The ​Rose Society – A Rózsa Társasága (Válogatott ifjak 2.) 50 csillagozás

Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Volt neki apja, hercege, baráti társasága. Akik aztán elárulták őt, ő pedig elpusztította őket.

A családja és a barátai is összetörték Adelina Amouteru szívét, s az megtelt bosszúvággyal. Fehér Farkas néven ismerik és rettegik őt,mióta a húgával elmenekült Kenettrából, hogy más ifjú kiválasztottakkal szövetségre lépve saját hadsereget gyűjtsön, és legyőzze az Inkvizíciót, a fehér köpenyes katonákat, akik kis híján megölték.

Adelina nem egy tiszta szívű hős. Rettegésből és gyűlöletből táplálkozó ereje kezd kicsúszni az irányítása alól. Nem bízik az újonnan megismert kiválasztottakban. Teren Santoro, az Inkvizíció vezetője a halálát akarja. Egykori barátai, Raffaele és a Tőrök Társasága útját akarja állni bosszúszomjának. Adelina kétségbeesetten kapaszkodik a benne élő jóság maradékába. De hogy lehetne jó, akinek a léte, az egész élete a legmélyebb sötétségtől függ?

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
384 oldal · ISBN: 9789634576112 · Fordította: AncsaT
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
384 oldal · ISBN: 9789634576129 · Fordította: AncsaT
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576099 · Fordította: AncsaT

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Adelina Amouteru · Magiano · Sergio · Violetta Amouteru


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bfanni P>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Amikor egy jó fantasyt szeretnék olvasni, akkor pont ilyen történetre vágyom: hatalmi harcok, összetett személyiségek, kidolgozott világfelépítés és akciódús cselekmény. Többször Trónok harca-feelingem volt, a hangulata nagyon hasonló volt. Marie Lu azt írta a végén, hogy ez volt a legkomorabb hangulatú könyv, amit valaha írt, de szerintem az egyik legjobb is. Le a kalappal előtte! 5 csillag.

SzRéka P>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Hát jaj. Esős időben esővel teli történetet olvasni olyan lazán elrontotta a hangulatomat – külön-külön nem lett volna semmi bajom egyikkel sem, viszont így az amúgy sem rózsás (hah, szóvicc) cselekmény elszomorított és a kedvem is elment órákra az olvasástól. Az első részhez hasonlóan Adelinát nem kedveltem meg, túl sok nekem ez a lány. A hatalomvágya beteges, a hangok a fejében a frászt hozzák rám, antihősnek pedig sehogy sem tudom mondani, mert ezt a címet legjobban Hadrian és Royce érdemli meg, hozzájuk meg fel sem ér. Az, hogy ambiciózus, tagadhatatlan, de a módszerei, a hormonjai, a stílusa taszítanak ezerrel.
Violetta, Magiano és Sergio ellenben nagyon szimpatikusak, leginkább akkor, amikor rájönnek, Adelina mennyire el van borulva. Akkor végre a sarkukra állnak, megmondják az őszintét, és ezt élvezem. Jó kis csapatot alkottak a zsoldosokkal kiegészülve, remélem együtt fognak maradni a harmadik részben is.
A történések hol izgatottá tettek, hol untattak. Párszor azt éreztem, eljött a pillanat, most leesik az állam – és nem. Lehet Adelina felsőbbrendűsége vagy a körítés okozta ezt, azonban többször úgy tűnt, az írónő elszalasztotta a lehetőséget a nagyobb meglepetésekre, és amikor szorult volna a hurok, az Ifjú Kiválasztottak egy-két legyintéssel meg is oldották a feladatot, aztán hello. Esetleg az eső annyira eltompított, hogy fel sem fogtam a megdöbbentőnek szánt részeket?
Szeretném, ha a trilógia befejezése elhozná a hiányolt dolgokat, és történne valami Adelinával, amitől megkedvelhetem. Ezzel a lezárással amúgy elégedett vagyok, szerintem kifejezetten jól sikerült. Pláne Raffaelle baljós felfedezésével kiegészülve. :)

2 hozzászólás
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Pörgős, izgalmas, egyedi, elgondolkodtató. Ezzel a négy jelzővel tudnám leginkább leírni azt, hogy miért is szerettem ennyire ezt a kötetet. A Rózsa társasága egy pillanatra sem hagy unatkozni.

Bővebben a blogomon:
» https://sorok-kozott.hu/2021/07/konyvkritika-marie-lu-t…

ellafisher>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Nagyon jól esett ez a könyv most nekem. Ha őszinte akarok lenni, Marie Lu még sosem okozott nekem igazán csalódást és szerencsére ez most sem történt meg. Imádom, hogy a történet ennyire más, mint az általam megszokott fantasy könyvek. Igazi felüdülés végre egy olyan főszereplő útját nyomon követni, aki nem a jó oldalon harcol. Nekem ez a második rész még talán jobban is tetszett, mint az előző – szerintem mozgalmasabb volt és itt már a szereplőkről is több mindent megtudhattunk. A befejezés pedig… egyszerűen tökéletes volt, pont úgy tette le a történetet az írónő, ahogy kellett. Egyszerre éreztem elégedettséget és keserűséget, ami remekül passzolt az egész történethez. Kimondhatatlanul várom a harmadik részt. :D

Bogi_könyveskuckója>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Leggyakrabban a hősökkel szimpatizálnak, ami annyira nem nehéz. Pozitív szereplők, mindenkinek jót akarnak, pont a legjobb pillanatokban érkeznek és mindig a legjobb megoldást és eszközt választják, hogy megmentsék a világot. És ugye általában mindegyikük valamilyen szupererővel rendelkezik, amit épp, hogy csak megkap, már használni is tud. Az olvasó bálványozza és sóvárog utána.
(Nem vagy szuperhős ellenes….csak kell egy kis felvezető.)
Na de mi a helyzet az ellenféllel? Az ún. főgonosszal, az antihőssel, aki a szuperhősünk szöges ellentéte? Ő az a karakter, akit mindenki utál és szinte várja a vesztét. Róla sok esetben csak azt tudjuk, hogy gonosz és rosszat akar. De valahogy sose látunk a tettei és a személyisége mögé. Szerintem egy egyszerű, hétköznapi ember pont az antihőssel tudna a legjobban azonosulni. Miért is? Éli az életét, tervez, álmai vannak. Majd kiderül, hogy amit el akar érni áldozattal jár és olyan eszközökkel, amiket nem használna szívesen, vagy épp hibázva azokhoz nyúl. Esendő emberek, akikben az élet megpróbáltatásai kiölik a jót és megváltoztatják a személyiségüket.
Marie Lu ebben a trilógiában, Adelina karakterében megteremti az „ideális” antihőst. Fantasztikus látni, ahogy az írónő a negatív hős életútját és jellemét építi fel előttünk. Adelina szándéka kezdetben nem rossz, ám ahogy haladunk előre nagy változások állnak be, melyek másképp formálják a jellemét.
Az első részt még évekkel ezelőtt olvastam, féltem is, hogy emiatt sok minden homályos lesz a storyval kapcsolatban, de sikerült felvennem a fonalat. A két kötet közül eddig ez a legjobb. Az izgalmak egyre jobban fokozódtak, rengeteg csavar van a történetben. Sokszor csak kapkodtam a fejem és néztem ki magamból, hogy te jó ég! Mi lesz itt még? Sodort magával a történet, nem voltak benne üres járatok. Adelina egy hihetetlenül határozott személyiség, aki mindent megtesz, hogy elérje a célját, nem gondolva arra, hogy közben szétrobbantja maga körül az egész világot. Csodálatos látni, hogy milyen változások játszódnak le benne.
A kapcsolata Violettával nagyon szépen van ábrázolva, érezhetjük a kapcsolat hullámvölgyeit is. Magiano karakterét is nagyon megszerettem. Ő a történet humorzsákja. :D
Számomra Teren a legtragikusabb karakter. Nincsenek saját döntései, mindig valaki keze alatt dolgozik.
A könyv hangulata nagyon sötét és nyomasztó. Nagyon szerettem olvasni. Remélem már nem kell sokat várni a harmadik részre sem.
Ha kíváncsi vagy rá, mi vesz rá egy embert arra, hogy magára öltve a „gonosz” szerepét, akkor ez a Te olvasmányod is.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576099 · Fordította: AncsaT
Gyöngyi_Z>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Sajnálom, de ez nekem inkább szenvedés volt, mint élvezetes olvasmány.
Annyira akartam volna szeretni és az első rész végére elég szép fejlődést mutatott a regény. Aztán belekezdtem ebbe és csalódott voltam.
A cselekmény kb 30 oldalban összefoglalható és végig csak egy helyben toporgunk. A pörgős cselekmény helyett viszont hallgatjuk Adelina belső hangjait. spoiler A karaktere számomra nem fejlődött, se a sötétebb oldal felé, se a világosabb felé. Inkább mondanám depressziósnak, mint egy anti-hősnek vagy gonosz karakternek. Igen vannak benne gonoszabb lelketlenebb megnyilvánulások, de ezzel a lelkivilággal én inkább az elsőt mondanám mint a másodikat.
A többi karakter érdekes lenne, de Adelina mindent ural. Számomra még zavaró volt, hogy minden újdonság tényként közölt és nem adott egy kicsit több leírást/jellemzést hozzá.
Talán azért majd elolvasom a befejező részt, hogy kerek legyen, de ez a könyv most nagyon nagyon nem jött be. :(

yviene >!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Huh, hát az első rész még a klisék ellenére is tetszett, de ez a folytatás háááát… Talán, ha a főszereplő kedvelhető lenne, jobban tetszett volna. Szeretem az anti hősöket, de itt Adelina már eléggé irritált. Főleg a folyamatos önsajnáltatása, hogy őt mindenki elárulta közben meg ő is ugyanezt csinálta??? Nem is értettem már, miért kéne szurkolnom egy ilyen karakternek. Ehhez képest a mellékszereplőket sokkal jobban kedveltem, Violetta és Magiano jóval érdekesebb karakterek voltak, mint Adelina.
A cselekmény amúgy érdekes volt, csak sokat rontott rajta Adelina és az, hogy a karakterek sokszor olyan logikátlanul cselekedtek…
Összességében egynek elment ez a rész, remélem azért a befejező kötet ennél jobb lesz.

Szabó_Ági>!
Marie Lu: The Rose Society – A Rózsa Társasága

Marie Lu azt moondta, ez volt a legsötétebb hangulatú könyv, amit valaha írt.
Egyetértek.
És az egyik legjobb könyv, amit tőle olvastam! :)
Egyedi, kidolgozott világ és karakterek. Egyáltalán nem a megszokott (fantasy) történet. Mert nem a jó ügyért „dolgozó” főhőst követjük, akit olyan könnyű megkedvelni és drukkolni neki. Felüdülés olvasni.
Az első rész egy picivel talán jobban tetszett, de még akkor is nagyon szerettem ezt a részt is.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Azonnal elengedem a kardot, mire hátratántorodik pár lépést, két keze görcsösen a kard markolatára szorul, próbálja kihúzni magából, de hasztalan. Zavartan rám emeli a tekintetét, mintha nem akarná elhinni, hogy egy fiatal lány kezétől éri utol a vég.

Könyvmolyképző KU>!

Az inkvizítor a mozdulat közben hirtelen megmerevedik. A szeme kidülled. Remegni kezd, a szája néma sikolyra nyílik, ahogy kinyúlok érte, és a fájdalom ezernyi szálát szövöm az érzékei köré. Kardja a földön koppan, térdre hullik.

Könyvmolyképző KU>!

A pillantásom Magiano aranyló szemébe mélyed. Nem felel. Lassan felém hajol. Nem hallatszik más nesz, csak a tűz pattogása. Ajka az arcomhoz ér. A puha, óvatos érintéstől, gombóc nő a torkomba. Ajka végigsimít az ajkamon.

SzRéka P>!

Milyen ironikus, hogy azok szájából, akik maszkot viselnek, gyakran több igazságot hallunk, mint azokéból, akik nyíltan megmutatják az arcukat.

30. oldal

SzRéka P>!

A szerelem néha olyan, mint a fa árnyékában megbúvó apró virág, csak azok találnak rá, akik tudják, hol keressék.

233. oldal

SzRéka P>!

Ha majd egyszer por és hamu leszek, rólam vajon mit mesélnek?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Volt neki apja, hercege, baráti társasága. Akik aztán elárulták őt, ő pedig elpusztította őket.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adelina Amouteru
SzRéka P>!

– A hatalmad elképesztő, mi Adelinetta – mondja –, de annyi vonzerő szorult beléd, mint egy odakozmált krumplipudingba.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adelina Amouteru · Violetta Amouteru
SzRéka P>!

– Megrémítelek? – kérdem halkan.
Ezen láthatóan elgondolkodik. Aztán hátradől, és felnéz az égre.
– Nem tudom megmondani – válaszolja. – De azt tudom, hogy még nem találkoztam hozzád hasonlóval.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adelina Amouteru · Magiano
SzRéka P>!

Jobb egy ellenség, aki csatába vonul ellened a nyílt mezőn, mint az olyan szerető, aki az életedre tör, miközben mellette alszol az ágyban.

293. oldal

SzRéka P>!

– Ezen a világon az egyetlen módja, hogy elérd, amit akarsz – mondom –, ha saját magad csinálod.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adelina Amouteru

A sorozat következő kötete

Válogatott ifjak sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Victoria Aveyard: A háború vihara
Rick Riordan: Az Olimposz vére
Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem
Laini Taylor: A különös álmodozó
Tahereh Mafi: Ne hazudj
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Sara Raasch: Jég mint tűz
Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője
Cassandra Clare: Aranylánc
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége