Egy ​rém ronda vörös barakk Amerikában 30 csillagozás

Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában

Az önéletrajzi ihletésű regény egy francia újságírónő reménytelennek látszó küzdelmét mutatja be a kábítószer-függőséggel.

Frenchie tizenöt éve keményen drogozik. Los Angeles külvárosában különös „klinikára” bukkan: a szigorú, néha könyörtelen szabályok szerint működő intézményben kábítószeresek egy csoportja orvosok segítsege nélkül, kizárólag egymásra és a közösség erejére támaszkodva próbál megszabadulni halálos kényszerbetegségétől. Prenchie maga sem érti, miért, de hirtelen úgy határoz, hogy aláveti magát a rendhagyó „kezelésnek”.

Frenchie megrázó tapasztalatok és súlyos felismerések árán döbben rá arra, hogy a valóságba visszavezető egyetlen lehetséges út az, ha szembenéz önmagával, de ez az út a pokol legmélyebb bugyrain keresztül vezet.

Eredeti cím: Une baraque rouge et moche comme tout, à Venice, Amérique

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
184 oldal · ISBN: 963970802X · Fordította: Xantus Judit
>!
Magvető, Budapest, 1987
278 oldal · ISBN: 9631409880 · Fordította: Xantus Judit
>!
Magvető, Budapest, 1982
puhatáblás · ISBN: 9631419819

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában

Ez egy kompromisszumos négy csillag, mert különben elég ambivalensen viszonyultam a könyvhöz. Nagyon bírtam, hogy a szöveg szinte folyamatosan párbeszédet folytatott a fejemben mindazzal, amit a hippikorszakról eddig tudtam – néha bevillantak lelki szemeim előtt a beatnemzedék kiöregedett tagjait, amint ott sertepertélnek a rém ronda vörös barakkban. Aztán alapvetően* bírtam Landes-Fuss friss, őszinte mondatait, mert nagyon erőteljesen és hitelesen ábrázolják a folyamatot, amikor a gyógyszerektől megszabadult elme egyéb elfoglaltság híján elkezd minden hülyeségbe belekapaszkodni, különös tekintettel a megdugtak-de-vajon-szeretnek-e-és-ha-szeretnek-akkor-én-szeretek-e témakörre. Kevésbé bírtam elfogadni viszont, hogy az egész leszoktató brigád működésében a makarenkói pedagógiai elvek továbbélését véltem felfedezni, többek között azt, hogy az egymás iránti kegyetlenségben mintha valami jellemerősítő funkciót látnának. Meg az a jó szándékában is brutális parancsuralmi rendszer… Ugyanakkor ha valaki (mondjuk Csernus doktor) kezét Atkinson Pszichológiá-jára téve megesküszik, hogy a szenvedélybetegeknél szükség van a képtelen tekintélytiszteletre, hogy pótolja a drog által totálisan leépített önbecsülést, akkor én meghajolok az érvei előtt. De komolyan. Legkevésbé pedig azzal tudtam megbarátkozni, hogy a szövegben hemzsegtek az olyan mára bepenészedett szavak, mint a „kábcsi”, a „digidugi” vagy az „izélés”. (A „répázás” is fura, viszont valamiért ellenállhatatlanul mókásnak tartom. RÉPÁZÁS.) Sajnos nem tudok utánajárni, úgyhogy ha akad itt olyan franciás, aki eredetiben olvasta a szöveget, kérem, mondja meg: Landes-Fuss tényleg így fejezte ki magát? Vagy ’87-ben ez volt a fordítói bátorság maximuma? Az viszont, hogy a kaliforniai Venice-t lefordították Velencére, és következetesen így használták… nos, azt tényleg nem értem. De azért nagyon fontos könyv, nem akarok elrettenteni tőle senkit. Akik érdeklődnek a szenvedélybetegségek, vagy az extrém (illetőleg mai szemmel annyira nem extrém) pszichiátriai módszerek iránt, azok számára egyenesen kötelező.

* Magyarán: néha azért nem annyira.

10 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában

"Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem."

De ki mondhatja meg, hogy mi való és mi nem nekünk? Hát nem azt halljuk annyiszor, hogy szabad vagy, dönthetsz, tégy, amit akarsz… ? Dehogynem.

„A személyes szabadság ellen vét az, aki megakadályoz valakit abban, hogy kábítószert szedjen” /33. old./

Igen ám, de érdemes átgondolni, hogy mit tartunk fontosnak. Hogy tudjuk e minek a javára döntünk. Hogy az egyik választással mit szalasztunk el, mi lenne a másik oldal.
És szerencsékre Frenchie dönt, még ha nem is tudja eleinte, hogy miért, meg hogy.

„Mit keresel itt? – […] Azt mondtam, nem tudom.” /37. old./

És aztán eltölt egy évet, tizenkét hónapot, 365 napot, 8760 órát, 525600 percet…. És ezek a napok, órák, percek megváltoztatják. Eleinte szenved. Ahogy minden függő szenved mikor először nem jut a megszokott időszakonként a megszokott adagjához. Később változik, alakul. Nem ért mindent, megkérdőjelez dolgokat, ahogy mindannyian tennék, de teszi a dolgát. És ahogy telik az idő, úgy kristályosodnak ki a dolgok. És úgy lesz ő is egyre tisztább.

„- Nagyon jól tudod, hogy itt semmi sem csak a te dolgod. A barakk olyan, mint egy nagy család. Ami téged boldoggá tesz, az bennünket is boldoggá tesz. Ami téged elszomorít, az bennünket is elszomorít – mondja Linda.” /151. old./

Család. Mi az a család? Mi a pontos definíciója? Direkt nem nézek utána. Mindenkinek az, és azok a családja akiket ő annak gondol, választ és érez. (Persze van ennél profánabb, konzervatívabb és szintén igazságokat tartalmazó definíció elég.)
A barakk is egy család. Egy érdekes család, ahol mindenkiben van valami közös. Nem valami, a kábszer. A függőség. A függőségtől való szabadulni akarás.
És hogy sikerül e neki. Erre csak a jövő, az idő adhat választ.

„- Ide figyelj, Frenchie. Elton lelépett az éjszaka…” /251.old./
„Lindát nem. Nem! Nem lépett le. Kirúgták.” /257. old./

Persze van, aki elhagyja a családot. Ezért, vagy azért. Talán sose tudjuk meg miért. Talán – bizonyosan – az adagért. Talán félelemből. Talán…

„- Hát rohadt év volt, az már biztos! – mondom . – De ez volt életem legszebb éve is!…” /272. old./

És aztán mindenkinek eljön az ideje. A tényleges kirepülés. Amikor úgy gondolja, hogy készen áll. Amikor azt hiszi, hogy itt az ideje. És aztán már megint csak a jövő, az idő az ami eldönti, hogy itt volt e.

"A szabadság drága kincs, gyötrő vágy
Remény sincs nélküled csak üres ágy
A bűnös függés volt
A kegyetlen átok

Felébredtem mély álmomból
Felráztál engem most századszor
Körülöttem mind a jó barátok"

**
Marie-Giséle Landes-Fussnek ott volt az idő. Végül a francia újságírónő Amerikában telepedett le.

1 hozzászólás
>!
Közveszélyes_Krumpliszedő
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában

Mikor belelapoztam és láttam, hogy Csernus írt hozzá ajánlást, rögtön a lista elejére ugrott. Kivettem a könyvtárból és mivel mindig abba a hibába esek, hogy több könyvet hozok el, mint amennyivel elbírok, elfeledkeztem róla. Később, mikor láttam, hogy már csak egy nap van hátra a határidőből, gondoltam, hogy bár kissé felületesen, de gyorsan elolvasom és vissza is viszem, hiszen nem egy hosszú műről van szó.
Hogy én mekkorát tévedtem! Ezt a könyvet nem lehet felületesen elolvasni… Pontosabban el lehet, csak nem érdemes… Így elmentem a könyvtárba és újra kivettem, mivel időközben le is járt.
Frenchie gondolatai tanulságosak mindenkinek, főleg azoknak, akik önámításban élnek. Egy nő harca a kábítószerrel, önmagával, a szerelemmel, a bizonytalansággal és a fájdalommal szemben.
Ha találkoznék a főszereplővel, valószínűleg nem kedvelném, de ettől függetlenül a könyv remek és megérdemli az öt csillagot + a kedvencelést. :))

>!
metahari
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában

Korábban nem tudtam semmit a függőségről. Az olvasás befejezése után más lett a világ. Nemcsak a kábítószerek jelennek meg benne, hanem a bármely függőség, a miatta való személyiség-feladás, görcsös kapaszkodás és valami kis apróság, amitől végül minden megváltozik és elindulhatunk kifelé. Ha király lennék, az összes fiatalkorúnak és felnőttkorúnak kötelezővé tenném a sz.ig. kiváltásakor, hogy elolvasni, elolvasni, elolvasni.

>!
hablaty P
Marie-Giselle Landes-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában

Több mint 20 éve olvastam, nem állítom, hogy minden részletre pontosan emlékszem, de arra igen, hogy nagyon mély nyomot hagyott bennem. Meghatározó olvasmány, annak is, aki csak ki akarja próbálni, aki dolgozik a drogosokkal, tanít tinédzsereket de az utca emberének is, aki pusztán lenézi az idióta drogosokat….


Népszerű idézetek

>!
eeszter P

A kábítósok nem haszontalan alakok. Éppen hogy túlságosan tiszta, nem erre az ocsmány világra való emberek. Azért kábítóznak.

144. oldal

>!
eeszter P

Na és? Értelmes nő vagyok. Néha eljátszhatom a butuskát. Na és mi van, ha éppen az ellenkezője igaz? Mi van, ha butuska vagyok, és néha eljátszom az értelmest?

141. oldal

>!
StJust

-Az én apám meghalt – motyogtam. Tiszta hülyeség, mindig szégyelltem, ha ki kellett mondanom. Mintha azt kellett volna bevallanom, szifiliszem van vagy falábam.

16. oldal

1 hozzászólás
>!
LAndi P

És persze éppen ezt nem bírom elviselni – válaszoltam. Nem bírom elviselni ha nem szeretnek. Leült az ágy szélére. Felvett egy fehér bokazoknit. – Na és, ha szeretnek, akkor mi van? – Akkor kieresztem a tüskéimet. Mert úgyse hiszem el.

28. oldal

>!
LAndi P

Azért, ahogy végiggondolom amit mondott, eszembe jut, vajon én elfogadom-e magam olyannak, amilyen vagyok? Mit jelent az egyáltalán, elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk? Ez a legrémesebb a barakk lakóiban. Én sose gondoltam ilyesmire azelőtt. Lehangoló volt.

71. oldal

>!
eeszter P

Végül is mi történhetne, ha mégis szeretkeznénk? Nem mintha nagy kedvem lenne hozzá. De hirtelen nagy kedvem támad arra, hogy neki legyen kedve.

121. oldal

>!
eeszter P

Ettől rosszul vagyok. Attól, hogy akkor mégiscsak igaz: a gyilkos köztünk van. Csak nem tudjuk, hogy az, és ezért szeretjük. De aztán megtudjuk. De a szeretet már belénk ivódott, hogy gyűlölhetnénk?

136. oldal

>!
StJust

Gyönyörű fogsorom volt.
Csak a börtönben ellopta az egyik lány.

191. oldal

>!
StJust

Ha Cindy meg Sarah nem volt a szobában, mindig jött egy csomó ember, váltották egymást. Bekukkantottak, mint a három királyok, szerecsenek meg fehérek, a kezük tele kávéval meg cigarettával. Farmeros három királyok. Hülye kis három királyok… Én meg elég furcsa Kisjézus lehettem. Ott csücsültem az ágyban, abban a túl nagy hálóingben…

65. oldal

>!
barsonydarab

A szőnyegen ott maradt egy kis kupac szar. Az én vagyok… Tizenöt kábító nélküli kábítós röhög rajtam magában…


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Kísértet
Alice Walker: Kedves Jóisten
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Tom Wolfe: Savpróba
Klebniczki Barbara: Drog
Sass Henno: Itt jártam
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Erlend Loe: Doppler, az utak királya
Bleeding Bride: A téboly kertje
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett