Az ​árnyék és a gonosz a mesében 11 csillagozás

Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében

Az árnyék és a gonosz a mesében című kötet a mesével foglalkozó szakirodalom alapvető kézikönyve. Az árnyék bizonyos tulajdonságok elnyomását jelenti, azokét, amelyekről az ember nem akar tudomást venni. Mivel ez könnyen betegséget, lelki válságot okozhat, az orvosnak az a célja, hogy a beteggel mielőbb felismertesse árnyékát, utána pedig segítsen integrálnia azt. Franz több mese (Grimm: A két vándor, A hűséges János stb.) elemzése alapján tárja fel az árnyék mibenlétét. A könyv második része a gonosz problémáját vizsgálja. Franz szerint a mesékben szereplő gonosz – s ezzel összefüggésben a magányos természetbe beleképzelt félelmetes és fenyegető erő nem más, mint a tudattalanban lévő és a tudat által elhanyagolt archeotípus. Hatalmas és lenyűgöző kultúrtörténeti ismeretanyagának a segítségével elemzi Franz a meséket, a gyakorlati pszichiátriát is belevonva vizsgálatába.

Eredeti cím: Der Schatten und das Böse im Märchen

Eredeti megjelenés éve: 1985

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Természet- és Társadalomtudományi sorozat

>!
Európa, Budapest, 1998
330 oldal · ISBN: 9630763109 · Fordította: Orosz Magdolna, Zalán Péter

Enciklopédia 7


Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kalypso>!
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében

Elég ritkán fordul elő, hogy alig várom, hogy egy kötet végére érjek, de ez valami borzalmas volt. Kellőképpen büszke is vagyok magamra, hogy egy dühös pillanatomban nem süllyesztettem el a polc mélyére, sőt kiolvastam.
Ha lenne hozzá elég bőr a képemen, valószínűleg még kevesebb pontot adtam volna erre a műremekre, több sebből vérzik ugyanis. Nos, lássuk:
– szakirodalom lévén vártam volna, hogy legalább néhány hivatkozás megbújjon a lapok között (egy ilyennel találkoztam is), ugyanis azt vallom, hogy nincs új dolog a nap alatt, a hölgy biztosan nem magától talált ki mindent
– folyamatosan Jungra hivatkozik, tulajdonképpen Jungból él. Értem én, hogy nagy hatással volt rá, de az ember lánya komoly munkát várna, nem pedig visszaemlékezéseket, vagy azt, ki, mikor, hogyan „esett hanyatt Jungtól” (így szerepel ez a könyvben is, igen)
– félrevezető könyvcím: kéremszépen, ez nem a mesékről szól, hanem tiszta pszichoanalízis némi mesei köntössel (a példák azonban rosszkor jönnek, és rettenetesen buta módon magyarázza őket)
– a meséktől, a pszichoanalízisen keresztül, a folklórt érintve eljutottunk a náci mozgalomig
– néhol egyszerű dolgok felesleges túlbonyolítása annak érdekében, hogy mégis tudományos munkának tűnjön ez a csoda, de ezzel szemben fontos dolgok leegyszerűsítése – soha nem értettem egyet azzal, hogy a bármilyen tudományos, orvostani, esetleg lelki folyamatot a mindennapi életből vett gyenge példákkal kellene alátámasztani annak érdekében, hogy a hülye is megértse – ha valaki nem érti, ne foglalkozzon vele, ennyi a történet
– Coelho-effektus: mindenhez érteni szeretnék, egyúttal mindent félremagyarázok
– buta megnyilvánulások, pl:
    „Sok modern tudós guruló koponyához hasonlítható, mert a szíve vagy más normális emberi reakciója hiányzik.” (192. oldal)
    „…az ilyen ifjú isten mindig fiatalon hal meg, fára felszegezve. A fa voltaképpen az anyja. A néki életet adó anyai elv visszanyeli a negatív formába, sötétség és halál az osztályrésze.” (51. oldal) – itt vagy a fordító aludt el, majd néhány sort kihagyva folytatta a munkát, vagy én lettem megint valamilyen csapda áldozata
    „Ezen a ponton vannak, akik inkább meghalnak balesetben vagy háborúban, hogy ne kelljen megöregedniük.” (51. oldal) – ha valaki esetleg logikai hibát találna ebben a mondatban, kérem, jelezze
    „És ha ez az isten kilenc nap és kilenc éjjel lógott a fán, akkor logikus, hogy ő fedezi fel a rúnákat, ami megteremti az íráson alapuló kultúrát.” (50. oldal) – ismét teljesen logikus állítás, igen

Mondanom sem kell, az alábbi megnyilvánulásokkal végképp nem tudtam már mit kezdeni:
    – ruházatunkkal személyiségünk „mezítelen valóságát” takarjuk be – (Csehov és A tokba bújt ember esete ugyebár)
    – „Egy alkimista példázat Merkúr szellemét 'emberszabó'-nak mondja. Mivel van ollója, és az embereket úgy szabja ki, hogy jól illeszkedjenek megfelelő alakjukba, magukat az embereket is alakítja, nem csupán ruházatukat, aminek folytán átváltoztatja az embereket, tehát egyfajta pszichoterapeuta (!!), aki az embereket hozzásegíti igazi és helyes formájukhoz.”

Továbbá, nem tudtam értelmezni sem a "rosszkedvű introverzió, sem pedig a felelőtlen extraverzió kifejezéseket. Egyéni szociális probléma ez valószínűleg, de valahol a lelkem mélyén azért igen fájdalmas.

A pozitívumok (sajnos, ha ezeket egyenként egy pontra értékelem, és ezeket csillagban kifejezve értékelem a kötetet, akkor sem éri el a három csillagot…):
– a kötet olvasása során fokozatosan váltam hipochonderré a mentális betegségeket illetően, ezután izgalmas lenne, ha az ő kötetei segítségével kezeltetném magam
– amikor nem sírtam a kötet felett (merthogy igen rossz), akkor jót nevettem rajta

Utólagos megjegyzés: ha még egyszer az életemben arra adom a fejem, vagy arra kényszerülök, hogy ezt a kötetet a kis kezembe vegyem újbóli elolvasás szándékával (vagy netalántán hasonló írással rukkolok elő), hagyjanak engem is kilenc napig egy fán lógni, hátha rátalálok a rúnákra.
Tapasztalat ez is, csak éppen kellemetlen.

3 hozzászólás
Black_Venus>!
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében

Érdekes téma, jól kiválasztott mesék – köztük nagyon sokszor szinte érthetetlen vagy nehezen követhető szöveggel és elemzésekkel. Nem tudtam eldönteni, hogy az eredeti is ilyen lehetett, vagy a fordítás ilyen gyenge? (Gyanítom, hogy a fordítás sem igazán jó.)
Ettől a szerzőtől olvastam már jobbat is.

1 hozzászólás
Bogas P>!
Marie-Louise von Franz: Az árnyék és a gonosz a mesében

Az első, az árnyékról szóló részt nemigen tudtam hasznosítani a kutatásomban, bár az elemzésre kiválasztott mesék nagyon tetszettek. A könyv második, a gonoszt elemző fele már sokkal inspirálóbb volt, és nagyon érdekeseket írt egy-két motívumról.


Népszerű idézetek

apple_pie>!

Csak érzelmileg túlfűtött emberek tudnak jéghidegen viselkedni. A jég egy érzelmi állapot csúcspontját jellemzi, amikor az hidegbe vagy merevségbe csap át. Valószínűleg valamennyien tapasztaltuk már, hogy hirtelen dühbe gurulunk. Egy ponton azonban már semmit sem érzünk, az érzelem alábbhagy. Jéggé dermedünk dühünkben. A heves érzelmi kitörés helyett belekövülünk haragunkba, a hirtelen csapásba vagy másfajta alapvető reakcióba.

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: düh · harag
apple_pie>!

Gyermeknek lenni éppenséggel nem azt jelenti, hogy megmaradjunk az óvodában, hanem először is ki kell nőnünk belőle, a világban uralkodó rossznak teljes tudatában felnőtté kell válnunk, és azután vissza kell szereznünk a saját belső integritásunkat, vagy újra meg kell találnunk a belső lényeghez vezető utat, és nem szabad nagy gyermekként tovább üldögélnünk az erdőben és azt hinnünk, ez a valódi élet!

241. oldal

apple_pie>!

Nincs értelme annak, hogy nyíltan harcoljunk a másik emóciói ellen. Ha le akarunk beszélni valakit a haragjáról, akkor csak még jobban felbőszítjük. De ha elkapjuk a mögötte megbújó titkos „szívet”, az alapmotívumot, amit az érintett többnyire maga sem ismer, akkor eljuthatunk valahová. Saját magunkkal is ugyanez a helyzet. Ha túlságosan emocionálisan reagálunk valamire, akkor rendszerint ez azért történik, mert a tudattalan vitalitás és energia nem abba az irányba és arra a helyre áramlik, ahová tartozna.
    Éppen ezért nagyon kellemetlen ügyfelek az olyan kreatív tehetséggel megáldott emberek, akik alkotókészségüket nem élik ki. Bolhából is elefántot csinálnak, haszontalan dolgok miatt idegesítik fel magukat, túlságosan beleszerelmesednek valakibe, aki nem méltó akkora figyelemre stb. Szabad energia van bennük, ami nem kötődik megfelelő tárgyhoz, és ezért hajlamosak rá, hogy a hamis helyzetbe túlzott lendületet vigyenek. Megkérdezhetjük tőlük, miért túloznak ennyire, miért olyan fontos ez, de a túlhangsúlyozás nem tudatosul bennük. Abban a pillanatban, amikor az ilyen ember valóban fontos dolognak szenteli magát, az egész energiatöbblet helyes irányba indul, és nem fúj fel olyasmit, ami nem méltó ekkora emocionális figyelemre.

266-267. oldal

Black_Venus>!

Az északi mitológia egyes változataiban az óriások még az istenek előtt léteztek. Ők a természet legrégebbi élőlényei. Ebben a mitológiában vannak jég- és tűzóriások. Az óriást itt is az emóció jelképeivel társítják, egyrészt a tűzzel, az emocionalitás szimbólumával, másrészt ellenpólusával, a jéggel, amely azonos vele. Csak érzelmileg túlfűtött emberek tudnak jéghidegen viselkedni. A jég egy érzelmi állapot csúcspontját jellemzi, amikor az hidegbe vagy merevségbe csap át. Valószínűleg mindannyian tapasztaltuk már, hogy hirtelen dühbe gurulunk. Egy ponton azonban már semmit sem érzünk, az érzelem alábbhagy. Jéggé dermedünk dühünkben. A heves érzelmi kitörés helyett belekövülünk haragunkba, a hirtelen csapásba vagy másfajta alapvető reakcióba.

254. oldal (Európa, 1998)

Black_Venus>!

A görög mitológiában a farkas is hozzátartozik Apollónhoz, a napistenhez, a tudati elvhez. A görögben a „lükosz” szó jelöli a farkast, ami rokona a latin „lux”-nak, aminek a jelentése „fény”. Talán a sötétben világító szemével van ez összefüggésben. Az igazi farkasnak meglepően fejlett értelme van. Talán ez az oka, hogy alakja a természeti fény projekciójával társult.
A farkas negatív oldala veszélyesen romboló, és a gonosz leghatékonyabb formáját testesíti meg.

262. oldal (Európa, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: farkas · fény
apple_pie>!

Az óriások emócióval és affektussal való összekapcsolása a gyakorlatban abból a tényből látható, hogy akin elhatalmasodnak az érzelmek, az mindig túlozni kezd: ilyenkor „a bolhából is elefántot csinálunk”. A másik ember apró megjegyzése, egy kicsiny részlet hatalmas tragédiává válik, amint az érzelem elsodor bennünket. Az emóció maga az a hatalom, amely mindent felnagyít a környezetünkben.

253. oldal

apple_pie>!

A legtöbb primitív kultúrában az emberek sohasem kerülnek komoly konfliktusba az árnyékkal, ugyanis különösebb megfontolás nélkül, zökkenők nélkül lépnek át az egyik meggyőződésből a másikba, miközben a jobb kéz tulajdonképpen sohasem tudja egészen pontosan, mit csinál a bal. Ez világosan kitetszik néhány misszionárius beszámolójából. Tesznek valamit a törzsért, amiért is a törzs megkedveli őket. De aztán egyszer csak járvány üti fel a fejét, mire a törzs tagjai azt hiszik, ennek a misszionárius az oka, és megölik. Mozgalom indult a misszionárius ellen. Utóbb megbánják, de nem haragosak vagy bánatosak a történtek miatt, és az élet megy tovább. Ez végletes példa arra, ami velünk is oly sokszor megtörténik. Az árnyék okozta konfliktus ily módon nem válik égetővé, ugyanis a dolgokat egy kissé más megvilágításba helyezzük, hogy élni tudjunk. Jók akarunk lenni, és anélkül, hogy észrevennénk, mindenféle rosszat követünk el, ha pedig rájövünk, kéznél a mentegetőzés: fájt a fejünk, avagy más követte el a hibát, avagy megfeledkezünk róla – általában így oldjuk meg az árnyékkal kapcsolatos problémáinkat. Néhány dolgot figyelmen kívül kell hagynunk, hogy képesek legyünk megbirkózni az élettel.

70. oldal

apple_pie>!

Vannak például vastag bőrű emberek, akik sok úgynevezett bűnt tudnak megengedni maguknak. Képesek boldogan átgázolni mások vetésén anélkül, hogy ez rájuk a legcsekélyebb hatást tenné. Mások azonban a legkisebb bűnre sem tudják elszánni magukat, hiszen amint csak egy kicsit is eltérnek belső törvényüktől, a legszörnyűbb álmok és belső reakciók gyötrik őket.

150. oldal

2 hozzászólás
apple_pie>!

„A lelkiismeretről” szóló fejtegetésében említ egy asszonyt, aki tiszta szentnek tartotta magát, és minden éjjel a legmocskosabb kicsapongásokról álmodott. Durva példa ez arra, amit kompenzációnak nevezünk. Azt is tudjuk, hogy olyan emberek, akik a legsötétebb oldalukat élik ki, a jobbik énjüket pedig elfojtják, néha Krisztusról, az emberiség megváltójáról stb. látnak különféle álmokat.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
1 hozzászólás
apple_pie>!

…a kihasználatlan alkotó erő az egyik legsötétebb romboló erő. Ha valakinek alkotó tehetsége van, de lustaságból vagy hasonló okból nem használja ki, akkor ez a pszichikai erő méreggé válik. Ezért van az, hogy neurózisokat és pszichózisokat ki nem élt magasabb lehetőségként diagnosztizálunk. A neurózis gyakran többlet, nem pedig mínusz, hanem meg nem élt plusz, magasabb lehetőség a tudatosabbá vagy alkotóbbá válásra, amitől viszont az adott ember buta kifogással visszakozik. A magasabb tudatosság felé fejlődés elutasítása tapasztalatunk szerint a lehető legrombolóbb dolog. Többek között arra indítja az illető személyt, hogy mindenki mást is akadályozzon, aki meg akarja próbálni. Akinek ki nem élt alkotóereje van, más emberek kreativitását is igyekszik tönkretenni, és aki a tudatosulás meg nem élt lehetőségét hordja magában, az mindig azon van, hogy mások ilyen irányú kísérleteit is elbizonytalanítsa.

214-215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sulyok Magda (szerk.): Az arasznyi emberkék
Benedek Elek: Ezüst mesekönyv
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról
Gönczi Erika: Pocok Péter kalandjai – Jeges leves
Max Bolliger: Manómese
Üveges Ferenc (szerk.): Az óriás lelke
Marcus Pfister: Miértek és hogyanok
Pressing Lajos: Az égig érő fa
Stephanie zu Guttenberg (szerk.): Mesepatika
Torben Kuhlmann: Lindbergh