(Nehéz) ​út a pokolból 64 csillagozás

Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Egy átlagos médiafogyasztó is annyit hallott már Marilyn Mansonról, hogy illene már valamit olvasni is róla, de leginkább tőle. A bulvármédia olyan képet alakított ki róla, mely sok szempontból kiigazításra szorul, s a leghitelesebb forrásnak mégiscsak maga Brian Warner alias Marilyn Manson tekinthető, aki egyébként legalább annyira jó író, mint színpadi előadó.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
320 oldal · ISBN: 9789632660073 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

metálos


Kedvencelte 14

Most olvassa 14

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Gothic01
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Ezt a könyvet konkrétan azóta el akarom olvasni, hogy először végighallgattam a Sweet dreams-t, ami már jóval egy évvel ezelőtt volt, csak adódott egy bökkenő: ezt a remekművet a szó szoros értelmében sehonnan nem tudtam előkeríteni. Egy könyvesboltban sem volt meg, pedig több városban is kerestem ezeknek a boltoknak egy részében még nem is hallottak se a könyvről, se Manson-ról és rendelni se tudtak belőle, mert a kiadónál elfogytak a kinyomtatott példányok, az utánnyomás terv szinten se jött össze. Aztán január 17-én az internet- és a rockerek védőszentjei végre kegyesek lettek hozzám és találtam egy feltöltött, beszkennelt példányt. Több okból égtem ekkora már a kíváncsiságtól, hiszen egyrészt óriási rajongója vagyok Marilyn zenéjének, a már említett Sweet Dreams-nek, a Coma White-nak, a The Nobodies-nak, a Tainted Love-nak, a Beautiful Poeople-nak… és még egy rakat számnak, aminek a felsorolása az olyan elvetemülteket se érdekli, mint amilyen én vagyok és másrészt, mivel egyes, keresés közben elolvasott cikkek alapján maga a fordító is utált ezzel a munkával foglalkozni, úgy tűnt, arra is választ kapok majd, hogy miért néznek olyan fejjel az emberek, ha megemlítem, Marilyn Manson-t hallgatok, mintha a szemük láttára bukfencezett volna el egy szál tangában az angol királynő… Az oldalakat fogyasztva vegyesen sajnáltam vagy csodáltam Manson-t, néha jól a képébe üvöltöttem volna és időnként röhögtem, mennyi unatkozó, idiótát sodort szerencsétlen útjába az élet még azután is, hogy sok mindent letett az asztalra.
Kezdetnek megemlíteném, hogy úgy általánosságban mi veri ki a biztosítékot a nagy közönségben, ha Manson-ról van szó: „fú, hogy néz ki?”, „jajj, ez elmebeteg”, „biztos meleg!”, mintha az amúgy halálos bűn lenne „fúj, sátánista”, „nem ismerem jól, de szörnyen ijesztő, azt se lehet tudni fiú-e vagy lány”. Ezeket a minden előítélettől mentes véleményeket nagyrészt Manson starity-s adatlapjáról szemezgettem ki, kis átfogalmazással. Nem vagyok hajlandó olyan szöveget megosztani, amiben helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal teli szavak/mondatok vannak, ami ráadásul nagyon primitíven is van megfogalmazva. Ezek meg a könyvben megjelenített történések is ugyanazt bizonyítják, a fő gond nem Manson-nal van, ő sem egy kis angyal, erre lentebb kitérek hanem az emberek hozzáállásával.
A teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/01/marilyn-manso…

4 hozzászólás
>!
Mes
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hm, érdekes volt. Marilyn Manson és én nem vagyunk sok mindenben egy állásponton, de ettől függetlenül ez egy jó kis könyv volt. Rajongóknak kötelező. Jó lenne, ha minden kedvencemtől kaphatnék egy ilyen kitárulkozó vallomást, egyik másikat el is olvasnám. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy mindig is kíváncsi voltam mi van a máz meg a marketing mögött. Hát itt el lehetett olvasni. Voltak nagyon vicces részek, és olyanok is ahol én a fejemet csóváltam. Részemről mindig úgy képzeltem, hogy ez a pasi otthon kispolgári konzervatív életet él, csak rájött, hogy mivel lehet pénzt keresni. Nos a könyv szerint nem így van, aztán meg ki tudja. ;)
Egy dologban egyet értünk, az emberek nem szeretik ha a mocskot nyíltan az arcukba vágják. Ha valaki megteszi mégis, és úgy mint ő, akkor azt naná, hogy megbélyegzik.

15 hozzászólás
>!
_Norbi
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Nem tudom érdemes e egyáltalán értékelni ezt, mint könyvet. (Nem szeretek életrajzi vonatkozású írásokat értékelni, ítélkezni felettük, rajtuk) Manson életébe pillanthat bele az olvasó. Valakinek bejön, valakinek nem. Én az előbbi csoportba tartozom, ezért kap ilyen magas „értékelést”. :P Nem mindenben értek egyet vele, ám tagadhatatlan tény, hogy egy meghatározó egyéniséggé vált. Nem tartom rendkívül egyedi személyiségnek, kamaszkorom óta tudom, hogy rengeteg „szunnyadó Marilyn Manson” van a társadalomban. Ő csak egy közülük, aki megmutatta magát. Karrierjét sem tartom rendkívülinek, fantasztikusnak. Az embereket persze, hogy érdekli egy hozzá hasonló lázadó személyiség. Ő csupán annyit tett, hogy meg merte mutatni mindazt, ami oly sok ember lelke mélyén lakozik.
(Áldom a sorsot, hogy nem kamaszkoromban jutott el hozzám a könyv :D:D:D)

>!
Thanatos
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hát őszinte leszek: csalódtam, de hatalmasat és nagyon pozitívat! Kevesebb lennék, ha nem olvastam volna ezt a könyvet, és ami a legtöbbet mond szerintem, hogy nyomot hagy, rendesen elgondolkodtat, ami valljuk be a mostani „tucatkönyvek” korában ritkaság számomra.

>!
Syn
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hmm.
Érdekes volt, se több, se kevesebb, mint amit Mansontól – vagy éppen egy ilyen jellegű könyvtől – elvártam. MM, akiről már annyit hallottunk, akitől minden normális és erkölcsös embernek felfordul a gyomra, és akitől a rendes szülők igyekeznek távol tartani befolyásolható és fogékony lelkű lurkójukat. Elméletileg. Személy szerint bírom a pasast, de ez sejthető volt.
Kicsit sajnáltam, hogy olyan „régi” ez a könyv – csodálkoztam is, hogy majd' tíz évvel a megjelenés után adták ki magyarul – szívesen olvastam volna még a közelebbi időkről is (úgy 2005–2006-ig), de mindegy is, erre ott vannak az interjúk és a koncertfelvételek. Én megértem, miért berzenkednek tőle sokan, mégis érdemes benézni a maszk mögé. Agyament módon intelligens figura, aki ismét bebizonyította, hogy képes az orránál fogva vezetni a tömegeket, ellenségeket és rajongókat egyaránt, és sokkal botrányosabb dolgok is léteznek mindnyájunk orra előtt, amivel az antifanok foglalkozhatnának fölös idejükben. De könnyebb nézni, mint látni.
A könyvnek valóban volt egy kis hatásvadász-mellékíze, néha megkérdőjelezi magában az ember, elhiggye-e, amit olvas, de Brian Warner majdhogynem szépen írt le mindent. Nem olyan volt a hangulata, mint pl. Ozzy könyvéé, nem vicces-necces sztorikat mesélt, amiktől kifeküdt volna az ember a nagy röhögéstől. Néha túl komolynak is hatott. (Persze nem érdemes és nem is lehet összehasonlítani a kettőt.)
Magában a kiadásban kicsit zavartak a torzítva berakott képek és fölösleges volt majdhogynem Parental Advisory-ra hajazó felhívás, mert a könyvet úgysem kisgyerekek fogják olvasni, akik a nagymamájuktól kapták karácsonyra és nem random fogják lekapni a polcról, de mindez már teljesen mellékes.
Szómiszó, lesz, akinek bejön, lesz olyan is, akinek nem, de az biztosan nem fogja ezt a kezébe venni, akit egy kicsit sem érdekel Manson, aki olyan, amilyen.
(A vége felé a rajongói pletykákon jókat röhögtem.)

>!
aliggaz
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hu. Ez nem volt valami pozitív hangvételű könyv, de nem is ez a rendeltetése. Itt egy olyan társadalmi szereplávalást követhetünk nyomon amin sok akkoriban feltörekvésben lévő sztár elindult és megállt az alapkőletételnél. Na Ő nem és ez a különc stílusa, életszemlélete, egyénisége emelte azzá ami most. Szerintem ez a könyv MM válasza az Őt ért negatív kritikákra, van benne egy kis visszavágás, de igazi érzelmi eszmefuttatás is. Mindig csalódás egy kicsit, ha egy bálványnak az igazi énje elénk tárul. Hogy pozitív vagy negatív, az már a mi felépített világszemléletünkön múlik. Jó könyv. Azon a VOLT-on én is ott voltam. Sajnos hátul álltam, és azt hittem, hogy az oxigénmaszk a show része. Ki tudja ezután a könyv után talán az is volt.

>!
RoxaLyssa
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Már eltelt pár év, mióta utoljára elolvastam ezt a könyvet, de függetlenül attól, hogy életrajzi mű, és nem vagyok fanatikus Manson-rajongó, többször is átforgattam már.
Érdekes volt egy nehéz életről olvasni, ami nem attól nehéz, mert éhezne vagy koszos ruhákban járkál és dolgoznia kell, hanem pontosan attól nehéz, mert ki van nyalva a feneke, és megtehetett szinte bármit. Meg aztán a családja ahogy kihatott rá, megint csak egy másik történet… És vicces, de szerintem van olyan durva, mint az előbbi példa.
Ha egyetlen mondattal jellemezhetném Manson életét, akkor dr. Johnsontól idéznék: „Aki vadállatot csinál magából, az megszabadul az emberi lét fájdalmától.”
Megvan a maga tanulsága a könyvnek, és egy „mért ne drogozzunk tanmesének” is tökéletesen elmenne. Emellett egy másik előnye is volt: beláthattunk Marilyn Manson álarca alá. Akit elsőre az ember egy drogos őrültnek tartana nagy kalap feltűnési viszketegséggel, arról kiderül, hogy valójában nagy koponya, elég éles látással, jóval tágabb világnézettel, mint amit várnánk tőle, és nem véletlenül lett azzá, aki.
A könyv nyelvezetéről inkább nem mondanék semmit. Nem nyomdafestéket tűrő, az tény, de sikerült vele pár jó pillanatot szereznie nekem. Nagy arc a csávó, kész :D
Ez egy olyan könyv, amit rajongóknak és szkeptikusoknak ugyanúgy tudnék ajánlani, feltéve, ha van gyomruk hozzá…

>!
LauraBinder
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

4 éve megvan a könyv, számtalanszor elolvastam, és hát így hatalmas rajongójaként mit is mondhatnék…számomra ez az ember a friss oxigén immár 13 éve…
Valami egészen elképesztő, micsoda hangulatingadozást hozott ki belőlem. Egyszer sírtam, egyszer röhögtem, de mindvégig sokkban voltam. Tragikomikus életút, és egy zseniális zenész, művész születése. Ő az, aki miatt ma az vagyok, aki. 5 (!) éves korom óta ő számomra az egyetlen, és az igazi. Ő az én életem.

>!
Sylvie23 P
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Nem vagyok fanatikus Manson rajongó, évekkel ezelőtt szerettem a zenéjét, a mai napig hallgatom 1-2 számát néha, és ennyi. Valamiért ő az egyetlen akinek megvettem az életrajzát, de fogalmam sincs, hogy miért. Érdekes könyvnek tartom a mai napig, aki esetleg elolvasná, az ne számítson boldogságra, mert az nem ez a könyv. :D Mansonnak megvan a maga világa, ami sötét és komor, mégis élvezhető formában. Mindenesetre számomra pozitív csalódás volt ez a könyv és nem bánom, hogy a polcomon van. :)


Népszerű idézetek

>!
Zonyika P

Ha igaz, hogy minden elszívott cigaretta hét perccel rövidíti meg az életedet, akkor igaz az is, hogy minden Dungeons & Dragons-játék, amiben részt veszel, hét órával odázza el a szüzességed elvesztését.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dungeons and Dragons
>!
Thanatos

Mindig hittem abban, hogy egy ember okos, sok ember viszont már hülye. Ezt a legjobban a háborúk, a szervezett vallások, a bürokrácia és a középiskolák igazolják, ahol a többség könyörtelen uralma érvényesül.

Kapcsolódó szócikkek: többség
>!
Zonyika P

Az emberek mindig a vallási és a filozófiai hitvallásomról faggatóznak, de kevesen kérdeznek azokról az erkölcsi szabályokról, amelyekhez a társadalommal történő hétköznapi érintkezés során igazodom. Itt van közülük néhány. Nyugodtan vágjátok ki és ragasszátok fel őket az anyátok hűtőszekrényére, hogy mindig szem előtt legyenek.

157. oldal

>!
Zonyika P

Elfogadtam a tényt, hogy a túl sok tudás vezetett oda, hogy drogokat használjak, de éppen a droghasználat miatt sikerült szert tennem ennyi tudásra.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog
13 hozzászólás
>!
Zonyika P

Persze mindegyikünkben ott a hajlam arra, hogy a szárnyaink alá veszünk pár ronda lányt abban a reményben, hogy reggel szebbek lesznek. De nem, reggel még csúfabbak.

169. oldal

>!
Zonyika P

Twiggy, aki megint részeg volt, el akart vinni pár sírkövet is, de nekem nem tetszett az ötlet. Nem a halottak iránti tisztelet dolgozott bennem – akkor már rég elvesztettem azt a képességemet, hogy bárkit tiszteljek –, azért mondtam nemet, mert a kövek túlságosan nehéznek látszottak.

223. oldal

>!
Zonyika P

Gyermekkoromban a nagyapám volt a legrondább, legsötétebb, legundorítóbb, legtorzabb alak, inkább állatnak tartottam, mint embernek, és tessék, felnőve pontosan olyanná váltam, mint ő volt – én is bezárkózom a saját pincémbe a titkaimmal, miközben a család többi tagja megpróbálja jól érezni magát a tiszta és csinos nappaliban. Odalent megláttam a saját fekete, ősi, letagadhatatlan bensőmet – napvilágra került, mint a rák, amit kivesznek a páncéljából. Mocskos volt, sebezhető és obszcén. Életemben először totálisan egyedül voltam.

267. oldal

>!
Thanatos

A sok veréstől biztos megsérült az agya, mert belém szeretett…

>!
Thanatos

…Másodszor és harmadszor is hittem neki. Sikerült megtalálni hideg, fekete szívem egyetlen, még mindig érzékeny pontját: a sajnálatra alapozott. Ezt a szót a következő néhány év során végleg töröltem a szótáramból.


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: Moll Flanders (angol)
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael J. Sullivan: Télvíz idején
Alan Moore – Dave Gibbons: Watchmen – Az Őrzők
George R. R. Martin: A Game of Thrones
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Ohba Tsugumi: Death Note: A halállista 1. – Unalom
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
Mark Lawrence: Tövisek Császára