Oh, ​boy! 91% 806 csillagozás

Ez a könyv fantasztikus. Csak 190 oldal, mégis benne van minden, ami egy jó regénybe kell. Humoros, szomorú, jó a cselekménye, komoly dolgokat dolgoz fel. Több embernek kellene elolvasnia. TE! Aki nézi ezt az értékelést, hé, olvasd el! :D Bővebben: http://youtu.be/nzoKFozhl4g

Meglepően kellemeset csalódtam ebben a történetben.
Alig 192 oldal, de több komoly témát dolgoz fel.
Nagyon tetszik, ahogy a karakterek lelkével játszott az alkotó. Sok félelem alapszik a nem tudás hátterében, a világ felfedezése és bizony a nemiség kérdése is felmerül.
Érdekesnek találtam a testvérek egymáshoz való viszonyulását, ahogy megélik a másik érzelmeit, gondolatait. Lenyűgözőnek találom az ilyen ábrázolásokat.
Nincs kedvencem karakterem, de egyikről sem tudnám azt írni, hogy felesleges lett volna, vagy túlzás.
Egy élmény volt az olvasása.

Annyira megszerettettem ezt a kis történetet. Pedig az elején nem ilyen történetre számítottam, azt hittem, rosszabb lesz. Érződik rajta, hogy francia regény, kicsit fura eleinte a stílusa, de annyira édesek a szereplők, hogy hamar meglehet szeretni őket.
Megszakadt a szívem a három kistestvérért, izgultam értük, hogy minden rendben legyen velük.
Bartot is imádtam, van egy olyan dal, hogy „Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek”. Hát rá ez nagyon igaz.:D De imádtam, hogy ennyire lelkiismeretes lett.:)
Amilyen rövid a könyv, olyan nagy mondanivalója van. Nagyon komoly témákat dolgoz fel, amiket megfelelő mennyiségű humorral vegyítve kicsit könnyedebben veszünk fel.
Tényleg nagyon tetszett, mindenki olvassa! :)

Senkit ne tévesszen meg, hogy viszonylag rövidke könyvről van szó, mert bizony annál tartalmasabb egy picike hátulütővel. Egy könnyed, szórakoztató olvasmányra számítottam, amit részben meg is kaptam. Sokkal komolyabb, mélyebb témákról, magvas gondolatokról volt szó (illetve lett volna szól), aminek egy kicsit élét vette a humor, az egyszerű és picikét csapongó írásmód és a rövidke tartalom. Talán emiatt tűnt egy kicsit kidolgozatlannak. Vagy pusztán azért, mert inkább a 14++ korosztály számára íródott. A karakterek szimpatikusak voltak, különösen Bart. Az ő jellemfejlődése volt a legérezhetőbb. Összességében tetszett. Egy kellemes, szép, de keserédes történet az egyik legerősebb kötelékről; a testvéri szeretetről.

Sok könyvet olvastam már, ami megnevettetett. Sok könyvet olvastam már, ami könnyeket csalt a szemembe. Sőt olyat is, ami mindkettőt tette velem egyszerre.
Ám nagyon kevés olyan könyvet olvastam eddig, ami mindezt olyan mély gyermeki őszinteséggel, olyan naiv természetességgel tette, mint Marie-Aude Murail ebben a történetében.
– Oh, boy! – ez a könyv darabokra szaggatja a szívedet, aztán olyan erős izzással forrasztja össze újra, hogy nem tudod mi fáj jobban: a szomorúság vagy a boldogság…
Olvassátok! Hihetetlenül nagyszerű könyv!

Hát erre nem számítottam… :D

Egy kihívás miatt vettem a kezembe a könyvet, alapjáraton nem biztos, hogy esélyt adtam volna neki. De nagyon örülök, hogy megtettem, ugyanis kellemesen csalódtam a könyvben. Elsőre azt mondanám, elég érdekes a cselekmény, de olvasás közben hozzászoktam a világához. Ahhoz képest, hogy milyen rövidke, jól bele lett sűrítve minden megrázó és szomorú dolog. A gyásztól elkezdve, a betegségen át, a bántalmazásig minden szerepet kapott benne, egy „aranyos” köntösben. A három kis különc testvér nagyon jó alaphangulatot ad a sztorinak, és az ő jellemük, valamint életfelfogásuk teszi könnyen fogyaszthatóvá ezt a művet. Egy-egy szereplő stílusán néha se köpni se nyelni nem tudtam. spoiler Bart képviselte az LMBT szálat, amit én személy szerint nagyon nem csipek a könyvekben/filmekben meg úgy sehol a való életben, de itt egyáltalán nem volt zavaró, sőt, kifejezetten jól állt a szereplőnek. :D Ahhoz képest, hogy negatív hangulatú könyv, nem tett tönkre, nem ríkatott meg, egyszerűen csak jó élmény volt olvasni. Szerintem mindenképp megéri egy esélyt adni a könyvnek, kényelmes tempóban is egy délután/este alatt el lehet olvasni. :)

Folyton halogattam a könyv olvasását, de végül egy kihívás miatt belekezdtem.
Az elején nem tetszett, majdnem félbe is hagytam. Végül ma adtam neki még egy esélyt és folytattam. Nem bántam meg! Igaz, hogy csak 190 oldalas a könyv, de elég sok témát dolgozz fel. Komoly témákat, de van benne humor is, amitől egy kicsit vidámabbnak hat a történet. A szereplőket nagyon megszerettem a végére.

– Három szívet is rajzoltam neked a neveddel, mert kicsit szeretlek, meg nagyon, meg nagyon-nagyon!

Ez valami fenomenális volt!
Az elején még furcsa volt az írói stílus miatt, de aztán könnyen belerázódtam és egy szusszra kiolvastam.
Tetszett a történet, árva gyermekek, kellőképpen kiemelve a másságukat és hiányukat, a hátrányokról nem is beszélve.
A cselekmény rugalmas, viszont nem szétszórt, minden a helyén volt.
Tetszettek a „szedett-vedett” szereplők, a mindig pórul járó szomszédasszony. A főszereplőink imádnivalóak, jókat mosolyogtam Venise gyermeki naívságán, és Siméon felnőttségén, amikor minden feszült helyzetet gyors észjárásának köszönhetően megmentett. Morgane kicsit háttérbe szorult, de magamra ismertem a füleiról ( :)))))))))) ), szóval nagyon a szívemhez nőtt.
Bart! Ó Bart! Te kis ügyetlenke, legalább felnőttél a végére. Oh, boy!

Meglepő fordulat volt Siméon betegsége, nem gondoltam volna, hogy Marie megint előveszi ezt az énjét, és nagy kő esett le a szívemről amikor megkaptam azt a bizonyos happy end-et.
Mert ez a regény boldoggá tett, mert nevettem, mert könnyeztem, mert ők megérdemlik, mert a Morleventok vagy a halál.

Megható, szívszorító, annyira valós. Oh, boy! mit tettél velem? A szívem már a harmadik oldalon összetört, és oldalanként egyre csak súlyosabb lett a helyzet. Annyira megkedveltem ezt a három hihetetlenül szuper Morlevent testvért. Venise a kis kíváncsi – jókat mosolyogtam rajta –, Morgane a nagyon édes és okos, és végül Siméon a hihetetlenül bátor, koraérett okoska, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mind a három testvér berágta magát a lelkem mélyére, de a legjobban Siméon.
Szomorú, hogy milyen sors jutott szegény gyerekeknek. Az elején annyira haragudtam mindenkire…. szociális asszisztens, gyámügyi bíró, Barthélemy, Josiane, egyszerűen nem számított, mert úgy tűnt, hogy senki nem képes segíteni az árvákon. A végére viszont mindenki elég rendesen felnőtt a feladatához.
Ez a könyv lelkileg teljesen kikészített, de egyszerűen imádom. Nincs olyan mozzanat ami ne tetszene, nincsenek felesleges leírások, egyszerűen tökéletes. Kötelezővé tenném, mert hihetetlen jó. Megérint, megmosolyogtat, megríkattat… KEDVENC.

Kicsit gallyra tett most ez a történet, amire igazából a csodás magyar borító és a jócskán rejtélyes címe miatt figyeltem fel. Kikapcsolódásnak indult, de pár oldal rádöbbentett, hogy nem fogok felhőtlenül nevetgélni rajta…

Megvan a szomorú bohóc? Nekem ő jutott eszembe a regényről – egy szomorú bohóc, aki végigbohóckodja a napot, aztán amikor mindenki boldogan hazamegy, akkor végigzokogja az éjszakát bánatában… Az én szomorú bohócom ez a történet lett. Új kategóriát érdemelne, megérdemelné a „szomorú burleszk” címet magának, mert tréfás, bohókás, de mégis megszakad az ember szíve olvasás közben…

Ez így rémesen hangzik, pedig imádtam a könyvet. Durva, hogy 192 oldal mennyi mindent adhat az embernek. Imádom az összes agyament Morlevent-et, a bírót és a szociális nőcit is. Nagyon szeretem Siméon-t és Barthélemy-t! Nem egy könnyed, egyszerű történet, de megérte elolvasnom.
Csak össze kellene szednem már magam…

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/06/marieaude-m…