A ​muránói üvegfúvó 86% 274 csillagozás

Egyszerűen nagyszerű! Még, hogy nem lehet jó történelmi könyvet írni, egy kis romantikával megfűszerezve? Dehogynem, itt az élő bizonyíték. Szeretem a történelmet, a romantikát és egy – egy ismertebb város történetét, ebben az esetben Velencét. Minden oldalon történik valami, egyetlen olyan lap nincs, ahol nem visszafojtott lélegzettel olvastam volna a történetet. Engem teljesen lenyűgözött.Ugyanakkor kicsit megrémített, ugyanis a 17. századi Velence kétarcúsága csalódást keltő és kiábrándító volt. A felszín csupa pompa és a ragyogás, sajnos mögötte pedig az árulás, könyörtelenség, jól szervezett kémhálózat és bérgyilkosok állnak. Akik elárulják a Köztársaságot, vagy akár csak a gyanú árnyéka vetül, az a Tízek Tanácsával kerül szembe, és sok esetben a családjukkal együtt szörnyű megtorlásra számíthattak. A történet két szálon fut, az egyik a jelenben, a másik a múltban. Corradino Manin sorsa végtelenül szomorú és fájdalmas, sok sok ármánnyal fűszerezve. A történetből kiderül, hogy az üvegfúvók sajnos fogolyként éltek a szigeten, nem fedhették fel mesterségük titkát idegeneknek előtt, hiszen ez Velence érdekeit sértette. Az idő váltakozások, a jelen és a múlt összefonódása egy család tragédiáját mutatja be. A korunkban történtek méltón mutatják. Hogy egy család múltja igen is mélyen megbélyegzi a jelenünket is, míg arra megoldás nem találtatik. Hatalmas nagy kedvenc. Ajánlom!

Nagyon szép történet, ami két szálon fut, a jelen és a régi XVII. századi Velence. Eleve szeretem az olyan történeteket, amelyek Olaszországban játszódnak. Firenze a kedvencem, de a szerző olyan szépen írt Velencéről, hogy az embernek kedve lenne azonnal felkerekednie. Persze a régi Velence igencsak veszélyes hely volt, ahol egy ballépést a Tanács bérgyilkosokkal orvosol. Ahogy Lenore az őse után nyomoz, egyre több részletet tudunk meg Muránó üvegműves mestereiről.
Az olvasmányos stílus és lebilincselő történetvezetés mellett még szeretném kiemelni a gyönyörű borítót. Jobban tetszik, mint az eredeti, bár az I.P. C. könyvek esetében csúnya borítóval én még nem találkoztam.

Csillagos ötös! Ha szereted a történelmet, a romantikát vagy Velencét, netán mindhármat, szívből ajánlom ezt a könyvet. Egyetlen oldalnyi üresjárat sincs benne. Engem teljesen lenyűgözött, bár a 17. századi Velence kétarcúsága csalódást keltő és kiábrándító volt: a felszín nem más, mint pompa és a ragyogás, mögötte pedig az árulás, könyörtelenség, jól szervezett kémhálózat és bérgyilkosok. Aki elárulja a Köztársaságot, (vagy akire csak a gyanú árnyéka vetül), az a Tízek Tanácsával kerül szembe, sőt egész családja számíthat a kegyetlen megtorlásra. Corradino Manin sorsa végtelenül szomorú és fájdalmas volt. A könyvből kiderül, hogy az üvegfúvók lényegében fogolyként éltek Muránó szigetén, nem fedhették fel mesterségük titkát idegeneknek, hiszen ez Velence érdekeit sértette. A jelenben játszódó rész is nagyon tetszett, különösen a hangulata fogott meg.

Varázslatos volt! Nemcsak a gyönyörű, szűk sikátorokkal és csatornákkal átszőtt velencei helyszín miatt, hanem a muránói üvegfúvók történetének és művészetének gazdag és érzékletes leírásai miatt is. Nagyon érdekes volt a történetük, hogy miért lettek száműzve Muránóra, amit csak engedéllyel hagyhattak el és milyen monopóliumot értek el az üveggyártásban szaktudásukkal, amit szigorú titoktartás mellett kellett óvniuk. Mindkét idősík, a jelen és a múlt történései egyaránt élvezetesek voltak. Corradino Manin személyén és mesterré válásának útján keresztül nemcsak az üvegfúvás rejtelmeibe, hanem a XVII. sz.-i Velencei Köztársaság rendszerébe is bepillantást kaptunk. Nora pedig új életet kezdvén költözött ide Londonból, hogy gyökereit felkutassa és kipróbálja magát Corradino mesterségében.
Festői leírások, magával ragadó hangulat. Nagyon szerettem.

Gyönyörű a borító, s legalább ilyen szép a történet is. Azt hittem, hogy inkább a romantikán lesz a hangsúly, de ehelyett Velencén és a történelmén volt. Két szálon futnak az események, egyszerre ismerhetjük meg a múltban Corradinot és a jelenben Leonorát. Mindkettejük szerethető és érdekes személyiség. Viszont több van ebben a történetben, rengeteget megtudhattam az üvegfúvókról és Velence szerepéről. Közben pedig végig olyan érzésem volt, mintha én magam is ott lennék a városban és része lennék az eseményeknek. Végig lekötött és magával ragadott az írónő stílusa, érdekes volt, ahogy megmutatta, hogy az egyes szereplők döntései mögött milyen indokok húzódtak. Rabul ejtett, mint a tükör a fényt.

Elvarázsolt… bele, az ő világába. Már-már ellenállhatatlan késztetést érez az olvasó, hogy felírja bakancslistájára az üvegfúvó tevékenység kipróbálását. Leírása alapján a mesterek gyönyörűségeseket alkottak.
A helyszíneket oly pontossággal, színnel és élettel telve jelzi, szinte életszerű, hogy ott járunk épp. Szövevényes, szép történet.

Nagyon jó hangulatú könyv, elvarázsolja az ember lányát, egy kicsit ott lehettem én is. :) Érdekes a régi és a mai Velencében járni, és megismerni az üvegfúvás művészetét. Szerettem a múltban játszódó részeket olvasni. A mestert, egészen gyerekkorától kezdve, megismerhetjük. Hogyan válik belőle igazi maestro, és mitől lett híres. Hogyan tanulta ki a mesterséget, és mi késztette rá, hogy a rossz utat válassza.
A jelenben is élvezet volt Velencében és Muránó szigetén. Tetszett, hogy mindenhol felbukkant a maestro neve, utcákat neveztek el róla, és a művészete is mindenhol ott volt, amerre csak jártunk. Érdekes volt az utána való kutatás a leszármazottja által. Mennyi egybeesés és mennyi varázslat? kísérte útját. :)

A borító gyönyörű,igényes,csalogató.Kèpes lennék csak emiatt megvenni a könyvet.
A beltartalom viszont csalódást okozó.
A jelenben játszódó Elena szál iszonyat klisés és szirupos,bár javított a helyzeten Corradino története,mégis megmaradt egy erős közepes szinten számomra.
A leírások Velencéről viszont igazán tetszettek.
Kedvem támadt azonnal repülőre ülni és áttelepülni Velencébe:)

Nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom ezt a könyvet. Minden sorát élvezettel olvastam, és teljesen meglepett, milyen jól kidolgozott, élvezetes, fordulatos és romantikus történetet kaptam. Az összhang tökéletes; mindenből épp annyit kaptam, amennyit pont szeretek, és egyik sem vált túlzottan hangsúlyossá. Az üvegfúvásról szóló részek különösen tetszettek, mivel én magam is csodálom ezt a mesterséget, és gyerekkorom óta rajongok a picike üvegtárgyakért. Ráadásul mindig is izgalommal töltöttek el az efféle regények, ahol a múlt és a jelen kezdetben egymástól távol, mégis párhuzamosan folyik, majd a történet végére lassacskán összeérnek. :)

Leonóra és Alessandro a jelenben, míg Corradino a múltban próbál megküzdeni a múlt árnyaival, elszámolni a lelkiismeretével, és megtenni az első lépéseket egy jobb élet felé. Miközben a csodálatos Velence ölel körül bennünket, és gyönyörködünk a meseszép leírásokban, kirajzolódik egy olyan világ, ahol semmi sem az, mint aminek látszik. Velence, akárcsak az emberek a Karnevál idején, maszkot visel, és ember legyen a talpán, aki szembe mer nézni a valódi arcával. Corradino mégis megteszi, de ennek súlyos ára van.

Hatalmas meglepetés volt számomra ez a Fiorato könyv, és azt hiszem, még az idén beiktatok tőle valami mást is, hátha az is elrabolja majd a szívem. :)

Első olvasásom volt az írónőtől és kedvenc könyv lett.
Két síkon indul a regény. A múltban és a mában. A Manin családról szól.
A múltban Corradinon, a jelenben pedig Leonorán keresztül ismerhetjük meg a Manin családot és az üvegfúvó mesterséget.
Párhuzamosan ismerhetjük meg a múlt és jelen eseményeit, melyeknek szálai a mű végén szorosan egymásba kapcsolódnak.
Betekintést nyerhetünk az üvegfúvók munkájába de csodásan van megjelenítve
a 17. századi Velence Tetszik az írónő stílusa, teljesen megfogott, olvasás közben Velencében jártam.