A ​Botticelli-titok 140 csillagozás

Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​gyönyörű, ámde mocskos szájú firenzei prostituált, Luciana Vetra odaadóan űzi mesterségét a Ponte Vecchio hídján. Szépsége jómódú ügyfeleket vonz, akik közül az egyik legelőkelőbb megkéri, hogy álljon modellt egy festő barátjának. Így Luciana, hamarosan Flóra szerepében találja magát, és Sandro Botticelli híres festményének, a Primaverának egyik központi alakja lesz.

Mivel fizetséget nem kapott, Luciana ellopja a cartonét, a hatalmas festmény előzetes vázlatát. A lány azonban emiatt – a tudta nélkül – halálos titokra bukkant, s az élete veszélybe kerül.
Üldözői nem kímélnek senkit sem körülötte, mivel úgy gondolják – a festőnél elejtett néhány megjegyzése alapján –, valahogyan fényt derített az oly gondosan eltitkolt szövetkezésükre.

Menekülés közben segítségért az egyetlen férfihoz fordul, akiben úgy érzi, megbízhat: a jóképű fiatal, ámde bosszantóan művelt Guido Della Torre baráthoz.
A szerzetes és a kurtizán furcsa, romantikus párosa halálos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2010
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636353674 · Fordította: Fügedi Tímea

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Firenze


Kedvencelte 30

Most olvassa 7

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Márk_2011>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Egy szabad szájú szajha, egy rejtélyes festmény, korrupció, csipetnyi romantika, és már kész is egy kalandos utazás a reneszánsz kori Itáliába.
Tartalmas, és izgalmas, rengeteg fordulattal, intrikával. Nagyon érdekes olvasmány lehet azok számára akik élvezik a műveszettörténet csodáinak felfedezését.
Egy idézetet megosztanék veletek, engem nagyon megfogott :
„-Fiam. Meg kell tanulnod különbséget tenni Isten és ember között. Az ember esendő, az egyház korrupt. De a Jóisten igaz, ő sosem hagy téged cserben. Vissza kell találnod a hitedhez, tenmagad, a Jóisten közötti kapcsolathoz ;mert pápák és egyházi méltóságok jönnek, mennek, de az Úr örök. ”

15 hozzászólás
lind>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Nem volt rossz élmény az olvasása, nem bántam meg egyáltalán, hogy a kezembe akadt a polcokon ez az alkotás, DE (!)
A főszereplő hölgy, Luciana, a maga vulgáris jellemével eleinte nagyon színpatikus volt. Megértettem úgy ahogy, hogy hogyan jutott oda, ahol most van és azt is, hogy ez még a jobbik élet, mint amire számíthatott volna. Botticelli jelleme egy kicsit mesebelinek tűnt számomra, mint akit csak odaképzel a főszereplő maga mellé, hogy ne unja a pillanatot. Többet vártam volna egy ilyen nagyszabású személy jellemábrázolásától, már csak azért is, mert a könyvben VÉGIG ott van mindenki gondolatában Ő, A ZSENI (nagybetűvel!). Maga a csavaros rejtély körülbelül a történet felénél már kibogozott az olvasó számára, hála Lucianának, de a főszereplők (a „tudatlanságuk” miatt) csak a végére jönnek rá mindenre… na ezt egy nagy PROBLÉMÁNAK találtam. Hogyan élvezze valaki a rejtély megoldását, ha az már rég meg van oldva és a csak a főszereplők futkosnak egymás után?… Nagyon sehogy. Guido barát volt a legizgalmasabb eleme a történetnek, érdekesebb volt a jellemátalakulás, mint az összeesküvések hálója! Vele teljesen kibékültem, végig megértettem őt a legmélyebb válságain keresztül a legmagasabbakba menő öröméig.
A kalandok érdekesek (és NATURÁLISAK, hihetők) voltak, a rejtély tálalása kicsit beomlott maga alatt, de ÉLVEZHETŐ alkotás lett a végére, már csak Guido miatt is.

Erzsebeth P>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Fatto uno: színes történelem, izgalom, ármány, humor, kaland, érzékiség, szerelem, művészet, minden benne volt, ami letehetetlenné tette számomra a könyvet.

Fatto due: Nem tudok rá kevesebb csillagot adni, pedig némely résznél unatkoztam és a fonalat is elvesztettem, (a végén kicsit hiányérzetem is volt, túl gyorsan le lettek zárva a dolgok). Sok volt néha a túlmagyarázás, nem estek jól a trágár kifejezések és egy-két visszataszító leíráson is fenn akadtam (de hát mit várjon az ember egy középkori történettől?!).

Fatto tre: a főhősnő alakja nagyon szórakoztató és szerethető.
Luciana és Guido erős páros, két szélsőséges eset, nagyon tetszett, ahogyan a regény végére összeérnek és nyomon követhetjük átalakulásukat, változásukat és a túlzott szabadosság és képmutató szenteskedés között találkozik valami izgalmas, szép és emberi. Maga a szerelem.

Ibanez P>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Ez nagyon betalált. Talán azért is, mert alapból szeretem a történelmi regényeket, ha pedig van még mellé nyomozás is (olyan Da Vinci kód-stílusban, itt tényleg olyan), akkor meg pláne. A romantika sincs túlspirázva, sőt, Luciana szajha-voltával inkább ízesre sikeredik minden, az első fejezeteknél már annyit nevettem, teljesen a „Legyetek jók, ha tudtok” jelenetei-hangulatvilága ugrott be róla. Nagyon örülök, hogy rengeteg, de élvezetesen emészthető információt közölt az írónő a különböző városokról, a korabeli szokásokról, szerencsémre az összes várost ismerem is, minden helyszín ismerősként köszöntött rám (de azért azt nem bocsátom meg, hogy Velencét ilyen örömmel hagyta el Luciana :-D). A történet nagyon fordulatos, az elejétől kezdve, talán nekem is a közepe ült meg picit, de inkább annak volt köszönhető, hogy elég nehéz a kötet, elég rossz volt tartani, elfáradt a kezem, úgyhogy a felénél kb. tartottam pihenőket.

Néhányszor én is úgy éreztem, hogy vannak apró buktatók a könyvben, de nem akartam egyesével utánanézni a dolgoknak, hogy tényleg időrendben, korszakilag helyben vagyunk-e, elvégre regény, teljesen mindegy, átsiklottam felette. Amit nagyon sajnálok, hogy a festmény nem került jobban (nagyobb képként) a kötetbe, vagy akár az egész borítóra (kiterítve) raktam volna, jó volt olvasás közben hátra-hátranézni, ugyanakkor a nagyon apró dolgokat csak nagyítóval tudtam volna ellenőrizni. Szerintem le a kalappal az írónő előtt, hogy a festmény alapján megalkotta ezt a történetet, hatalmas munka lehetett.

Humoros, pörgős, rengeteg ismeretanyaggal, gyönyörű helyekre eljutva, kultúrát-történelmet is felfrissítve-tanulva, úgyhogy ez most nagyon jól esett! :-D

2 hozzászólás
tgorsy>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Da Vinci-kódos logikai játék a Primavera kapcsán. Kicsit erőltetett, kicsit bő lére eresztett, de jó humorú tündérmese.

Sipor>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Még egyszer örök hálám a moly.hu-nak a puszta létéért és a sok változatos kihívásért. Magamtól ugyanis biztosan nem kezdtem volna el olvasni ezt a könyvet, kellett a külső motiváció.
A látványos borító miatt valami olyan könyvre számítottam, amiben a regény „minőségét” ellensúlyozzák a külső szépséggel. Szerencsére tévedtem, és felejthetetlen élmény volt számomra A Botticcelli-titok. Sokkal jobb volt, mint az ajánlásban említett Da Vinci-kód, ami nagyon komolyan akarta venni magát az egyértelműen áltudományos mivolta ellenére. Ez a könyv pedig csak kellemes kikapcsolódást akar nyújtani és nem tudtam oldalakkal előbb, hogy mi lesz a rejtvény következő lépése.
Annak ajánlanám, aki szereti a tündérmeséket, a romantikát, a kalandokat és a történelmet. Meg Olaszországot, természetesen.
spoiler
Kicsit lassú az elején, viszont jó olvasni, ez nekem nem volt baj. Csak azért vontam le fél csillagot, mert zavartak a szavak, szókapcsolatok szintjén felbukkanó olasz nyelvben vétett hibák.

Nushi P>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Eleinte el voltam szörnyedve. Komolyan a cizellált gyönyörű leírások váltakoznak a megdőbbentő utolsó utcai szajha stílussal. Attól elvonatkoztatva, hogy én ezt a szerelmi szálat nem eröltettem volna. Ez egy nagyon jó kis nyomozós kaland volt. Ami picit zavart hogy olyan nyomokon haladnak amit pór mezei tudásommal esélyem se lett volna megfejteni, és akkor jön ez a kis írástudatlan kurtizán és csitt csatt rájön a megfejtése. Hmmmm…. A könyv közepén van egy hatalmas fordultat. Csak pislogtam.

Kiss_Julianna>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Már egyszer olvastam, most a kihívás kedvéért vettem újra elő, és ismét lenyűgözött. Izgalmas, cselekményes történet. Csak ajánlani tudom

sophie P>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Történik a tizenötödik században, az itáliai városállamokban. Kimeríthetetlen regénytéma. Ezúttal (is) egy történelmi-romantikus-kalandregény született.

Mint ahogy a szerző záró megjegyzéséből kiolvashatjuk, az egész könyv Enrico Guidani professzor tanulmányára épül, mely Botticelli Primavera című festményében különös jelképeket, jelképrendszert vél felfedezni. Az írónő ezt a tanulmányt kiszínezte, felruházta a képzeletéből előbújt és a valóságban is élt főszereplőkkel, megspékelte a romantikus regények összes szükséges kellékével, beleszőtte az üldözési vonalat, és kész is lett egy könnyed, lendületes olvasmány.

Egy szajha és egy novícius egy titok birtokába kerül, és persze nem nyugszanak, muszáj megpróbálniuk kideríteni, miről is van szó. Persze mindenféle életveszélyes helyzetbe kerülnek, de mivel irtó leleményesek, és mellettük áll a szerencse is, semmi sem tartóztathatja fel őket. Pedig ez a véres és kegyetlen középkor, és semmi sem az, aminek látszik.
Különben felbukkan a korszak csaknem összes jelentős személyisége, érdekes a politikai helyzet is, viszonylagos alapossággal elénk is tárulnak a korabeli dilemmák és akarások.

A cselekmény eléggé kiszámítható és sablonos, de a történelmi ismeretterjesztés kétségtelenül rám fért. És a szóban forgó festmény tényleg gyönyörű, volt szerencsém látni. Simán elhiszem, hogy bele van rejtve valami kód, ha nem is gondolom, hogy az írónő jól gondolta.

(Nem szoktam az ilyesmin kiakadni, de azt hiszem, hogy ebben a könyvben az átlagosnál is több az értelmetlen mondat, és néhol a fejezetek is félre vannak sorszámozva. Ejnye-bejnye.)

Anó P>!
Marina Fiorato: A Botticelli-titok

Tetszett nagyon, magával sodort, bár a bonyolult fejtegetések a rejtélyek kibontása közben nem mindig voltak világosak számomra.
De a történetet elmesélő szabad (néha mocskos) szájú, tűzrőlpattant Lucianát nem lehetett nem szeretni! Humornak sem volt híján, öniróniának sem, igazán élvezetes volt a stílusa. Guido, a kezdetben szigorú szerzetes is rengeteget változott a regény eleji énjéhez képest, komoly jellemfejlődésen ment át ő is. Mégis elsodródtam a regénytől jó időre, hogy sürgősebb kihívásokat teljesítsek. Ezt bánom, az olvasás lendülete megtört, az is lehet, hogy később érdemes lesz újra elolvasnom majd a regényt.
A velencei részeket külön élveztem, hiszen ott már magam is megfordultam, a csodaszép dózse-palotában is voltam egykor, ahol Luciana nem igazán jól érezte magát.
Örültem az anyjával való kapcsolata fokozatos változásának és előre kitaláltam, mitől lesz majd boldog az esküvőjén az aranyhajú lány.
Még valami: miközben a két fiatal a rejtélyeket bogozta, ott volt előttem a telefonom és magam is lelkesen vizsgálgattam a Primavera festményt és alakjait:)


Népszerű idézetek

MezeiMarcsi>!

– Fiam. Meg kell tanulnod különbséget tenni Isten és ember között. Az ember esendő, az egyház korrupt. De a Jóisten igaz, ő sosem hagy téged cserben. Vissza kell találnod a hitedhez, mint tenmagad és a Jóisten közötti kapcsolathoz; mert pápák és egyházi méltóságok jönnek és mennek, de az Úr örök.

253. oldal

veresjudit81>!

A háborúnak ára van, a béke pedig még költségesebb.

355. oldal

veresjudit81>!

– Szenvedett abráziót a falcsontod? A látásodat nem érte számottevő károsodás?
– Nem tudom, mit kérdeztél, de jól vagyok.

122. oldal

Meridianna>!

A csoda hit kérdése, és ha hiszel, minden lehetséges.

180. oldal

Zöldövezet>!

Egy király. A francba. Jellemző, hogy már megint úgy kell találkoznom egy hatalmassággal, hogy bűzlök, mint a görény, és úgy nézek ki, mint egy tarajos sül a zivatarban.

Lyanna P>!

– Amikor beléptem a rendbe, fiatal voltam és tapasztalatlan. Szerettem az egyházat, és szerettem a könyveket, de semmit sem tudtam a világról. Te mutattad meg nekem. Rómában kiábrándultam az egyházból – elkomorult a tekintete –, de most már tudom, hogy szerethetem Istent is és téged is, és nem kell választanom. Az egyházam nem az egyházam többé, de Istenem mindig az Istenem lesz; most és mindörökké.

470. oldal

Naia>!

Mi haszna annak tettetni magunkat, akik nem vagyunk?

154. oldal

Lyanna P>!

Azt hitem, megérted az ilyen ügyleteket. A szerelem nem fér bele a keretbe. Mert ha beleférne, kétlem, hogy te magad megkerested volna a betevődet az előző hivatásoddal. Teljesen igaza volt. A házasság az üzletről szólt, nem az érzelmekről.

171. oldal

Meridianna>!

Amikor szeretetnél már sokkal több az, amit érzünk, az a szerelem.

172. oldal

Nikkincs>!

A dolgok gyorsan változnak a toszkán politikai játszmákban. Változnak a szövetségesek. A trágyadomb alján tanyázó féreg másnap akár a kastély királya is lehet.

374. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
David Nicholls: Mi
Vanessa Carnevale: Egy nyár Firenzében
Deborah Moggach: Tulipánláz
Tapodi Brigitta: A hajtű
Fábián Janka: Emma fiai
Fábián Janka: Az Anna-bál szerelmesei
Julie Klassen: A portréfestő lánya