10. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

Rend ​a lelke mindennek 125 csillagozás

A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Eredeti mű: Marie Kondo: The Life-Changing Magic of Tidying Up

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László

Enciklopédia 6


Kedvencelte 8

Most olvassa 42

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Első körben le kell szögeznem, hogy nem vagyok rendmániás, leginkább időközönként tör rám a rendrakási mánia, és akkor képes vagyok megszabadulni a könyvben leírtak szerint a sok felesleges holmitól, amit addig halmoztam, gyűjtögettem, de addig valóban én is hajlamos vagyok ezekre a kifejezésekre/gondolatokra: „Jó lesz ez még valamire…, ki tudja, biztosan szükség lesz még rá, na majd legközelebb kidobom, ha mégsem…. Ó, ehhez érzelmi szálak fűznek, jaj eltört, de sebaj megjavítom majd…” etc.
Vicces volt a könyv olvasása közben ráébredni ezekre, mert Marie Kondo kisasszony valóban remekül rávilágít ezekre a sokszor helytelen gondolatmintákra, amik elvezetnek a túlzsúfolt, kényelmetlen lakásokhoz, ami Japánban az icipici otthonok országában, még fontosabb, mint nálunk nyugaton, de az alapelvek ugyanazok:

– Miért ragaszkodunk valamihez, amiben már nem leljük örömünket?
– Miért halmozzuk fel a ruhákat, könyveket (na ezt azért jóval bocsánatosabb bűnnek tartom, mint az írónő:)), iratokat, komonókat (apró-cseprő kis kacatokat), érzelmi emléktárgyakat, fényképeket, tárgyak dobozait, aminek sokszor semmi haszna, mert nem hordjuk, nem használjuk, csak pakoljuk egyik helyről a másikra őket stb.

Szóval sok remek és hasznos ötletet ad mindenre kiterjedően, ez mind nagyon pozitív volt, ellenben azzal, ami nagyon kiakasztott már az elején, hogy szedjünk össze mindent és dobjuk ki! Sok ízben dicsekszik az írónő, hogy az ügyfelei 30-40-60 szemeteszsáknyi holmit szedtek össze és dobtak ki. De miért kell KIDOBNI ezeket, ezt nagyon nem értettem, oké értem én, hogy Japán egy gazdag ország, de nincs Szeretetszolgálat, turkáló, rászorulókat segítő akármi, ahol mindezeket (az alig használt, csak nemszeretem dolgokat) fel lehetne ajánlani?
A másik fájdalmas pont, hogy a „nem kedvenc” könyveket, ugyanilyen könnyedén küldi kukába Marie, az elajándékozás könyvtárnak, barátnak, felajánlás vagy tudomisén milyen, de más egészségesebb módszerek helyett. (Bár valamit azért elárul a hölgy irodalmi ízléséről az, hogy az Alice Csodaországban a legkedvencebb könyve harminc darabos könyvtárának, és ezzel egyáltalán nem Alice-t akarom bántani…)

Ezeket leszámítva viszont csak dicsérni tudom a módszert és ajánlom is mindenkinek, akinek az életében/otthonában káosz uralkodik, mert valóban, ha körülöttünk rend van, az a belső világunkra is mindenképpen jó hatással van és ez nem egy elhanyagolható szempont. :)

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László
20 hozzászólás
>!
imma A+P
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Hasznos tudni rólam, hogy én imádok selejtezni. Főleg imádok másokat rávenni, hogy selejtezzen/selejtezzünk. Ha vendégségben vagyok, és kupit látok, szinte viszket a tenyerem, hogy elkezdjek pakolászni (főleg, mert a más kupija mindig sokkal izgalmasabb, mint a magam papírkupacai), és kérdéseket feltenni: Ezt kidobhatom? Ezt odarakhatom a többi közé? (Eddig egyetlen barátom hagyta, hogy ilyen ámokfutást rendezzek a szobájában, össze is szedtem nála vagy tízezer forintot apróban.) Szeretek leltárazni, és azt gondolom, a legtöbb embernél kevésbé vagyok impulzusvásárló, és sokkal kevesebb az olyan holmi az otthonomban, ami fölösleges. Szóval én nem azért olvastam ezt a könyvet, mert problémáim voltak ezen a téren, hanem egyszerűen csak érdekelt a téma. Gondoltam, kapok néhány jó tippet, hogy hogyan tartsak rendet az íróasztalomon, meg ilyesmi.
Ehhez képest valami egészen mást kaptam. Nagyrészt nem mondott semmi újat. Ugyanakkor mégis más megvilágításba helyezte a már tudott dolgokat, és ez jót tett nekik. Aztán amikor meg új dolgokat mondott, azok különösen tetszettek.
Persze sok mindennel egyáltalán nem értettem egyet. Nekem is bántotta a lelkem, hogy Japánban szemétbe dobják a teljesen jó holmikat, és azt sem értettem, miért nem lehet megmutatni másnak, amit kidobok, hogy kell-e neki. Hadd tekintsem már ugyanolyan józan ítélőképességűnek a többi embert is, mint magamat! Csak el tudja dönteni, hogy örül-e neki! Szóval volt benne néhány ilyen dolog, amiket én részben annak a számlájára írok, hogy ez egy japán könyv. Ez sokszor érződik rajta, de jó értelemben is. Marie Kondo például egy végtelenül bájos teremtés, de japánosan az.
Szóval a könyv eleje ezzel a vegyes ellenkezéssel telt, aztán azon kaptam magam, hogy az jár a fejemben, kiknek fogom kölcsönadni… a végére pedig odáig jutottam, hogy úgy döntöttem, képes vagyok megválni tizennégy éves ikonikus zöld bakancsomtól (amit amúgy már évek óta fel se vettem). És ezt ennek a könyvnek köszönhetem.
Szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia. Inspiráló. Mondjuk az érdekes része csak most jön: a gyakorlat.

38 hozzászólás
>!
mdmselle IP
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Szerintem nagyon jó könyv, nekem sokat segített, már neki is ugrottam a nagy melónak, és egy kategóriával végeztem is, de sok hátra van még, tényleg el fog tartani egy ideig (2 hónapom van rá, szerintem annyi kell is majd, ha alapos akarok lenni), de én simán elhiszem neki, hogy egyszer kell igazán alaposan megcsinálni, és ha utána az ember bele bírja gyömöszkélni a fejébe, hogy mindig mindent tegyen a saját helyére, akkor utána nem lesz rendetlenség soha. Legfeljebb egy-egy kis helyi káosz időnként, de az hamar rendbehozható, főleg, mert egy idő után el sem bírja viselni a káoszt.
Igazán elhatározásokra ihlető könyv, én el is határoztam, hogy igazán nekiállok kiganéjozni a házat, és érzem, tudom, hogy a módszer valóban működik.

Azért is tudom, mert vannak dolgok, amiket már régóta alkalmazok magam is, például a konyha mint kategória tényleg teljesen rendben van, az edények és a tárolt élelmiszerek mindig a helyükön, mindent használok meglehetős rendszerességgel, amit megvettem, edényeket, háztartási gépeket, a raktározott száraz élelmiszereknek meg megvan a maguk helye, és mindig oda is teszem őket az újabb feltöltésnél (van szekrénypolc az inkább édességekhez használt alapanyagoknak, van az inkább sós ételekhez, és a hűtőben is megvan az ételkategóriák helye), de ez is csak azért működik, mert valamikor régen egyszer elegem lett, hogy soha semmit nem találok meg a konyhában, se egy edény tetejét, se a sajtot a hűtőben, se a paradicsomszószt a kamrapolcon, mert csak besuvasztottam a vaníliáscukor és a kókuszreszelék mögé, úgyhogy egyszer szépen mindent de tényleg mindent kipakoltam a szekrényekből, kidobáltam ami lejárt, mert totál megfeledkeztem róla, és mindennek kijelöltem a saját helyét, és aztán az elején egy ideig kényszerítenem kellett magamat minden főzés, bevásárlás után, hogy a helyére tegyem az árut, vagy az elmosogatott edényt, ahol a helye van, de elég hamar olyan rutinná vált, hogy el sem bírom viselni a tudatot ha máshova kerül valami.
Hasonló rendszerben működik a mosás-vasalás-ruhák tárolása részleg is a háztartásomban, más részlegek viszont annyira kaotikusak, hogy rá se bírok gondolni, és olyan hülye vagyok, hogy azokat sosem tettem ugyanígy rendbe, hiszen magamtól is rájöttem erre a módszerre, és működik is, és ugyanígy rendbentarthatnék mindent a házban, de eddig talán az igazi elhatározás hiányzott. Na de most ennek vége, ezentúl minden tiptop lesz :-)
Ahogy befejeztem a könyvet, rögtön neki kellett állnom valamit csinálni, úgyhogy kerestem egy gyors sikert eredményező kategóriát, amit rövid idő alatt rendbe lehet tenni, mert nem egy kiterjedt téma, úgyhogy a gyógyszerek és sebtapaszok és kenőcsök most olyan glédában állnak a szekrényben, kiselejtezve a lejártak (elvittem őket a gyógyszertárba, azokat nem szabad kidobni!), kategorizálva kicsi dobozkákban, hogy öröm rájuk nézni, és másnap egyből megtaláltam a görcsoldót, amikor kellett, és nem kellett tíz percig turkálni a dobozok között… :-))

Ami a könyvekből való oldaltépkedést illeti, az nyilvánvalóan hülyeség, de az elvet mégis tudom alkalmazni a töméntelen mennyiségben előforduló újságom esetében, például a hímzősekben, amik akármilyen szépek is, tudom, hogy a 80-90%-ukat soha az életben nem fogom kihímezni, a maradék 10-20%-viszont olyan elbűvölő, hogy azokat kivágom és egy mappában gyűjtögetem őket. Tegnap már vagy egy 50 centi magas stócnyi főzős újságot leredukáltam pár kitépett receptnyi tárolandóra, a többi meg megy a papírkontérba a szeméttelepre. De ahogy elnézem, van itt még nem 50 centinyi de legalább 450 centinyi stóc, amit még át kell lapozgatnom, és alattuk gyönyörűszép és üres szekrénypolcok, amikre pakolhatok majd olyasmit, ami eddig sehova se fért, viszont tényleg kell.

Az egyetlen, ami nagyon furcsa és érthetetlen volt nekem, az az a tanács, hogy megveszel egy ruhát, rögtön vedd a címkéjét. Ez valami furcsa szokása lehet az átlagos testalkatú nőknek, hogy csak úgy bemennek valahova és simán megvesznek egy rakás ruhát, mert cuki és mert amúgy is jó rájuk, szóval miért ne, aztán majd felveszik ha nem felejtik el, sokszor látni ilyet amerikai filmekben, hogy hegyekben állnak a szekrényekben a sohase hordott, még felcímkézett ruhák, ez – megmondom őszintén – kicsit mindig irigységgel tölt el, mármint a választék végtelensége, de talán a szokatlanabb testalkatnak megvan az az előnye, hogy ritkán sikerül ruhát találni (nekünk ebben az országban meg aztán pláne), de azt akkor rögtön és addig hordjuk, míg már tényleg le nem szakad rólunk, és semmiképp se lehet megvarrni. Így aztán nincs sok ruhánk, de azok jó minőségűek, és kínosan rendben vannak tartva. Nomegaztán az a másik, hogy ha egy tonna ruhám lenne, akkor is mindet kimosnám mielőtt elkezdem hordani, nálam ez annyira alap, hogy ha hazajövök egy új ruhával, vagy akármilyen fehérneművel bármelyikünknek, akkor első dolgom, hogy levágom a címkét, és megy a szennyesbe, addig nem vesszük föl, míg nem mdmselle-tiszta.

u.i.: Ami még feltűnt, hogy a könyvnek nyilvánvalóan egyedülállók és vagy még gyermektelen vagy már gyermektelen (mert kirepültek az utódok) családok a célcsoportja, elképzelhetetlennek tartom, hogy mondjuk egy-két kisgyerekkel működőképes lehet a módszer.

40 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Mikor két évvel ezelőtt egyetlen bőrönddel elköltöztem egy másik országba, egy önismereti út első lépését tettem meg. Következett a pillanat, amikor rájöttem, hogy igazából mennyire kevés tárgyra van szükségem – a piros bőröndnyi cucc bőven elég volt. A második kulcsfontosságú pillanat az volt, mikor rájöttem, hogy ami hiányzik, az nem fér a legnagyobb bőröndbe se, mert nem tárgyi jellegű, és ekkor visszaköltöztem oda, ahol a szeretteim vannak.
Megszületett tehát a felismerés, hogy nincs szükségem az engem körülvevő tárgyak legnagyobb részére. Megkezdődött a szelektálás. Jött a pillanat, amikor beleszerettünk egy teljesen üres kis lakásba, és kibéreltük. A sebtében, barátoktól összegyűjtött néhány bútorunkba a közös háztartás fele fért be… és megoldottuk!
És láttam, hogy ez jó. Én, aki mindig rendetlen voltam, először életemben sikerült többé-kevésbé rendben tartsam a kis otthonunk. És ekkor jött a pillanat, amikor a kezembe akadt Marie Kondo könyve, ami egy rendszert adott annak, amire saját tapasztalatból már kezdtem rájönni. Tudtam, hogy mit szeretnék tenni, ez a könyv pedig sokat segített a hogyan kérdésében.
Ami a legjobban tetszett a Konmarie módszerben az az egyszerűsége, és az, hogy abszolút testreszabott – örömet okoz ez a tárgy nekem? Jó érzés hordani? Megérinteni? Előzőleg is sokat olvastam a minimalizmusról, bújtam a themins-t, a bemorewithless-t meg más hasonló témájú oldalakat. De a Project 333 rideg számszerűsége megijesztett. Marie módszere működött nálam, ami a ruhákat illeti: kirámolod a szekrényt, majd egyenként kézbe veszed a ruháid, és figyeled, hogy hogyan viszonyulsz hozzájuk. Felszabadító felismerés volt, hogy mennyi ruhám nem szeretem, és csak stresszt és rossz érzést okoznak. Repült a szexi tűzpiros magassarkú (én vettem, mert azt hittem, hogy ha van ilyen cipő a szekrényemben, olyan nővé válok, aki tudja is hordani – nem így lett), repült néhány kamaszkorból maradt együtteses póló (aludni még jó lesz! – de sose aludtam benne, mert van kényelmesebb, puha pizsamám), repült sok ruha, amit a tesómtól kaptam (szépek, újak, jó minőségűek – de sajnos nem az én stílusom), repült a fehér blúz, amit imádok, de sose hordtam, mert túl átlátszó. Nem a szemétbe, hanem különböző segélyszervezeteknek, kampányoknak – a használható dolgok szemétbe dobását kifejezetten bűnnek érzem egy olyan országban, ahol rengeteg ember a létminimum alatt él.
A könyvek kategóriánál kicsit átszabtam a Konmariet, de hát én könyvmoly vagyok, és nekem a könyvek mást jelentenek, mint neki. De sokat közülük el tudtam engedni – olyanokat, amiket már olvastam, de nem akarom újraolvasni, mindent, ami többször volt meg, könyveket, amelyeket nem olvastam, de nem érdekelnek. Könyvtárak, könyvturi és ismerősök kapták meg őket. Annál a bizonyos laptépkedős tippnél én is a szívemhez kaptam, mint eddig minden moly, és valahogy úgy jártam, mint a két nő a bölcs Salamon király előtt: inkább legyen másé a könyv, mint hogy széttépjem.
A konyhai meg egyéb cuccok különösebb nehézség nélkül rendszereződtek.
A papírok és hivatalos cuccok rendezése sajnos még előttem áll – ez egy mumus nekem, zsigerből gyűlölöm őket, napról napra halogatom a pillanatot, amikor át kell nézzem a félelmetes fehér dobozt, amiben állnak.
De a változás látható és érezhető.
Többen furcsállották Marie azon szokását, hogy „köszönetet mond” a tárgyainak…ez biztos a japán kultúrával jobban összefér, mint az európaival. De itt is a mögöttes tartalom a lényeg: nem muszáj megsimogatni a zoknit, és azt mondani neki, hogy „Köszönöm, kedves zokni, hogy melegen tartottad a lábam a mai nap folyamán”, de igyekszem minden alkalommal, mikor a ruháim visszateszem a szekrénybe, hálával gondolni arra, hogy vannak. A lakáskámnak pedig már Marie előtt is mindig köszöntem, mikor hazaértem, jó volt olvasni, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Nekem sokat segített.
PS: Többen kiemelték, hogy gyerekes háztartásoknak nem működik a módszer – mivel hamarosan mi is szeretnék kettőről háromra upgradeolni, majd beszámolok róla.

2 hozzászólás
>!
B_Tündi P
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Hát, attól tartok hogy Marie Kondo rendrakási módszere nem lesz az én módszerem. Tagadhatatlan, hogy vannak a könyvben jó ötletek, de – ahogy előttem már mások is írták az értékelésükben – pl. az újrahasznosításról szó sem esik, vagy arról, hogy a mi megunt tárgyainkat más esetleg örömmel fogadná. A könyvekről szóló fejezet pedig, amikor úgy próbál helyet megtakarítani, hogy kitépi azokat a lapokat, amelyeken számára hasznos információ van, a könyv többi része pedig megy a kukába – erre én biztos hogy képtelen lennék – mint ahogy gondolom a molyok többsége sem tenne ilyet. :-)

8 hozzászólás
>!
BoneB
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

A könyv elolvasása után rájöttem, hogy én alapból minimalista vagyok és igaz nálam kupi van a lakásban, tehát nem vagyok rendrakós, de annál inkább vagyok a mindent ki kell dobálni, mert csak foglalja a helyet és porosodik híve.

Voltak a könyvben azért furcsa részek, pl. hogy ez a csajszi 5 éves korában is már pakolászott és az volt a legjobb játéka, hogy különféle elrendezési kütyüket próbált ki. Azt hiszem nála azért voltak problémák, de jól jött ki belőle. :)

Az iratok rendezésével nem értettem egyet, legalábbis nálunk Magyarországon ez nem kivitelezhető, hogy:
– odafigyelést igénylő papírok
– megőrzendő papírok. És ennyi, nincs tovább. Ezen belül nincs kategorizálás. Hát azért, ha a számlákat összevissza tenném, és utána vissza kellene keresnem, elég nagy bajba lennék. Ezért nálunk külön vannak a közüzemi (közösktg, fűtés, szemét, stb.) Aztán az orvosi papírok, meg egyéb papírok. Fizetési papírokat is kidobja? Hát én azokat is megőrzöm. Fényképeket kidobni? Na jól van, ezt a pontot én kihagyom a rendrakásból.

Azért a táska mindennapi kiürítésénél már felhúztam szemöldököm. :O Meg, amikor mindig megköszön mindenkinek mindent, még a háznak és a zokninak is, hogy aznap rajta volt és segítette. :) Ez a mindent megköszönünk volt egyébként a Titok c. könyvben is. Ott is furcsállottam, de ott legalább nem a zokninak köszöntem meg a dolgokat. :D

De volt sok jó ötlet is, hogy milyen sorrendben végezzük a selejtezést, amit tudat alatt én is így csináltam, pedig akkor még nem is olvastam a könyvet.

>!
Lulma
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Elkezdtem írni az értékelést, de végül blogbejegyzés született belőle. A lényeg, hogy tetszett a könyv, mert éreztem az ösztönzést a rendrakásra, de sok olyan tanácsot adott a szerző, amikkel egyszerűen nem értettem egyet vagy akkora kulturális szakadék tátongott közöttünk hogy nem tudnám megvalósítani őket.
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2016/02/06/marie_kondo_rend_a…

1 hozzászólás
>!
elgatto
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Fantasztikus könyv. Tényleg. Notorikus rendetlenkedő vagyok, szégyen, nem szégyen, 33 éves létemre EDDIG képtelen voltam uralkodni a holmijaimon.
Nekem ez szó szerint önsegitő könyv. Sokat tanultam belőle. Jó volt olvasni, hogy nem vagyok hülye, másoknak is vannak ilyen jellegű problémái, és hogy több dolog, amit évek óta hajtogatok a rendrakásról, megállja a helyét. Először is, hogy normális, hogy egyes emberek nem tudnak rendet rakni, mert nincs érzékük hozzá, és mert sosem tanulták meg, hogyan kell. Mert nem volt kitől. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy anyátlan-apátlan árva vagyok, de nálunk ez gyerekkoromban kimerült abban, hogy „rakj rendet a szobádban” mindenféle egyéb instrukció nélkül.

Tudom, sokaknak nem tetszik a „dobj ki mindent, ami nem okoz örömet” gondolat, mert a jelen gazdasági helyzet és satöbbi, de az az igazság, hogy ez az igazság:) ha az ember félrerakja, hogy „majd elajándékozom/eladom” akkor ugyanúgy lerülgeti a cuccot a lakásban, csak máshol.
A ruhákat pedig szerintem könnyen el lehet adományozni, mert olyan mindegy, hogy a szemeteszsákot a ruhagyűjtőbe vagy a kukába rakjuk.
Nagy könyvfaló vagyok, de a könyvek selejtezésében is van igazság: minek foglalja a polcon a helyet olyan könyv, amit már fél éve megvettünk, de még nem volt rá kedv/idő, hogy kinyissuk?
Ezt mondom úgy, h egy egész falon végigfutó könyvespolcom van, de ha őszinte vagyok, ennek legalább a 10%-a még olvasatlanul várja a sorát, van olyan, ami már több éve. Ezekről pl gond nélkül le tudok mondani!

Többen emlitették, hogy ez nem egy olyan gazdag ország, mint Japán. Nem tudom, biztos, de az én lakásomban nem pár hónap, hanem majd’10 év alatt felgyülemlett cuccokról van szó. Gazdagság ide, gazdagság oda, én kidobok mindent, ami „majd jó lesz valamire”. Minden pénzbe kerül, és ha voltam olyan hülye, hogy felesleges dolgokat vásároltam halomra (ismételten: hosszú évek alatt) a radikális selejtezésből majd megtanulom, hogy ne vásároljak felesleges és haszontalan dolgokat.

>!
virezma P
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

A költözés remek alkalom arra, hogy az ember rendet lakjon a dolgai között, és kitalálja, mi az, amire valóban szüksége van, és ez a könyv jó inspirációt ad ehhez. Például felfedeztem néhány könyvet és ruhaneműt, amelyektől nyugodt szívvel meg tudok válni, és rengeteg szemetet is. Nem mondom, hogy mindenben hallgatni fogok rá, például az nem fér a fejembe, hogy miért kellene a ruhákat állítva tárolni, mint a könyveket. Viszont tetszenek a kategóriái meg az alapelve, hogy minden egyes tárgyat vegyük kézbe, és döntsük el, hogy örömet okoz-e, érzésre.
Szívesen a kezébe adnám néhány ismerősömnek, már ha nincs ellenükre egy rendmániás, introvertált, japán cukilány vallomásait olvasni.
PS: Még ahhoz is kedvem támadt, hogy rendet rakjak az irodában!

>!
Papírtigris
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Mostanában nem szoktam önsegítő könyvekért lelkesedni, roskadoznak tőlük a polcaim. Ezért a könyvért konkrétan odavoltam… A 20 éve, érettségi óta őrizgetett szégyent és stressz okozó matekkönyveimtől (rettegtem a matektól, azért őrizgettem, hogy majd én egyszer öreg fejjel megértem és megszeretem és gyakorolni fogom…) az ő hatására sikerült megszabadulnom, természetesen hozzájuk sem nyúltam 20 évig, csak minden költözésnél láttam őket – és remélem, így fogok eljárni a ruháimmal, irataimmal, tárgyaimmal is. Nyilván a könyvek lesznek a legnehezebb dolgok, és teljesen egyértelmű, hogy a könyvtáram sosem fog 500 db alá csökkenni, nemhogy 30 db alá, ugyanakkor igenis van igazság abban, amit mond! Hány könyv áll olvasatlanul a polcomon, amikhez hozzá sem nyúltam, csak megvettem? Igen, lelkiismeretfurdalást okoznak, nem örömet. És bizony van bőven, amit eladhatok, elajándékozhatok, könyvtárnak adhatok közülük. Köszi KonMari, örülök, hogy talán még nem túl későn olvastalak!!!


Népszerű idézetek

>!
nagytimi85 P

Szeresd azt, aki most vagy!

139. oldal (Kiskapu, 2014)

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

3 hozzászólás
>!
Kkatja P

…nem azt kell néznünk, hogy mitől akarunk megszabadulni, hanem azt, hogy mit szeretnénk megtartani!

53. oldal A döntés kulcsa: örömet okoz?

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
cfve

A tér, amelyben élünk, azt az embert kell, hogy szolgálja, akik most vagyunk, és nem azt, akik voltunk!

143. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
Kkatja P

    Minden holminak csak egyszer kell kijelölnöd a helyét. Próbáld ki! Téged is lenyűgöz majd az eredmény, és soha többé nem fogsz többet vásárolni annál, mint amire szükséged van. (…) A hatékony tárolás lényege, hogy minden egyes tárgynak, amit birtokolsz, kijelölöd a saját helyét.

156. oldal Legyen mindennek saját helye!

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
imma A+P

„Hajíts ki mindent, ami nem okoz örömöt!” Ha csak egy kicsit is belekóstoltál a módszerembe, mostanra már rájöhettél, hogy nem is olyan nehéz azonosítani, mi dobogtatja meg a szívedet. Abban a pillanatban, ahogy megérintesz egy tárgyat, tudni fogod a választ. Valaminek a kidobásáról dönteni már sokkal nehezebb. Mindenféle kifogással hozakodunk elő, hogy miért nem tesszük meg: „Ezt az edényt már vagy egy éve nem használtam, de ki tudja, valamikor még szükségem lehet rá…”, vagy: „Azt a nyakláncot a barátomtól kaptam, és akkoriban nagyon tetszett.” De ha mélyebbre ásunk az okokat keresve, hogy miért nem vagyunk képesek megválni valamitől, igazából csak kettőt találunk: a ragaszkodást a múlthoz, vagy a jövőtől való félelmet.

207. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

4 hozzászólás
>!
imma A+P

Mások dolgait engedély nélkül kidobni a józan ész fájdalmas hiányáról árulkodik.

64-65. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
imma A+P

Gondolj vissza a saját gyerekkorodra! Biztos vagyok benne, hogy veled is előfordult (ahogy a legtöbbünkkel), hogy leszidtak, mert nem raktál rendet a szobádban. De vajon hány szülő tanítja meg tudatosan a gyerekeinek, hogyan kell rendet rakni?

19. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
Kkatja P

    Van még egy oka annak, hogy az ügyfeleim nem panaszkodnak, amiért meg kell válniuk bizonyos dolgoktól, és ez a leglényegesebb. Ez az ok pedig az, hogy a rendrakás után is felismerik, ha valamire nincs szükségük, és megszabadulnak tőle. Nem hárítják másra a döntés felelősségét; ha probléma merül fel, nem másokat vagy a körülményeket okolják. Immár saját maguk hozzák a döntéseiket, és tisztában vannak vele, hogy minden helyzetben a teendő meghatározása az, ami igazán számít. A tárgyaink kiválasztása és a felesleges holmik kidobása folyamatosan döntéseket igényel a részünkről, amelyeket a saját értékrendünk alapján kell meghoznunk. A selejtezés csiszolja a döntéshozatali képességünket.

213. oldal Szabadulj meg a felesleges tehertől!

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
nagytimi85 P

Ha valakinél újra és újra visszatér a rendetlenség, bármennyit takarít is, akkor nem a szobával vagy a holmikkal van a gond, hanem a gondolkodásmóddal.

26. oldal (Kiskapu, 2014)

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

>!
imma A+P

A szüleid otthona nem az emléktárgyaid raktára!

135. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szilvásy Judit: Rendezzük át lakásunkat Feng Shuival egy sikeresebb életért!
Fränkel György (szerk.): A mai otthon irásban és képben
David Daniel Kennedy: Feng Shui
Barty Phillips: Kis lakás nagy kényelem
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban
Nick Vujicic: Megállíthatatlan
Henry Cloud – John Townsend: Határaink
Teal Swan: Hajnal előtti árnyak
Skip Ross – Carole C. Carlson: Dinamikus élet