Tartós ​hullám 63 csillagozás

Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Louis tétován téblábol az életben, halálosan unja magát az iskolában. És akkor még itt van ez a kötelező gyakorlat is…

Fogalma sincs, hová menjen, de végső soron, tökmindegy, csak essen túl rajta, minél hamarabb.

Jobb ötlet híján Jómami beprotezsálja a fodrászához, végtére is a gyakornok majdnem ugyanaz, mint a tanuló. Így csöppen Louis a Maité Fodrászatba, és az illatos-párás légkörben egy új világ nyílik meg előtte.

Most már tudja, hol a helye, mi az ő útja. Ő igen, de mit szól mindehhez az iskola (amit egyre nagyobb ívben kerül) és a család, mindenekelőtt apja, a neves sebészorvos?
Egy fiúról, aki álmodni mert.

Eredeti mű: Marie-Aude Murail: Maïté Coiffure

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570011 · Fordította: Burján Monika

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

A szerzőtől nagy kedvencünk családilag a Lakótárs kerestetik, de az Oh, boy-t is elolvasta mindenki. Az elsőn sokat nevettünk, a másodikon meghatódtunk. Kíváncsian vártam, hogy a Tartós hullám melyik könyv mellé sorolható be. Egyikbe sem, Marie-Aude Murail egy teljesen más témát hozott nekünk ezzel a könyvével.

Mégpedig az elfogadást, önmagunk vállalását, kitartást a céljaink mellett, akkor is, ha nehézségekbe ütközünk. Szól szülőknek és kamaszoknak. Szülőknek azért, mert megmutathatja, hogy milyenek ne legyünk a gyerekeinkkel.

Éppen úgy szerettem ezt a könyvet, mint a szerző előző könyveit.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/09/marie-aude-murail-…

7 hozzászólás
>!
Sippancs P
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

3 nappal ezelőtt az irodában:
– Milyen könyv az nálad?
– Egy francia írónő írta.
– De hát te nem is szereted a franciákat!
– Ez így van, vele mégis kivételt teszek.

Írhat nekem MAM a palacsintakészítésről vagy a falazóhabarcs megfelelő összetételéről, amíg ilyen bájosan és humorosan teszi, megtöltve a lapokat élettel, addig én vevő leszek a könyveire.
Csak ajánlani tudom!

6 hozzászólás
>!
fuszi P
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Imádtam ezt a könyvet!
Az írónő hihetetlenül ért az emberi jellemek megalkotásához és mindig olyan karaktereket hoz létre akikben kissé magunkra (vagy egy barátunkra) ismerhetünk, miközben tanulságos utazásra kalauzol minket és megmutatja valójában milyen torz világban élünk, ahol meg kell harcolnunk az előítéletekkel azért, hogy azok lehessünk akik szeretnénk lenni.
Fantasztikus volt megismerni Louis-t és vele együtt felfedezni önmagát, a világot és figyelni amint megtalálja a helyét. Sajnos a családja is egy teljesen valóságos modellt mutat be, és bár a végére helyrejönnek a dolgok, de nem teljesen értek egyet azzal a móddal ahogyan erre az útra léptek a szereplők spoiler. Viszont a mellékszereplők is csodálatosak és különlegesek, akik már megjárták a poklot, mégis kedves és erős emberekké váltak.
Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor azt a kis epilógust olvashattam a végén és láthattuk, hogy hogyan alakult Louis és a többiek élete a későbbiekben.

>!
loveQhuay P
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Mondtam már, hogy mennyire imádom ahogy és amit Marie-Aude Murail ír? Minden könyv egy csoda, ami kikerül a keze közül.

Először a borító fogott meg, pedig nem is néztem meg jobban, aztán láttam, hogy ki írta, így nem is volt kérdés, hogy kell nekem! De most, miután olvastam a könyvet, a borító és a cím is értelmet nyert, és azt kell mondjam tökéletes választás volt mind a kettő!

Aranyos történetnek indul, aztán rá kell jönnünk, hogy ez több annál. Szerethetőek a karakterek, és mindenki fejlődőképes.
Legjobban mégis az üzenete tetszik a könyvnek: merjünk, és legyünk azok akik akarunk lenni, mert egy életünk van, és nekünk kell eldönteni, hogy akarjuk leélni.
Hihetetlen volt, hogy 14évesen milyen gondolkodásmódja volt Louis-nak, és ez is dobott a könyv értékén.

Nagyon tetszett. Olvassátok! És az epilógus is szép kerekké tette az egészet.

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Igazi MAM könyv. Tele élettel, tanulsággal, szeretettel, humorral.

2 hozzászólás
>!
OMAM
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Volt ebben minden: álmok, hazugságok, iskolakerülés, szerelem, akaratos szülő, mozgássérültség, homoszexualitás, zaklatás… Jó dolognak tartom, hogy ennyi dolgot akar üzenni az írónő az olvasóinak: kövesd az álmaidat, nem érdemes hazudni, mert a végén úgyis kiderül az igazság, fogadd el azokat, akik nem olyanok, mint te, és még folytathatnám. Csak ezeket ne egy rövidke, 168 oldalas könyvecskébe sűrítse bele, mert a végére egy nagy kavalkáddá válik az egész. Nem azt mondom, ezek igenis nagyon fontos témák, és szerintem is szükség van arra, hogy ezekről beszéljünk, hogy mindenki tisztában legyen velük, és gondolkodjon róluk, de ilyen kis terjedelemben ez zavaros lesz, és háttérbe szorul a lényeg – amiről alapból szólnia kéne az írásnak. Én igazán szívesen olvasok ilyen dolgokról, külön-külön. De ez a „minden az egyben” nem igazán az én stílusom.

A fő téma pedig egyértelműen az volt: küzdj az álmaidért! Ne add fel, csináld azt, amit szeretsz, és ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak erről. Louis, a tizennégy éves fiú, nem igazán felel meg az apja elvárásainak, aki mindenképp valami, az ő véleménye szerint „tisztességes” munkát szeretne a fiának, nyilván olyat, amihez jó tanulmányi eredmények kellenek. Csak arra nem gondol, hogy a fiú a háta közepére se kívánja ezt.

Ez a tipikus gyerek-szülő viszony, amin egyáltalán nem lepődtem meg. Minden második-harmadik könyvben van egy ilyen (általában) apa, aki rá akarja erőltetni a saját vágyait a gyerekére. A maga módján ezt még talán jónak is lehetne tekinteni: végül is csak azért szeretné ezt, hogy biztosítsa a gyereke jövőjét, hogy legyen egy jól fizető állása. De ez nem minden. Inkább dolgozzon, mit tudom én, egy pékségben, és érezze jól magát a helyén, mint váljon belőle sebész, és utálja, mert nem bírja a vér látványát. Értitek. Oké, nyilván, ha takarító akar lenni egy mozi vécéjében, akkor el kell beszélgetni vele szegény gyerek, valami baj lehet a fejével, ha ez a legnagyobb álma, hogy ez azért nem biztosít valami hatalmas jövőt.

Louis tehát mindennek ellenére kiáll amellett, hogy ő fodrász akar lenni, még ha ehhez hazudnia is kell a saját szüleinek, az iskolának, és még magának a Maité Fodrászatnak is. Imádom ezt a srácot: kamaszosan félénk (amitől hihetetlenül aranyos, néha úgy megzabáltam volna), mégis tudja, mit akar, a végsőkig kitart, még ha ezzel magára is haragítja a saját apját. Így kell ezt csinálni! Bizonytalansággal nem sokra megy az ember – az már más dolog, hogy mennyire nehéz leküzdeni. Mindig is olyan szerettem volna lenni, aki odamegy, véghezviszi, amit eltervezett, a problémákat is jól kezeli, és még válsághelyzetben is képes megőrizni a nyugalmát. Ha ti ilyenek vagytok, akkor súgjátok meg a titkotokat, mert jó lenne, ha én is tudnám, hogy kéne ezt csinálni. Köszi.

Tök jó, ha valaki már ilyenkor rájön arra, hogy miben jó, és mit szeretne kezdeni az életével – Louis is egy az ilyen emberek közül, és ezért külön csodáltam őt. Amilyen átlagos személyiségnek tűnik, éppolyan különleges, és rajta nyilvánul meg, hogy van olyan, akit nem a tanulmányi eredményei alapján kell megítélni. Egyszerűen más érdekli, másban érzi otthon magát, nem a római politikai rendszer magolásában – és nem véletlenül ezzel a példával jöttem, utálom ezt a tananyagot töriből. (Asszem, elmegyek fodrásznak.)

Mondtam azt is, hogy volt itt egy kis szerelem a levegőben, annak ellenére, hogy nem ez volt a központi téma. Azt elmondom, hogy Louis volt a srác, de hogy ki volt a lány, azt nem, hadd gondolkozzatok egy kicsit (tessék megmozgatni azokat az agytekervényeket!), nincs spoiler. Úgyhogy most a lányt szépen elnevezem Julcsinak, és ezen a néven fogom emlegetni.

Tehát, ez a Julcsi nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Zavart, amikor Louis felé közeledett – csak nem birtoklási mániám lett közben? –, mert annyira más volt, mint a fiú. Egy kis khm lánynak tartottam grat, Míra, ezt jól megfogalmaztad, akit semmi más nem érdekel, csak a bulizás, meg a pasik, és mindenhol csak a kibúvókat keresi, hogyan tudjon tovább lustulni. Nem voltam képes őket együtt elképzelni. Louis, a visszafogott, kötelességtudó fiú, mellette pedig Julcsi, aki simán elkezd vele flörtölgetni… nem nagyon passzolt össze. Aztán ahogy egyre jobban beleszeretett Louisba, egyre kétségbeesettebben, ahogy próbált a közelébe férkőzni, megfejteni a fiút, egyre szimpatikusabbá vált, mintha csak rosszul ítéltem volna meg őt. Az a folyamat, ahogy fokozatosan szerelmesebbnél szerelmesebb lett, egyszerűen, de mégis hihetetlenül gyönyörűen meg volt írva, nem volt túlcifrázva, nem volt benne semmi csöpögés, csak szépen, tisztán, ártatlanul. Amitől nekem elolvad a kis marcipánszívem. Az még külön rátett egy lapáttal, hogy Louis észre sem vette, Julcsi mennyire odavan érte.

Olyan szép… Hát nem jó arc ez a Julcsi? Megtörtént, amire sosem gondolt volna: egy udvarias, kedves fiú rabolta el a szívét – ráadásul annak tudta nélkül –, nem egy bulizós csávó.

És ez az, amit annyira szeretek Marie-Aude Murail-ban (megnéztem google fordítóban, ha jól ejtjük ki, akkor így van a toldalék – elvileg, mondjuk én még mindig úgy olvasom, ahogy le van írva): ez a szívmelengető stílus, az, hogy könnyed humorba csomagolva tud komoly témákról írni. Ettől válik minden regénye annyira valóságossá, élethűvé, még akkor is, ha a történet nem egyszer hihetetlenül alakul. Arra tanít, hogyan lépjünk túl egy rossz napon, halvány mosollyal az arcunkon. Megmutatja nekünk, hogy vannak nálunk sokkal hátrányosabb helyzetűek, és mégsem siránkoznak, csak fogják magukat, és küzdenek, a végén pedig valahogy mindig megtalálják a saját útjukat. Szerintem az ő könyvei, akármilyen idős vagy fiatal az ember, mindenképpen tanulságosak lehetnek, és akármennyire is rövidkéknek tűnnek, fontos tartalmat hordoznak magukban.

Ő az egyik legszimpatikusabb író, akit ismerek – persze Böszörményi Gyula mellett.

(Ez a befejezés meg… hihetetlen.)

2 hozzászólás
>!
Evika82 P
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Ez egy szuper kis könyv volt. Szerethető, rokonszenves szereplőkkel. Na jó Louis apjával sokáig nem voltam kibékülve, de szerencsére a könyv végére ez is megváltozott. Louis egy igazán öntudatos srác, aki mikor az iskolai gyakorlatot egy fodrászatban tölti rájön, ez az a hivatás, amivel a jövőjében foglalkozni szeretne… 14 éves, de annyira biztos a dolgában, tudja mit akar. Nagyon tehetséges, amit a szalon dolgozói is észrevesznek és a szárnyaik alá veszik…

1 hozzászólás
>!
noname14
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Te jó ég! Ez a könyv valami fenomenális. Gyorsan megszerethető szereplők, a cselekmény pedig a megszokottól egy kicsit eltérő. Nagyon tetszett, hogy egy olyan témát dolgozott fel, ami sajnos gyakran előkerül a hétköznapokban. Louis egy hihetetlenül tehetséges és intelligens srác, szerencsés, hogy már ilyen fiatalon kitalálta, mit szeretne a jövőben. Az apját szinte egyáltalán nem bírtam, aztán a végén már valamennyire kibékültem a döntéseivel. Az epilógus tette kerekké ezt a történetet. Örültem, hogy beleláthattunk abba, hogy boldogulnak majd el a jövőben. Csak ajánlani tudom!

>!
agnesho
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Ebben a történetben Louis az iskolai gyakorlat miatt egy fodrászatban találja magát, ahol beleszeret ebbe a mesterségbe. Louis apja egy sikeres orvos, így a fiának bizony nem egy ilyen jövőt szán. Ebből pedig következnek a bonyodalmak, a hazugságok, és egy egészen veszélyes szituációba is torkollik ez a harc. De akkor is egy nagyon égető témába nyúlt az írónő, ugyanis rengeteg szülő próbálja a saját akaratát és álmait a gyermekeire ráerőltetni, ez pedig a lehető legrosszabb megoldás, amit tehet, hiába vezérli általában a jószándék. Marie-Aude Murail soraiból pedig burjánzik a nevelő szándékú tanítás és a kritikai felhang.

Bővebben: https://lapozz.wordpress.com/2017/06/04/menj-szembe-az-…

>!
mazsof
Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Marie-Aude Murail mindig megtalálja az összhangot a nehezebb témák boncolgatása és az ezt ellensúlyozó könnyedség között. Bemutat egy már jól ismert család sémát: a befolyásos, mélyről feltört orvos apuka, a csöndes, visszahúzódó anyuka, aki a férje árnyékában él és nem meri megmondani a véleményét, az okos, kedves kislány és a kamasz fiú, aki nem felel meg a szülők elvárásának. Szerencsére hamar kibontakozik egy ennél sokkal árnyaltabb kép, ugyanis az anyuka szép lassan, apró lépésekkel önálló lesz, kiáll önmagáért és fiáért, a fiú végre megtalálja célját, az apuka pedig egy szélsőséges reakciója miatt rájön arra, hogy igencsak rosszul állt eddig a dolgokhoz. Sajnos ezzel a jelenséggel spoiler – bár ha nem is ilyen szélsőséges példájával – nap mint nap találkozik az ember. Ilyenkor mindig hálát adok az égnek, hogy a családom minden döntésemben támogatott, amikor pályát választottam magamnak, pedig sokan mások (akiknek szerencsére nem fontos a véleményük számomra) nagyon ellenezték, illetve próbáltak lebeszélni róla. Úgyhogy csak annyit mondanék…
… a szülőknek, hogy támogassátok gyermekeiteket, ne essetek bele ebbe a hibába!
… a gyerekeknek, hogy álljatok ki magatokért, mert a ti jövőtök és boldogságotok a tét!
… Marie-Aude Murail-nak, hogy írjon még sok ilyen könyvet! :)


Népszerű idézetek

>!
OMAM

– Én sebész leszek, mint te. Hogy megjavíthassam az összetört embereket.

141. oldal

>!
Könyvmolyképző KU

Találomra elindult, és a véletlen a Maité Fodrászat sötét kirakata elé vitte. Két tenyerét nekitámasztotta az ajtónak. Azt szerette volna, ha kinyílik, ha megcsendül a harangocska. Egy napon az övé lesz a szalon, és akkor egész héten és egész éjszaka is világos marad. Olyan lesz, mint egy szakadatlanul dobogó szív.

>!
OMAM

– Te hülye vagy.
– Micsoda?! Mit mondtál?! Meg mernéd ismételni? Tudod te, hogy kivel beszélsz?
– Hülye vagy.

>!
mrsp

Senki nem tudhatja, mekkora űrt hagy egy halott gyermek. Ha az emberek tudnák, nem tennék tönkre a gyerekeik életét semmiségek miatt.

146. oldal

>!
OMAM

– Ludovic egy tökfej.
(…)
– Ludovic? De hiszen jó tanuló!
– Na és?

>!
OMAM

– Mikor épp elég jól megtanulhattam volna már, hogy az élet semmi jót nem tartogat nekünk. És tessék, erre én még mindig hiszek benne!
– Ezt hivják optimizmusnak.
– Igen. Vagy ostobaságnak. Jó éjt, Clara!

>!
ValerinLanz P

– Csak azok nem csinálnak ostobaságot, akik nem csinálnak semmit – teremtette le madame Maité.

69. oldal

>!
OMAM

– Micsoda hülyeség! – sóhajtotta monsieur Feyrieres.
De legfeljebb csak a csillár érezhetett együtt vele.

>!
OMAM

Louis hasra vágta magát az ágyán. Néma zokogas rázta a hátát. Legszívesebben magához ölelte volna a kishúgát. De csak a párnáját tudta.

>!
OMAM

Floriane egy képzeletbeli ugróiskolán szökdécselve haladt előre.
– Nem tudsz normálisan menni? – förmedt rá az apja.
Floriane megütkozve nézett rá. Sosem szokta leszidni.
– Nem temetésre megyünk – vágott vissza.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Robin LaFevers: Sötét diadal
Gayle Forman: Csak egy év
Meg Cabot: Locsifecsi királynő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Richelle Mead: A halál csókja
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!