Sévignéné ​levelei 3 csillagozás

Marie de Rabutin-Chantal Sévigné: Sévignéné levelei Marie de Rabutin-Chantal Sévigné: Sévignéné levelei

A ​mai olvasó előtt, ha „beleolvassa” magát ezekbe a levelekbe – nem pedig csak „belelapoz”, mint a sietős, tehát rossz olvasók teszik –, majdnem úgy jelenik meg, mint Sévigné márkiné vagy báróné (a rangja kétes, bár mi már nem törődünk vele, de a korabeli genealógusok és a jelenkori filológusuk szorgalmasan foglalkoztak ezzel a kérdéssel), mint egykori lelkes tisztelője előtt: nyitott kocsiban, hódító fiatalságában, fia és lánya társaságában jobbról-balról, mint Latona istenasszony, ahogy a régiek ábrázolták, a fiatal Apolló és Artemisz kíséretében. Ma a szem érzéki benyomását a levelek olvasása pótolja, s rajtuk keresztül, három század ellenére, e levelekből egy eleven és szeretetre méltó asszonyt és írónőt ismerünk meg, még akkor is, ha nem pletykákról vagy udvari mulatozásokról, hanem gyászról és botrányról beszél, még akkor is, ha öregkorában (mert ő sem maradt örökké fiatal, Latona istennőhöz való átmeneti hasonlósága ellenére sem) egyre többet elmélkedik a lélekről és a… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 1975
550 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632072413 · Fordította: Somogyi Pál László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Elyndelou>!
Marie de Rabutin-Chantal Sévigné: Sévignéné levelei

Érdekesek ezek a jelenetek, amikre rávilágít az udvar életéből, és jó más szemszögből is hallani a botrányokról, amiktől egykor hangos volt Párizs. Színesebb, mint egy történelemkönyv, és pontosabb is, mert minden kap egy plusz dimenziót: a személyek név és szám helyett jellemet kapnak.
Először csak a feléig jutottam. Megnehezíti az olvasást a rengeteg név, akiket hátul ki kell keresni, hogy kicsodák, mert egyébként kevés érthető meg belőle, és Sévignéné szeretet-megnyilvánulásai is tömények egy idő után. Részben jogosnak tartom a kritikát, hogy nem csak a lányának írta a leveleket, hanem kifelé is, az akkori közönségnek, és nekünk is.
Mindenesetre érdekes asszony lehetett, és nem bánom, hogy elolvastam. :)

stancili1>!
Marie de Rabutin-Chantal Sévigné: Sévignéné levelei

Sajnos nem a teljes kiadás (magyarul nem is jelent meg sosem), csak szemelvényes, mégis lebilincselő olvasmány. Belső tudósítások a Napkirály udvarából, egy nő szemével. Többet meg lehet belőle tudni, mint akárhány nagymonográfiából.


Népszerű idézetek

apple_pie>!

Az igazság azonban ott van a szívekben.

28. oldal - 34. Pomponne úrnak; 1664. november 24-e, hétfő

Kapcsolódó szócikkek: igazság
4 hozzászólás
apple_pie>!

Úgy rémlik, nem öleltem meg eléggé a búcsúzáskor: vajon mitől féltem?

206. oldal - 251. Grignannénak; Montélimar, 1673. október 5-e, csütörtök.

apple_pie>!

Az örökös balszerencse bosszantó és kínos; az ember restelli, hogy Fortuna így elpártolt tőle; a többiek diadala pedig nyomasztja és sérti, bármilyen lényegtelen is legyen az egész.

168. oldal - 201. Grignannénak; Párizs, 1672. március 9-e, szerda este.

Kapcsolódó szócikkek: balszerencse
apple_pie>!

Én olyan tökéletesnek tartom magát, és olyan jónak a hírét, hogy nem is tudok mit mondani, csak csodálom, s arra kérem, ha nem győzi erővel, próbálja győzni ésszel, s ha nem győzi ésszel próbálja győzni erővel, és igyon sok csokoládét, hogy a legpocsékabb társaságot is élvezni tudja.

162-163. oldal - 185. Grignannénak; Párizs, 1672. január 15-e, péntek este.

apple_pie>!

Ha sokáig tartana ez az állapot, túl kellemes volna az életem; de a bánatok hamar visszajönnek, ezért ki kell élvezni, amíg tart.

157. oldal - 170. Grignannénak; Les Rochers, 1671. november 29-e, vasárnap.

apple_pie>!

Azt kérdezi, drága gyermekem, még mindig annyira szeretem-e az életet. Nos, megvallom magának, akad benne kín és keserűség éppen elég; de a haláltól még jobban borzadok, s olyan elviselhetetlennek érzem, hogy minden általa érjen véget, hogy ha megtehetném, boldogan visszafordulnék. Kötelességből élek, kénytelen-kelletlen: senki sem kérdezett, akarok-e világra jönni; egyszer majd el is kell tűnnöm belőle, ami még keservesebb; és vajon hogy tűnök el? Merre? Miféle kapun át? És mikor? Milyen körülmények között? Ezer és ezer kín feszít keresztre, elborult lélekkel halok meg? Vagy szélütés ér? Baleset visz el? Hogy adok számot Istennek? Mit tehetek le ítélőszéke elé? Vajon félelmemben és szorongattatásomban megtérek-e hozzá? Fogok-e mást is érezni a rettegésen kívül? Mit remélhetek? Bebocsátanak a paradicsomba? Letaszítanak a pokolba? Micsoda eshetőségek! Micsoda gyötrelem! Nincs bolondabb dolog, mint a bizonytalanságban bizakodni, de nincs természetesebb sem, és hogy ilyen esztelenül élek, felettébb könnyen érthető. Egész beleszédülök ezekbe a kérdésekbe, s annyira iszonyodom a haláltól, hogy az életet sem azért gyűlölöm már, mert a tövisei megtépáznak, hanem inkább azért, mert a halálba torkollik. Azt mondja majd erre, hogy örökké akarok élni. A világért sem; de ha választhattam volna, szívesebben halok meg a dajkám karjaiban: ez sok bajtól megkímélt volna, és biztosabban és könnyebben juttat a mennybe; de beszéljünk inkább másról.

176-177. oldal - 203. Grignannénak; Párizs, 1672. március 16-a, szerda.

apple_pie>!

Fogadok, hogy sejtelme sincs róla, mennyire szeretem.

180. oldal - 203. Grignannénak; Párizs, 1672. március 16-a, szerda.

apple_pie>!

Ami az életemet illeti, arról is tud már mindent. Öt-hat barátnő tölti be, akikkel szívesen vagyok együtt, meg ezerféle kötelesség, amitől nem lehet szabadulni, és ez nem kis dolog; a legjobban mégis az bánt, hogy bár az ember nem csinál semmit, a napok egyre telnek-múlnak, és nyomorú életünk ezekből a napokból áll, és megöregszünk és meghalunk. Ezt igen-igen helytelennek találom. Túl rövidnek találom az életet: alig marad mögöttünk a fiatalság, máris benne vagyunk az öregkorban. Azt szeretném, ha száz évünk biztos volna, és a többi bizonytalan. Nem szeretné maga is ezt? De hát mit tehetünk?

247. oldal - 327. Bussy Rabutin grófnak, Párizs, 1675. augusztus 6.

apple_pie>!

Szívem-lelkem magával van tele; nem tudok sírás nélkül magára gondolni, márpedig szüntelenül magára gondolok, úgyhogy ez az állapot már elviselhetetlen: annyira kiforgat magamból, hogy remélem, csillapodni fog majd valamelyest. Szüntelen keresem magát, és mivel elvesztettem, úgy érzem, mindent elvesztettem.

206. oldal - 251. Grignannénak; Montélimar, 1673. október 5-e, csütörtök.

apple_pie>!

Milyen keserves is, hogy ily messze kell leélnünk az életünket egymástól, amikor gyöngéd szeretetünk révén olyan közel állunk egymáshoz!

291. oldal - 425. Grignannénak; Vichy, 1676. május 19-én és 21-én.


Hasonló könyvek címkék alapján

Henri Troyat: Rettenetes cárnők
Karen Taieb: Auschwitzból írok nektek
Philippe Sands: Patkányút
Philippe Brenot: A szex hihetetlen története
Marjane Satrapi: Persepolis – A visszatérés
René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Fernand Braudel: A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen
Georges Duby: A katedrálisok kora
Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek