The ​Young Elites – Az ifjú kiválasztottak (Válogatott ifjak 1.) 113 csillagozás

Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.

Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni az ifjú kiválasztottakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja őket, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.

Enzo Valenciano a Tőr… (tovább)

Eredeti mű: Marie Lu: The Young Elites

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571056 · Fordította: AncsaT

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Adelina Amouteru · Enzo Valenciano · Raffaele Laurent Bessette · Dante · Teren Santoro


Kedvencelte 24

Most olvassa 13

Várólistára tette 196

Kívánságlistára tette 215

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

„Adelina Amouteru vagyok, (…) Nem vagyok senki tulajdona. Itt és most megesküszöm rá neked, hogy sokkal magasabbra fogok emelkedni, mint amire te szántál engem. Olyan erő leszek, amit még nem látott ez a világ. Olyan hatalomra teszek szert, hogy többé senki se mer majd bántani.”

Kellett egy nap, egy alapos átgondolás és némi alvás, mielőtt rászántam magam az értékelésre.
Magam sem tudom miért, mert mindazonáltal, hogy a kedvencek között landolt és NAGYON imádtam, valami szorongás érzet is kialakult benne.
Ezért döntöttem úgy, hogy picit várok az értékeléssel.

A csillagozást megint kevésnek érzem, ha tehetném tízet is adnék rá.
Ebbe a kaotikus időszakban, a történet káosza hozta meg számomra a nyugalmat és az élvezetet.
Teljesen le tudott kötni, egy percre sem éreztem úgy, hogy unatkoznék.
A szereplők pedig rendkívül kidolgozottak és nagyon jó érzés volt több szemszögből nézni az eseményeket.

Adelina: A lelked zűrős, tombol benned a mérhetetlen harag, de tudod mit, engem ez lenyűgöz. Fantasztikus karakter vagy, imádtam a bőrödbe bújni, veled lélegezni, félni, gyűlölni, bántani akartam, én is gyűjtöttem az erőt és pontosan tudom, hogy a szeretet és szerelem mennyire keskeny vonallal van elválasztva a gyűlölettől….szenvedünk, mert ez a sorsunk….de hamarosan újra egyek leszünk és megtesszük amit elterveztünk….

Enzo : Kis különlegesség vagy a Kiválasztottak között, oh nem a szereped miatt, hanem azért, mert nagyon hasonlítasz hozzám….A lelked milliónyi csillag és bár történt, ami megtörtént…pontosan láttam a szemedben a lelkemet. Hittem benned, éreztelek, és azt hiszem spoiler nem tudom könnyen megemészteni.

Teren: A legérdekesebb karaktere vagy a történetnek. Nagyon tetszel és borzasztóan hasonlítasz egy másik történet „rossz” fiújához, aki pszichopata kétség sem fér hozzá, de mégis ott van a lelkedben és a szemedben az a „tűz” amitől olvadozom. Ejnye de közel tudlak érezni, pedig nagyon haragszom ám rád…majd meglátom mit lépsz még…hamarosan döntök a sorsodról…

Raffael: Jaj kicsi fiú…mert számomra több nem vagy…mindenki olyan „különlegesnek” lát, de engem nem tévesztettél meg…annyira untalak….fárasztó, hogy sajnálni kell, ugyan miért tenném….és csak szólok rosszat tettél, mert te se vagy különb…csak azt hiszed…pedig tévedsz…mint mindig…de meglátod….MINDENNEK ára van…mi pedig nem felejtünk…. várj ránk….

Violetta: Bocs, hogy ezt írom, de utállak. Nem kicsit, hanem nagyon. Tudod csak annyit mondok, féltél? Én is …Sérültél? Ugyan hozzánk képest semmit se ….És bár hatalmasságod még igen csak kiaknázatlan….engem nem győztél meg….fogsz még reszketni ezt megígérhetem….kapcsolat ide vagy oda..

És a többiek: Érdekesek, de csak kicsit ismerhettelek meg titeket, van egy – egy kialakuló vélemény, kép rólatok, de érzem és tudom, hogy sokkal, de sokkal több van bennetek, csak több idő kell….érdekeltek.

Maga a cselekményszál szépen kidolgozott, a világkép kellően borongós, tele van meglepetéssel, és ármánnyal. Pont annyira brutális amennyire kell.

Úgy gondolom a kötet nekem íródott többek között és azon molyoknak, akik nem rettennek el a heves cselekménytől, szeretnek izgulni és érezni.

Nagyon szeretem, és jó szívvel ajánlom MINDENKINEK!
Nagy kedvenc!

>!
Deziréé
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Már a tartalma elolvasása után tudtam, hogy nagyon fog tetszeni nekem ez a könyv. Nekem már alapból tetszenek, azok a könyvek, amelyekben a szereplőknek valamilyen különleges képességük van, szóval nem csoda, hogy új kedvencet avattam.
Eddig még nem olvastam az írónőtől, pedig már olyan sokan ajánlották a könyveit, de úgy néz ki nekem ezzel a könyvvel kellett kezdenem, hogy kedvet kapjak az alkotó munkáihoz.
Nagyon izgalmas és néhol eléggé kegyetlen ez a történet.
Sokszor elgondolkoztatott, hogy hasonló helyzetben vajon én mit cselekednék. Volt, hogy annyira izgultam, hogy inkább csak később mentem enni, mert szerintem az izgalom miatt nem is tudtam volna enni sem.
A karaktereket nagyon megszerettem, én is szívesen beállnék a Tőrökhöz.
A végén teljesen megdöbbentem, azért ezt nem vártam, hogy ennyire ütős legyen a vége. Gondoltam megkapom azt a befejezést, amit én már szépen kitaláltam, hogy egész biztos így lesz vége, na persze, én naiv és tudatlan. Látszik, hogy még nem ismerem eléggé az írónőt, hogy ő sokkal rafináltabb nálam. Szóval megkaptam ezt a hihetetlen befejezést és még nincs folytatás, szóval még mindig ezen gondolkozok, hogy mi lesz addig amíg meg nem kapom a könyv folytatását. Remélem nem kell sokat várnom és olvashatom a folytatást, addig persze legalább megismerhetem az írónő többi könyvét.
Ajánlom minden fantasy rajongónak ezt a könyvet, főleg ha X-men rajongó is vagy, akkor meg pláne olvasd el, mert fantasztikus könyv.

>!
DarknessAngel
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Marie Lu-tól a Legenda trilógia hatalmas kedvenc, így nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvét is meg-e vegyem. Nem kellett csalódnom, ez is fenomenális lett. :)
A történet annyira érdekes – egy kórság, ami ha nem pusztította el, akkor szuperképességekkel áldotta meg a túlélőket, de közben meg is bélyegezte őket. A többség fél tőlük, vannak, akik tisztelik őket, és aztán vannak azok, akik a halálukat akarják.
A főszereplő Adelina szerintem egy nagyszerű karakter. Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a könyvnek, szurkoltam, hogy minden sikerüljön, hogy végre egy szerető családra leljen. Viszont ahogy haladt a történet, már inkább sajnáltam Adelinat, és egy kicsit tartottam is tőle. A szomorú gyerekkora, mellé ez a hatalmas erő, ami a félelemből táplálkozik, maga is alig képes kordában tartani… Szóval akármennyire is akartam őt kedvelni, nem ment. Mindig csak sajnálatot tudtam érezni iránta. Folyton ott bujkált a fejemben az a gondolat, hogy spoiler De pont ettől olyan szuper az egész!
Enzotól én egy kicsit többet vártam volna, viszont így is elég érdekesre, titokzatosra sikerült. Terenben is még sok lehetőséget látok. A többi kiválasztott még nem nagyon győzött meg, de Raffaelet egészen megkedveltem.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
Evelena
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Marie Lu könyveinél úgy tűnik mindig más az alapötlet, mint amivé válik a könyv.
A történet eleje kicsit egysíkú volt, nehezebben haladtam vele, de aztán egyre jobban el kezdett érdekelni. Adelina karaktere jócskán összetett, szegényt folyton kihasználják, gyötrik, próbák elé állítják, megvetik, ellene fordulnak, lenézik és legfőképp lebecsülik. Ekkor kerül elő az a kérdés, hogy tényleg csodálkozhatunk-e azon, hogy miért lett ilyenné, aki már nem bízik igazán senkiben, aki élvezi, hogy van ereje, amin mások nem uralkodhatnak?
Enzo miatt fáj a szívem.
Teren viszont érdekes karakternek tűnik. spoiler
Nagyon kegyetlen ez a világ és mindenért keményen meg kell küzdeni.
Violetta is kifejezetten felidegesített, de aztán a végére eléggé másképp hatott a személyisége.
Szerintem érdekes bevezetés volt egy nagyobb ívű történethez. Marie Lu mindig is a váratlan fordulatok nagy mestere volt, szerintem ez ebben a sorozatban sem várható másképp.

>!
vikcs P
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Marie Lu neve számomra garancia egy felejthetetlen könyvélményre. Olyan furfangosan fonja a cselekmények szálait, hogy az ember csak pislogni tud, miközben falja a sorokat. A Legenda trilógia után, amit hihetetlenül imádtam, eldöntöttem, hogy fogok még olvasni az írónőtől, szóval nagyon boldog vagyok, amiért a Könyvmolyképző Kiadó belevágott egy újabb trilógiába tőle.

Adelina karaktere nagyon összetett és kidolgozott, teljesen a lelkébe látunk. Érezzük a fájdalmát, a szomorúságát, hogy mennyire rosszul érzi magát a bőrében. Nincs megelégedve magával, hiszen viseli a jeleket, és nagyon régóta nem érzett szeretetet. Amikor Enzoval közelebb kerülnek egymáshoz, érzi, hogy végre törődnek vele, ám a bőre alatt ez szörnyűségeket hordozhat magával. Súlyos döntések elé néz, hiszen vagy a többi, hozzá hasonló malfettóval marad, vagy mentse a húga életét. Különleges, nem mindennapi főszereplő, ugyanakkor nagyon erős hősnő is. Ám nem kimondottan egy pozitív szereplőről van szó, hiszen belül maga a kiszámíthatatlan sötétség lakozik.

A könyv elején nem voltam teljesen megelégedve a történettel, de ahogy haladtunk, egyre jobban bele bonyolódtunk a történetbe, lekötött, izgultam, féltem. Marie Lu-t azért is szeretem, mert kiszámíthatatlan dolgokat művel, olyan csavarokkal szórja meg a könyvet, amikre nem vagyunk felkészülve. Többször is meglepett engem is, és a végére teljesen összetörte a szívem.

Tényleg letehetetlen, izgalmas olvasmány, olyan váratlan arccsapásokkal fűszerezve, amely olyannyira megrészegíti az olvasót, hogy még többre vágyom.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/06/marie-lu-you…

>!
Niitaa P
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/marie-lu-az-ifju-…

"Egy igazán remek disztópia született meg Marie Lu kezei között, melyben minden megtalálható, amire az olvasónak szüksége van. A történet nem nélkülözi a jó csavarokat, érzelmeket kiváltó szereplőket, meglepetéseket, újdonságokat. Feszes tempót diktál, mely mellett képtelenség unatkozni. Teljes mértékben magával ragadott a kialakított világ.
Az Ifjú kiválasztottak kiemelkedik az ifjúsági regények közül, mert a szerző nem ismerte a határokat. Képes volt az alapigazságoknak, elvárásoknak teljesen szembemenni, s így egy igazán megbotránkoztató regényt létrehozni. Néhány helyen magam is felhördültem. Nem akartam hinni a szememnek, hogy jól olvastam-e, tényleg az van oda írva, amit látok.
Marie Lu új sorozatának az első része bővelkedik az izgalmakban. Hagyd, hogy téged is beszippantson ez a rideg világ. Engedd, hogy elnyeljen a sötétség, mert ott, mélyen, igazi meglepetések várnak rád. Menj te is szembe a szabályokkal, s ne feledd: nem mindig a gonosz az, aki meglakol."

>!
deen
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

spoiler Az írónő ezen mondata eléggé előrevetíti, hogy lesznek itt hősök, nagy csaták, de lesz szenvedés és halál is. Bevallom ezt a történetet nem tudom a Legenda trilógiához hasonlítani, mert nem említhetők egy lapon. Az írónő máshogy nyúl a történethez, egy nagyon szomorú és kegyetlen világot tár elénk, ahol a vérláz túlélői mind valamilyen bélyeget viselnek magukon, néhányuk pedig különleges képességekkel rendelkeznek. Őket teszik felelőssé a rossz dolgokért, így egyre inkább üldözötté válnak az Inkvizíció által. Adelina súlyos bélyeget hordoz, szeretre éhes, magányos, de nem szimpatikus szereplő. Sötétség lakozik benne és az őt ért sérelmek folyamatosan táplálják ezt. Mégis megpróbál helyesen cselekedni, tanulni, kordában tartani az erejét. Egyszerűen csak tartozni szeretne valahova, ezért próbál megfelelni Enzonak és a többi Tőrnek, azonban a sors másképp intézi a dolgokat. Adelinának el kell fogadnia saját magát és fel kell vállalnia a sors által ráosztott szerepet. Az írónő kegyetlen volt Adelinával, és a többi szereplővel. Az egész történet a sötétségben játszódik vajmi kevés lehetőséggel a pozitív befejezésre. Mégis olvastatta magát. Az utóhang pedig csak még több sötétséget és szenvedést sejtet, ennek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra.

2 hozzászólás
>!
molybarby
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Tetszett. Utolsó napomat a régi munkahelyemen kihasználva végre volt egy kis időm olvasni. Jó történet, érdekes szereplőkkel. Adelinet meg tudtam érteni, tudtam, hogy miért viselkedik így. Akinek ennyi érzelmet el kell folytania, ràadásul nincs egy épkézláb ember se a közelében, annak hamar fel kell nőnie. Adeline egyetlen vágya csak az volt, hogy valaki végre bármilyen elvárás és feltétel nélkül szeresse, helyette azonban mindenki csak kihasználni akarja. Enzot nagyon sajnálom, de van olyan érzésem, hogy még találkozunk vele. :) várom a folytatást :)

>!
Gothic01
Marie Lu: The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

Úgy tartják az ifjú kiválasztottak, maguk az istenek ajándékoztak meg őket az emberfeletti képességeikkel, úgy tartják, megérintették őket azzal az energiával, ami összeköti őket az általuk teremtett világgal, átadva nekik ezeknek az energiaszálaknak a használatának lehetőségét, és úgy tartják, az egyszerű emberek ebből az energiából semmit se érzékelnek. Talán ezt a hazugságot meg lehetett etetni a tömegekkel, mielőtt Marie Lu papírra vetette Az ifjú kiválasztottakat, azonban már nem fér kétség az igazsághoz. Elvégre mi más vonhatott volna olyan elemi vonzással ebbe a történetbe csupán pár oldal elteltével is, egyenesen a mellkasom belsejéből induló rántással, mint a lapokat keresztül-kasul átszövő természeten túli energiának a fonalai? Ha a beharangozáskor közölték volna, hogy tárgyak is malfettóvá válhatnak, akkor nem is tudom… óvatosabb lettem volna. Mert utólag visszagondolva, hiába választottak ki, nem készültem fel arra az elsöprő erőre, ami ezt a regényt és a főszereplőjét jellemzi.
Az elmúlt hetekben hónapokban önkéntelenül felvett szokásommá vált elgondolkozni rajta, amikor épp olyan szerző könyvével végeztem az introvertáltak legrugalmasabb és legegyszerűbb megismerkedési módját más emberekkel, – kevésbé körülményesen fogalmazva az olvasást – akinek korábban szereztem tapasztalatot a műveivel, hogy mi lett volna, ha más sorrendben kerülnek a kötetei a kezembe. Ha a másodszor, harmadszor, negyedszer olvasott könyve/sorozata jut el hozzám először. Ezt az eszmefuttatást főleg azokban ez esetekben bonyolítottam le magamban, amikor egy olyan sokadik könyv felett kínlódtam a cinikus megjegyzéseimet visszafojtva, ami közelébe se ért az előzőleg olvasottnak. Ezúttal viszont mások az erőviszonyok, és felemás érzésekkel, de jobbára büszkén kijelenthetem: Baromira örülök, hogy a Legendát olvastam először az írónőtől, nem pedig ezt a regényt, különben nagyot csalódtam volna, amikor a Legendához érek. Miközben, csak úgy zárójelesen, azt is a kedvenceim között tartom számon. Megalapozottan használhatom a rengeteg szót, amikor azt szeretném kifejezni, hány különleges képességekkel bíró fiatalokról szóló könyv jutott már a polcomra, amiben a „normálisak” nagyja úgymond likvidálni akarta őket a társadalomból. Az ifjú kiválasztottak meglepően bár, de ennek ellenére teljesen olyan érzetet nyújtott, mintha nem a sokadik lenne a sorban, mintha valamilyen páratlanul különleges rejlene benne. Ez részben meg is állja a helyét; egy új, egyedi nézőpontot nyújtott. Pedig már épp beletörődő félben voltam abba az alternatívába, hogy ebben az évben már nem fogok olyan új főhősnőbe botlani, aki akkora szimpátiát ébreszt bennem, aki annyira lenyűgöz, hogy bombarobbanással hasonlatosan ledönt a talpamról a jelenléte. Adelina Amouteru pedig pontosan ilyen volt, és azt nem is gondolnák sokan, mekkora befolyással tud bírni a cselekményre egy ilyen vezető karakter, aki nem a megszokott klisék szerinti megtestesített jóság, az elnyomható, gyenge pancser, hanem aki vágyik a hatalomra, vágyik rá, hogy vértől csatakosan reszkessenek, akik bántották, mégse titulálható ezek miatt részben se rossznak. Egy végre valóban erős, húsvér jellem teljesen újszerű állapotokat vont magával, mint egy tűzzel és sötétséggel átitatott hullám. Senki se hibátlan vagy szende, sőt, a legártatlanabbnak tűnő alakok marnak a legnagyobbat. Nem létezik „nemes, jó oldal”, csak olyan felek, akik a céljaik elérésének az érdekében habozás nélkül kapnak az alkalmon, ha valaki ígéretesnek a kihasználásával előnyhöz juthatnak. Senki se reménykedhet abban, hogy majd valaki megmenti. Egyetlen rossz lépés végzetes lehet, pusztító erejű láncreakciót vonhat magával, amit csak ideig-óráig lehet feltartóztatni. Akárhogy is töri magát valaki… könnyedén belekényszerítődhet a külső hatalmi harcok nyomására egy olyan vonalba, ami a két közelben lévő szék között húzódik, vagyis a magányos földre eséssel, az egyetemleges kitaszítottsággal, gonosznak bélyegzéssel egyenlő. A vérlázat túlélők számíthatnak hidegre és melegre is a társadalomtól, de főként hidegre, ez Az ifjú kiválasztottakra is értendő, ugyanis van annyira más a YA-történetek rétegében, aminek a befogadására talán még nem érett meg a világ. De, ha az azok közé tartozónak vélitek magatokat, akik unják már a szenteket meg a sarokban sírókat, azt hogy kimondatlan szabállyal, de disztópiát látszólag csak egy jövőbeni síkra lehet helyezni, és hogy akár csordaszellemből, akár kötelességtudatból, de előbb-utóbb a „kisebbik” rossz oldalára besorolva kötnek ki a szereplők saját út helyett, akkor ez a szerencsenapotok. Az imént konferáltam fel az eljövendő legjobb barátotokat, aki ha féltek tőle, ha bizalommal fogadjátok, bőven meg fogja hálálni.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/08/marie-lu-you…

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nymeria96 

Légy önmagad, mondta egyszer Violetta, mikor hasztalan próbáltam elnyerni apám szeretetét. De ez is olyasmi, amit csak mondogatnak az emberek, de senki sem gondolja komolyan. Senki sem akarja, hogy az légy, aki valójában vagy. Azt akarják, hogy olyan legyél, amilyennek ők szeretnének.

100. oldal

>!
Nymeria96 

Van, ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van, ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van, ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
– Ismeretlen forrás az ifjú kiválasztottakról –

>!
ap358 P

Nem szerethetsz anélkül, hogy félnél. A kettő együtt jár.

339. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Raffaele Laurent Bessette
>!
Katara_Phoenix P

Adelina Amouteru vagyok, (…) Nem vagyok senki tulajdona. Itt és most megesküszöm rá neked, hogy sokkal magasabbra fogok emelkedni, mint amire te szántál engem. Olyan erő leszek, amit még nem látott ez a világ. Olyan hatalomra teszek szert, hogy többé senki se mer majd bántani.

29. oldal - Adelina Amouteru

Kapcsolódó szócikkek: Adelina Amouteru
>!
vikcs P

Mindenkiben ott van a sötétség, még ha rejtve is.

121. oldal

>!
vikcs P

A szépség és a fájdalom kéz a kézben járnak (…)

85. oldal

>!
vikcs P

Szeretni annyi, mint félni. Megijeszt, halálra rémít, hogy mi történhet a szeretteiddel. Csak gondolj bele a lehetőségekbe! A szíved elszorul a gondolatra? Hát, barátom, ez a szeretet. És a szeretet rabszolgává tesz minket, mert nem szerethetünk félelem nélkül.
– Sammarco bárónő: Bizalmas értekezés három királyról szőtt ábrándokról -

261. oldal

>!
vikcs P

Sajnálom, mindig a sajnálom. Mire megy az ember a bocsánatkéréssel?

294. oldal

>!
hkriszti83

Nosza, kicsi farkas, áruld el nekem, szeretnéd megbüntetni azokat, akik rosszul bántak veled?

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan
Erika Johansen: Tear ostroma
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Sara Raasch: Hó mint hamu
Cinda Williams Chima: Lángvető
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Kristin Cashore: Fire – Zsarát
Mary E. Pearson: Az árulás szíve