(Nehéz) ​út a pokolból 79 csillagozás

Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Egy átlagos médiafogyasztó is annyit hallott már Marilyn Mansonról, hogy illene már valamit olvasni is róla, de leginkább tőle. A bulvármédia olyan képet alakított ki róla, mely sok szempontból kiigazításra szorul, s a leghitelesebb forrásnak mégiscsak maga Brian Warner alias Marilyn Manson tekinthető, aki egyébként legalább annyira jó író, mint színpadi előadó.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
320 oldal · ISBN: 9789632660073 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Friedrich Nietzsche · Marilyn Manson · metálos


Kedvencelte 17

Most olvassa 8

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Gothic01>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Ezt a könyvet konkrétan azóta el akarom olvasni, hogy először végighallgattam a Sweet dreams-t, ami már jóval egy évvel ezelőtt volt, csak adódott egy bökkenő: ezt a remekművet a szó szoros értelmében sehonnan nem tudtam előkeríteni. Egy könyvesboltban sem volt meg, pedig több városban is kerestem ezeknek a boltoknak egy részében még nem is hallottak se a könyvről, se Manson-ról és rendelni se tudtak belőle, mert a kiadónál elfogytak a kinyomtatott példányok, az utánnyomás terv szinten se jött össze. Aztán január 17-én az internet- és a rockerek védőszentjei végre kegyesek lettek hozzám és találtam egy példányt, amit elolvashattam. Több okból égtem ekkora már a kíváncsiságtól, hiszen egyrészt óriási rajongója vagyok Marilyn zenéjének, a már említett Sweet Dreams-nek, a Coma White-nak, a The Nobodies-nak, a Tainted Love-nak, a Beautiful Poeople-nak… és még egy rakat számnak, aminek a felsorolása az olyan elvetemülteket se érdekli, mint amilyen én vagyok és másrészt, mivel egyes, keresés közben elolvasott cikkek alapján maga a fordító is utált ezzel a munkával foglalkozni, úgy tűnt, arra is választ kapok majd, hogy miért néznek olyan fejjel az emberek, ha megemlítem, Marilyn Manson-t hallgatok, mintha a szemük láttára bukfencezett volna el egy szál tangában az angol királynő… Az oldalakat fogyasztva vegyesen sajnáltam vagy csodáltam Manson-t, néha jól a képébe üvöltöttem volna és időnként röhögtem, mennyi unatkozó, idiótát sodort szerencsétlen útjába az élet még azután is, hogy sok mindent letett az asztalra.
Kezdetnek megemlíteném, hogy úgy általánosságban mi veri ki a biztosítékot a nagy közönségben, ha Manson-ról van szó: „fú, hogy néz ki?”, „jajj, ez elmebeteg”, „biztos meleg!”, mintha az amúgy halálos bűn lenne „fúj, sátánista”, „nem ismerem jól, de szörnyen ijesztő, azt se lehet tudni fiú-e vagy lány”. Ezeket a minden előítélettől mentes véleményeket nagyrészt Manson starity-s adatlapjáról szemezgettem ki, kis átfogalmazással. Nem vagyok hajlandó olyan szöveget megosztani, amiben helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal teli szavak/mondatok vannak, ami ráadásul nagyon primitíven is van megfogalmazva. Ezek meg a könyvben megjelenített történések is ugyanazt bizonyítják, a fő gond nem Manson-nal van, ő sem egy kis angyal, erre lentebb kitérek hanem az emberek hozzáállásával.
A teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/01/marilyn-manso…

5 hozzászólás
ChaiLatte>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Tökéletesen tükrözi a könyv tinikorom zavarodottságának világát és Manson „munkásságának” összefonódását. Mintha visszarepültem volna, abba az émelyítően, mocskosul szar lelkihelyzetbe, mint akkor. Annyira felkavart maga a könyv és a rámzúdúló lelki sz**vihar, hogy hiába adtam ki érte sok magyar forintot, meg akartam tőle hamar szabadulni. Rájöttem, ez már nem az én világom, és problémám, amiről ír, hanem az akkori zavarodott énemé. Mostani énem pedig már a hátam közepére kívánja az ilyesmit.

Mes>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hm, érdekes volt. Marilyn Manson és én nem vagyunk sok mindenben egy állásponton, de ettől függetlenül ez egy jó kis könyv volt. Rajongóknak kötelező. Jó lenne, ha minden kedvencemtől kaphatnék egy ilyen kitárulkozó vallomást, egyik másikat el is olvasnám. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy mindig is kíváncsi voltam mi van a máz meg a marketing mögött. Hát itt el lehetett olvasni. Voltak nagyon vicces részek, és olyanok is ahol én a fejemet csóváltam. Részemről mindig úgy képzeltem, hogy ez a pasi otthon kispolgári konzervatív életet él, csak rájött, hogy mivel lehet pénzt keresni. Nos a könyv szerint nem így van, aztán meg ki tudja. ;)
Egy dologban egyet értünk, az emberek nem szeretik ha a mocskot nyíltan az arcukba vágják. Ha valaki megteszi mégis, és úgy mint ő, akkor azt naná, hogy megbélyegzik.

15 hozzászólás
_Norbi>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Nem tudom érdemes e egyáltalán értékelni ezt, mint könyvet. (Nem szeretek életrajzi vonatkozású írásokat értékelni, ítélkezni felettük, rajtuk) Manson életébe pillanthat bele az olvasó. Valakinek bejön, valakinek nem. Én az előbbi csoportba tartozom, ezért kap ilyen magas „értékelést”. :P Nem mindenben értek egyet vele, ám tagadhatatlan tény, hogy egy meghatározó egyéniséggé vált. Nem tartom rendkívül egyedi személyiségnek, kamaszkorom óta tudom, hogy rengeteg „szunnyadó Marilyn Manson” van a társadalomban. Ő csak egy közülük, aki megmutatta magát. Karrierjét sem tartom rendkívülinek, fantasztikusnak. Az embereket persze, hogy érdekli egy hozzá hasonló lázadó személyiség. Ő csupán annyit tett, hogy meg merte mutatni mindazt, ami oly sok ember lelke mélyén lakozik.
(Áldom a sorsot, hogy nem kamaszkoromban jutott el hozzám a könyv :D:D:D)

Panda P>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Egy furcsa utazás volt ez Mansonnal. A könyv első felét nagyon imádtam, a gyerekkori részek felébresztették bennem az empátiát és sajnálatot… Amikor a féktelen drogozásról és bulizásokról volt szó, már kicsit visszatetsző volt. De egész végig egy szimpatikus ember maradt számomra, akinek még intelligenciája is van.

eeszter>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Nem vagyok nagy Marylin Manson rajongó, igazából jó pár számát szeretem, jó párat viszont kevésbé. Emberileg azonban érdekelt, így nagyon kíváncsi voltam az életrajzára. Plusz az is rátett az érdeklődésemre, hogy ilyen nehezen beszerezhető könyvről van szó. Szívesen olvastam a gyerekkoráról szóló részeket, ellenben a későbbi, drogos-bulizós leírások nagyon nyomasztottak és lefárasztottak, alig vártam, hogy vége legyen.

Thanatos>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hát őszinte leszek: csalódtam, de hatalmasat és nagyon pozitívat! Kevesebb lennék, ha nem olvastam volna ezt a könyvet, és ami a legtöbbet mond szerintem, hogy nyomot hagy, rendesen elgondolkodtat, ami valljuk be a mostani „tucatkönyvek” korában ritkaság számomra.

Syn>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Hmm.
Érdekes volt, se több, se kevesebb, mint amit Mansontól – vagy éppen egy ilyen jellegű könyvtől – elvártam. MM, akiről már annyit hallottunk, akitől minden normális és erkölcsös embernek felfordul a gyomra, és akitől a rendes szülők igyekeznek távol tartani befolyásolható és fogékony lelkű lurkójukat. Elméletileg. Személy szerint bírom a pasast, de ez sejthető volt.
Kicsit sajnáltam, hogy olyan „régi” ez a könyv – csodálkoztam is, hogy majd' tíz évvel a megjelenés után adták ki magyarul – szívesen olvastam volna még a közelebbi időkről is (úgy 2005–2006-ig), de mindegy is, erre ott vannak az interjúk és a koncertfelvételek. Én megértem, miért berzenkednek tőle sokan, mégis érdemes benézni a maszk mögé. Agyament módon intelligens figura, aki ismét bebizonyította, hogy képes az orránál fogva vezetni a tömegeket, ellenségeket és rajongókat egyaránt, és sokkal botrányosabb dolgok is léteznek mindnyájunk orra előtt, amivel az antifanok foglalkozhatnának fölös idejükben. De könnyebb nézni, mint látni.
A könyvnek valóban volt egy kis hatásvadász-mellékíze, néha megkérdőjelezi magában az ember, elhiggye-e, amit olvas, de Brian Warner majdhogynem szépen írt le mindent. Nem olyan volt a hangulata, mint pl. Ozzy könyvéé, nem vicces-necces sztorikat mesélt, amiktől kifeküdt volna az ember a nagy röhögéstől. Néha túl komolynak is hatott. (Persze nem érdemes és nem is lehet összehasonlítani a kettőt.)
Magában a kiadásban kicsit zavartak a torzítva berakott képek és fölösleges volt majdhogynem Parental Advisory-ra hajazó felhívás, mert a könyvet úgysem kisgyerekek fogják olvasni, akik a nagymamájuktól kapták karácsonyra és nem random fogják lekapni a polcról, de mindez már teljesen mellékes.
Szómiszó, lesz, akinek bejön, lesz olyan is, akinek nem, de az biztosan nem fogja ezt a kezébe venni, akit egy kicsit sem érdekel Manson, aki olyan, amilyen.
(A vége felé a rajongói pletykákon jókat röhögtem.)

Nikkancs5>!
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból

Erre mit írhat az ember lánya? Én imádom Manson zenéjét, de azért ez nekem is sok volt. Persze, lehet, hogy a fele sem igaz, de ilyen életvitel mellett az csoda, hogy ez az ember még él.


Népszerű idézetek

Zonyika>!

Ha igaz, hogy minden elszívott cigaretta hét perccel rövidíti meg az életedet, akkor igaz az is, hogy minden Dungeons & Dragons-játék, amiben részt veszel, hét órával odázza el a szüzességed elvesztését.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dungeons and Dragons
Thanatos>!

Mindig hittem abban, hogy egy ember okos, sok ember viszont már hülye. Ezt a legjobban a háborúk, a szervezett vallások, a bürokrácia és a középiskolák igazolják, ahol a többség könyörtelen uralma érvényesül.

Kapcsolódó szócikkek: többség
Zonyika>!

Gyermekkoromban a nagyapám volt a legrondább, legsötétebb, legundorítóbb, legtorzabb alak, inkább állatnak tartottam, mint embernek, és tessék, felnőve pontosan olyanná váltam, mint ő volt – én is bezárkózom a saját pincémbe a titkaimmal, miközben a család többi tagja megpróbálja jól érezni magát a tiszta és csinos nappaliban. Odalent megláttam a saját fekete, ősi, letagadhatatlan bensőmet – napvilágra került, mint a rák, amit kivesznek a páncéljából. Mocskos volt, sebezhető és obszcén. Életemben először totálisan egyedül voltam.

267. oldal

Zonyika>!

Elfogadtam a tényt, hogy a túl sok tudás vezetett oda, hogy drogokat használjak, de éppen a droghasználat miatt sikerült szert tennem ennyi tudásra.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog
13 hozzászólás
Zonyika>!

Az emberek mindig a vallási és a filozófiai hitvallásomról faggatóznak, de kevesen kérdeznek azokról az erkölcsi szabályokról, amelyekhez a társadalommal történő hétköznapi érintkezés során igazodom. Itt van közülük néhány. Nyugodtan vágjátok ki és ragasszátok fel őket az anyátok hűtőszekrényére, hogy mindig szem előtt legyenek.

157. oldal

Gothic01>!

Egyébként a pólók és a zenék nem ölnek embereket. A szegénység viszont igen. Ha valaki a művészetet akarja okolni, miért olvastatják el a gyerekekkel a Rómeó és Júliát az iskolában? Itt egy sztori arról, hogy két fiatal hogyan öli meg egymást egy bizonyos nagyon fontos ok miatt – amiatt, hogy a szüleik nem értik meg őket.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marilyn Manson
Zonyika>!

Előadóként a leghangosabb, legállhatatosabb ébresztőóra akartam lenni, mert úgy láttam, nincs más mód arra, hogy a társadalmat kizökkentsem abból a kómából, amibe a kereszténység és a média taszította.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kereszténység · média
Zonyika>!

Persze mindegyikünkben ott a hajlam arra, hogy a szárnyaink alá veszünk pár ronda lányt abban a reményben, hogy reggel szebbek lesznek. De nem, reggel még csúfabbak.

169. oldal

Zonyika>!

Twiggy, aki megint részeg volt, el akart vinni pár sírkövet is, de nekem nem tetszett az ötlet. Nem a halottak iránti tisztelet dolgozott bennem – akkor már rég elvesztettem azt a képességemet, hogy bárkit tiszteljek –, azért mondtam nemet, mert a kövek túlságosan nehéznek látszottak.

223. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bánfalvi Ákos: Marilyn Manson – A groteszk aranykora
Duff McKagan: It's so easy
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Nora Maclaine: Michael Jackson
Endreiné Szemők Ildikó (szerk.): Michael Jackson a pop királya!
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Roger Miret – Jon Wiederhorn: Lázadásom
Kylie Scott: Deep – Tónus
Lévai Balázs: Lovasi
Phil Collins: Mindhalálig