A mai olvasó előtt, ha „beleolvassa” magát ezekbe a levelekbe – nem pedig csak „belelapoz”, mint a sietős, tehát rossz olvasók teszik –, majdnem úgy jelenik meg, mint Sévigné márkiné vagy báróné (a rangja kétes, bár mi már nem törődünk vele, de a korabeli genealógusok és a jelenkori filológusuk szorgalmasan foglalkoztak ezzel a kérdéssel), mint egykori lelkes tisztelője előtt: nyitott kocsiban, hódító fiatalságában, fia és lánya társaságában jobbról-balról, mint Latona istenasszony, ahogy a régiek ábrázolták, a fiatal Apolló és Artemisz kíséretében. Ma a szem érzéki benyomását a levelek olvasása pótolja, s rajtuk keresztül, három század ellenére, e levelekből egy eleven és szeretetre méltó asszonyt és írónőt ismerünk meg, még akkor is, ha nem pletykákról vagy udvari mulatozásokról, hanem gyászról és botrányról beszél, még akkor is, ha öregkorában (mert ő sem maradt örökké fiatal, Latona istennőhöz való átmeneti hasonlósága ellenére sem) egyre többet elmélkedik a lélekről és a… (tovább)
Sévignéné levelei 3 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 4
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Érdekesek ezek a jelenetek, amikre rávilágít az udvar életéből, és jó más szemszögből is hallani a botrányokról, amiktől egykor hangos volt Párizs. Színesebb, mint egy történelemkönyv, és pontosabb is, mert minden kap egy plusz dimenziót: a személyek név és szám helyett jellemet kapnak.
Először csak a feléig jutottam. Megnehezíti az olvasást a rengeteg név, akiket hátul ki kell keresni, hogy kicsodák, mert egyébként kevés érthető meg belőle, és Sévignéné szeretet-megnyilvánulásai is tömények egy idő után. Részben jogosnak tartom a kritikát, hogy nem csak a lányának írta a leveleket, hanem kifelé is, az akkori közönségnek, és nekünk is.
Mindenesetre érdekes asszony lehetett, és nem bánom, hogy elolvastam. :)
Népszerű idézetek
Az igazság azonban ott van a szívekben.
28. oldal - 34. Pomponne úrnak; 1664. november 24-e, hétfő
Az örökös balszerencse bosszantó és kínos; az ember restelli, hogy Fortuna így elpártolt tőle; a többiek diadala pedig nyomasztja és sérti, bármilyen lényegtelen is legyen az egész.
168. oldal - 201. Grignannénak; Párizs, 1672. március 9-e, szerda este.
Én olyan tökéletesnek tartom magát, és olyan jónak a hírét, hogy nem is tudok mit mondani, csak csodálom, s arra kérem, ha nem győzi erővel, próbálja győzni ésszel, s ha nem győzi ésszel próbálja győzni erővel, és igyon sok csokoládét, hogy a legpocsékabb társaságot is élvezni tudja.
162-163. oldal - 185. Grignannénak; Párizs, 1672. január 15-e, péntek este.
Azt kérdezi, drága gyermekem, még mindig annyira szeretem-e az életet. Nos, megvallom magának, akad benne kín és keserűség éppen elég; de a haláltól még jobban borzadok, s olyan elviselhetetlennek érzem, hogy minden általa érjen véget, hogy ha megtehetném, boldogan visszafordulnék. Kötelességből élek, kénytelen-kelletlen: senki sem kérdezett, akarok-e világra jönni; egyszer majd el is kell tűnnöm belőle, ami még keservesebb; és vajon hogy tűnök el? Merre? Miféle kapun át? És mikor? Milyen körülmények között? Ezer és ezer kín feszít keresztre, elborult lélekkel halok meg? Vagy szélütés ér? Baleset visz el? Hogy adok számot Istennek? Mit tehetek le ítélőszéke elé? Vajon félelmemben és szorongattatásomban megtérek-e hozzá? Fogok-e mást is érezni a rettegésen kívül? Mit remélhetek? Bebocsátanak a paradicsomba? Letaszítanak a pokolba? Micsoda eshetőségek! Micsoda gyötrelem! Nincs bolondabb dolog, mint a bizonytalanságban bizakodni, de nincs természetesebb sem, és hogy ilyen esztelenül élek, felettébb könnyen érthető. Egész beleszédülök ezekbe a kérdésekbe, s annyira iszonyodom a haláltól, hogy az életet sem azért gyűlölöm már, mert a tövisei megtépáznak, hanem inkább azért, mert a halálba torkollik. Azt mondja majd erre, hogy örökké akarok élni. A világért sem; de ha választhattam volna, szívesebben halok meg a dajkám karjaiban: ez sok bajtól megkímélt volna, és biztosabban és könnyebben juttat a mennybe; de beszéljünk inkább másról.
176-177. oldal - 203. Grignannénak; Párizs, 1672. március 16-a, szerda.
Ami az életemet illeti, arról is tud már mindent. Öt-hat barátnő tölti be, akikkel szívesen vagyok együtt, meg ezerféle kötelesség, amitől nem lehet szabadulni, és ez nem kis dolog; a legjobban mégis az bánt, hogy bár az ember nem csinál semmit, a napok egyre telnek-múlnak, és nyomorú életünk ezekből a napokból áll, és megöregszünk és meghalunk. Ezt igen-igen helytelennek találom. Túl rövidnek találom az életet: alig marad mögöttünk a fiatalság, máris benne vagyunk az öregkorban. Azt szeretném, ha száz évünk biztos volna, és a többi bizonytalan. Nem szeretné maga is ezt? De hát mit tehetünk?
247. oldal - 327. Bussy Rabutin grófnak, Párizs, 1675. augusztus 6.
Szívem-lelkem magával van tele; nem tudok sírás nélkül magára gondolni, márpedig szüntelenül magára gondolok, úgyhogy ez az állapot már elviselhetetlen: annyira kiforgat magamból, hogy remélem, csillapodni fog majd valamelyest. Szüntelen keresem magát, és mivel elvesztettem, úgy érzem, mindent elvesztettem.
206. oldal - 251. Grignannénak; Montélimar, 1673. október 5-e, csütörtök.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Henri Troyat: Rettenetes cárnők ·
Összehasonlítás - Karen Taieb: Auschwitzból írok nektek ·
Összehasonlítás - Philippe Sands: Patkányút 96% ·
Összehasonlítás - Philippe Brenot: A szex hihetetlen története 96% ·
Összehasonlítás - Marjane Satrapi: Persepolis – A visszatérés 94% ·
Összehasonlítás - René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei 97% ·
Összehasonlítás - Brigitte Hamann: Erzsébet királyné 93% ·
Összehasonlítás - Fernand Braudel: A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen 97% ·
Összehasonlítás - Georges Duby: A katedrálisok kora 95% ·
Összehasonlítás - Consuelo de Saint-Exupéry: Vasárnapi levelek 94% ·
Összehasonlítás