Gyerekek ​gyermekkor nélkül 2 csillagozás

Marie Winn: Gyerekek gyermekkor nélkül

Régebben ​a felnőttek arra törekedtek, hogy megőrizzék a gyermekkor ártatlanságát, hogy megvédjék a gyerekeket a viszontagságoktól. A mai szülők jó része viszont abból indul ki, hogy a gyerekeket ki kell tenni a felnőtteket érő hatásoktól. De hova vezet, ha a „védelem korszakát” az „előkészítő nevelés” váltja fel? Minél inkább megismerkednek a gyerekek a felnőttlét realitásával, úgy lesznek egyre kevésbé gyerekszerűek, és a gyermekkor biztonságától megfosztott, koraérett gyerekek nem vagy jóval nehezebben lesznek felnőttekké. A szerzőnő határozottan síkraszáll amellett, hogy a gyerekeknek szükségük van a felnőttektől való függőség érzésére, sőt joguk van ehhez az érzéshez. A gyermekkornak az a szakasza, amikor a gyerekek hisznek a szülői mindenhatóságban, segíti bennük kialakítani azt az életet adó bizalmat, melyből az élet örömének jó része származik jóval az után is, hogy a gyermekkor véget ér. „Ádámhoz és Évához hasonlóan minden gyereknek el kell veszíteni helyét a… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1990
296 oldal · ISBN: 9632823869 · Fordította: Lánczi András

Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
tothmozerszilvia I

Korábban a szülők arra törekedtek, hogy megóvják gyermekeik ártatlanságát, gondtalan aranykort biztosítsanak nekik, és hogy megvédjék őket az élet viszontagságaitól. Az új elképzelés szerint a gyerekeket minél hamarabb meg kell ismertetni a felnőttvilággal, hogy képesek legyenek megállni helyüket az egyre összetettebb és átláthatatlanabb világban. A „védettség” korának vége. Beköszöntött a „felkészítés” korszaka.

20. oldal, Bevezetés (Gondolat, 1990)

>!
tothmozerszilvia I

Talcott Parsons szociológus volt az első, aki a gyereknevelésben a szülő szerepét a pszichoanalitikuséhoz hasonlította, amivel azt akarta mondani, hogy bizonyos hasonlóságok figyelhetők meg a lelki betegségben szenvedők és a gyerekeknek a családban elfoglalt helye között. Ahogy a mentális betegségben szenvedő ember sem tud önállóan cselekedni – mondja Parsons –, a gyerek sem mozoghat kedvére a felnőttek társadalmában.

135. oldal, Hatodik fejezet - A gyermeknevelés újkora (Gondolat, 1990)

>!
tothmozerszilvia I

Ha meg akarjuk érteni azt a szexualitásellenességet, amely olyannyira jellemző a múltbeli gyereknevelési módszerekre, hogy a szülők még a gyerekek kiéheztetését vagy az önkielégítés lehetséges következményeit ecsetelő, a gyerekeket félig őrületbe kergető történetekkel való riogatásukat sem tartották megengedhetetlennek, tekintetbe kell vennünk, hogy a gyerekek gyors testi és szexuális fejlődése, valamint az emocionális és kognitív érésük között eltérés következhet be. A szülők ugyanis attól félnek, hogy az egyre koraibb és koraibb szexuális érést nem kíséri hasonló értelmi és emocionális fejlődés.

221. oldal, Tizedik fejezet - A nemi érés késleltetése (Gondolat, 1990)

>!
tothmozerszilvia I

A mai gyerekek megfigyelése alapján úgy tűnik, hogy bár kétségtelenül felnőttesebb, megnyerőbb modorra tesznek szert a korán önállóságra nevelt gyerekek, ezt azonban nem szabad összekeverni az érettséggel. Ha az igazi érettséget a lemondani tudással, az empátia kialakulásával, áldozatkészséggel, nagylelkűséggel, önzetlen szeretettel, valamint a saját utódok gondozásával és a velük való törődéssel azonosítjuk, akkor ezeknek a gyerekeknek az érettsége meglehetősen látszólagos, mivel felnőttkorukra inkább a feltűnési viszketegség és a narcizmus lesz a legfőbb jellemzőjük.

264. oldal, Tizenharmadik fejezet - A gyermekkor értelme (Gondolat, 1990)

1 hozzászólás
>!
tothmozerszilvia I

Biztos van olyan ember, aki a gyermekkor és a felnőttkor közötti határvonal elhalványulásában és a gyerekeknek a felnőttekhez hasonló jogokkal való felruházásában előrelépést lát, a félig rabszolgasorban tartott gyerekek felszabadítását és a felnőttekkel való egyenjogúsításukat. Azonban a gyerekek egyenjogúsítása s mintegy felnőttként való kezelésük ellentmond a szülő-gyerek kapcsolat alapját képező társadalmi realitásoknak, és figyelmen kívül hagyja a közöttük meglévő természetes fejlődésbeli különbségeket.

258-259. oldal, Tizenharmadik fejezet - A gyermekkor értelme (Gondolat, 1990)

>!
tothmozerszilvia I

Manapság a szülők fantáziáját egy széles körben elterjedt mítosz, a tizenéves farkasember mítosza tartja fogva, amely azt az érzést erősíti bennük, hogy gyerekeik sorsának alakulásába nem tudnak beleszólni. A mítosz azt sugallja, hogy bármilyen kedvesnek, bájosnak és ártatlannak is látszik egy gyerek, legyen a legszeretetreméltóbb, a legengedelmesebb és legbarátkozóbb természetű, ha rátör a pubertáskori hormonváltozás, a gyerek fékezhetetlen szörnnyé változik át. De szemben a mesebeli farkasemberrel, amely a napfelkeltével megszelídül, a tizenéves farkasember – úgy tartja a közhit – még évekig dühöng. Ez a mítosz árnyékolja be a szülők életét.

28. oldal, Első fejezet - A lefegyverzett szülők (Gondolat, 1990)

>!
tothmozerszilvia I

A gyerekek és a felnőttek világának több évszázad óta tartó megkülönböztetése után úgy tűnik, hogy ma egy régen feledésbe merült egységesítő szemlélet újjászületésének vagyunk a tanúi, amit akár új középkornak is nevezhetünk.

272. oldal, Utószó - Az új középkor (Gondolat, 1990)

>!
tothmozerszilvia I

Ahogy a süllyedő hajón a mentés szempontjából a nőket és a gyerekeket egy kalap alá vették, ugyanúgy vagy két évszázadon át a nők és a gyerekek szoros kötelékben, mintegy szimbiózisban éltek. Ez a szoros együttlét tette lehetővé a gyerekek számára, hogy külön világban élhessenek, amelyet szigorúan meghúzott vonal választott el a felnőttek világától.

148. oldal, Hetedik fejezet - A szimbiózis vége (Gondolat, 1990)


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Forward: Mérgező szülők
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
John Holt: Iskolai kudarcok
Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana
Mary Sheedy Kurcinka: Eleven kölykök
Barbro Lindgren: Kishúgom született
Émilie Beaumont – Marie-Laure Bouet – Hus-David Colette: Nézd, milyen a gyerekek élete!
A pszichológia nagykönyve
Elliot Aronson: A társas lény
Carol S. Dweck: Szemléletváltás