22. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

Rend ​a lelke mindennek 241 csillagozás

A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László

Enciklopédia 12


Kedvencelte 21

Most olvassa 52

Várólistára tette 177

Kívánságlistára tette 179

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Ez igazán az „én” könyvemnek indult és egy darabig még meg is maradt az érzet, de aztán szép lassan el is engedtem.
Azt el kell ismerjem, hogy az adott társadalmat tekintve, melyből a hölgyemény származik, ez a módszer, melyet kifejlesztett elengedhetetlen.
Ami engem és a környezetemet illeti, többre tartom a könyveimet és bizonyos tárgyaimat, sem mint kiselejtezzem őket.
A rendel nincs is gondom, de avval már igen, hogy amit leselejtezek azt dobjam ki.
Egy szót sem ejt az újra hasznosításról. Vagy arról, hogy mások esetleg mennyire örülnének az adott tárgynak, ruhának, számomra ez pedig az életem alap pillére.
Ezért úgy gondolom, akinek bejön, hasznosítsa boldogan. Én pedig meg maradok azon módszereknél, melyeket még a nagyszüleimtől örököltem.

18 hozzászólás
Kkatja P>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Első körben le kell szögeznem, hogy nem vagyok rendmániás, leginkább időközönként tör rám a rendrakási mánia, és akkor képes vagyok megszabadulni a könyvben leírtak szerint a sok felesleges holmitól, amit addig halmoztam, gyűjtögettem, de addig valóban én is hajlamos vagyok ezekre a kifejezésekre/gondolatokra: „Jó lesz ez még valamire…, ki tudja, biztosan szükség lesz még rá, na majd legközelebb kidobom, ha mégsem…. Ó, ehhez érzelmi szálak fűznek, jaj eltört, de sebaj megjavítom majd…” etc.
Vicces volt a könyv olvasása közben ráébredni ezekre, mert Marie Kondo kisasszony valóban remekül rávilágít ezekre a sokszor helytelen gondolatmintákra, amik elvezetnek a túlzsúfolt, kényelmetlen lakásokhoz, ami Japánban az icipici otthonok országában, még fontosabb, mint nálunk nyugaton, de az alapelvek ugyanazok:

– Miért ragaszkodunk valamihez, amiben már nem leljük örömünket?
– Miért halmozzuk fel a ruhákat, könyveket (na ezt azért jóval bocsánatosabb bűnnek tartom, mint az írónő:)), iratokat, komonókat (apró-cseprő kis kacatokat), érzelmi emléktárgyakat, fényképeket, tárgyak dobozait, aminek sokszor semmi haszna, mert nem hordjuk, nem használjuk, csak pakoljuk egyik helyről a másikra őket stb.

Szóval sok remek és hasznos ötletet ad mindenre kiterjedően, ez mind nagyon pozitív volt, ellenben azzal, ami nagyon kiakasztott már az elején, hogy szedjünk össze mindent és dobjuk ki! Sok ízben dicsekszik az írónő, hogy az ügyfelei 30-40-60 szemeteszsáknyi holmit szedtek össze és dobtak ki. De miért kell KIDOBNI ezeket, ezt nagyon nem értettem, oké értem én, hogy Japán egy gazdag ország, de nincs Szeretetszolgálat, turkáló, rászorulókat segítő akármi, ahol mindezeket (az alig használt, csak nemszeretem dolgokat) fel lehetne ajánlani?
A másik fájdalmas pont, hogy a „nem kedvenc” könyveket, ugyanilyen könnyedén küldi kukába Marie, az elajándékozás könyvtárnak, barátnak, felajánlás vagy tudomisén milyen, de más egészségesebb módszerek helyett. (Bár valamit azért elárul a hölgy irodalmi ízléséről az, hogy az Alice Csodaországban a legkedvencebb könyve harminc darabos könyvtárának, és ezzel egyáltalán nem Alice-t akarom bántani…)

Ezeket leszámítva viszont csak dicsérni tudom a módszert és ajánlom is mindenkinek, akinek az életében/otthonában káosz uralkodik, mert valóban, ha körülöttünk rend van, az a belső világunkra is mindenképpen jó hatással van és ez nem egy elhanyagolható szempont. :)

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László
20 hozzászólás
Gorkie>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Nem igazán erre számítottam. Nekem túl sok volt a rizsa és az ismétlés. Ráadásul, szerintem, ennek a nőnek nagy baj van az agyában. Nem vitatom, hogy vannak praktikus módszerei, amit esetleg, érdemes lehet kipróbálni, de ez a szemlélet-mód, amit leírt kissé elrugaszkodott.
Azt hiszem, nem leszek KonMari-rajongó. :))

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László
imma P>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Hasznos tudni rólam, hogy én imádok selejtezni. Főleg imádok másokat rávenni, hogy selejtezzen/selejtezzünk. Ha vendégségben vagyok, és kupit látok, szinte viszket a tenyerem, hogy elkezdjek pakolászni (főleg, mert a más kupija mindig sokkal izgalmasabb, mint a magam papírkupacai), és kérdéseket feltenni: Ezt kidobhatom? Ezt odarakhatom a többi közé? (Eddig egyetlen barátom hagyta, hogy ilyen ámokfutást rendezzek a szobájában, össze is szedtem nála vagy tízezer forintot apróban.) Szeretek leltárazni, és azt gondolom, a legtöbb embernél kevésbé vagyok impulzusvásárló, és sokkal kevesebb az olyan holmi az otthonomban, ami fölösleges. Szóval én nem azért olvastam ezt a könyvet, mert problémáim voltak ezen a téren, hanem egyszerűen csak érdekelt a téma. Gondoltam, kapok néhány jó tippet, hogy hogyan tartsak rendet az íróasztalomon, meg ilyesmi.
Ehhez képest valami egészen mást kaptam. Nagyrészt nem mondott semmi újat. Ugyanakkor mégis más megvilágításba helyezte a már tudott dolgokat, és ez jót tett nekik. Aztán amikor meg új dolgokat mondott, azok különösen tetszettek.
Persze sok mindennel egyáltalán nem értettem egyet. Nekem is bántotta a lelkem, hogy Japánban szemétbe dobják a teljesen jó holmikat, és azt sem értettem, miért nem lehet megmutatni másnak, amit kidobok, hogy kell-e neki. Hadd tekintsem már ugyanolyan józan ítélőképességűnek a többi embert is, mint magamat! Csak el tudja dönteni, hogy örül-e neki! Szóval volt benne néhány ilyen dolog, amiket én részben annak a számlájára írok, hogy ez egy japán könyv. Ez sokszor érződik rajta, de jó értelemben is. Marie Kondo például egy végtelenül bájos teremtés, de japánosan az.
Szóval a könyv eleje ezzel a vegyes ellenkezéssel telt, aztán azon kaptam magam, hogy az jár a fejemben, kiknek fogom kölcsönadni… a végére pedig odáig jutottam, hogy úgy döntöttem, képes vagyok megválni tizennégy éves ikonikus zöld bakancsomtól (amit amúgy már évek óta fel se vettem). És ezt ennek a könyvnek köszönhetem.
Szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia. Inspiráló. Mondjuk az érdekes része csak most jön: a gyakorlat.

38 hozzászólás
ÁrnyékVirág P>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Mikor két évvel ezelőtt egyetlen bőrönddel elköltöztem egy másik országba, egy önismereti út első lépését tettem meg. Következett a pillanat, amikor rájöttem, hogy igazából mennyire kevés tárgyra van szükségem – a piros bőröndnyi cucc bőven elég volt. A második kulcsfontosságú pillanat az volt, mikor rájöttem, hogy ami hiányzik, az nem fér a legnagyobb bőröndbe se, mert nem tárgyi jellegű, és ekkor visszaköltöztem oda, ahol a szeretteim vannak.
Megszületett tehát a felismerés, hogy nincs szükségem az engem körülvevő tárgyak legnagyobb részére. Megkezdődött a szelektálás. Jött a pillanat, amikor beleszerettünk egy teljesen üres kis lakásba, és kibéreltük. A sebtében, barátoktól összegyűjtött néhány bútorunkba a közös háztartás fele fért be… és megoldottuk!
És láttam, hogy ez jó. Én, aki mindig rendetlen voltam, először életemben sikerült többé-kevésbé rendben tartsam a kis otthonunk. És ekkor jött a pillanat, amikor a kezembe akadt Marie Kondo könyve, ami egy rendszert adott annak, amire saját tapasztalatból már kezdtem rájönni. Tudtam, hogy mit szeretnék tenni, ez a könyv pedig sokat segített a hogyan kérdésében.
Ami a legjobban tetszett a Konmarie módszerben az az egyszerűsége, és az, hogy abszolút testreszabott – örömet okoz ez a tárgy nekem? Jó érzés hordani? Megérinteni? Előzőleg is sokat olvastam a minimalizmusról, bújtam a themins-t, a bemorewithless-t meg más hasonló témájú oldalakat. De a Project 333 rideg számszerűsége megijesztett. Marie módszere működött nálam, ami a ruhákat illeti: kirámolod a szekrényt, majd egyenként kézbe veszed a ruháid, és figyeled, hogy hogyan viszonyulsz hozzájuk. Felszabadító felismerés volt, hogy mennyi ruhám nem szeretem, és csak stresszt és rossz érzést okoznak. Repült a szexi tűzpiros magassarkú (én vettem, mert azt hittem, hogy ha van ilyen cipő a szekrényemben, olyan nővé válok, aki tudja is hordani – nem így lett), repült néhány kamaszkorból maradt együtteses póló (aludni még jó lesz! – de sose aludtam benne, mert van kényelmesebb, puha pizsamám), repült sok ruha, amit a tesómtól kaptam (szépek, újak, jó minőségűek – de sajnos nem az én stílusom), repült a fehér blúz, amit imádok, de sose hordtam, mert túl átlátszó. Nem a szemétbe, hanem különböző segélyszervezeteknek, kampányoknak – a használható dolgok szemétbe dobását kifejezetten bűnnek érzem egy olyan országban, ahol rengeteg ember a létminimum alatt él.
A könyvek kategóriánál kicsit átszabtam a Konmariet, de hát én könyvmoly vagyok, és nekem a könyvek mást jelentenek, mint neki. De sokat közülük el tudtam engedni – olyanokat, amiket már olvastam, de nem akarom újraolvasni, mindent, ami többször volt meg, könyveket, amelyeket nem olvastam, de nem érdekelnek. Könyvtárak, könyvturi és ismerősök kapták meg őket. Annál a bizonyos laptépkedős tippnél én is a szívemhez kaptam, mint eddig minden moly, és valahogy úgy jártam, mint a két nő a bölcs Salamon király előtt: inkább legyen másé a könyv, mint hogy széttépjem.
A konyhai meg egyéb cuccok különösebb nehézség nélkül rendszereződtek.
A papírok és hivatalos cuccok rendezése sajnos még előttem áll – ez egy mumus nekem, zsigerből gyűlölöm őket, napról napra halogatom a pillanatot, amikor át kell nézzem a félelmetes fehér dobozt, amiben állnak.
De a változás látható és érezhető.
Többen furcsállották Marie azon szokását, hogy „köszönetet mond” a tárgyainak…ez biztos a japán kultúrával jobban összefér, mint az európaival. De itt is a mögöttes tartalom a lényeg: nem muszáj megsimogatni a zoknit, és azt mondani neki, hogy „Köszönöm, kedves zokni, hogy melegen tartottad a lábam a mai nap folyamán”, de igyekszem minden alkalommal, mikor a ruháim visszateszem a szekrénybe, hálával gondolni arra, hogy vannak. A lakáskámnak pedig már Marie előtt is mindig köszöntem, mikor hazaértem, jó volt olvasni, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Nekem sokat segített.
PS: Többen kiemelték, hogy gyerekes háztartásoknak nem működik a módszer – mivel hamarosan mi is szeretnék kettőről háromra upgradeolni, majd beszámolok róla.

2 hozzászólás
B_Tünde P>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Hát, attól tartok hogy Marie Kondo rendrakási módszere nem lesz az én módszerem. Tagadhatatlan, hogy vannak a könyvben jó ötletek, de – ahogy előttem már mások is írták az értékelésükben – pl. az újrahasznosításról szó sem esik, vagy arról, hogy a mi megunt tárgyainkat más esetleg örömmel fogadná. A könyvekről szóló fejezet pedig, amikor úgy próbál helyet megtakarítani, hogy kitépi azokat a lapokat, amelyeken számára hasznos információ van, a könyv többi része pedig megy a kukába – erre én biztos hogy képtelen lennék – mint ahogy gondolom a molyok többsége sem tenne ilyet. :-)

8 hozzászólás
mdmselle I>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Szerintem nagyon jó könyv, nekem sokat segített, már neki is ugrottam a nagy melónak, és egy kategóriával végeztem is, de sok hátra van még, tényleg el fog tartani egy ideig (2 hónapom van rá, szerintem annyi kell is majd, ha alapos akarok lenni), de én simán elhiszem neki, hogy egyszer kell igazán alaposan megcsinálni, és ha utána az ember bele bírja gyömöszkélni a fejébe, hogy mindig mindent tegyen a saját helyére, akkor utána nem lesz rendetlenség soha. Legfeljebb egy-egy kis helyi káosz időnként, de az hamar rendbehozható, főleg, mert egy idő után el sem bírja viselni a káoszt.
Igazán elhatározásokra ihlető könyv, én el is határoztam, hogy igazán nekiállok kiganéjozni a házat, és érzem, tudom, hogy a módszer valóban működik.

Azért is tudom, mert vannak dolgok, amiket már régóta alkalmazok magam is, például a konyha mint kategória tényleg teljesen rendben van, az edények és a tárolt élelmiszerek mindig a helyükön, mindent használok meglehetős rendszerességgel, amit megvettem, edényeket, háztartási gépeket, a raktározott száraz élelmiszereknek meg megvan a maguk helye, és mindig oda is teszem őket az újabb feltöltésnél (van szekrénypolc az inkább édességekhez használt alapanyagoknak, van az inkább sós ételekhez, és a hűtőben is megvan az ételkategóriák helye), de ez is csak azért működik, mert valamikor régen egyszer elegem lett, hogy soha semmit nem találok meg a konyhában, se egy edény tetejét, se a sajtot a hűtőben, se a paradicsomszószt a kamrapolcon, mert csak besuvasztottam a vaníliáscukor és a kókuszreszelék mögé, úgyhogy egyszer szépen mindent de tényleg mindent kipakoltam a szekrényekből, kidobáltam ami lejárt, mert totál megfeledkeztem róla, és mindennek kijelöltem a saját helyét, és aztán az elején egy ideig kényszerítenem kellett magamat minden főzés, bevásárlás után, hogy a helyére tegyem az árut, vagy az elmosogatott edényt, ahol a helye van, de elég hamar olyan rutinná vált, hogy el sem bírom viselni a tudatot ha máshova kerül valami.
Hasonló rendszerben működik a mosás-vasalás-ruhák tárolása részleg is a háztartásomban, más részlegek viszont annyira kaotikusak, hogy rá se bírok gondolni, és olyan hülye vagyok, hogy azokat sosem tettem ugyanígy rendbe, hiszen magamtól is rájöttem erre a módszerre, és működik is, és ugyanígy rendbentarthatnék mindent a házban, de eddig talán az igazi elhatározás hiányzott. Na de most ennek vége, ezentúl minden tiptop lesz :-)
Ahogy befejeztem a könyvet, rögtön neki kellett állnom valamit csinálni, úgyhogy kerestem egy gyors sikert eredményező kategóriát, amit rövid idő alatt rendbe lehet tenni, mert nem egy kiterjedt téma, úgyhogy a gyógyszerek és sebtapaszok és kenőcsök most olyan glédában állnak a szekrényben, kiselejtezve a lejártak (elvittem őket a gyógyszertárba, azokat nem szabad kidobni!), kategorizálva kicsi dobozkákban, hogy öröm rájuk nézni, és másnap egyből megtaláltam a görcsoldót, amikor kellett, és nem kellett tíz percig turkálni a dobozok között… :-))

Ami a könyvekből való oldaltépkedést illeti, az nyilvánvalóan hülyeség, de az elvet mégis tudom alkalmazni a töméntelen mennyiségben előforduló újságom esetében, például a hímzősekben, amik akármilyen szépek is, tudom, hogy a 80-90%-ukat soha az életben nem fogom kihímezni, a maradék 10-20%-viszont olyan elbűvölő, hogy azokat kivágom és egy mappában gyűjtögetem őket. Tegnap már vagy egy 50 centi magas stócnyi főzős újságot leredukáltam pár kitépett receptnyi tárolandóra, a többi meg megy a papírkontérba a szeméttelepre. De ahogy elnézem, van itt még nem 50 centinyi de legalább 450 centinyi stóc, amit még át kell lapozgatnom, és alattuk gyönyörűszép és üres szekrénypolcok, amikre pakolhatok majd olyasmit, ami eddig sehova se fért, viszont tényleg kell.

Az egyetlen, ami nagyon furcsa és érthetetlen volt nekem, az az a tanács, hogy megveszel egy ruhát, rögtön vedd a címkéjét. Ez valami furcsa szokása lehet az átlagos testalkatú nőknek, hogy csak úgy bemennek valahova és simán megvesznek egy rakás ruhát, mert cuki és mert amúgy is jó rájuk, szóval miért ne, aztán majd felveszik ha nem felejtik el, sokszor látni ilyet amerikai filmekben, hogy hegyekben állnak a szekrényekben a sohase hordott, még felcímkézett ruhák, ez – megmondom őszintén – kicsit mindig irigységgel tölt el, mármint a választék végtelensége, de talán a szokatlanabb testalkatnak megvan az az előnye, hogy ritkán sikerül ruhát találni (nekünk ebben az országban meg aztán pláne), de azt akkor rögtön és addig hordjuk, míg már tényleg le nem szakad rólunk, és semmiképp se lehet megvarrni. Így aztán nincs sok ruhánk, de azok jó minőségűek, és kínosan rendben vannak tartva. Nomegaztán az a másik, hogy ha egy tonna ruhám lenne, akkor is mindet kimosnám mielőtt elkezdem hordani, nálam ez annyira alap, hogy ha hazajövök egy új ruhával, vagy akármilyen fehérneművel bármelyikünknek, akkor első dolgom, hogy levágom a címkét, és megy a szennyesbe, addig nem vesszük föl, míg nem mdmselle-tiszta.

u.i.: Ami még feltűnt, hogy a könyvnek nyilvánvalóan egyedülállók és vagy még gyermektelen vagy már gyermektelen (mert kirepültek az utódok) családok a célcsoportja, elképzelhetetlennek tartom, hogy mondjuk egy-két kisgyerekkel működőképes lehet a módszer.

40 hozzászólás
Lahara IP>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Szegény, rengeteget rizsázik a semmiről, és akkora arca van, hogy nem csodálom, hogy a személyes tárgyainak már nincs hely a lakásban.
Korábban olvastam a képregényt és láttam pár részt a sorozatból, tulajdonképpen vannak használható ötletei, de soknál felforr tőle az ember agyvize. Például, amikor rendet rakott a családtagjai holmijai közt. Nekem a magántulajdon szent, ha valaki már pár centivel elmozdít valamit, aíg nem vagyok ott, előjön a sárkány énem. Évekkel ezelőtt, még nem is hallottunk arról, hogy a rendrakás biznisz, egy nyáron öcsém nagyon unatkozott, és rendet rakott a tornaszobában. Mit tartottunk ott? Régi szekrényeket, könyveket, én skicceket, amik már nem fértek el a szobámban, viszont időrendi sorrendben, nyári holmit, mint napozóágy meg kerti székek, légpuska, sátor, volt kinn egy íróasztal, székek, matrac, bordásfal, súlyzó, tollasütő, és jó néhány „koszos” művészeti eszköz, amiket jobb kinn használni, mint bent. Hát tesóm rendszerezett, vagyis kikonmarizott egy csomó vázlatomat, a maradékot aszerint rendszerezte, hogy neki tetszik-e vagy sem. Én ezen nagyon berágtam, mert sok személyes, naplószerű volt, és teljesen tisztában voltam, hogy melyik rajzot nagyjából melyik mappában kell keresni. A tesóm is berágott, mert szerinte meg kellett volna köszönnöm, hogy helyettem is rendet rakott.
Szóval ezzel, hogy engedély nélkül kidobni bármit, ami nem a tiéd, ezzel nem értek egyet, mert nem tudhatod, miért vannak még meg azok a holmik. Amúgy ennél a nőnél valami nem telljesen százas, nem az, hogy beszél a házhoz, ha hazaérkezik, de, hogy a táskának is pihenni kell, azt túlzásnak tartom. Az ötletét meg hülyeségnek, mert azok a dolgaim, amiket a táskámban tartok, azoknak ott van a helye. Frankó az, amikor a metrónál derül ki, hogy hopp, bérlet vagy kéne a gyógyszered, de hopp, hát kivetted, hogy kipihenje magát a táska… Szóval ez a rész nem.
Tulajdonképpen egy csomó dolog, amit felsorol, nem idegen tőlem, mert az évek során sokat szortíroztam már, és főleg a költözéskor azért átgondolja az ember. A kidobásokat nem értem teljesen. Rendben van, én is kidobtam a szakadt táskát, lyukas vagya agyonhordott pólót, és voltak olyan holmijaim, amiket mások sóztak rám, de ha még hordhatók, csak nem jók, mert kicsik, nagyok vagy nem az én stílusom, akkor azért megy az adományboltos szatyorba. Én vagyok az, aki úgy vesz pólót, hogy megnézem a címkét, hanyas, és felpróbálás nélkül megveszem, mert nem bírok ki több órát várni a próbafülkére, és mindig bestresszel a zene meg a fények a boltban, és volt már, hogy ugyannak az üzletnek ugyanazon márkájának M-es pólója kedden jó, szerdán kicsit, csütörtökön nagy volt. Csak, mert a fazon más, vagy nem tudom. De nem a szemétbe teszem, teljesen jó. Mondjuk a japánok ezzel a szemétkérdéssel is… minden milliószor be van csomagolva, ők képesek lennének még a mákot is szemenként csomagolni, ha hagynánk. (Én is mit össze nem szenvedtem, amikor kicsomagoltam a Posca filceket…)
Sokak érzékeny pontja volt az értékelésekben a könyvek szanálása. Gondolom, nem regényekről ír, hanem mittomén, szakácskönyvekről vagy életmódkönyveskről… remélem. Mondjuk nem teljesen normális az a rész már, a cipősdobozokról meg annyit, hogy én is abban tartom a bazárkát, de pont azért, mert nincs műanyag dobozom. Szerintem jobb, ha véletlenül sem tud kinyílni, és nem borul ki az egész mindenség a földre. Nyilván mi máshogy látjuk a könyves részt, meg amúgy is, tök jó kifogás, mert hát örömet lelünk benne, mint én a gombgyűjteményemben.
A gyerekkori részek érdekesek voltak, szívesebben olvastam volna azokról többet, mint a reklámdumát, hogy lesz izgalmas az életed a tárolással.

3 hozzászólás
lzoltán IP>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

különösebben nem volt szükségem erre az olvasásra mert ahhoz hogy nálam rendetlenség legyen hozni is kellene valamit ((: leginkább a ruhahajtogatás érdekelt de a könyvet olvasgatva rájöttem hogy itt semmi olyannal nem fogok találkozni sokkal több értelmét látom a youtube-on található rövid videóknak és a saját tapasztalatoknak viszont a könyvet átjáró szirupos filozofálgatás helyenként az összehajtogatott ruháim szobaközépre történő kihajigálásához vezetett ((: nesze neked rendrakás ((:

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László
2 hozzászólás
gab001 P>!
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

Már nem emlékszem, hogyan találtam rá erre a könyvre. Viszont hamar sort kerítettem az olvasásra, amikor kölcsönkaptam. Bevallom, az elején sokáig szkeptikus voltam az olvasottakkal kapcsolatban. A szerzőnő szerint ha alaposan kiselejtezzük a dolgainkat, s mindennek megtaláljuk a helyét, akkor onnantól nem sok dolgunk marad. Ezt képes is vagyok belátni, hiszen logikusan alátámasztja az elképzelését. Azonban többször majdnem feladtam az olvasást, amikor a könyvek kerültek előtérbe. Ezen felülemelkedve, viszont alaposan megváltoztatta a tárgyakhoz fűződő kapcsolatomat. Tetszett, hogy a saját tapasztalatain, tévedésein keresztül vezet el a megoldáshoz. A végére sikerült meggyőznie. Szemléletformáló.

>!
Kiskapu, Budapest, 2014
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158013505 · Fordította: Rézműves László

Népszerű idézetek

nagytimi85>!

Szeresd azt, aki most vagy!

139. oldal (Kiskapu, 2014)

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

10 hozzászólás
Kkatja P>!

…nem azt kell néznünk, hogy mitől akarunk megszabadulni, hanem azt, hogy mit szeretnénk megtartani!

53. oldal A döntés kulcsa: örömet okoz?

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

cfve>!

A tér, amelyben élünk, azt az embert kell, hogy szolgálja, akik most vagyunk, és nem azt, akik voltunk!

143. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

imma P>!

A szüleid otthona nem az emléktárgyaid raktára!

135. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

2 hozzászólás
Kkatja P>!

    Minden holminak csak egyszer kell kijelölnöd a helyét. Próbáld ki! Téged is lenyűgöz majd az eredmény, és soha többé nem fogsz többet vásárolni annál, mint amire szükséged van. (…) A hatékony tárolás lényege, hogy minden egyes tárgynak, amit birtokolsz, kijelölöd a saját helyét.

156. oldal Legyen mindennek saját helye!

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

holle>!

Törődj inkább azzal, hogy kiválaszd azokat a dolgokat, amelyekben örömödet leled, és élvezd az életet úgy, ahogy szeretnéd!

148. oldal, 3. fejezet - Rendrakás kategóriánként (Kiskapu, 2014)

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

1 hozzászólás
imma P>!

Mások dolgait engedély nélkül kidobni a józan ész fájdalmas hiányáról árulkodik.

64-65. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

imma P>!

Gondolj vissza a saját gyerekkorodra! Biztos vagyok benne, hogy veled is előfordult (ahogy a legtöbbünkkel), hogy leszidtak, mert nem raktál rendet a szobádban. De vajon hány szülő tanítja meg tudatosan a gyerekeinek, hogyan kell rendet rakni?

19. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

imma P>!

„Hajíts ki mindent, ami nem okoz örömöt!” Ha csak egy kicsit is belekóstoltál a módszerembe, mostanra már rájöhettél, hogy nem is olyan nehéz azonosítani, mi dobogtatja meg a szívedet. Abban a pillanatban, ahogy megérintesz egy tárgyat, tudni fogod a választ. Valaminek a kidobásáról dönteni már sokkal nehezebb. Mindenféle kifogással hozakodunk elő, hogy miért nem tesszük meg: „Ezt az edényt már vagy egy éve nem használtam, de ki tudja, valamikor még szükségem lehet rá…”, vagy: „Azt a nyakláncot a barátomtól kaptam, és akkoriban nagyon tetszett.” De ha mélyebbre ásunk az okokat keresve, hogy miért nem vagyunk képesek megválni valamitől, igazából csak kettőt találunk: a ragaszkodást a múlthoz, vagy a jövőtől való félelmet.

207. oldal

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból

4 hozzászólás
nagytimi85>!

Nem az emlékeinket kell becsben tartanunk, hanem azt az embert, akivé e múltbéli élmények révén lettünk. Erre tanítanak meg minket az emléktágyaink, amikor kiválogatjuk őket. A tér, amelyben élünk, azt az embert kell, hogy szolgálja, akik most vagyunk, és nem azt, akik voltunk.

142-143. oldal (Kiskapu, 2014)

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból


Hasonló könyvek címkék alapján

Gretchen Rubin: Boldogságterv
Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
Eckhart Tolle: Új Föld
Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban
Barry K. Weinhold – Janae B. Weinhold: Törj ki a társfüggőségből!
Soma Mamagésa: Nemek igenje
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Spencer Johnson: Ki vitte el a sajtomat?
Sean Patrick: Ébreszd fel a benned rejlő géniuszt