A ​muránói üvegfúvó 208 csillagozás

Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Marina ​Fiorato regényében lebilincselően keveredik a történelem, a misztérium, a művészet, a zene, a romantika és a politika. A napjainkban és a XVII. századi Velencében játszódó történet két szálon fut.

VELENCE, 1681…
A köztársaság éltető ereje az üvegfúvás, és a velencei tükrök az aranynál is értékesebbek. A vérengző Tízek tanácsa féltékenyen őrzi titokzatos módszerüket, s ezáltal a muranói üvegfúvókat is, akik gyakorlatilag bebörtönözve élnek a lagúnák egy szigetén. Ám a legtehetségesebb üvegművész, Corradino Manin eladja a titkot és ezáltal a lelkét is a Napkirálynak, a francia XIV. Lajosnak, hogy új jövőt teremtsen leányának.. Ennek az egyedülálló tükörkészítési technikának a megszerzésével sikerült megépíttetnie a Napkirálynak pazar Versailles-i kastélyában a Tükörgalériát.

NAPJAINKBAN…
Évszázadokkal később leszármazottja, Nora Manin boldogtalan londoni élete elől menekül Velencébe – elhatározta, hogy ősei városában folytatja életét és a családi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror

>!
I.P.C., Budapest, 2010
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636353810 · Fordította: Fazekas Eszter

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Alessandro Bardolino · Corradino Manin · Nora Manin

Helyszínek népszerűség szerint

Velence · Muránó


Kedvencelte 24

Most olvassa 8

Várólistára tette 170

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Egyszerűen nagyszerű! Még, hogy nem lehet jó történelmi könyvet írni, egy kis romantikával megfűszerezve? Dehogynem, itt az élő bizonyíték. Szeretem a történelmet, a romantikát és egy – egy ismertebb város történetét, ebben az esetben Velencét. Minden oldalon történik valami, egyetlen olyan lap nincs, ahol nem visszafojtott lélegzettel olvastam volna a történetet. Engem teljesen lenyűgözött.Ugyanakkor kicsit megrémített, ugyanis a 17. századi Velence kétarcúsága csalódást keltő és kiábrándító volt. A felszín csupa pompa és a ragyogás, sajnos mögötte pedig az árulás, könyörtelenség, jól szervezett kémhálózat és bérgyilkosok állnak. Akik elárulják a Köztársaságot, vagy akár csak a gyanú árnyéka vetül, az a Tízek Tanácsával kerül szembe, és sok esetben a családjukkal együtt szörnyű megtorlásra számíthattak. A történet két szálon fut, az egyik a jelenben, a másik a múltban. Corradino Manin sorsa végtelenül szomorú és fájdalmas, sok sok ármánnyal fűszerezve. A történetből kiderül, hogy az üvegfúvók sajnos fogolyként éltek a szigeten, nem fedhették fel mesterségük titkát idegeneknek előtt, hiszen ez Velence érdekeit sértette. Az idő váltakozások, a jelen és a múlt összefonódása egy család tragédiáját mutatja be. A korunkban történtek méltón mutatják. Hogy egy család múltja igen is mélyen megbélyegzi a jelenünket is, míg arra megoldás nem találtatik. Hatalmas nagy kedvenc. Ajánlom!

Mrs_Curran_Lennart P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Nagyon szép történet, ami két szálon fut, a jelen és a régi XVII. századi Velence. Eleve szeretem az olyan történeteket, amelyek Olaszországban játszódnak. Firenze a kedvencem, de a szerző olyan szépen írt Velencéről, hogy az embernek kedve lenne azonnal felkerekednie. Persze a régi Velence igencsak veszélyes hely volt, ahol egy ballépést a Tanács bérgyilkosokkal orvosol. Ahogy Lenore az őse után nyomoz, egyre több részletet tudunk meg Muránó üvegműves mestereiről.
Az olvasmányos stílus és lebilincselő történetvezetés mellett még szeretném kiemelni a gyönyörű borítót. Jobban tetszik, mint az eredeti, bár az I.P. C. könyvek esetében csúnya borítóval én még nem találkoztam.

Csoszi>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Csillagos ötös! Ha szereted a történelmet, a romantikát vagy Velencét, netán mindhármat, szívből ajánlom ezt a könyvet. Egyetlen oldalnyi üresjárat sincs benne. Engem teljesen lenyűgözött, bár a 17. századi Velence kétarcúsága csalódást keltő és kiábrándító volt: a felszín nem más, mint pompa és a ragyogás, mögötte pedig az árulás, könyörtelenség, jól szervezett kémhálózat és bérgyilkosok. Aki elárulja a Köztársaságot, (vagy akire csak a gyanú árnyéka vetül), az a Tízek Tanácsával kerül szembe, sőt egész családja számíthat a kegyetlen megtorlásra. Corradino Manin sorsa végtelenül szomorú és fájdalmas volt. A könyvből kiderül, hogy az üvegfúvók lényegében fogolyként éltek Muránó szigetén, nem fedhették fel mesterségük titkát idegeneknek, hiszen ez Velence érdekeit sértette. A jelenben játszódó rész is nagyon tetszett, különösen a hangulata fogott meg.

>!
I.P.C., Budapest, 2010
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636353810 · Fordította: Fazekas Eszter
ggizi P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Varázslatos volt! Nemcsak a gyönyörű, szűk sikátorokkal és csatornákkal átszőtt velencei helyszín miatt, hanem a muránói üvegfúvók történetének és művészetének gazdag és érzékletes leírásai miatt is. Nagyon érdekes volt a történetük, hogy miért lettek száműzve Muránóra, amit csak engedéllyel hagyhattak el és milyen monopóliumot értek el az üveggyártásban szaktudásukkal, amit szigorú titoktartás mellett kellett óvniuk. Mindkét idősík, a jelen és a múlt történései egyaránt élvezetesek voltak. Corradino Manin személyén és mesterré válásának útján keresztül nemcsak az üvegfúvás rejtelmeibe, hanem a XVII. sz.-i Velencei Köztársaság rendszerébe is bepillantást kaptunk. Nora pedig új életet kezdvén költözött ide Londonból, hogy gyökereit felkutassa és kipróbálja magát Corradino mesterségében.
Festői leírások, magával ragadó hangulat. Nagyon szerettem.

gab001 P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Gyönyörű a borító, s legalább ilyen szép a történet is. Azt hittem, hogy inkább a romantikán lesz a hangsúly, de ehelyett Velencén és a történelmén volt. Két szálon futnak az események, egyszerre ismerhetjük meg a múltban Corradinot és a jelenben Leonorát. Mindkettejük szerethető és érdekes személyiség. Viszont több van ebben a történetben, rengeteget megtudhattam az üvegfúvókról és Velence szerepéről. Közben pedig végig olyan érzésem volt, mintha én magam is ott lennék a városban és része lennék az eseményeknek. Végig lekötött és magával ragadott az írónő stílusa, érdekes volt, ahogy megmutatta, hogy az egyes szereplők döntései mögött milyen indokok húzódtak. Rabul ejtett, mint a tükör a fényt.

tmezo P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Nagyon jó hangulatú könyv, elvarázsolja az ember lányát, egy kicsit ott lehettem én is. :) Érdekes a régi és a mai Velencében járni, és megismerni az üvegfúvás művészetét. Szerettem a múltban játszódó részeket olvasni. A mestert, egészen gyerekkorától kezdve, megismerhetjük. Hogyan válik belőle igazi maestro, és mitől lett híres. Hogyan tanulta ki a mesterséget, és mi késztette rá, hogy a rossz utat válassza.
A jelenben is élvezet volt Velencében és Muránó szigetén. Tetszett, hogy mindenhol felbukkant a maestro neve, utcákat neveztek el róla, és a művészete is mindenhol ott volt, amerre csak jártunk. Érdekes volt az utána való kutatás a leszármazottja által. Mennyi egybeesés és mennyi varázslat? kísérte útját. :)

5 hozzászólás
Trudiz>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Elvarázsolt… bele, az ő világába. Már-már ellenállhatatlan késztetést érez az olvasó, hogy felírja bakancslistájára az üvegfúvó tevékenység kipróbálását. Leírása alapján a mesterek gyönyörűségeseket alkottak.
A helyszíneket oly pontossággal, színnel és élettel telve jelzi, szinte életszerű, hogy ott járunk épp. Szövevényes, szép történet.

Sister>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom ezt a könyvet. Minden sorát élvezettel olvastam, és teljesen meglepett, milyen jól kidolgozott, élvezetes, fordulatos és romantikus történetet kaptam. Az összhang tökéletes; mindenből épp annyit kaptam, amennyit pont szeretek, és egyik sem vált túlzottan hangsúlyossá. Az üvegfúvásról szóló részek különösen tetszettek, mivel én magam is csodálom ezt a mesterséget, és gyerekkorom óta rajongok a picike üvegtárgyakért. Ráadásul mindig is izgalommal töltöttek el az efféle regények, ahol a múlt és a jelen kezdetben egymástól távol, mégis párhuzamosan folyik, majd a történet végére lassacskán összeérnek. :)

Leonóra és Alessandro a jelenben, míg Corradino a múltban próbál megküzdeni a múlt árnyaival, elszámolni a lelkiismeretével, és megtenni az első lépéseket egy jobb élet felé. Miközben a csodálatos Velence ölel körül bennünket, és gyönyörködünk a meseszép leírásokban, kirajzolódik egy olyan világ, ahol semmi sem az, mint aminek látszik. Velence, akárcsak az emberek a Karnevál idején, maszkot visel, és ember legyen a talpán, aki szembe mer nézni a valódi arcával. Corradino mégis megteszi, de ennek súlyos ára van.

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a Fiorato könyv, és azt hiszem, még az idén beiktatok tőle valami mást is, hátha az is elrabolja majd a szívem. :)

kocybaba P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Szerettem Marina Fiorato-nak ezt könyvét is, de azért nem ért fel a Kithez. Történetileg kevésbé mozgatott meg és a karakterei sem tettek rám akkora benyomást. Ami viszont csodás volt benne, hogy úgy mutatta be Velencét, mintha magam is éppen ott jártam volna. Magam előtt láttam az épületeket, a tereket, a szűk sikátorokat, szinte éreztem az ottani levegőt. Hasonlóan lenyügöző és szemléletes módon adta át az üvegfúvok mesterségét, annak történetét, egyedülállóságát is. Corradino Manin nem mindennapi figura volt, egy művész, egy rendkívüli tehetség, akinek érdekes volt végigkövetni az életútját. Nora és Alessandro szála ezzel szemben kiforratlan lett, de azért a csipetnyi romantikát mégis élveztem benne.
Folytatni fogom még az ismerkedést az írónővel.:)

Ibanez P>!
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Kevesbé tetszett, mint a Botticelli-titok, talán azért mert sokkal kevesebb volt a történelmi rész benne, ráadásul a humor is hiányzott. A modern rész inkább romantikusnak nevezhető, ráadásul belekerült jó pár klisé is, ami – szerintem – eléggé tönkrevágta a regényt spoiler. A helyszín persze tökéletes és tényleg egy különleges világba vezet minket. Bár még nem voltam Muránón, a lakásunkban van két hatalmas muránói üvegbetét az ajtókban (és tényleg csodás munkát végeznek, nem olcsón persze). Külön öröm volt ismét találkozni Vicenzával, mivel az egyik mellékszereplő ide utazik, ráadásul a mondócska is szerepelt a könyvben a velencei városokról és lakóiról (mondjuk, mi vicenzaiak „maniagatti”-k vagyunk dialektusban :-D). Egyszóval sokkal jobban tetszett a régebbi cselekményrész, de abban sem volt annyi fordulat. Összességében egy kellemes délutáni-esti olvasmánynak jó, de az előző Fiorato kötetekhez képest alulmaradt ezt a könyv.


Népszerű idézetek

monica>!

Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.

227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nora Manin
havas>!

Létezik olyan szépség ezen a földön, amelyet nem tudok üvegből újjáteremteni."

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Corradino Manin · üveg
havas>!

… annyi gyönyörűséget látott maga körül, hogy lassan hinni kezdett Isten létezésében;

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nora Manin
Trudiz>!

A történelemben az a szép, hogy nem csak egy biztos forrás van, hanem sokkal több.

Miamona>!

Néha, signor Manin, már azzal elpusztítunk valami szépet, ha csak hozzáérünk. Tudta, hogy egy pillangó, a legszebb rovar, nem lesz képes többé szállni, ha megérintjük a szárnyát? Lehull róla a hímpor, így többé nem tudja használni gyönyörű, színpompás szárnyait. Ön ugyanezt tette a lányommal.

60-61. oldal

Trudiz>!

Boldog vagyok, olyan boldog, amilyen már rég nem voltam.

havas>!

Elinor, ahogy a fiú profiljától elszakítva tekintetét az álomszép palazzók felé fordult, hirtelen úgy érezte, a legapróbb részletekig meg akarja ismerni ezt a kultúrát, ahol a házak és emberek még most is úgy néztek ki, mint a reneszánsz korában.

21. oldal

14 hozzászólás
Miamona>!

Velence egy prizma. A fény fehéren hatol belé, majd a szivárvány összes színeiben pompázva hagyja el. Minden megváltozott körülöttem. Én is megváltoztam.

227. oldal

Fabacae>!

– Gusto?
– Igen, pontosan! Minden benne van. Kár, hogy az angolban nincs ilyen szó.
– Az angoloknak nincs szükségük erre a szóra, mert nálatok nem létezik az az érzés, amelyet az olaszban kifejez- mondta Alessandro mosolyogva

150. oldal (IPC Mirror, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Alessandro Bardolino · Nora Manin

Hasonló könyvek címkék alapján

Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Anthony Capella: A jégkirálynő
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Alison Weir: Lady Jane
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Juliette Benzoni: Gyilkosság Versailles-ban
Alessandro Manzoni: A jegyesek