Háztartás 36 csillagozás

Marilynne Robinson: Háztartás

A ​Háztartás méltán szerepel minden idők legjobb regényei között. Ruth és Lucille egy idahói kisvárosban élnek szigorú nagyanyjukkal, majd, amikor ő meghal, különc nagynénjükkel, Sylvie-vel. Édesanyjuk elhagyta őket, és egy szikláról a közeli tóba kormányozta az autóját, ugyanabba a tóba, ahol korábban a lányok nagyapja is életét vesztette egy vonatbalesetben. Ruth és Lucille nemcsak a gyászt, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp dolgozza fel: míg az előbbi a kalandot látja benne, az utóbbi számára egyre kínosabbá válik a nő jelenléte, és mindent megtesz, hogy a családi köteléket elszakítva normális életet kezdjen. A Háztartás Marilynne Robinson minden érzékre ható, felejthetetlen regénye: pillanatkép két árva lányról, akiknek a felnőttkor küszöbén meg kell tanulniuk, milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni. A könyvet Szabadkai Bernadett fordította.
Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Magvető, Budapest, 2020
248 oldal · ISBN: 9789631440362 · Fordította: Szabadkai Bernadett
>!
Magvető, Budapest, 2020
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439892 · Fordította: Szabadkai Bernadett

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 119


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Eljött a szomorú pillanat, amikor mindössze a negyedik magyarul megjelent kötettel – az eredetileg 1980-ban kiadott Háztartással – be is fejeződött az egész Marilynne Robinson szépirodalmi életmű kiadása, ám az nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a most 77 éves írónő ezzel a négy könyvvel is örökre beírta magát az amerikai irodalom halhatatlanjai közé. Arról, hogy milyen remek író is Robinson, már a Gilead-trilógia után is bőséggel lehetett fogalmunk, de azt hiszem, hogy a Háztartás az, ami végérvényesen bebizonyította, hogy tényleg csak a legnagyobb kortársakkal említhető egy lapon.

Ahogy a korábbi köteteknél is megszokhattuk, ezúttal sem a történet dominál, még ha első hallásra, ami végbemegy ezen az isten háta mögötti településen, akár egy tipikus bestseller alapanyaga is lehetne. Egy vonatszerencsétlenségben elhunyt nagypapa (egy egész szerelvény szalad bele a városka melletti tóba), majd ugyanitt öngyilkosságot elkövető anya, így árván maradt és előbb nagyanyjukhoz, majd különc nagynénjükhöz kerülő árvák, magányos gyerekkor, nyomasztó hangulat… és így tovább.

Ám ebben a bibliai allúziókkal jócskán meghintett szövegben elsősorban a mindent ellepő szimbólumok, na meg azok szereplőinkre gyakorolt hatása az igazán lényeges. Talán a legfontosabb ezek közül a képzeletbeli városka, Fingerbone mellett terpeszkedő óriási, sötét, hideg tó, amely nem csak a nagypapa és az anya életét vette el, de amely elől a környéken senki sem menekülhet, és évente többször kiönt, megkeserítve ezzel mindenki életét. Olykor ragyogó, olykor szurokfekete felületén visszatükrözi vagy épp eltorzítja a valóságot, ráadásul olyan áthatolhatatlan, rideg és fenyegető erdő veszi körül, amely szintén garantálja a baljós, borzongató hangulatot. Robinson kvázi önálló szereplőként ábrázolja ezeket a természeti elemeket, ám az olvasónak nincs könnyű dolga, ha egyértelműen meg akarja mondani, hogy pontosan mit is jelképeznek. A külvilágot? A többi embert? A felnőttkort? A jövőt? A múltat? A halált? Az életet?

A másik, kimondottan fontos szimbólum a címben is megjelenő háztartás, amely itt természetesen többet jelent, mint a hétköznapi házimunkák összességét. A háztartás egyszerre szimbolizálhatja az otthont, a családi összetartást, a generációs folytonosságot, az egyéni életfelfogást szemben a közösség által elvárttól, a saját, hátra nem hagyható sorsunkat, és persze még sok mást is.

A fent említett szimbólumok mellett az idahói szerző ezúttal is olyan mélységű figurákat alkotott, ami megint csak jellemző rá. A kezdet kezdetén eltávozó nagypapa után csak a hátramaradt nők lesznek fontosak, az, ahogy szembenéznek a világgal, az, ahogy gondolkodnak róla, és az, ahogy egymás felé (vagy éppen egymástól el-) fordulnak. Nem csak a főbb alakok, de még a mellékszereplők is igazi hús-vér emberek a maguk hibáival és erényeivel egyaránt. Bizony, ritka az ilyesmi is.

Robinson talán ebben a művében a legköltőibb és leginkább lírába hajló (a fordítónak, Szabadkai Bernadettnek nem volt könnyű dolga), és ahogy sorjáznak az elbeszélőnk, az árvaság és a közösséghez tartozni nem tudás terheit örökösen magával cipelő Ruth sorai, az ember óhatatlanul is elmerül ebben a sok-sok szeretettel, fájdalommal, megértéssel és meg nem értéssel teli történetben, amely úgy tud mesélni a gyászról, a fájdalomról, az örömről, a gyerekkorról és a felnövésről, az egyéni és a közösségi értékrend szembekerüléséről, a tradíciókról, a természetről és a benne élő emberről, hogy soha semmit nem magyaráz túl, semmit nem rág a szánkba, sőt, hagyja, hogy minden olvasója maga fedezze fel a lényeget saját maga számára.

Bár az egész Gilead-trilógiát szerettem, de azt kell mondanom, hogy számomra az igazi tökéletességet ebben az első, pályakezdő művében érte el Robinson, és biztos vagyok benne, hogy még sokszor fel fogom lapozni ezt a vékony, ám annál súlyosabb kötetet, amely az idei év egyik legjobbja. Vitathatatlanul az.

2 hozzászólás
Málnika P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

”(…) ha az ember nem próbál ellenállni a hidegnek, hanem elengedi magát és elfogadja, többé nem találja kellemetlennek.”

A Háztartás különlegessége, hogy ez az elismert szerző első könyve, amely 1980-ban jelent meg, ám magyar nyelven csak most vált elérhetővé az olvasók számára. Marilynne Robinson első regényét pedig hihetetlenül kiforrott stílus jellemzi, a képi elemekben bővelkedő lírai próza bravúrosan hömpölyög. Ez viszi el a magányról, az elszigeteltségről, a gyászról, a családi veszteségekről és a nevelésről, vagyis inkább annak hiányáról, szóló történetet, ami valljuk be, nem kifejezetten érdekfeszítő.

Az árván maradt Ruth és Lucille története kezdettől fogva baljós hangulatú. A regény központi eleme a tó, amely jelentősen alakítja a család életét, a nagyapa itt halt meg egy vonatbaleset során, míg az édesanya ugyanezen a helyszínen követett el öngyilkosságot. Miután anyjuk magukra hagyja őket, a testvérek élete végérvényesen kisiklik, nevelésre alkalmatlan rokonok sora gondoskodik róluk. A háztartásban egymást váltják a gondviselők, azonban egyik sem biztosítja azt a közeget, amelyre a két lánynak szüksége lenne. Ám nem egyformán csapódik le bennük sanyarú sorsuk, az életrevalóbb Lucille ki akar törni a számára fojtogató környezetből, míg az érzékeny Ruth inkább az alkalmazkodást választja. A sivár érzelmi világot tükrözi a külvilág is, a Fingerbone nevezetű fiktív kisváros a magány mellett gyilkosságokról és vallásos buzgalomáról ismert. A leírásokban és bibliai allúziókban gazdag írás számomra keveset adott a léleknek, a festői stílus viszont szerencsére nem sokáig engedte, hogy túlságosan unatkozzak olvasás közben.

Kókuszka >!
Marilynne Robinson: Háztartás

A saját határait is másképp érzékeli az ember, ha a családok szétszakadnak.
A Foster család három generációját átívelő történet, Ruth és húga, Lucille rendhagyó élete, akiket édesanyjuk öngyilkossága után nagymamájuk, majd két idős, nevelőanyáknak alkalmatlan nagynéni, és végül édesanyjuk húga, a különc Sylvie gondozásába kerülnek. A magányos és érzékeny Ruth monológján keresztül ismerjük meg szívszorító, magányos, bizonytalan, elszigetelt létüket. Ő fogalmazza meg legjobban anyjuk cselekedetét: „De itt hagyott minket, szétrombolta az életünket, és szabadon engedte bánata madarát” A Háztartás magában foglalja az otthon, a család intézményét, a fedél nélküliség lehetőségét, az elhagyottság magányát. Robinson prózai stílusban, metaforák használatával mesél a veszteségről, a szeretet hiányáról, az emberi kapcsolatok törékenységéről. Elsősorban a leírások kedvelőinek ajánlom.

Nikolett_Kapocsi P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Bár a Háztartás Marilynne Robinson első regénye, magyar fordításban csak most, az eredeti megjelenését követően 40 évvel olvasható először. A Gilead és az Itthon után nem volt kérdéses számomra, hogy elolvassam-e ezt a könyvet. Az árván maradt Ruth visszaemlékezéseiből tárul fel előttünk gyermekkora legfontosabb időszaka és a családja életének meghatározó helyszíne. A történet központi és egyben szimbolikus helyszíne egy tó, amely egy tragikus baleset során elnyeli Ruth nagyapját, és ahol néhány évvel később Ruth édesanyja önkezével vet véget életének. Az árván maradt Ruth és testvére életét ezt követően az ideiglenesség és bizonytalanság határozza meg, először két idős nagynéni, majd a mindenki által eszelősnek tartott Sylvie gondjaira bízzák őket. A regény során tanúi lehetünk annak a folyamatnak, hogy Ruth és Sylvie egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy lassanként kialakul közöttük a kötődés és a szeretet. Sylvie fokozatosan kezd kinyílni és felébredni évtizedes csipkerózsika álmából és Ruth is végre meg mer bízni valakiben. A Gileadhoz hasonlóan ezt a könyvet is a csend, nyugalom és béke lengi körül, szinte nincs is valódi cselekmény. A szereplők fejében rejlő, ki nem mondott gondolatok és érzések azok, amelyek valódi jelentőséggel bírnak. Egy- egy illat, egy emlékkép, egy pillanat. Az írónő ebben a regényében is több, keresztényi, biblikus gondolatot rejt el a sorok között, azonban ezeket olyan finom érzékkel teszi, hogy véleményem szerint meggyőződésétől függetlenül bárki számára élvezetes olvasmányélmény marad. A regény olvasását követően tökéletesen érthető a könyv nemzetközi szintű elismertsége. Külön öröm volt számomra a választékos nyelvezetű, remek fordítás és a letisztult stílusú, igényes megjelenésű könyv.

Kitabu_hu P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Ez a történet beburkolja az ember lelkét, pont mint a könyvbéli tavat a köd.
Homályos emlékek a múltból, tragédiák töredékei, melyek éppen csak megcsillanak, de nyomot hagynak a szereplők jelenében és jövőjében.
Mit viszünk magunkkal az életünkből a halálunkba?
Drága tárgyakat? Divatos ruhákat? Menő autót és házat?
Bizony nem!
Érzéseket. Emlékeket. A szeretteinkkel töltött maradandó pillanatokat.
Minden más, csupán díszlet az élet nevű játékhoz, amit kisebb-nagyobb sikerekkel és kudarcokkal játszunk.

Lucille és Ruth testvérek. Édesanyjuk halála után nagyanyjukhoz, majd nagynénjükhöz, Sylviehez kerülnek, aki nincs “tipikus” anyai készségekkel megáldva. A maga módján nagyon igyekszik, de képtelen mások elvárásainak megfelelve hagyományos háztartást vezetni. Vérbeli csavargó, aki nem ragaszkodik semmihez és senkihez, ám a lányok kedvéért megpróbálja kihozni magából a legtöbbet.
Míg Ruth könnyen elfogadja ezt az új felállást, Ruth lázadni kezd, szégyenli a kialakult helyzetet. Eltávolodnak egymástól, életük és céljaik más irányt vesznek.

Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy mennyi mindent megéltünk együtt a testvéremmel, és hogy mennyire szeretem őt!♥
Nagyon mások vagyunk, mégis összetartozunk, és ez így is marad halálunk napjáig.

Marilynne Robinson fantasztikusan ír, szó szerint gyönyörűség olvasni a sorait.
Olyan pontossággal fogalmaz meg érzéseket, fest le tájakat, és mutat meg élethelyzeteket, hogy ha akarnék sem találhatnék benne semmi kifogásolhatót.♥

Bár a lányok életének csupán pár évét öleli fel a könyv, mégis generációkra visszamenőleg mutatja meg, hogy minden gondolatnak, és cselekedetnek következményei vannak a jövőre nézve.
A társadalom mindenkit bele akar kényszeríteni az általa alkotott skatulyákba, de bizony vannak, akik erre fittyet hányva úgy élnek, ahogy ők akarnak.
S hogy végül ki nyer bizonyosságot, hogy ő döntött jól?
Nos! Ezt mindenki döntse el maga!♥

Varázslatosan szép szöveg, magvas gondolatok!
Csak ajánlani tudom!

egycsaba>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Az egyik legnyugtalanítóbb remekmű, amit valaha olvastam.

dianakruger>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Ez a könyv olyan volt, mint a lecsapódó hajnali pára. Könnyed, megfoghatatlan, múlandó. Olyan volt, mint egy tétova lélegzetvétel. Mint a nyári napban sütkérező fűszálak. Mint a víz felett gomolygó köd. Mint a viharos hullámoktól terhes égbolt.

Árasztotta magából az ezerkilencszázas évek hangulatát, újszerű volt, közben mégis egy másik korba kalauzolt el, amiben semmi sem volt fekete-fehér, semmi sem volt egyértelmű és világos, annak ellenére sem, hogy sokan szerették volna ezt hinni.

Lucille és Ruth édesanyja halála után a nagymamájukhoz költöznek, aki röviddel ezután csakugyan életét veszíti. Néhány hónap után, amit a nagyothalló rokonokkal töltenek felbukkan a küszöbükön Sylvie. A nő különbözik mindattól, amit eddig a lányok megismertek. Kiismerhetetlen, zaklatott csavargó lélek, képtelen huzamosabb ideig meglenni egy helyben, örök vándor. Könnyen elábrándozik, sokszor úgy tűnhet, nincs a jelenben, szereti a saját maga szabályai által élni az életét, minden kihágásra és előírásra fittyet hányva. Nem az a tipikus anya minta, akire a lányoknak ilyen fejlődő korban szükségük volna. Nem zavartatja magát amiatt, hogy Ruth és Lucille gyakorlatilag ellógják az egész félévet, nem törődik a renddel, sem más apróságokkal. Ez a mentalitás később, ahogyan a lányok serdülni kezdenek, és idősebbek lesznek Ruth számára vonzóan ismerősnek tetszik, Lucille azonban nem kér Sylvie gondoskodásából.

A lányok innentől elszakadnak egymástól, csakis Ruth tart ki Sylvie sajátos jelleme mellett. Egy a tervezettnél hosszabbra, illetve kalandosabbra nyúlt kirándulás következményeképpen a város seriffjének fülébe jut, hogy Sylvie nem igazán gondoskodik megfelelően az unokahúgáról, ezért a közösséggel együtt arra az elhatározásra jutnak, hogy Ruth érdekében hasznosabb volna, ha máshoz kerülne. Lucille támogatja ezt az ötletet, Ruth ellenben határozottan ellenzi.

A regény a lányok egy viszonylag rövid életszakaszát dolgozza fel, ami közben mégis az egyik legjelentősebb, hiszen kamaszodnak, ráadásul mindketten más-más jellemek. Ruth szabad szellem, szeret magában elvonulni, nem kér a társasági élet nyüzsgő kavalkádjából, Lucille viszont kedveli, ha a figyelem középpontjába kerülhet, elegáns, rendes hölggyé szeretne válni, normális egzisztenciát kiépíteni, nem kér Sylvie csodabogár hozzáállásából.

A könyv emlékeket dolgoz fel. A múlt, a jelen jeleneteit. Mozzanatokat. Pillanatokat. Élményeket. Illatokat. Gondolatokat. Érzéseket. Sosem derül ki, hogyan halt meg Helen, Ruth és Lucille édesanyja, az azonban bizonyos, hogy mielőtt belehajtott volna a tóba otthagyta a lányait az anyja háza előtt, és a pénztárcáját a segítségére siető fiúknak adta. Ebből következik, hogy nagy valószínűség szerint öngyilkos lett, de hogy miért, illetve milyen kapcsolata volt a lányaival az ugyanúgy homályban marad, mint az a bizonyos tó hajnal táján.

A leírások gyönyörűek, életszagúak, az érzések, amiket feldolgoz minden ízükben igaziak és valóságosak, elröpít a régmúltba, majd a következő pillanatban visszahoz a jelenbe. Ez a regény egy utazás, egy kimondatlan szó, egy elérhetetlen álom megtestesülése. Érzések, amiket nem fogalmaznak meg, generációk, amik egy fájdalmon osztoznak, gyerekek, akik eltemetik az emlékeiket, szívek, amik sosem hegednek be – ennek oltárára emel a Háztartás. Mindenki, aki valaha megtapasztalta, milyen csonka családban felnőni egy kicsit a magáénak fogja érezni. A keresetlen nosztalgiában átitatott sorok úgy burkolják be az embert, akár a vonat füstje. Feledhetetlen élmény volt.

konyvkritika>!
Marilynne Robinson: Háztartás

Nagyon nehéz feladatnak tartom azt, mikor véleményeznem kell egy olyan könyvet, amiért mindenki oda van és őszintén bevallva, pont ezért vettem én is kezembe ezt a könyvet, mert már a fülszövege arra utal, hogy ez a könyv „méltán szerepel minden idők legjobb regényei között”.⁣

Ezek után egyértelmű, hogy nagyon nagy elvárásokkal indultam neki, de bármennyire is próbáltam rálelni erre az egyediségre és remekműre, nekem nem teljes mértékben sikerült.

Az tény és való, hogy szépirodalmi szempontból egy igazi csemege, nagyon jó a könyv fordítása, nyelvezete, mondatszerkezetei, hangulatvilága, de engem a története ebben az esetben nem tudott megérinteni.

Mélyen fájdalmas és realista ez a könyv, szerintem nehéz olvasmány és pont ezért meg kell érni rá és a megfelelő pillanatban kell elolvasni…másképp nagyon nyomasztó tud lenni. ⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/marilynne-robinson-haztartas/

LuPuS_007 P>!
Marilynne Robinson: Háztartás

A fő műve számomra csalódás, az összesen 240 oldalas regény hozza amit szeretnék, de igazából a teljes elvonulás/szabadság ábrázolás nem mozgat meg.
Minden ami Fingerbone-ban történik számomra nem elég, még Sylvie csavargó élet(ön)képe sem tudja feljebb vinni nálam a vonalat, az utolsó nagy monológgal (20oldal)nagyon sokat segít megérteni Sylvie világszemléletéből és Ruth bölcsességéből.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

(…) ha az ember nem próbál ellenállni a hidegnek, hanem elengedi magát és elfogadja, többé nem találja kellemetlennek.

228. oldal (Magvető, 2020)

2 hozzászólás
robinson P>!

Már egy ideje házasok voltak, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem részben olyan vágy, amelyet a birtoklás nem enyhít.

16. oldal

giggs85 P>!

Ha az ember eltéved a vízen, minden domb Ararátnak tűnik.

193. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Gyerekként én mindig képeket láttam mindenben, ott is, ahol sose voltak, a márványban, a csuklómon lévő erek kék hálójában, a tengeri kagylók gyöngyházfényű falán.

102. oldal

4 hozzászólás
Málnika P>!

Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vigasz forrása számomra. Úgy éreztem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem.

120. oldal (Magvető, 2020)

Nikolett_Kapocsi P>!

Meg aztán, ki tudja, miért, az egész családom zárkózott volt. Talán ezzel a szóval lehet a legméltányosabban leírni a legjobb tulajdonságunkat, s egyben jóindulatúan rámutatni a legnagyobb hibánkra.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zárkózottság
Kitabu_hu P>!

Az emlékezet a veszteség érzése, és a veszteség húz minket maga után.

217. oldal

Kitabu_hu P>!

Minden halandó lélek, aki áthalad a világon, megfogdossa, ami megfogható, és elrontja, ami elrontható, de végül is csak nézelődni jött, nem vásárolni. A cipőket elhordják, a zsámolyokra ráülnek, aztán végül minden marad ott, ahol volt, és a lélek tovaszáll, éppúgy, ahogy a szél a gyümölcsösben felkapja a leveleket a földről, mintha más öröme se lenne ezen a világon a megbarnult leveleken kívül, mintha díszítené, öltöztetné, testet adna magának azokkal a poros barna almalevelekkel, aztán csak ledobja mindet egy kupacba a ház oldalánál, és megy tovább.

84. oldal

Kitabu_hu P>!

Amikor gyerekek voltunk és féltünk a sötétben, a nagyanyám mindig azt mondta, ha csukva tartjuk a szemünket, nem látjuk. Akkor vettem észre a hasonlóságot a koponyámat kitöltő és a körülöttem lévő űr között. Ugyanazt az alakot láttam a lecsukott szemhéjaim mögött, mint a szobám falán vagy a fák között az ablakomon túl.

222. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Erin Watt: Papír hercegnő
Lisa Wingate: Elrabolt életek
B. N. Toler: Lélekvesztők
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Elizabeth Gilbert: New York lányai
Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Mario Puzo: A Keresztapa