Háztartás 107 csillagozás

Marilynne Robinson: Háztartás

A ​Háztartás méltán szerepel minden idők legjobb regényei között. Ruth és Lucille egy idahói kisvárosban élnek szigorú nagyanyjukkal, majd, amikor ő meghal, különc nagynénjükkel, Sylvie-vel. Édesanyjuk elhagyta őket, és egy szikláról a közeli tóba kormányozta az autóját, ugyanabba a tóba, ahol korábban a lányok nagyapja is életét vesztette egy vonatbalesetben. Ruth és Lucille nemcsak a gyászt, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp dolgozza fel: míg az előbbi a kalandot látja benne, az utóbbi számára egyre kínosabbá válik a nő jelenléte, és mindent megtesz, hogy a családi köteléket elszakítva normális életet kezdjen. A Háztartás Marilynne Robinson minden érzékre ható, felejthetetlen regénye: pillanatkép két árva lányról, akiknek a felnőttkor küszöbén meg kell tanulniuk, milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni. A könyvet Szabadkai Bernadett fordította.
Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Magvető, Budapest, 2020
248 oldal · ISBN: 9789631440362 · Fordította: Szabadkai Bernadett
>!
Magvető, Budapest, 2020
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439892 · Fordította: Szabadkai Bernadett

Enciklopédia 8


Kedvencelte 10

Most olvassa 17

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 137


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Kétségtelen, hogy ennek a könyvnek megdönthetetlen a szimbolikája. Gyönyörűen kidolgozott a címbeli Háztartás otthonos, biztonságot sugalló állandósága, szembe fordítva a csavargólét bizonytalan, folyton menetkész zaklatottságával. Szép, hosszú mondatok, plasztikus leírások, lassan csordogáló semmi-lét. Tagadhatatlanul stabil, egységes szerkezet.

De a hang… Ez a bizonyos normál zenei ’A’… Az a bizonyos referenciahang, aminek olyan fontos szerepe van a hangszerek hangolásában. Mikor a karnagy felemeli a pálcáját és kér egy kamarahangot. Majd egyszer csak felcsendül a nagyzenekari hangzás és a lélek eltelik a muzsika csodájával. Na, de mi van akkor, ha a neutrális ’A’ hang beakad és végig kell hallgatnod Händel Messiását egyetlen, folyamatosan kitartott hangon. Úgy vélem, az a zenei élmény közel sem lenne komfortos.

Mivel botfülű vagyok, igazság szerint akár be is jöhetett volna a kötet 248 oldalon keresztül kitartott, semleges egyhangúsága. Sajnos azonban mégsem így lett. Ezért, a szerző „érdemeinek messzemenő elismerése mellett”, a Háztartást kénytelen vagyok elengedni.

6 hozzászólás
giggs85 P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Eljött a szomorú pillanat, amikor mindössze a negyedik magyarul megjelent kötettel – az eredetileg 1980-ban kiadott Háztartással – be is fejeződött az egész Marilynne Robinson szépirodalmi életmű kiadása, ám az nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a most 77 éves írónő ezzel a négy könyvvel is örökre beírta magát az amerikai irodalom halhatatlanjai közé. Arról, hogy milyen remek író is Robinson, már a Gilead-trilógia után is bőséggel lehetett fogalmunk, de azt hiszem, hogy a Háztartás az, ami végérvényesen bebizonyította, hogy tényleg csak a legnagyobb kortársakkal említhető egy lapon.

Ahogy a korábbi köteteknél is megszokhattuk, ezúttal sem a történet dominál, még ha első hallásra, ami végbemegy ezen az isten háta mögötti településen, akár egy tipikus bestseller alapanyaga is lehetne. Egy vonatszerencsétlenségben elhunyt nagypapa (egy egész szerelvény szalad bele a városka melletti tóba), majd ugyanitt öngyilkosságot elkövető anya, így árván maradt és előbb nagyanyjukhoz, majd különc nagynénjükhöz kerülő árvák, magányos gyerekkor, nyomasztó hangulat… és így tovább.

Ám ebben a bibliai allúziókkal jócskán meghintett szövegben elsősorban a mindent ellepő szimbólumok, na meg azok szereplőinkre gyakorolt hatása az igazán lényeges. Talán a legfontosabb ezek közül a képzeletbeli városka, Fingerbone mellett terpeszkedő óriási, sötét, hideg tó, amely nem csak a nagypapa és az anya életét vette el, de amely elől a környéken senki sem menekülhet, és évente többször kiönt, megkeserítve ezzel mindenki életét. Olykor ragyogó, olykor szurokfekete felületén visszatükrözi vagy épp eltorzítja a valóságot, ráadásul olyan áthatolhatatlan, rideg és fenyegető erdő veszi körül, amely szintén garantálja a baljós, borzongató hangulatot. Robinson kvázi önálló szereplőként ábrázolja ezeket a természeti elemeket, ám az olvasónak nincs könnyű dolga, ha egyértelműen meg akarja mondani, hogy pontosan mit is jelképeznek. A külvilágot? A többi embert? A felnőttkort? A jövőt? A múltat? A halált? Az életet?

A másik, kimondottan fontos szimbólum a címben is megjelenő háztartás, amely itt természetesen többet jelent, mint a hétköznapi házimunkák összességét. A háztartás egyszerre szimbolizálhatja az otthont, a családi összetartást, a generációs folytonosságot, az egyéni életfelfogást szemben a közösség által elvárttól, a saját, hátra nem hagyható sorsunkat, és persze még sok mást is.

A fent említett szimbólumok mellett az idahói szerző ezúttal is olyan mélységű figurákat alkotott, ami megint csak jellemző rá. A kezdet kezdetén eltávozó nagypapa után csak a hátramaradt nők lesznek fontosak, az, ahogy szembenéznek a világgal, az, ahogy gondolkodnak róla, és az, ahogy egymás felé (vagy éppen egymástól el-) fordulnak. Nem csak a főbb alakok, de még a mellékszereplők is igazi hús-vér emberek a maguk hibáival és erényeivel egyaránt. Bizony, ritka az ilyesmi is.

Robinson talán ebben a művében a legköltőibb és leginkább lírába hajló (a fordítónak, Szabadkai Bernadettnek nem volt könnyű dolga), és ahogy sorjáznak az elbeszélőnk, az árvaság és a közösséghez tartozni nem tudás terheit örökösen magával cipelő Ruth sorai, az ember óhatatlanul is elmerül ebben a sok-sok szeretettel, fájdalommal, megértéssel és meg nem értéssel teli történetben, amely úgy tud mesélni a gyászról, a fájdalomról, az örömről, a gyerekkorról és a felnövésről, az egyéni és a közösségi értékrend szembekerüléséről, a tradíciókról, a természetről és a benne élő emberről, hogy soha semmit nem magyaráz túl, semmit nem rág a szánkba, sőt, hagyja, hogy minden olvasója maga fedezze fel a lényeget saját maga számára.

Bár az egész Gilead-trilógiát szerettem, de azt kell mondanom, hogy számomra az igazi tökéletességet ebben az első, pályakezdő művében érte el Robinson, és biztos vagyok benne, hogy még sokszor fel fogom lapozni ezt a vékony, ám annál súlyosabb kötetet, amely az idei év egyik legjobbja. Vitathatatlanul az.

2 hozzászólás
Málnika >!
Marilynne Robinson: Háztartás

”(…) ha az ember nem próbál ellenállni a hidegnek, hanem elengedi magát és elfogadja, többé nem találja kellemetlennek.”

A Háztartás különlegessége, hogy ez az elismert szerző első könyve, amely 1980-ban jelent meg, ám magyar nyelven csak most vált elérhetővé az olvasók számára. Marilynne Robinson első regényét pedig hihetetlenül kiforrott stílus jellemzi, a képi elemekben bővelkedő lírai próza bravúrosan hömpölyög. Ez viszi el a magányról, az elszigeteltségről, a gyászról, a családi veszteségekről és a nevelésről, vagyis inkább annak hiányáról, szóló történetet, ami valljuk be, nem kifejezetten érdekfeszítő.

Az árván maradt Ruth és Lucille története kezdettől fogva baljós hangulatú. A regény központi eleme a tó, amely jelentősen alakítja a család életét, a nagyapa itt halt meg egy vonatbaleset során, míg az édesanya ugyanezen a helyszínen követett el öngyilkosságot. Miután anyjuk magukra hagyja őket, a testvérek élete végérvényesen kisiklik, nevelésre alkalmatlan rokonok sora gondoskodik róluk. A háztartásban egymást váltják a gondviselők, azonban egyik sem biztosítja azt a közeget, amelyre a két lánynak szüksége lenne. Ám nem egyformán csapódik le bennük sanyarú sorsuk, az életrevalóbb Lucille ki akar törni a számára fojtogató környezetből, míg az érzékeny Ruth inkább az alkalmazkodást választja. A sivár érzelmi világot tükrözi a külvilág is, a Fingerbone nevezetű fiktív kisváros a magány mellett gyilkosságokról és vallásos buzgalomáról ismert. A leírásokban és bibliai allúziókban gazdag írás számomra keveset adott a léleknek, a festői stílus viszont szerencsére nem sokáig engedte, hogy túlságosan unatkozzak olvasás közben.

Chöpp P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Én ezt a gyönyörűséget hajszál híján ötösre értékelem. Bizony mondom néktek, atyafiaim (és lányaim), hogy ami ebből hiányzott, az megvolt benne, s ami ebben nem volt, az ebben sem vala. (Bocs, az antiochiai szent kézigránátos modorért, de napok óta nem tudom kiverni a fejemből!) Mivel botor módon egymás után olvastam őket, engedtessék meg nekem ez összehasonlítás.
Mivel pedig ez után sok-sok spoiler következne, legyen elég annyi, hogy repeső szívvel olvastam – a végét is. Mert börtönéből szabadúlt sas lelkem van nekem is. Olyan lennék magam is, mint Sylvie és Ruth. És olyan, mint Lyli és Nona, amennyiben „Azt hiszem, Lily és Nona semmi mást nem szeretett, mint a megszokott, ismerős dolgokat, az egyik nap tökéletes ismétlődését a következőben.”
Azt hiszem leginkább a kápráztató szöveg nyugodt fodrozódása tetszett, mintha a néma, névtelen tó vizét fújná a szél.

Morpheus>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Sajnos az író stílusa egyáltalán nem jött be, halálra untam magam az olvasása közben, azt vártam, mikor lesz már vége. Ha lett volna más olvasnivalóm, félbehagyom. Öt oldalanként három sor párbeszéd, csupa leírás, tulajdonképpen az egész visszaemlékezés a családjára, gyermekkorára egy amerikai kisvárosban. Nem mondom, hogy nincs kisugárzása, sajátos bája, hangulata a történetnek, de ha valami hasonlóra vágyok, elmegyek kirándulni inkább. Ez volt az első és utolsó próbálkozásom az íróval.

10 hozzászólás
Kókuszka>!
Marilynne Robinson: Háztartás

A saját határait is másképp érzékeli az ember, ha a családok szétszakadnak.
A Foster család három generációját átívelő történet, Ruth és húga, Lucille rendhagyó élete, akiket édesanyjuk öngyilkossága után nagymamájuk, majd két idős, nevelőanyáknak alkalmatlan nagynéni, és végül édesanyjuk húga, a különc Sylvie gondozásába kerülnek. A magányos és érzékeny Ruth monológján keresztül ismerjük meg szívszorító, magányos, bizonytalan, elszigetelt létüket. Ő fogalmazza meg legjobban anyjuk cselekedetét: „De itt hagyott minket, szétrombolta az életünket, és szabadon engedte bánata madarát” A Háztartás magában foglalja az otthon, a család intézményét, a fedél nélküliség lehetőségét, az elhagyottság magányát. Robinson prózai stílusban, metaforák használatával mesél a veszteségről, a szeretet hiányáról, az emberi kapcsolatok törékenységéről. Elsősorban a leírások kedvelőinek ajánlom.

Rituga P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Furcsán érzem magam, mert kicsit mást és kevésbé kedvezőt kaptam, mint amire vártam. Úgy kell nekem… Talán kevesebb elvárással kellett volna a könyv mellé ülnöm. Rettenetesen nyomasztott az egész történet, a hangulata. Nem tudom igazán megfogalmazni, hogy mi, de valami miatt nagyon hiányérzetem maradt… Fanyalgok még kicsit rajta…

Nikolett_Kapocsi P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Bár a Háztartás Marilynne Robinson első regénye, magyar fordításban csak most, az eredeti megjelenését követően 40 évvel olvasható először. A Gilead és az Itthon után nem volt kérdéses számomra, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Az árván maradt Ruth visszaemlékezéseiből tárul fel előttünk gyermekkora legfontosabb időszaka és a családja életének meghatározó helyszíne. A történet központi és egyben szimbolikus helyszíne egy tó, amely egy tragikus baleset során elnyeli Ruth nagyapját, és ahol néhány évvel később Ruth édesanyja önkezével vet véget életének. Az árván maradt Ruth és testvére életét ezt követően az ideiglenesség és bizonytalanság határozza meg, először két idős nagynéni, majd a mindenki által eszelősnek tartott Sylvie gondjaira bízzák őket. A regény során tanúi lehetünk annak a folyamatnak, hogy Ruth és Sylvie egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy lassanként kialakul közöttük a kötődés és a szeretet. Sylvie fokozatosan kezd kinyílni és felébredni évtizedes csipkerózsika álmából és Ruth is végre meg mer bízni valakiben. A Gileadhoz hasonlóan ezt a könyvet is a csend, nyugalom és béke lengi körül, szinte nincs is valódi cselekmény. A szereplők fejében rejlő, ki nem mondott gondolatok és érzések azok, amelyek valódi jelentőséggel bírnak. Egy- egy illat, egy emlékkép, egy pillanat. Az írónő ebben a regényében is több, keresztényi, biblikus gondolatot rejt el a sorok között, azonban ezeket olyan finom érzékkel teszi, hogy véleményem szerint meggyőződésétől függetlenül bárki számára élvezetes olvasmányélmény marad. A regény olvasását követően tökéletesen érthető a könyv nemzetközi szintű elismertsége. Külön öröm volt számomra a választékos nyelvezetű, remek fordítás és a letisztult stílusú, igényes megjelenésű könyv.

kávésbögre P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Annyira szeretem a szépen megírt regényeket…. ez olyan volt. A képek, a hangulat, mind-mind nagyon ott volt a szeren, pedig nem gondoltam volna, hogy kvázi egy háztartás vezetéséről lehet regényt írni – pedig lehet, nem is akármilyet.
A végét viszont sajnálom, mert ahogyan indult, és amilyen íve volt a történetnek, egy ponton megakadt, és nem ment „lejjebb”, csak stagnált egyenes vonalként – spoiler. Persze értem a szembeállítást (állandóság, biztonság – csavargó lét), de lehetett volna ezt még továbbvinni.

volgyi_anna I>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Nehéz pontoznom ezt a könyvet – és nem azért, mert nem volt egy húsvéti körmenet. Látom és érzem benne mindazt, amitől 5 csillagot érdemelne, de ha azt kellene értékelnem, rám milyen hatást gyakorolt, csak 3,5-öt adnék rá – ezért legyen 4 csilli :) Gyönyörűen össze van rakva, átjött a város ridegsége, a sorok között lapuló gyász, a családdal kapcsolatos gondolatokat is érdekesnek találtam, de sajnos nem volt elég, hogy csupán leírásokat és emlékeket kaptam, számomra ez a történet mindössze sötét és nyomasztó volt, mint benne a sokat emlegetett tó, ami engem nem rántott különösebben magával. Azt hiszem, ennek végül is örülnöm kellene.


Népszerű idézetek

Málnika >!

(…) ha az ember nem próbál ellenállni a hidegnek, hanem elengedi magát és elfogadja, többé nem találja kellemetlennek.

228. oldal (Magvető, 2020)

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Gyerekként én mindig képeket láttam mindenben, ott is, ahol sose voltak, a márványban, a csuklómon lévő erek kék hálójában, a tengeri kagylók gyöngyházfényű falán.

102. oldal

5 hozzászólás
robinson P>!

Már egy ideje házasok voltak, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem részben olyan vágy, amelyet a birtoklás nem enyhít.

16. oldal

giggs85 P>!

Ha az ember eltéved a vízen, minden domb Ararátnak tűnik.

193. oldal

Ottilia P>!

Hiszen ilyen színtiszta bánat esetén ki tudja megkülönböztetni az enyémet a tiédtől?

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bánat
Málnika >!

Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vigasz forrása számomra. Úgy éreztem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem.

120. oldal (Magvető, 2020)

Ottilia P>!

És micsoda kérlelhetetlenséggel, céltudatossággal vetette magát a fűbe az Ivanhoe-val, A fény kialszikkal, az Üvöltő szelekkel, a Fiatalurakkal vagy a National Geographickel, bármivel, amiről azt gondolta, fejlesztheti személyiségét.

149. oldal

Chöpp P>!

Nekem mindig úgy tűnt, mi csupán véletlenül vagyunk együtt – a szél megfújja a pitypangot, és két pihe nem repül el.

212. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Meg aztán, ki tudja, miért, az egész családom zárkózott volt. Talán ezzel a szóval lehet a legméltányosabban leírni a legjobb tulajdonságunkat, s egyben jóindulatúan rámutatni a legnagyobb hibánkra.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zárkózottság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Erin Watt: Papír hercegnő
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Mary Alice Monroe: Déli menyegző
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira
Julianne Donaldson: Blackmoore