Keserűen ​édes 94% 162 csillagozás

„A sebek, amik a testem borítják, közel sem fájnak úgy, mint amit a lelkemben érzek. Lelkem mélyén húzódnak az igazi sebek láthatatlan vonalai, mert a fájdalom és a szenvedés tesz minket erősebbé, az mutatja meg nekünk, kik is vagyunk.”

Mint mostanában oly sokszor, utazókönyvként került hozzám eme kötet.
Ezért itt is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy olvashattam.

Amit első kőrben meg kell jegyezzek a borító gyönyörű, tulajdonképpen fülszöveg nélkül, választottam mert bele szerettem. ♥

Érdekes történetnek találom és igen vegyesek az érzéseim iránta.

Alapvetően nem szeretem az ennyire „megviselt” életekről szóló Köteteket, hogy őszinte legyek unom.
Ugyan akkor annyira valósághűnek éreztem Anabel sorsát és viszontagságait, mire megkapja a jól megérdemelt boldogságot, hogy képtelen voltam nem olvasni és ne vele szenvedni.
Minduntalan olyan érzésekbe ütköztem, hogy már túl sok, vagy nem elég.
És pont ezért nem is igazán tudom, hogy mit írhatnék véleményezésként.

Ami viszont nagyon tetszett az az írónő stílusa, komolyan mondom teljesen a magaménak éreztem és élvezet volt a sorok között elveszni.

Ezekkel az ellentmondásokkal most négy csillagra értékelem.
De azt mindenképpen el kell ismernem, hogy az írótól még olvasni szeretnék.

Köszönöm és mindentől függetlenül olvassátok!

Őszintén szólva én nem igazán szoktam értékelést írni, mert hogyan is lehetne értékelni egy könyvet, amibe az írója a szívét, a lelkét beletette, és addig csiszolgatta hónapokig, netalántán évekig, míg ő többet hozzáadni már nem tud? Most azonban nem bírom magamban tartani a véleményem, muszáj megírnom a gondolataim.
A Keserűen édes egy fantasztikusan jól megírt romantikus regény, bájos, magával ragadó szóhasználattal, gondosan, logikusan felépített történetvezetéssel. Marilyn Miller kézen fogja az olvasót, és olyan gyönyörűen, részletesen mutatja be Anabel világát, hogy többször elhittem, én magam is ott vagyok a helyszínen.
Szenvedély, szenvedés, küzdelem, öröm és boldogság – mind megtalálható a remekműben.
Szégyen vagy nem, de bevallom: tegnap éjjel bőgve olvastam végig az utolsó fejezeteket, annyira mélyen megérintettek a sorok. Azt hiszem, ennél tökéletesebb befejezése nem is lehetett volna a történetnek.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy eddig mégis hol rejtegette MM a tehetségét?! Ő erre született, pontosan erre, hogy ilyen csodálatos könyvekkel ajándékozza meg az utókort. Függővé tett, egyszerűen szerelmes vagyok a szavaiba!!!

A borítója gyönyörű, ugyanúgy a tartalom is.
Nehéz szavakba önteni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, de szerintem bakfis korom óta nem pityeregtem el magam könyvön.
Anabel élete nem egy leányálom, igazi harcos tényleg!
Nehezen nyílik meg, ami érthető! De ha valakit közel enged a szívéhez, azt feltétel nélkül, önzetlenül szereti. Akár egy barát, akár egy férfi, illetve Frank. A kedvenc mellékszereplő számonra, imádtam a bölcsességét, kedvességét.
Végig szurkoltam Anabelnek, hogy a legjobb döntést hozzá meg, hogy végre boldog lehessen, de a sors közbeszólt. Abba picit beleroppantam én is.

A szinte sablonos kezdet (pultos lány és milliomos szerelme ) után szinte biztos voltam benne, hogy lesz valami csavar . Már olvastam az írónőtől, gondoltam nem csak erről fog szólni a könyv. Hát, igen, nagyon bonyolult lett, főként érzelmileg . És mindenképpen meg kell említenem, hogy ez elvarázsolta az én lelkemet is, pedig már nem tartozom a fiatal korosztályhoz. Ezzel a könyvvel előjöttek régi , elfeledett érzések, vívódások…
A lángolást, izzást az erotikus részek biztosították, mégpedig nem agyoncsépelt jelenetekkel.
Íme a bizonyíték, hogy át tudja ezt érezni az idősebb korosztály is, a bevállalósabbak, akik, még mindig szívesen olvasnak erotikát.

Gondoltam leadok én is egy értékelést a könyvről! :)
A történetet hatszor olvastam el, mire azt mondhattam, hogy tökéletes, de rájöttem tökéletes könyv nincs. De mégis megpróbáltam hosszú hónapok alatt egy jó könyvet kiadni a kezemből.
De mégis miben más ez a könyv mint a többi?
Hiszen van benne szerelem, szenvedély és erotika, mint sok más könyvben is.
Azért más a Keserűen édes, mert ezt a könyvet az élet ihlette!
Nagyon sok valós és személyesen átélt eseményen alapul, ezért tud annyira valóságos lenni! Természetesen fikcióval is megtűzdelve.
Ezért tud egyszerre az egekbe emelni, majd a pokol mélységeibe taszítani!
Mert valóságos, ami akár a Te valóságod is lehet!
Nem csupán egy rózsaszín álomvilágot festettem le Nektek, hanem a valós életet, aminek épp úgy része a küzdelem és szenvedés, mint a boldogság.
Egy lány, aki keresi önmagát és helyét a nagyvilágban, egy érzés, ami mindent megváltoztat. Egy férfi, akinek az életét köszönheti, még ha szenvedés árán is.
Azt gondolom, ha szereted a romantikát, szereted az igazi érzelmi hullámvasutat, akkor ez a Te könyved! Annyit megígérhetek, fogsz nevetni, fogsz szeretni majd gyűlölni és fogsz sírni! Nem tudhatod, hogy mi vár a könyv végén, de az biztos, hogy egy élmény marad!
Olvasd el, legyél részese egy keserűen édes érzésnek, lépj rá az útra, velem!

Hogy milyen volt ez a könyv? Keserűen édes!

Pár perce fejeztem be a könyv olvasását, de még nem engedtem el a történetet.
Számomra attól jó egy könyv, hogy sokféle érzést vált ki belőlem. Ez most megtörtént.
Olyan érzelmek kerítettek hatalmába, amik nagyon jók és nagyon fájdalmasak is.
Jól éreztem magam, majd szenvedtem.
Nevettem, majd sírtam.
Szerettem, majd gyűlöltem.

Hogy miért volt jó ilyen történetet olvasnom? Mert ráébresztett arra, amit mindig is tudtam: csodálatos életem van. Éppen ezért nem tudtam azonosulni a főszereplővel, akit időközönként jól megcibáltam volna, hogy: „Térj már észhez, itt van előtted a boldogság!”

Drága Anabel!
Ez az én üzenetem feléd: „…Hogy az új eljöhessen, a múltnak múlnia kell…”
Ja, és ne pirulj már el mindig! :)

Ian!
Te egy nagyon jó ember vagy! Hiányozni fogsz!

Erik!
Hmmm … neked nem üzenek semmit, mert elbízod magad. Ui.: Imádom a fűszeres illatú parfümöd! ;)

Köszönöm ezt a történetet @marilynmiller!

Nagy elvárásaim voltak a könyvvel szemben, nagy reménnyel kezdtem neki. Ezért nehéz most értékelnem. Eddigi olvasásaim legnehezebb csillagozása! Nem is tudom hol kezdjem…
A leírások nagyon szépen vannak megírva. Mondhatni, hogy fenomenálisak! A cselekmény viszont túl gyors! Úgy váltakoztak az események, hogy semmi átmenet nem volt közöttük. Nem szeretem a vontatott történeteket, de a cselekmény elég sokszor többet kívánt volna. Ezeket a részeket kidolgozatlannak éreztem, sokszor nyersnek. Az olvasás haladtával mindig csillagoztam és arra jutottam, hogy mindössze három csillagot kap ez a könyv. Aztán volt egy olyan zseniális befejezés, amire egyáltalán nem számítottam.
És most MM feladta nekem a leckét! Nem éppen az én csillagozásomon múlik a könyv népszerűsége, de szeretnék önmagamhoz őszinte lenni, és összességében a való érzéseimet kell, hogy tükrözze a csillagozás. Így nagy számolgatás, latolgatás után arra jutottam, hogy egy nagy négyest kap tőlem ez a történet.

♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥
Értékelés hamarosan … Vagyis amikorra sikerül összekaparnom magam, ezután az érzelem dús történet után… ♥♥♥ ♥♥♥ ♥♥♥

Már napokkal ezelőtt befejeztem a könyvet… nem voltak szavak, amik kifejezték volna, hogy mit érzek. A szívembe markolt a fájdalom, és nem akart elereszteni, belül zokogtam, és kívülről is peregtek a könnyeim az arcomon… fájt! Fájt az élet, és fájt ez a keserűen édes történet!
Egy igazi hullámvasúton éreztem magam. Az érzelmi skála, amit a történet olvasása közben átéltem végtelen. Éreztem szomorúságot, szerelmet, dühöt, csalódottságot, boldogságot, fájdalmat, magányt…. és még sorolhatnám. Azt be kell vallanom, hogy nem mindig Anabel érzéseit tükröztem. Voltak olyan pillanatok mikor a hajánál fogva vertem volna a fejét a falba, hogy ébredjen már fel, az Ég szerelmére! Sok rossz döntést hozott, és sok fájdalmat átélt mire révbe ért, de azt kell mondanom, hogy kellett ez neki! Kellett, mert ez az út, bármilyen rögös is volt, vezette el oda, ahova a könyv utolsó oldalán jutott…

Még mindig nehéz írni. Annyi mindent gondoltam, a könyv olvasása alatt, hogy majd ezt is meg azt is beleírom az értékelésembe, de az utolsó fejezetnél, az utolsó fordulatnál padlót fogtam, és minden ami eddig nem tetszett, vagy zavart, már nem számított! Csak fogtam a könyvet, hullottak a könnyeim, és olvastam, olvastam az utolsó oldalakat, majd sorokat! Végül bezártam a könyvet, az ölembe engedtem, és csak néztem meredten magam elé…. majd a férjem mintha megérezte volna, hogy szükségem van rá, bejött a szobába, leült mellém, átölelt és homlokon csókolt, majd megkérdezte: „Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek?”
Na akkor még inkább eltört a mécses, de ezzel a mondattal sikerült kirángatnia a fájdalomból, amit éreztem!

Drága @marilynmiller!
Köszönöm szépen ezt a csodát, amit alkottál, és köszönöm, hogy olvashattam! Kérlek, ne hagyd abba az írást, mert ez a te pályád, ez a te tehetséged! Fantasztikus!
Bátran fogom a kezembe a könyveidet!

A cím tökéletesen tükrözi a történetet. Anabelnek igazán sok mindennel kell megküzdenie.
Ez a történet nem csupán rózsaszín felhő, hanem bizony a rideg valóság is megtalálható benne. Nagyon szeretem a szép gondolatokat, amiből egy olvasó is erőt meríthet a nehéz napokon.
Könnyeket csalt a szemembe, pedig az enyémbe nem sok könyv tudott, bármennyire is megérintett, de Marilyn Miller elérte.
Köszönöm az élményt! Várom a következő könyvet! <3