Sehogy ​se jó! (Totál Titkos Naplóm 1.) 65% 48 csillagozás

Ahogyan a cím is ábrázolja, a főszereplőnek Aurorának semmi sem volt éppen sehogy se jó. Mindig volt valami, amiből kiábrándult. De lényegében véve teljesen egy átlagos lány. Aki az egyik pillanatban fülig szerelmes tud lenni, a másikban meg kiábrándul az illetőből. Az egyik pillanatban próbálkozik valamivel, mint pl. hogy felkeltse a családja figyelmét, s érdeklődését, a másikban meg inkább hagyja őket a fenébe. A harmadik pillanatban próbálkozik csak a tanulással, de utána feladja és visszaesik arra a szintre, amelyben megismerhettük a könyv elején.
Feltehetően észre lehet venni, hogy ez egy kezdő lány naplója – Aurorára gondolva –, amivel ő is tisztában van, hogy amiről ír nem feltehető legesen égbe menő, hosszú sztorizgatásokról van szó. Ahogyan abban is tisztában van, hogy ő ezt csak azért írja, hogy elüsse valamivel az időt. Még akkor is, ha csak annyit ír, hogy semmi…
A családja érdektelensége időnként helytelen fejcsóválást váltott ki belőlem. Mert szinte szó szerint, bármivel is próbálkozott Aurora, nem igazán hatotta meg őket… mintha, tényleg csak egy felesleges kolonc lenne a nyakukon, és csak a család legkisebb és egyben legokosabb gyereke érdekelnék őket…
A nagyszülők olyan semmilyen karakterek voltak számomra… bár a nagyi próbálkozott, de valahogy azt nem éreztem igazinak.

A barátnőkről meg, nos… borzasztóan örülök neki, hogy az én barátnőim nem ilyenek. S hogy nem is voltak ilyenek se, a régiek se. Ennyire, kissé érdektelenek. Leginkább csak önmagukkal törődőek, mint pl. Lola…
Samira meg olyan, hol meleg, hol hideg, s hol megint meleg szintet vivő vonalat húzott nálam be… De a két barátnő közül, egy-két fokkal őt gondolnám az igazibb barátnőnek, mintsem Lolát… Bár, bármi megtörténhet a folytatásban. Kíváncsi leszek rájuk, hogy hogyan állnak majd Aurorához a későbbiekben. Ahogyan persze Aurora az intézetben eltöltött egy hónapjára is, hogy miként fog telni, ahogyan akárcsak magára a folytatásra is kíváncsi vagyok, amelyet feltehetőleg remélek, hogy hamar be is tudok majd szerezni. :)

Igazi vitriolos kamaszregény. Szerintem ők biztos sok helyen egyetértően bólogatnak. Mondjuk a nem tanulás tőlem távol áll, de minden mást átéreztem Aurore életében.

Hát, ez egy olyan lány naplója, aki tök átlagos. Igazából, ez a napló olyan, amilyen. nem szól semmiről, csak a lányról. Vannak olyan napok, mikor nemes egyszerűséggel odaírja semmi.
Pl: január 6.
semmi
És ez egy bejegyzés. Szerencsére ebből kevesebb van. A naplója elején még rövidebb bejegyzéseket írt, a vége felé néha elérte a 30 sor/bejegyzés értékét. Nem semmi! Igazából annyit írt, amennyi történt vele. Se többet, se kevesebbet.
Néha már egész sokat írt, volt mikor csak ilyen „jegyzetszerűt”. A lényeg, se Rentai se Mia naplójához nem hasonlítható. Ez csak egy átlagos francia tizenéves.

Karakterek közül egyik sem szerethető. Aurore hisztis, hangulatromboló és még sorolhatnám.

Részletesebben: http://eztolvasdmert.blogspot.hu/2015/02/marie-desplech…

Vicces hogy az ember tiniként mennyire hirtelen változik főleg gondolati síkon. Ami ma jó az holnap már nem lesz és, hogy a szülőkkel való nyaralás nem mindig rossz. :D Aranyos könyv. A semmiről és a különböző tépelődésekről sokat képes irni vagy csak nemes egyszerűséggel leírja, hogy semmi… lehet a végén kedvet kapok a napló írásgoz, ahogyan ő is.

Nem nagyon kötött le ez a könyv,annyira nem szól semmiről..Annyit lehet rá mondani jó elolvastam ennyi..

Szerintem igazán aranyos könyv. :D Kicsit olyan semmilyen. Szinte a semmiről is bír írni Aurore, de azért szórakoztató. :)

Annyira azért nem volt rossz. Mármint igazából a történet nem volt érdekes, sem pedig a karakterek. Az egészet igazából a stílus vitte. Szórakoztató volt és nagyon gyúnyos (imádom a gúnyos dolgokat, szóval ez elég nagy plusz pont). Egyszer-kétszer elolvasós sztori. Mondjuk szívesen olvasnék hasonlóan jó stílusú könyvet, jobb történettel :)

Egy kamasz lány minden napjai. Ha ezt egy felnőtt nő írta, akkor vagy még mindig ezen a szinten van és papírra vetette érzelmeit vagy felnőtt fejjel zseniálisan belelát és zseniálisan fogalmazza meg egy tini érzelmeit. Egy fokkal több értelmet látok ebben a könyvben, mint a „Nyírd ki” naplókban.

Egy rövid, könnyed, olyan egyszer olvasós könyv.

Érezhetően nem az én korosztályomnak íródott, így már nem is élveztem annyira. Viszont az jó volt, hogy végre egy olyan lány naplója, aki nem kitűnő tanuló. Sőt, még csak nem is jó. Ritka az ilyen, és talán pont ez az oka, hogy a többi részét is elolvasom majd.