Oh, ​boy! 495 csillagozás

Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Három ​testvér néhány órája magára maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja… (tovább)

Eredeti mű: Marie-Aude Murail: Oh, boy! (francia)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455716 · Fordította: Burján Monika

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Barthélemy Morlevent · Siméon Morlevent · Venise Morlevent · Morgane Morlevent · Aimée · Bénédicte · Dr. Nicolas Mauvoisin · Joffrey doktor · Josiane Morlevent · Laurence Deschamps


Kedvencelte 107

Most olvassa 16

Várólistára tette 330

Kívánságlistára tette 296

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

>!
Cortez
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Ez a könyv fantasztikus. Csak 190 oldal, mégis benne van minden, ami egy jó regénybe kell. Humoros, szomorú, jó a cselekménye, komoly dolgokat dolgoz fel. Több embernek kellene elolvasnia. TE! Aki nézi ezt az értékelést, hé, olvasd el! :D Bővebben: http://youtu.be/nzoKFozhl4g

5 hozzászólás
>!
vikcs P
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Annyira megszerettettem ezt a kis történetet. Pedig az elején nem ilyen történetre számítottam, azt hittem, rosszabb lesz. Érződik rajta, hogy francia regény, kicsit fura eleinte a stílusa, de annyira édesek a szereplők, hogy hamar meglehet szeretni őket.
Megszakadt a szívem a három kistestvérért, izgultam értük, hogy minden rendben legyen velük.
Bartot is imádtam, van egy olyan dal, hogy „Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek”. Hát rá ez nagyon igaz.:D De imádtam, hogy ennyire lelkiismeretes lett.:)
Amilyen rövid a könyv, olyan nagy mondanivalója van. Nagyon komoly témákat dolgoz fel, amiket megfelelő mennyiségű humorral vegyítve kicsit könnyedebben veszünk fel.
Tényleg nagyon tetszett, mindenki olvassa! :)

>!
Naiva P
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Senkit ne tévesszen meg, hogy viszonylag rövidke könyvről van szó, mert bizony annál tartalmasabb egy picike hátulütővel. Egy könnyed, szórakoztató olvasmányra számítottam, amit részben meg is kaptam. Sokkal komolyabb, mélyebb témákról, magvas gondolatokról volt szó (illetve lett volna szól), aminek egy kicsit élét vette a humor, az egyszerű és picikét csapongó írásmód és a rövidke tartalom. Talán emiatt tűnt egy kicsit kidolgozatlannak. Vagy pusztán azért, mert inkább a 14++ korosztály számára íródott. A karakterek szimpatikusak voltak, különösen Bart. Az ő jellemfejlődése volt a legérezhetőbb. Összességében tetszett. Egy kellemes, szép, de keserédes történet az egyik legerősebb kötelékről; a testvéri szeretetről.

>!
Csakegyolvasólány
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Oh, boy! Először, mikor belekezdtem, nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt hittem, hogy egy tipikus, szerelmi történet, de nem! Erre a könyvre nem találok szavak. Elgondolkodtató, megnevettető és egyben szomorú is. Nem egyszer érzékenyültem el egyes részeknél.
Siméon, Morgane és Venice Morlevent élete nem volt könnyű. Nem volt sem apjuk, sem anyjuk csupán két féltestvérük, akik közül az egyik spoiler. Bart és Josiane két különböző személy és személyiség, és hogy őszinte legyek én jobban szimpatizáltam Barttal, mint a másik testvérrel. És bár kicsit zavart Bart spoiler, mégis sokkal jobban megértette a gyerekeket, mint Josiane.
Mégis, amit leginkább kiemelnék, az Siméon és Bart kapcsolata, ami a kórházban erősebbé vált. Szinte érezhető volt a megismerkedésük és a kórházban töltött idő közti változás. Végül is, itt ismerte el Bart igazán, hogy Siméon a kisöccse.
Mindezek mellett a történet olvasása közben nagyon megszerettem Morgane-t és Venice-t is. Ők szintén a könyv magját képezték, hiszen Morgane a sírós kislányt és megfelelési kényszert képviselte, míg Venice a gyermeki ént. Azonban mind a ketten átérezték Siméon nehéz helyzetét és Bart iránt érzett testvéri szeretetet.

Akikkel még szimpatizáltam az olvasáskor: Mauvoisin professzor, Laurence bírónő, Bénédicte Horau, szociális ügyintéző, Marie nővér

Még sok-sok mindent írhatnák a könyvről, de nem akarok spoilerezni, de kihangsúlyoznám:
„A Morlevent-ok vagy a halál!”

>!
FairyDust P
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Hát erre nem számítottam… :D

Egy kihívás miatt vettem a kezembe a könyvet, alapjáraton nem biztos, hogy esélyt adtam volna neki. De nagyon örülök, hogy megtettem, ugyanis kellemesen csalódtam a könyvben. Elsőre azt mondanám, elég érdekes a cselekmény, de olvasás közben hozzászoktam a világához. Ahhoz képest, hogy milyen rövidke, jól bele lett sűrítve minden megrázó és szomorú dolog. A gyásztól elkezdve, a betegségen át, a bántalmazásig minden szerepet kapott benne, egy „aranyos” köntösben. A három kis különc testvér nagyon jó alaphangulatot ad a sztorinak, és az ő jellemük, valamint életfelfogásuk teszi könnyen fogyaszthatóvá ezt a művet. Egy-egy szereplő stílusán néha se köpni se nyelni nem tudtam. spoiler Bart képviselte az LMBT szálat, amit én személy szerint nagyon nem csipek a könyvekben/filmekben meg úgy sehol a való életben, de itt egyáltalán nem volt zavaró, sőt, kifejezetten jól állt a szereplőnek. :D Ahhoz képest, hogy negatív hangulatú könyv, nem tett tönkre, nem ríkatott meg, egyszerűen csak jó élmény volt olvasni. Szerintem mindenképp megéri egy esélyt adni a könyvnek, kényelmes tempóban is egy délután/este alatt el lehet olvasni. :)

>!
Roni_olvas
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Sok könyvet olvastam már, ami megnevettetett. Sok könyvet olvastam már, ami könnyeket csalt a szemembe. Sőt olyat is, ami mindkettőt tette velem egyszerre.
Ám nagyon kevés olyan könyvet olvastam eddig, ami mindezt olyan mély gyermeki őszinteséggel, olyan naiv természetességgel tette, mint Marie-Aude Murail ebben a történetében.
– Oh, boy! – ez a könyv darabokra szaggatja a szívedet, aztán olyan erős izzással forrasztja össze újra, hogy nem tudod mi fáj jobban: a szomorúság vagy a boldogság…
Olvassátok! Hihetetlenül nagyszerű könyv!

>!
Orsi999
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Folyton halogattam a könyv olvasását, de végül egy kihívás miatt belekezdtem.
Az elején nem tetszett, majdnem félbe is hagytam. Végül ma adtam neki még egy esélyt és folytattam. Nem bántam meg! Igaz, hogy csak 190 oldalas a könyv, de elég sok témát dolgozz fel. Komoly témákat, de van benne humor is, amitől egy kicsit vidámabbnak hat a történet. A szereplőket nagyon megszerettem a végére.

>!
WindStorm P
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

– Három szívet is rajzoltam neked a neveddel, mert kicsit szeretlek, meg nagyon, meg nagyon-nagyon!

Ez valami fenomenális volt!
Az elején még furcsa volt az írói stílus miatt, de aztán könnyen belerázódtam és egy szusszra kiolvastam.
Tetszett a történet, árva gyermekek, kellőképpen kiemelve a másságukat és hiányukat, a hátrányokról nem is beszélve.
A cselekmény rugalmas, viszont nem szétszórt, minden a helyén volt.
Tetszettek a „szedett-vedett” szereplők, a mindig pórul járó szomszédasszony. A főszereplőink imádnivalóak, jókat mosolyogtam Venise gyermeki naívságán, és Siméon felnőttségén, amikor minden feszült helyzetet gyors észjárásának köszönhetően megmentett. Morgane kicsit háttérbe szorult, de magamra ismertem a füleiról ( :)))))))))) ), szóval nagyon a szívemhez nőtt.
Bart! Ó Bart! Te kis ügyetlenke, legalább felnőttél a végére. Oh, boy!

Meglepő fordulat volt Siméon betegsége, nem gondoltam volna, hogy Marie megint előveszi ezt az énjét, és nagy kő esett le a szívemről amikor megkaptam azt a bizonyos happy end-et.
Mert ez a regény boldoggá tett, mert nevettem, mert könnyeztem, mert ők megérdemlik, mert a Morleventok vagy a halál.

2 hozzászólás
>!
DarknessAngel
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Megható, szívszorító, annyira valós. Oh, boy! mit tettél velem? A szívem már a harmadik oldalon összetört, és oldalanként egyre csak súlyosabb lett a helyzet. Annyira megkedveltem ezt a három hihetetlenül szuper Morlevent testvért. Venise a kis kíváncsi – jókat mosolyogtam rajta –, Morgane a nagyon édes és okos, és végül Siméon a hihetetlenül bátor, koraérett okoska, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mind a három testvér berágta magát a lelkem mélyére, de a legjobban Siméon.
Szomorú, hogy milyen sors jutott szegény gyerekeknek. Az elején annyira haragudtam mindenkire…. szociális asszisztens, gyámügyi bíró, Barthélemy, Josiane, egyszerűen nem számított, mert úgy tűnt, hogy senki nem képes segíteni az árvákon. A végére viszont mindenki elég rendesen felnőtt a feladatához.
Ez a könyv lelkileg teljesen kikészített, de egyszerűen imádom. Nincs olyan mozzanat ami ne tetszene, nincsenek felesleges leírások, egyszerűen tökéletes. Kötelezővé tenném, mert hihetetlen jó. Megérint, megmosolyogtat, megríkattat… KEDVENC.

>!
AniTiger MP
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Kicsit gallyra tett most ez a történet, amire igazából a csodás magyar borító és a jócskán rejtélyes címe miatt figyeltem fel. Kikapcsolódásnak indult, de pár oldal rádöbbentett, hogy nem fogok felhőtlenül nevetgélni rajta…

Megvan a szomorú bohóc? Nekem ő jutott eszembe a regényről – egy szomorú bohóc, aki végigbohóckodja a napot, aztán amikor mindenki boldogan hazamegy, akkor végigzokogja az éjszakát bánatában… Az én szomorú bohócom ez a történet lett. Új kategóriát érdemelne, megérdemelné a „szomorú burleszk” címet magának, mert tréfás, bohókás, de mégis megszakad az ember szíve olvasás közben…

Ez így rémesen hangzik, pedig imádtam a könyvet. Durva, hogy 192 oldal mennyi mindent adhat az embernek. Imádom az összes agyament Morlevent-et, a bírót és a szociális nőcit is. Nagyon szeretem Siméon-t és Barthélemy-t! Nem egy könnyed, egyszerű történet, de megérte elolvasnom.
Csak össze kellene szednem már magam…

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/06/marieaude-m…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455716 · Fordította: Burján Monika
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
KiMO

– Vannak szívproblémái?
– Ajaj, dögivel! – kiáltotta Bart.
– Kardiológiai problémákról beszélek…
– Á nem, odáig még nem jutottam.

Kapcsolódó szócikkek: Barthélemy Morlevent
>!
Roni_olvas

– Figyusz, tizennégy éves vagy. Én húszévesen érettségiztem. Bőven ráérsz még.
– Nem akarok a lelkedbe gázolni, Bart, de nem te vagy a példaképem.

>!
perpetua P

– Három szívet is rajzoltam neked a neveddel, mert kicsit szeretlek,
meg nagyon, meg nagyon-nagyon!

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Barthélemy Morlevent · Venise Morlevent
>!
Roni_olvas

– Pow-wow – rendelkezett.
A három gyerek egy pillanat múlva már törökülésben kuporgott a szőnyegen, takaróval a vállán.
– Mi az, mit csináltok? – érdeklődött Bart.
Morgane elmagyarázta:
– Így szoktunk döntést hozni.
– Király – bólintott Bart. – Én is csatlakozhatok?
– Igen – mondta Siméon. – De a hülyék csak utoljára szólhatnak.

>!
Csoszi P

– Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha inkább munkát keresne? – vetette fel Aimée egy olyan napon, amikor a fehérneműügynök éppen úton volt.
– Ha keresünk, fennáll a veszélye, hogy találunk is – jegyezte meg Barthélemy.

>!
KiMO

– Szóval mi az a homokszekszális?
[…]
– Olyan fiú, aki fülbevalót hord.

>!
Roni_olvas

Kösz, hogy figyelmeztetés nélkül beléptél az életembe. Kösz, hogy megváltoztattad a folyását és megváltoztattál engem is.

>!
Fairymysz

– Neked üldözési mániád van, öregem – passzolta le Siméon.
Bart azonban nem hallgatott rá.
– Buzi vagyok. Ez születési rendellenesség. Kit zavarok?
– Engem – mondta Siméon. – Nem látod, hogy tanulok?

171. oldal

>!
NinaAva

„A humor a méltóság kinyilatkoztatása, bizonyságtétel arról, hogy az ember képes felülemelkedni az élet viszontagságain.”
-Romain Gary

(első mondat)

2 hozzászólás
>!
Ninácska P

– A sport a hülyéknek való – zárta le a kérdést Siméon.
– Én sokat sportolok – mondta Bart, csak hogy lássa, mit szólnak.
– Akkor te hülye vagy – kuncogott Venise.

23. oldal - Oh, boy!


Hasonló könyvek címkék alapján

Perihan Mağden: Ali és Ramazan
John Irving: Árvák hercege
Jim Shepard: Áron könyve
Laurel Corona: A négy évszak
Arthur Madsen: Shamala bosszúja
Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Holly Goldberg Sloan: 7esével
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt
Lois Lowry: Nyáron történt