Csintalan ​istenek 78 csillagozás

Marie Phillips: Csintalan istenek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​görög mitológiából ismert istenek, Aphrodité, Apollón, Arész, Artemisz… – és még csak az A betűnél tartunk –, ma is élnek: Londonban. Ez, ugye, azért egy-két dolgot megmagyaráz? Van egy kis házuk, melynek állapotáról nem sok jót mondhatunk: lényegében az összedőlés küszöbén áll. Még szerencse, hogy ételre nem kell költeniük, Dionüszosz bora pedig mit sem veszített hajdani minőségéből. Társaságnak ott van a többi isten, nem csoda hát, ha lassan egymás agyára mennek. A halandók sem dobják fel őket: Apollónt nem hívja vissza az ügynöke, és Aphrodité szextelefon-kuncsaftjai sem éppen a legrokonszenvesebb figurák.
Alice és Neil is Londonban éli csendes és türelmes életét. Hogy félénk, szemérmes barátságukból valaha szerelem legyen, ahhoz bizony isteni beavatkozásra lenne szükség, ám az olümposzi istenek nem igazán segítőkészségükről híresek, hiszen lekötik őket saját konfliktusaik, a bosszúállás, melyet újabb bosszúállás követ. Így megy ez már évezredek óta, nekünk, halandóknak… (tovább)

Eredeti mű: Marie Phillips: Gods Behaving Badly

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448850 · Fordította: Vizi Katalin

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Apollo / Apollón · Mars / Árész · Artemisz · Hermész · Zeusz / Jupiter · Aphrodité / Venus · Cupido / Amor / Erósz

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Jeffi SP
Marie Phillips: Csintalan istenek

Sokan ajánlották a Csintalan isteneket, aminek a borítója ronda. Tényleg ronda, és nem egy olyan borító, amire ha az ember ránéz azt mondja, hogy „na basszus ezt úgy elolvasnám“. Ha nem ajánlotta volna senki sem, feltehetően sosem vettem volna meg. Jelenleg eléggé úgy vagyok, hogyha nem muszáj nem veszek könyvet, ha nem tetszik akkor pláne nem. Ezt is felírtam, hogy szeretném, a könyvtár megvette én meg kikölcsönöztem. Aztán a vége felé járva, megnéztem, és az Alexandra most 700 Ft-ért vesztegeti, így került egy a kosárba. Nem mondom, hogy hibátlan könyv, viszont biztosan újraolvasós lett nálam, mert annyira elmebeteg, hogy az már tetszik. Azt hiszem, erre volt most szükségem.
Elméletileg megfilmesítették, de a filmes linken kívül semmit sem találtam róla, se egy ajánlót, se magát a filmet :( Pedig tényleg nagyon jó filmet lehet ebből kihozni. Jók a beszólások és taplók a karakterek.

Bővebben a blogomban: http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2015/07/marie-phillips-c…

9 hozzászólás
>!
Szimirza P
Marie Phillips: Csintalan istenek

Nagyon szórakoztató, vicces, pörgős. Az istenek egymás piszkálását felső fokon űzik, bizonyos helyzetek annyira kaotikusak, hogy az ember teljesen megfeledkezik, hogy a szereplők elvileg a görög mitológiából vannak :)

>!
Lisie87 P
Marie Phillips: Csintalan istenek

Nem voltak elvárásaim a könyvvel szemben, csak szórakozni és kikapcsolódni vágytam, semmi nehézre! :) És ezt megkaptam. Az elején kicsit meglepett az istenek 21. századbeli stílusa, ledérsége és trágársága, de aztán túltettem magam rajta. Megtudhatjuk a könyvből, hogy a régi kor istenei hogyan tudnának a mai világban érvényesülni, úgy, hogy közben a halandók hite és imádata alább hagyott, így nekik is a saját lábukon kell megállni ebben az anyagias világban. Mindegyikük az általuk képviselt „fogalom” (háború, szerelem, szűziesség, vadászat, stb. ) túlzott megtestesülése és paródiája. Artemiszen éreztem egy kis fejlődést a könyv végére, Apollónról inkább nem is mondok semmit! :DD Jókat nevettem rajtuk.
Összegezve könnyed nyári olvasmány! :)

>!
Fapicula
Marie Phillips: Csintalan istenek

Eredeti ötlet és szellemes írásmód. Nekem tetszett. Nyilván nagy irodalmi mondanivalója nincs, de pont azt éri el, ami a célja: szórakoztatás. Épp erre vágytam a nyaralás alatt.

>!
BridgeOlvas I
Marie Phillips: Csintalan istenek

Ezek az istenek aztán tényleg csintalanok, meg bunkók, viccesek, kiállhatatlanok, rémségesek és cukik (a koszt leszámítva), a világ közepe pedig Londonban van, de ez a kijelentés valószínűleg senkit nem lep meg. Az talán már inkább, hogy szegény istenek kicsit legatyásodtak, mióta utoljára találkoztunk velük és kénytelenek böcsületes (?) munkára adni a fejüket, hogy kihúzzák valahogy… Ez mekkora ötlet!
Nagyon régen szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, és minden várakozásomat felülmúlta: remekül szórakoztam rajta, kifeküdtem az istenek szövegein, a halandókat a szívembe zártam és úgy általánosságban igencsak élveztem az egész csintalankodást. Jöhet még egyszer angolul.

1 hozzászólás
>!
bestelelke
Marie Phillips: Csintalan istenek

A Cartaphilus jó érzékkel válogatja az őszinte könyveket, ami alatt a szerzői manipulációktól mentes, a tehetség takarójának hossza szerint nyújtózkodó, világos üzenetekkel pozicionált könyveket jelentet meg.
Tisztelem a választásaikat, ezért nem estem kétségbe attól, hogy a könyv korántsem lett kedvenc. Ez talán annak köszönhető, hogy a regény díszlete (London és az Alvilág), a jelmezek és szereplők (Hermész bizniszmen, Aphrodité telefonszexel, Dionüszosz bártulajdonos és DJ, satöbbi), az alaphelyzet (a görög istenek köztünk élnek és a dicső múlton rágódva próbálnak valahogy elevickélni a világban), és a megoldás (a hit ereje) meglehetősen egyszerű, már-már slampos. Ráadásul ( és főleg kezdetben) olyan mértékű a dolgok tiszta artikulációja, hogy már-már úgy éreztem, itt valami atomfizikai mondanivaló közeleg és a szerző jóindulatú szájbarágással próbálja előre enyhíteni a megértésben majd elkerülhetetlenül jelentkező, kétségkívül feloldhatatlan frusztrációmat. Szerencsére az ármánykodások és a történet csavargatása közben felhagy ezzel, így a szöveg egészen felélénkül és némi kalandos szórakozásba csöppenünk.
Az a baj csak, hogy Phillips nem tett többet, mint amiről azt gondolta, hogy majdani olvasójának soha nem jutna az eszébe: levett a polcról valami aranyos görögös könyvet, amiben azok az izmos pasik egy szál lepedőben vannak, kicsit megnézegette és néhány modern kütyüvel idetaszajtotta őket.
Ha nem baj, legközelebb inkább én tennék erőfeszítést az olimposzi magaslatok elérésére, mert ez az ereszkedés kínos egy kicsit. Ja nem. Bájos, mint egy csinos angol turistalány bukdácsolása az Akropoliszon.

>!
Stendhal
Marie Phillips: Csintalan istenek

Olvasás közben lassan megfogalmazódtak bennem a gondolatok, hogy mit fogok írni erről könyvről. Sajnos minden jól összeállt mondatot elfelejtettem, úgyhogy lehet,hogy kicsit zavarosra sikerül.
Szóval örülök, hogy nem gimis koromban olvastam, amikor éltem-haltam a görög mitológiáért, valószínűleg valami Sátántól való gyalázatnak gondoltam volna. (Mint akkoriban a Gyűrűkúrát, amit azóta sem tudtam a kezembe venni.)
Az első döbbenet után azonban, igazán kedvem leltem ebben a könyvben. Szórakoztató volt és tényleg vicces. Na nem mondom, hogy hangosan nyerítettem olvasás közben, de azért kitört belőlem a kuncogás.
Azt hiszem, hogy az írónő igen jól rátapintott az istenek mibenlétére, akik még erejük fogytával sem szűnnek meg egymást szívatni, és „túlélésük” érdekében hajlandók (természetesen lényegüknek megfelelő) emberi foglalkozást űzni.
Valamint megállapítást nyert, hogy nagyon sokat felejtettem, így kénytelen leszek visszatérni régi kedvenceimhez, és letörölni a port antik ismereteimről.

>!
Chriss P
Marie Phillips: Csintalan istenek

Hát ez nagyon jó volt!!!! Imádom a görög mitológiát, ebből is szakdolgoztam, úgyhogy a Csintalan istenek világa nem állt tőlem messze. Csak egy kicsit változott a környezet. A helyszín nem az Olümposz, hanem a 21. századi London. Az egykor rettegett, hatalmas istenek mára egy romos házba kényszerültek, ahol mindent elemészt a mocsok. Anyagi gondokkal küszködnek, és közben erejük egyre csak fogy… mivel a halandók már teljesen elvesztették hitüket. Jó ötlet ez a modernizálás. Artemisz volt mindig is a kedvencem, ezért örültem, hogy ő főszerepelt ebben a történetben, és talán a legrokonszenvesebb halhatatlannak tűnt a bagázsból. Kiderül, hogy Erószt megérintette a kereszténység szele… Aphrodité pont olyan, amilyennek lennie kell a szerelem istennőjének. Apollón sem hazudtolja meg magát. Az isteneknek bizony dolgozniuk kell a „megélhetésért”. Így Artemisz kutyát sétáltat, Apollón showman, Dionüszösz DJ és bártulaj, Aphrodité szextelefonál. ;) A könyvet finom humor szövi át, jókat nevettem párszor. A halandók Alice és Neil annyira nem voltak szimpik, de a végén kicsit őket is megkedveltem. Alice túlzott naivsága kicsit az idegeimre ment. Abszolút kedvenc persze, hogy Artemisz. ;) Mosolyogtató volt Athéne körülményes „kommunikációja” is. Artemisz erőből intézte el a dolgokat. Másik kedvencem, Perszephoné most itt annyira nem tűnt ki a sorok közül, de megjelent ;) Az Alvilág ismét kapott egy új köntöst, amit könnyen tudtam vizualizálni Londonban töltött (hó)napjaimnak köszönhetően. Szókimondó, olykor nyers, de vicces és szórakoztató. Én csak ajánlani tudom ezt a könyvet!

2 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Marie Phillips: Csintalan istenek

Nekem nagyon tetszett :-) Annyira más mint amiket olvastam mostanában.
Mindenféle szál van benne. Izgalmas, heroikus, istenes, szerelmes, és nem mellesleg akaratom ellenére megismertem „közelebbről” a görög isteneket. Rettentő jól szórakoztam olvasás közben. Természetesen elég nehéz volt letenni, így a fejem jelenleg is elég megviselt az alvás hiány miatt.
Az eleje furcsának tűnt, Apollón miatt tele volt káromkodással, de aztán megszoktam a személyiségét, és az ehhez párosuló stílusát, és rájöttem, hogy nem az írónő vulgáris, hanem a napisten. :-) A többi isten sok mindenben ellensúlyozta ezt az első furcsa benyomást, különösképpen Artemisz és Hermész. Ők lettek a kedvenceim, na és persze a két halandó Alice és Neil is szeretetreméltóak.

>!
Nikkincs
Marie Phillips: Csintalan istenek

Kedves Phillips kiasszony! Köszönöm Neked ezt a könyvet! Hogy én ezen mennyit nevettem!!! Volt olyan őszies reggel, miközben dideregve vártam a villamost a megállóban, hogy könyvedben elmerülve hangosan nevettem fel, miközben a többi utas mellettem kómás és csak félig kinyílt szemmel bolondnak nézett. Pedig a könyved óhatatlanul kacagásra készteti az olvasót. Bár azért meg kell, hogy valljam, a kicsit vulgáris stílust eleinte nehezen szoktam meg (hogy ez az Afrodité micsoda egy rüfke nő lett!), de aztán rájöttem, hogy nem kell pironkodni, hisz ha csak Zeuszból indulunk ki, az ő számtalan félrelépéséből, csábításából, nem csoda, hogy gyermekei életében is fontos kérdést játszik a testiség. Továbbá köszönöm ezt az ötletet, hogy regényedben az olümposzi isteneket közénk helyezted, megmutattad, hogy onnan magasról igencsak nagyot zuhantak a mi azaz a halandók támogatása nélkül. Élveztem, hogy kénytelenek megszokni a mi 20. századi helyzetünket, ugyanúgy dolgozniuk kell mint nekünk és azért mentségükre legyen mondva egész jól feltalálták magukat az új szakmájukban (Dionüszosz mint bártulajdonos – megáll az eszem!). Végül azért is szeretnék köszönetet mondani, mert a szórakoztatás mellett sok új dolgot megtanultam a görög mitológiáról, így levelemet azzal zárom, hogy öt csillagot adok pár napos szórakoztatásom hálájaként.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
apple_pie

– Talán elkerülte a figyelmedet – felelte Apollón –, hogy a legtöbb halandó legszívesebben senkire sem néz fel, és akire mégis, az pont az, aki éjszakánként az árokban fetreng, lokálokban tobzódik, nem pedig az, aki hajnalban futni jár, és nem kúr.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón
3 hozzászólás
>!
apple_pie

Az ember nem azért kér bocsánatot, mert szeretné jobban érezni magát. Hanem hogy a másik érezze jobban magát.

283. oldal

>!
cassiesdream

– De én nem akarok az alvilágba menni.
– Ha itt maradsz, kísértet leszel – válaszolta Hermész. – És attól fogva csak és kizárólag a tévés médiumokkal tudsz majd beszélgetni. Higgy nekem, akkor már inkább az alvilág…

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hermész
>!
Citrompor P

Fölöttük sorakoztak a könyvei. Neil lakásában mindenütt könyvek voltak, itt-ott elszórva – ugyanis úgy érezte, bármely szoba meztelen nélkülük, ráadásul annyi volt belőlük, hogy el sem fértek volna egy helyen –, itt a kuckóban csak a kedvenceit őrizte: klasszikus sci-fik, fantasyk (csakis a legjobb fajtából) és egy csomó kézikönyv – súlyos, történelmi témájú kötetek, főleg háborúkról, melyek közül nem mindegyiknek ért a végére. Ezeket műfajok szerint csoportosította, azon belül pedig ábécérendben tárolta őket.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
cassiesdream

– Ezt hajtogatom már régóta – zihálta Erósz is –, a halandók hite egyszerűen…
– Döbbenet! – kiáltott fel Aphrodité. – Jobb, mint a szex!

391. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aphrodité / Venus · Cupido / Amor / Erósz
>!
apple_pie

De ha azt kérdezi, az a fajta ember vagyok-e, aki kockára tenné az életét, hogy idegeneket mentsen ki egy égő házból… Nos, nem tudom. Szeretném azt gondolni, hogy igen. De nem vagyok benne biztos. Szerintem az ember nem is lehet benne biztos, míg egyszer próbatétel elé nem állítják.

242. oldal

>!
Vierre

– Mit is mondott a te Jézusod? – szakította félbe Aphrodité.
– Azt hittem, nem érdekel.
– Lássuk csak! – folytatta Aphrodité. – Tudom már. Tiszteld atyádat és anyádat.
– Először is, ez nem Jézus volt. Másodszor nehéz tisztelni atyámat, ha annyi jelölt van, ki lehet az.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aphrodité / Venus
>!
Winterspell

– Van egy műsorom. – szólt erre Apollón.
– Nem mondod! – így Zeusz. – Csak nem szerepeltél a Doctor Whoban?
– Nem. – felelte Apollón.
– Kár! – felelte Zeusz. – Nagyon bírom őt. Ő is isten.
– Nem hinném. – felelte Apollón.
(…)
– De igen! – mondta Zeusz. – Isten.
– Bocsánat. – szólt a földön ülő Apollón. – Hát persze, hogy az. Összetévesztettem valakivel.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apollo / Apollón · Doctor Who · Zeusz / Jupiter
>!
Trixi_Adzoa P

De nem tartunk haragot, a szerelemben és a háborúban nincsenek szabályok, ecet erre, ecet arra.

336

>!
Harmonya

Héra és Zeusz természetesen nem voltak jelen, sem azok az istenek, akik nem laktak velük. Hádész és Perszephoné például az alvilágban éltek, Poszeidón pedig aprócska tengerparti kulipintyójában, amely – akárcsak ő maga – halszagtól bűzlött, bár nem fért hozzá kétség, hogy a hír hozzájuk is eljutott, és ők is ott kucorogtak a készülékeik előtt, mikor a műsor elkezdődött. Kevés dolog van, amit egy isten olyan szívesen néz, mint mikor egy másik isten égeti magát.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Joss Stirling: Storm és Stone
Neil Gaiman: Sosehol
Siobhan Dowd: A londoni óriáskerék rejtélye
Nick Hornby: Vicces lány
Emylia Hall: Nyarak könyve
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
George Mann: Mechanikus London