Atyavilág…miért halogattam én idáig ezt a könyvet? Mostanában egyre több idézetet láttam az írónő oldalán megosztva a folytatásból, és egy ideje már nézegettem a könyvespolcomon a Vezért. Valami azt súgta itt az ideje, hogy olvassam…bár így nem kell annyit várnom a folytatásra.
Még tavaly, a megjelenése után megvettem, mivel a fülszövege és a borító egyből magával ragadott. Letehetetlen olvasmány volt. Igazi, vérbeli romantikus-erotikus. Nem alpári és gusztustalan módon, hanem, ahogy kell élve a magyar nyelv szép lehetőségeivel …..úgy hogy magával ragadjon a történet, és azt adja, amit kell. Nem egy rózsazsín lányregényt, hanem egy igazi mocskos és sötét alvilági maffiaszerelmet kaptam. Nem tudom milyen indíttatásból, de valamiért a maffia és a szervezett bűnözésről szóló könyvek mostanában (és régebben is) a gyengéim.
Cirka három nap alatt „kivégeztem”. Egyszerűen letehetetlen, még szerencse hogy hétvége volt, így nem akadályozott munka és korán kelés abban, hogy Mr. Salvatore történetét az első betűtől az utolsóig megismerjem, Nem egy egyszerű romantikus-erotikus történet, annál sokkal több. Szövevényesebb, titkokkal teli sötét világ, ahol mindenki álracot visel, és persze itt is él az örök szabály: vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg.
Az egész könyv egy vendetta, amely nem elcsépelve van megírva vagy felépítve, hanem aprólékosan. Nem tudunk meg egyből minden apró részletet, fokozatosan csepegteti a részleteket az írónő. Igaz első oldalon egyből „in medias ressel” kezdünk, és utána ugrunk is az időben, de ez pont beindítja az egész történtetet. Egyre többet és többet akar tudni az olvaso Mr. Salvatoreról. Tökéletesen mutatta be az írónő, miylen is ez a világ, milyen az aki ebben él, aki a Vezér. Nem hagyatkozhat az érzelmeire, meg kell tennie amit kell….másként eltaposnák.
Sok férfi karakterrel találkoztam már olvasásmányaim során, de ennyire irányító és dominánssal talán még soha. Talán Massimo Borellivel lehetne egy lapon említeni, de Alexander sokszor még rajta is túl tesz. Mindent kézben tart, egy hidegvérű vezér, aki úgy rakosgatja a gyalogokat a sakktáblán, ahogy neki az megfelel. Mindenféle érzelem nékül iktat ki bárkit, aki ellene cselekszik vagy csak ellene szól. Félelmet és erőt sugároz már a megjelenése is. Ugyanakkor olyan vastag páncélt húzott még érző szíve köré és az érzelmei köré, hgy azt szinte lehetetlen áttröni. Nem is akar érezni, és egyszerűen sokáig érthetetlen volt számomra, hogy tud így élni. Bár értettem, hogy az a tragédia, amit gyerekkorában érte megváltoztatta, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire mekeményíti. Hogy gyökerestől tép ki minden érzést és a szívét is…hogy nem akar kötődni, bízni….csak a parancsokra és az utasításokra korlátozza a kapcsolatait. Durva és erőszakos természete sokszor átütött a lapokon. Mindent megkapott, amit akart. Addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi, amit akar..legyen az egy műkincs vagy egy nő vagy egy üzlet. A silány érzelmi világa azonban kezdi felemészteni, érezni akar, csak nem tud. Nem tud szeretni, mert kiölte magából azt, hogy azt hogyan kell. Nem tudja miként tegye és nem is akarja megtudni, vagy megtanulni mindaddig, amíg be nem lép az életébe egy nő. A férfiakat könynen térdre tudja kényszeríteni egy nő, és meglágyítani a szívüket. Még a legelvetemültebbek is képesek érzelemeket kifejezni, és Alexandert is ide sorolnám. Sokáig persze csak a vadászat csábítja, hogy a vadért meg kell harcolnia és ez felkelti az ösztöneit. Hajtja a vágy, aztán kezd átcsapni ez a vágy valami másba…vonzódásba, majd kötődésbe és végül szerelembe. A Vezér fél, nem tud bízni, nem enged a bizalmába senkit…aminek persze megvan az oka, hiszen akkor feltárulhatnak a gyenge pontjai. De kockázat nélkül nincs boldogság. Brutalitása és gyengédsége egyszerre képes megmutatkozni, ami egyszerre féeélmetes és lenyűgöző.
A Vezér tökéletes párja a Királynő. Bevallom az ilyen típusú kötetekben nem mindig lesznek kedvenceim a női szereplők. Jellemzően buták, szeretik ha tárgyként tekintenek rájuk, vagy egyszerűen nem képesek alkamazkodni választottjuk életéhez és túl sok kérdést tesznek fel. Serenánál azonban semmi ilyet nem éreztem, első látásra szimpatikus volt. Titokzatos, sejtelmes…még az olvasóknak sem árulta el, miért is akar a Vezér közelébe jutni. A regény felénél kezdtem kapizsgálni miért, és meg is értettem a tetteit, ugyanakkor hatalmas hibát vétett. Szerelmes lett abba a férfiba, akibe nem kellett volna. . Serena rettentően okos, talraesett, határozott és kemény nő. Nem adja könynen magát, ami a XXI. században kész csoda. Ezért tiszteltem is, és drukkoltam neki, hogy sikerüljön a terve. Egyszer végre a női oldalon álltam (nálam ez kész csods-bár ehhez kellett egy ilyen női karakter). Akkurátus terve pontról pontra haladt, és vette be az akadályokat. Nem egy otthon ülő kitartott nő, aki egész nap csak úszkál a medencében, tévézik és várja haza a férfit, akinek teljesíti a vágyait. Független nő, aki diplomáját felhasználva él az adottságaival és az éles elméjével. Férfiak uralta világban sem ijed meg, kiharcolja magának a helyét. Zseniális húzásokkal. Csak sajnos neki vannak érzései, és azok is irányították, ez okozta a vesztét a szerelemben. Feláldozza magát a szeretett férfiért, aki képes azonban megbüntetni is. Alexander büntetésmániája már komoly félelmet keltett bennem, de Serena nem ijedt meg, sőt. Ekkor jöttem rá, hogy szereti. Mert csak egy szerelmes nő bocsát meg és néz el durva dolgokat. Nem volt kapcsolati erőszak, csak vezérhez méltó megtorlás. Ha Alexander megütötte volna Serenát, akkor csalódtam volna benne. Kegyetlen és brutális tud lenni, de végtelenül gyendég és domináns is amikor kell.
Összességében egy kegyetlen, könyörtelen világban játszódó nem minennapi szerelmi történetet kaptam teleszöve titkokkal, bosszúval, vérrel, és árulással. Megérte minden perc, amit ennek a könyvnek a társaságában töltöttem. Ez volt az első könyvem @marilynmillertől, de biztosan nem az utolsó…sőt már előrendeltem a folytatást is. Kedves írónő köszönöm az élményt.
