötetben szereplő Il Redentore nevű fogadalmi templomot, és valóban lenyűgöző szépségű épület, így utólag agyamba tolultak azok a sorok, mikor a konstantinápolyi Feyra elalélt a templom láttán. Meg tudom érteni. Valóban keletet idéz a kupola, gyönyörű törékeny, mégis biztos lábakon álló épület ez, teljesen biztos, hogy nem az írói képzelet szülte azt, hogy Palladió keletről vette az ihletet az építéshez.
A regény valós, vagy fiktív alakjai is érdekes személyiségek, az viszont tény, hogy jó vagy rossz tulajdonságaik felnagyítottak, hogy a kalandosabb részek lendületesek lehessenek, és fenntartsák a feszültséget végig az egész regényen.
Ezt a kötetet mindenkinek csak ajánlani tudom.

Én_az_olvasó>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Szeretem a középkorban játszódó történeteket, és ha még az orvosláshoz is köze van, az még jobb.
Alapvetően tetszett a könyv. Szimpatikus volt Feyra figurája, bár talán egy kissé túl tökéletesre, túl hibátlanra sikerült. A középkorban a nők helye az európai társadalomban nem engedte, hogy orvosként tevékenykedjenek, ezért nekem egy kicsit fura volt hogy Annibale (bármennyire is nyitott, felvilágosult elme) milyen kevés ellenállással vette tudomásul, hogy a keletről érkezett nő orvos, és ráadásul jó is.
Nem vagyok történész, így csak laikusként tudom értékelni a középkori élet mindennapjainak leírását, de számomra élvezetesek voltak.

coni11>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Nagyon szeretem Marina Fiorato könyveit. Érdekesek, izgalmasak és emellett gyönyörűen, kifejezően is ír. Aki szereti Olaszországot és történelmi kalandregényeket annak mindenképp ajánlom. Külön érdekes volt a regény atmoszférája. A pestis által sújtott Velence, a komor, nyirkos utcákon siető, talpig feketébe öltözött 'csőrös' doktorok. Engem még most is kiráz a hideg ha ezeket a maszkokat meglátom. El sem tudom képzelni milyen hatást gyakorolhatott akkor az emberekre, a ragállyal fertőzött városban.
Nem tudom hogy lehetséges, de az írónő akárhány, eddig olvasatlan könyvét a kezembe veszem, az még jobban tetszik mint az előző. Ezzel a regénnyel is így voltam. :)

2 hozzászólás
Maryse>!
Marina Fiorato: A velencei szerződés

Nem titkolom, hogy kiválóan szórakoztatnak a fantáziadús, színes romantikus történetek és ez a könyv ilyen volt. Szenvedélyesen szeretem az olasz reneszánszt, valamint Velencét és ebből is kaptam ízelítőt. Figyelmen kívül hagytam, hogy időnként a történelmi ismereteim ellentmondtak az olvasottaknak, így aztán engem teljesen lenyűgözött a 16. századi Isztambul és Velence egzotikus, színes, élettel teli világa, a két nagy birodalom kapcsolata és küzdelme. A regény kísérletet tesz arra, hogy bevezesse az olvasót az Oszmán Birodalom és Velence közötti ellenségeskedés mélységeibe, a gyűlölet és a háború korszakába.
A főszereplő Feyra, a gyógyításhoz értő, tehetséges nő, aki Konstantinápolyban a szultán háremének gondozásával van megbízva. Támogatója a szultán anyja volt, akinek parancsára Feyra elhagyta otthonát, súlyos titkokkal indul útnak, hosszú, küzdelmes útján szerelem, tragédia és siker kíséri.
Magával ragadott a középkori orvoslás leírása, és az ahogyan a tudomány megküzdött a babonákon és a valláson alapuló különféle orvosi gyakorlatokkal.
Örülök, hogy megismertem a szerzőt, keresem a következő könyvét.


Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág>!

A fertőzött negyedekben a medico a pálca suhintásával kört rajzolhatott maga köré, amelyet senki sem mert átlépni.

ÁrnyékVirág>!

Igazság szerint, bármilyen kegyetlenül hagzik is, dr. Annibale Cason azért lehetett jó orvos, mert nem érdekelte senkinek az élete vagy halála. Miután anyja csecsemőkorában magára hagyta, és sorban meghaltak az őt egymás után nevelgető nagynénik is, senkihez nem kötődött, nem is nősült meg a rendszeres ajánlatok dacára sem. A betegséget intellektuális kihívásnak tartotta, inkább érezte a saját személyes ügyének, mint a páciens bajának. Az egyetemen baziliszkusznak nevezték, mert szánakozás nélkül végig tudta nézni egy csecsemő halálát.
A társai azonban alábecsülték. Annibale nem volt teljesen szívtelen, csak épp a pálcája nélkül is tudott áthatolhatatlan kört vonni maga köré. Nagyon kevés barátja volt, és ez neki tökéletesen megfelelt. Csak azok ismerhették az igazi Annibalet, akiket közel engedett magához. Nem voltak sokan, de nem is volt szüksége többre.

Lyanna P>!

– Mit csinálsz, ha valami sehogy sem sikerül?
Feyra visszagondolt a rengeteg alkalomra, amikor a háremben nem hatottak a gyógymódjai.
– Visszamegyek a gyökerekhez – mondta egyszerűen. – Azt hiszem, meg kellene találnia a gyökereit.

189. oldal

ÁrnyékVirág>!

Annibale kissé kényelmetlenül érezte magát. A természettudósok már több évszázada leszámoltak azzal az elmélettel, hogy az erekben levegő áramlik, nem vér. Ő, Annibale személyesen segédkezett eloszlatni minden gyanút, amikor egy éve részt vett a kutya és ember közötti vérátömlesztésben: az állat vérét lecsapolták, és egyenesen a fegyenc felnyitott vénájába töltötték.Beszámolhatott volna róla Valnettinek, persze azt azért elhallgatta volna, hogy sem a vért adó kutya, sem a vért kapó férfi nem élte túl a beavatkozást.

Timcsibaba77>!

Szent Márk napja volt, más néven a Festa Del Bocolo, a rózsabimbók ünnepe, amikor a férfiak hosszú szárú vörös rózsát ajándékoztak a számukra kedves hajadonoknak.

305. oldal

Timcsibaba77>!

Egyik nap kis híján sokkot kapott: sóért indult a ház alatti kis pincébe, ám a sötétben valami borostásnak ütközött. Amikor felemelte a gyertyáját, a pillantása egy disznóra esett, mely a patáinál fogva lógott fejjel lefelé, húsa sápadt volt, nyelve kilógott, a vére csepegett.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: disznó
fedaksari>!

A legutóbbi nagy pestisjárvány idején, 1464-ben egy fiatal katona a giudeccai Santa Croce-kolostor kerítéséhez lépett, és vízért kiáltott. Az apácák mind a zárdában tartózkodtak, maga az apátnő is pestisben szenvedett. A portiera, név szerint Skolasztika nővér, a kapuhoz lépett. Amikor a fiatalemberre nézett, látta, hogy a fegyverzete fénylő ezüst, a haja aranyló tűz, a szeme kéklő zafír. Megilletődve adta ki a vizet a rácsos ablakon, a férfi pedig megitta. A káprázat köszönetet mondott Skolasztikának, majd arra intette őt a többi apácával együtt, hogy imádkozzanak Szent Sebestyénhez éjt nappallá téve és igyanak a kút vizéből. Ha megteszik, a zárda megtisztul a pestistől. Azzal a kardjával a földre csapott és eltűnt, akár a kámfor.

– Az apátnő még aznap éjjel meggyógyult, ahogy a többi beteg nővér is. Más ezek után nem fertőződött meg, és aki ivott a kút vizéből, megmenekült.

15-16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1464 · pestis
fedaksari>!

A rajz egy zilált hajú, szenvedélyes pillantású embert ábrázolt. Feyra érezte, hogy elpirul. Élete teljében lévő férfit látott teljesen meztelenül, lobogó szemekkel és napsugaras hajjal. Kétszer annyi végtagja volt, mint más embernek, mindet kinyújtotta, akár a pók, a kezeit egy négyzet határolta, a lábait egy kör.
Egy négyzetbe és körbe zárt férfi.
– Ezt miért tartotta meg?
Az építész visszatért az álmodozásából, lassan felnézett.
– Mert ez nem az enyém. Egy Leonardo nevű fickó rajzolta a Firenze melletti Vinciből. Ez a rajz indított el a pályámon. Ez – felkelt, hangját felélénkítette a felfedezés – ez az én gyökerem!

190. oldal

fedaksari>!

Vitruvius az én kezdetem és végem, az alfám és ómegám; az ő geometriai szabályai irányítanak mindent, amit teszek; és nemcsak azt, hanem az egész világegyetemet. …
Az egész életemet Vitruviusra építettem. Ő az én ihletőm.
..
Feyra ismét belepillantott Vitruvius könyvébe. Kör a négyzetben. A rajz mostanra megváltozott, háromdimenzióssá emelkedett, a szeme előtt formálódott. Nem volt értelmetlen. Kupolát ábrázolt.

Miközben Feyra meghajolt, és kihátrált a szobából, a gyertyafénynél látta, hogy Palladio kérges ujjaival elragadtatottan lapozza az oldalakat. Elővett egy üres papírlapot meg egy faszénrudat, és újra meg újra lerajzolta a négyzetbe zárt kört.

190-191.

fedaksari>!

A szél belefütyült a csendbe. Palladio megértette, mit várnak tőle, és elszorult a szíve. Évekig másra sem vágyott, csak hogy Giudecca szigetén építhessen valami lenyűgözőt, azon az erős, szilárd sziklán, ahonnan olyan gyönyörű kilátás nyílik a lagúnára. Éveken át esedezett a Tízek Tanácsának, hogy jelöljenek ki ott számára telket – mindhiába. Most viszont, mikor annyira szerette volna elhagyni a várost, egyszerre felajánlották neki azt, ami után mindeddig áhítozott. Palladio vékony szája félmosolyra görbült. Néha úgy érezte, a Mindenhatónak kissé ironikus a humora.

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
María Dueñas: Öltések közt az idő
Orosz T. Csaba: Rubin avagy a király orvosa
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Ken Follett: Az idők végezetéig
James Clavell: A sógun
Victoria Holt: A királyné vallomása
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel