Nekem ​két születésnapom van 95% 72 csillagozás

Gyönyörű könyv, szép történettel. Az örökbrfogadásról, és a vágyakozásra egy testvér után.

Köszönöm @Lulma, hogy kölcsönadtad ezt és A sehány éves kislány című könyvet. Ezelőtt még egyiket sem olvastam, pedig mindkettő olyan „mese”, amit jó lett volna gyerekkoromban a könyvespolcomon tudni. A rajzok ebben a kötetben is szépek és hihetetlenül részletgazdagok. Aranyosan és kedvesen mesél a könyvecske az örökbefogadásról. Itt Andris mondja el, hogyan került a szüleihez és mennyire várták, hogy vele együtt kiteljesedjen a család. Elgondolkodtatóak a végén lévő rajzok, ahol a kisfiú elmereng, milyen jó lenne egy testvér. Mert nemtől és bőrszíntől függetlenül bárkinek nagyon örülne.
Mivel kicsi gyerekeknek íródott, nem bonyolították túl, de annak nagyon örülnék, ha tényleg ennyire egyszerűen menne az örökbefogadási procedúra, mint ahogyan Andrissal történt.

Nagyon aranyos könyv az örökbefogadásról, hasonló stílusban mint a sehány éves kislány.
A rajzok is nagyon tetszenek olyan élethűek, teljes mértékben pótolja a fényképet még többet is ad mert felhívja a figyelmet a részletekre. A borító is nagyon kifejező, hogy mindkét szülőre szükség van ha lehet, anyára és apára is. Ez a két születésnap is jó ötlet, mindkettő mást jelképez. Meg a 2. mégis csak több, több ajándék kell és nagyobb torta. A befejezés is nagyon jó mikor a testvérek után vágyik Andriska, akinek mindegy fiú vagy lány, fekete vagy fehér lesz csak legyen.
Ajánlom minden örökbefogadó szülőnek és örökbefogadott gyereknek hogy helyére kerüljenek a dolgok.

A sehány éves kislányhoz hasonlóan ez is egy nagyon aranyos könyv. Az előbbit nagyon szerettem, gyermekkoromban sokat lapozgattam.

Sokáig nem tudtam, hogy van egy másik is: ez a könyv. Végül mai napon megétkezett postán. A rajzok gyönyörűek itt is, a történet magával ragadó. Mindenkinek ajánlom! :)

Egy szép történet az örökbefogadásról. Az illusztrációk gyönyörűek. Gyerekkönyvtári helyben olvasás volt.

A sehány éves kislányt is nagyon szerettem, gyönyörűek a rajzok és nagyon kedves és egyszerű, de nem bugyuta a szöveg.
Ebben a kis könyvben, amit antikváriumban olvastam végig, hasonlóan szép illusztrációk kísérnek egy nagyon szép és nagyon fontos témát: az örökbefogadás témáját.
Érzékenyen, szeretettel és beleérzéssel megfogalmazva, csodaszépen illusztrálva, gyerekeknek!

Kolléganőmmel együtt voltunk az irodában, amikor levette a játékos polcról ezt a könyvet, és elkezdte lapozni, mondván, hogy milyen szép könyv, és ő mennyire szerette egy másik kötetét is. Nem hallottam róla, és még nem is olvastam, ezért gyorsan a kezembe vettem én is, és kb. 3 perc alatt elolvastam.
Sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből. Hihetetlen aranyos, kedves, és a gyerekek számára is érthető kis olvasmány az örökbefogadásról. Azt hiszem nálunk pont jó helyen van a polcon, mivel a munkánk (és az életünk) miatt szinte mindennapos téma az örökbefogadás. A saját, itthoni polcomra is szeretnék majd egy példányt.
Engem, mint aki (többször is) testközelből átéltem, és tapasztaltam az örökbefogadást, nagyon megfogott!

Jó ötlet ez a könyv az örökbefogadásról kicsiknek. De nekem valahogy kevés volt. Csekély része szól az örökbefogadásról, és több a hétköznapi dolgokról. Fejlődünk, felnövünk, játszunk, rosszalkodunk… Ezek minden gyereknél megtörténnek. Nyilván mögé lehet nézni ezeknek a dolgoknak, és meglátni az önzetlen szeretetet. Maga az örökbefogadás egy szép dolog, mert nem csak magával tesz jót az ember, hanem egy gyermekkel is, akire talán nélkülünk sanyarú sors várna. Persze ha nem mi, akkor más fogadná örökbe, kivéve, ha beteg és nem nagyon kapnak utána. Szóval azért bele lehetett volna mélyebben is menni ebbe a dologba. Mert a gyermek kérdez(het), pl. azt, hogy miért nem kellett annak a néninek, aki a hasában hordozta kilenc hónapig. A könyvnek kicsit hirtelen lett vége. Az illusztrációk kedvesek voltak, tetszettek.
Azért külön dicséret, hogy egy tájékoztató is tartozik a könyvhöz a szülők részére.
Szóval önmagában ez a könyvecske kedves, meg minden, de mint örökbefogadós történet, nekem van némi hiányérzetem. Bár a kicsiknek talán ennyi is elég, s látva az eredeti kiadás évét…

Ezek a belső borítók… Komolyan jó ránézni, pedig ennek a borítója nem igazán tetszett… kicsit fura a gyerek… de a belső… a ház, a fák, a virágok, a madár, az anyuka, a fura hippi férj :D
Ebben is szépek a rajzok :)
A nagymama a cicával, a fura homlokú anyuka, a kisgyerek a 25 oldalon az egyik legcukibb, ahogy öltözik :) és talán a legborzalmasabb a 27 amikor úgy fekszik, mint egy hulla, és még az anyuka ruhája is piros mintás :D tiszta horror baba :D de az álarcos bohócszerű játék aranyos :) Kriszta az unokatestvér pedig gyönyörű:)

Kedves, bájos rajzokkal teli „képeskönyv”. De micsoda mélységei vannak!
Érdemes megnézni a történet vége felé a „testvérkívánós” rajzokat.
Elgondolkodtató!