Értékelések 22

VeronikaNy>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Számomra az év felfedezettje az írónő, a Gilead-trilógia után törvényszerű volt, hogy a Háztartást is elolvasom. Ez valami nagyon más, de mégis ugyanaz, a Gileadok után (illetve előtt, mert ez a legelső regénye) most a nőkkel foglalkozik, több generáción átívelve. Férfiak nincsnek, csak nők maradtak a családban. Ruth és Lucille édesanyjuk halála után a nagyihoz kerülnek Fingerboneba, a hatalmas tó mellé, ami része a lakosok mindennapjainak és sorsának. A nagyi halála után a nagyi hugai, majd az egyik nagynénjük költözik a lányokhoz, de persze senki nem átlagos a családból. A két lánytestvér is másképpen reagál erre a helyzetre, Ruth szemszögéből ismerjük meg a történetet, ami persze Robinsonosan nem cselekménydús, hanem gondolatdús, érzelemdús.
Szeretem a szimbólumokkal teli regényeket, márpedig ez ízig-vérig az, pontosan megrajzolt karakterekkel, hibátlanul ábrázolt hangulatokkal, képekkel, és olyan líraisággal, amit még Robinsontól sem tapasztaltam. Minden nő gyenge, minden nő erős, mindenki tökéletlen, de mindenki szerethető, ezt Robinson nagyon jól tudja: az esendő embereket szerethetőnek teremti meg. A tó, a ház, a falu távolsága, a ház elszigeteltsége… minden szépen, lassan épül fel a regényben, és természtesen tele van direkt és kevésbé direkt bibliai utalásokkal, amelyekből biztosan sokkal többet felismertem volna, ha úgy ismerném a Bibliát, ahogyan nem.

volgyi_anna I>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Nehéz pontoznom ezt a könyvet – és nem azért, mert nem volt egy húsvéti körmenet. Látom és érzem benne mindazt, amitől 5 csillagot érdemelne, de ha azt kellene értékelnem, rám milyen hatást gyakorolt, csak 3,5-öt adnék rá – ezért legyen 4 csilli :) Gyönyörűen össze van rakva, átjött a város ridegsége, a sorok között lapuló gyász, a családdal kapcsolatos gondolatokat is érdekesnek találtam, de sajnos nem volt elég, hogy csupán leírásokat és emlékeket kaptam, számomra ez a történet mindössze sötét és nyomasztó volt, mint benne a sokat emlegetett tó, ami engem nem rántott különösebben magával. Azt hiszem, ennek végül is örülnöm kellene.

melis>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Erős jelképeket mozgásba hozó szöveg, elementáris hatással bír a ház archetípusának kibontása. A hangsúlyosan jelen lévő zárt tér szimbólumai – ház, sziget, utazás – a megnyugvás, intimitás, biztonság igényének, valamint a halálnak, az időből való kilépésnek gondolati és érzelmi-hangulati tartóoszlopai. Akár a test, a megteremtett mikrokozmosz homályos, külső megfigyelő által áttekinthetetlen, diffúz anyag, de mozog (ringatás), cselekszik, teremt. Építi önmagát, felépül, fokozatosan, tégláról téglára (szóról szóra) rétegzetten.

Morpheus >!
Marilynne Robinson: Háztartás

Sajnos az író stílusa egyáltalán nem jött be, halálra untam magam az olvasása közben, azt vártam, mikor lesz már vége. Ha lett volna más olvasnivalóm, félbehagyom. Öt oldalanként három sor párbeszéd, csupa leírás, tulajdonképpen az egész visszaemlékezés a családjára, gyermekkorára egy amerikai kisvárosban. Nem mondom, hogy nincs kisugárzása, sajátos bája, hangulata a történetnek, de ha valami hasonlóra vágyok, elmegyek kirándulni inkább. Ez volt az első és utolsó próbálkozásom az íróval.

3 hozzászólás
fuzsa>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Ez megint egy olyan könyv, aminél a fülszöveg és mások értékelései alapján sokkal magával ragadóbb, engem bevonzóbb történetre számítottam, mint amit kaptam. Meglehet, hogy pont a „minden idők legjobb regénye” közötti szereplés miatt voltak magasan az elvárásaim, de meglehet, hogy egyszerűen csak nem volt meg a közös hang vagy egyszerűen csak az amerikai írók vannak tőlem távol, hiszen nem ez az első eset, hogy inkább vagyok közömbös, mint lenyűgözött, katarzist átélő olvasó.
Pedig a történet érdekes, egy kislány szemén keresztül látni és felfedezni a körülöttünk lévő világot, az embereket, a személyiségüket és önmagunkat. Útkeresés, ismétlődő minták, jelentésváltozások, a család összetartása vagy épp különválása, megfelelés, hasonulás, különcség – ez mind benne van, jól ábrázolva és megírva. Ahogy ott van a rengeteg szimbólum, a bibliai utalások, a rejtélyes tó, ami minden cselekvés és gondolkodás mögött ott rejlik és ami titokban mozgatja az egész történetet. Szóval ez egy nagyon izgalmas és elgondolkodtató világ, de engem mégsem rántott magával.