Lakótárs ​kerestetik! 223 csillagozás

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről.

Eredeti mű: Marie-Aude Murail: Simple

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455723 · Fordította: Farkas Ildikó

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Barnabé Maluri (Sutyi) · Pupák úr · Enzo · Corentin Mouchetoi · Kléber Maluri · Aria Mouchetoi · Emmanuel · Istenfalvi úr


Kedvencelte 45

Most olvassa 2

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 104

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
WindStorm P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Sutyi Pupák úr nélkül olyan volt, mint Pupák úr Sutyi nélkül: végtelenül elhagyatott.

Ennél furcsább könyvet még nem olvastam.
Az írónő egy nagyon szomorú, sajnálatos betegséget tár elénk, amelyet én lelkileg nem tudok elviselni. Talán ezért is kezdtem el nehezen az olvasását… aztán viszont nagy kő esett le a szívemről, ugyanis teljesen átázott a humortól. Ennek köszönhetően könnyebben csúszott minden sor.
Maga a cselekmény nem vontatott, de nem is túl pörgős. Persze azért mindig történik benne valami. Pupák úr, soha nem hagy minket cserben, s társait!
A szereplők kedvesek, mindenkiben valami más fogott meg. Tetszett, hogy hétköznapi sulisokról szól, és ami mégjobban: végre átéreztem milyen lehet lakótársak között élni.

Semmi egetrengetőre ne számítsatok, szimplán civakodós, szerelmes, barátságos, néhol szomorú, komoly és viccesen aranyos.
Igen, viccesen aranyos.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455723 · Fordította: Farkas Ildikó
4 hozzászólás
>!
deen
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Nagyon szívhez szóló ez a történet. Az írónő humorral és végtelen bájjal közelítette meg ezt a nagyon is szomorú és komoly témát, feltárva azt, hogy az emberek mennyire mások és mennyire másként állnak ahhoz, ha egy értelmi fogyatékossal kerülnek kapcsolatba. Kléber annyira szereti a testvérét, hogy elhozza az elmegyógyintézetből, és megpróbál vele együtt élni négy másik fiatallal egy albérletben. A szereplők először idegenkednek Sutyitól, de a gyermek lélekkel rendelkező 22 éves fiú végül mindannyiuk életét megváltoztatja. A gyermeki őszinteség és a gyerekfejjel elkövetett csínyek ugyan okoznak némi gubancot, de pont ettől kezdik el a szereplők más színben látnia világot és észrevesznek olyan dolgokat, amiket addig egyáltalán nem. Sutyi annyira szerethető, hogy még a kiállhatatlan szomszédot, Istenfalvi urat is meglágyítja, aki végül annyira megszereti a korábban utált lakókat, hogy még kerítőnek is felcsap. Sokszor szorult össze a szívem a könyv olvasása során, de legalább annyit mosolyogtam is rajta. Kléber 17 évesen pont olyan kínos szituációkba keveredik, mint egy fiatal szülő a hároméves gyerekével. Közben pedig próbálja kibogozni kamasz szíve mire is vágyik. Nehéz olvasmány, de közben csodálatos is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

>!
Neelah P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

És most döbbentem rá, hogy bár már egy hete befejeztem ezt a történetet, még nem írtam róla értékelést. Pedig úgy terveztem, isteníteni fogom. :))
Nekem nagyon tetszett. Főleg az, ahogyan az írónő megközelítette a témát – mert kényes téma, lássuk be. Adott egy értelmi fogyatékos fiatalember, akinek az értelme megrekedt egy hároméves szintjén, és onnan már nem is nagyon fejlődik tovább, és adott egy 17 éves öccs, aki szereti annyira a bátyját, hogy magához vegye, és megpróbáljon gondoskodni róla. Már az alapszituáció is olyan, hogy beleborzong az ember. Aztán pedig elkezd szirénázni benne az egészségesek bűntudata. Velem legalábbis ez történt. Egyetlen másodpercre sem tudtam elnémítani azt a hangocskát, amelyik követelőzve kérdezte, hogy én képes lennék arra, amire Kléber? És hajlandó lennék rá? Az őszinte válaszom az, hogy nem valószínű. Kléber helyébe szinte biztosan nem lépnék, de mint lakótárs sem nagyon tudom elképzelni magam. És eztuán a felismerés/beismerés után még mellbevágóbb az egész. És mindezt úgy, hogy a könyv egyáltalán nem depis és nem szomorú. Számomra megfoghatatlan a hangulata, de imádtam! És sokszor megmosolyogtam. Biztosan érzem, hogy mi ketten -a könyv meg én – még nem végeztünk egymással. :))

3 hozzászólás
>!
oldmoviegirl01 P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Rendkívül aranyos kis könyvecske, amely hol elfacsarta a szívem egy-egy megható jelenetével, hol mosolyt csalt az arcomra, teljesen bevonódtam az eseményekbe.
Egyszerű történet, nincsenek benne nagy drámák, hatalmas fordulatok, különlegességét az adja, hogy bepillanthatunk egy 22 éves értelmi fogyatékos fiatalember gondolataiba. Figyelhetjük, ahogy a társbérletben Pupák úrral együtt bekukucskál az elfogadás, ahogy Sutyi önkéntelenül is változást idéz elő a fiatalok életében, ahogy elkezdenek a szívükkel gondolkodni.

>!
Csoszi P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Ez volt a második könyv, amit Marie-Aude Murail-től olvastam, és pont annyira megszerettem, mint az Oh, boy-t, mert ezúttal is egy komoly témához nyúlt az írónő.
A könyv főszereplője a két Maluri fivér: a tizenhét éves gimnazista Kléber, aki magára vállalja, hogy gondoskodik szellemi fogyatékos bátyjáról, Sutyiról, mert az anyukájuk meghalt, „apuka” meg nem hajlandó tudomást venni sérült fiáról, és szíve szerint visszadugná az elmegyógyintézetbe. Sutyi egy szeretni való csibész, örök gyerek, és még ha rosszat csinál, akkor sem lehet rá haragudni, és hihetetlenül jók a megfigyelései. A történet a testvéri szeretetről, a megismerésről, az elfogadásról szól. Érdekes volt, hogy a lakótársak hozzáállása, Sutyihoz való viszonya hogyan változott meg a történet során. A kedvencem Sutyi, és a plüssnyula Pupák úr, a hősszerelmes író, Enzo, Kléber, és „Isten bácsi”. A könyv egyszerre volt vicces és szívszorító. Nem mindennapi élményt nyújtott. Bátran ajánlom tizenéveseknek és felnőtteknek egyaránt.

>!
loveQhuay P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

IMÁDTAM.

Nem, ezt egyszerűen nem tudom máshogy megfogalmazni.
Azt hittem, az Oh, boy után már nincs hová fokozni ezt az egészet, de MAM megcsinalta!
Ezek után még sokkal de sokkal jobban örülök annak, hogy személyesen is talalkozhattam vele, és hallgathattam ahogy a könyveiből felolvas. Ez a nő egy ZSENI!

Ajánlom mindenkinek, és tényleg mindenkinek.
Fantasztikus könyv. És a szereplők is mind imadnivalóak.

>!
Trudiz P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Ariáék jó fejek voltak, ahogy befogadták Klébert és Sutyit. Kléberben pedig becsülendő az a kitartás és testvéri szeretet, mely felülírt mindent. Istenfalvi úr személye a segítő ötletei miatt volt szimpatikus. Alapfokon ez a történet most nem tudott pozitívan hatni rám, nem úgy, mint a Rosie projekt, azt imádtam.

>!
sztinus P
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Mekkora ègés, hogy Audrey Taotuot kerestem az elejèn. De gyorsan lapoztam, és nagyon megkedveltem a társaságot.
A vége melegsèges és emberi.
Végig sugárzik belőle a francia hangulat. Tagadhatatlan.

2 hozzászólás
>!
luthienlovemagic IP
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Nehéz megfogalmazni, mit adott nekem ez a könyv. Egyrészt ismét tágította a világlátásomat, másrészt újra toleranciára tanított, harmadrészt újabb leckét adott az életről, negyedrészt megmutatta, mi a barátság és milyen erő rejlik az emberekben, ha akarják és végül, de nem utolsó sorban ismét elvarázsolt. Ezt a könyvet olvasni kell, mert magával ragad, letehetetlen és utána másképp látja az ember a világot. Ha lehetne Marie-Aude Murail könyveit receptre osztogatnám, mert kikapcsolnak a stresszes mindennapokból és a végén garantáltan fülig ér az ember szája. Nem azért, mert minden soruk vidám, hanem mert instant jókedvet ébresztenek az emberben, amit az írói a stílusával ér el. Murail regénye nem falazótégla mérete miatt emlékezetes, hanem mert sok mindent tanít a világról.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.hu/2017/11/egy-nyus…

>!
BubbleTea
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Még soha nem olvastam ilyesfajta könyvet, aminek az egyik szereplője értelmi fogyatékos. Eleinte nagyon furcsa volt számomra a történet, és az írásmód is. Az írónőnek van egy stílusa, ami kicsi szokatlan volt, de a végére nagyon megkedveltem. Örültem neki, hogy nem mélységes mondandókkal átszőtt körítések vannak, hanem párbeszédek, amelyeken az ember hol nevet, hol pedig a könnyeivel küszködik. Szerintem nagyon kevesen tudnak jó párbeszédeket írni.

Szerintem egy jó párbeszéd az többet mond annál, mint mikor E/1-ben olvasunk egy történetet és a főszereplő lelkébe belelátunk. Meglátjuk, hogyan reagál különböző esetekben, félszavai, félmondatai miket sugallanak. Nagyon tetszettek ebben a könyvben a párbeszédek, imádtam őket.

A karaktereket is nagyon megkedveltem. A társbérlőkben az első pillanattól kezdve bíztam, tudtam,hogy nagyon jó pillanatokat fog majd okozni, és hát ott vannak a testvérek. Tetszett Kléber határozatlansága, ami pontosan tükrözte, hogy milyen nehézségeken megy keresztül. Nagyon nehéz az embernek vigyáznia egy értelmi fogyatékos rokonra, és közben a saját életét is élni. Iszonyatosan nehéz megtalálni az aranyközéputat. Nagyon jó volt látni, hogy Klébernek mennyi barátja lett, és mennyien segítettek neki.

Sutyira áttérve… amennyire furcsának találtam eleinte, szerintem ő volt a legokosabb az egész csapatban. :D Imádtam a gyermeki ártatlanságot, ami sugárzott belőle, és azt is, ahogyan átlátta a szituációkat. Tetszett, hogy mindig jókor volt jó helyen, és jókat mondott. Nagyon megkedveltem.

Összességében nekem tetszett ez a könyv, pedig az elején nem tudtam, hova tart és vajon, miről fog szólni. Bevallom, egy kicsit féltem is tőle, mert mikor „beteg” emberekről olvasok, akkor mindig könnyekben török ki, és nehezen viseli a lelkem. De ez annyira szórakoztató volt, és annyira szép történet a maga keserűségével, hogy csak mosolyogni tudok, amiért megismerhettem ezt a kis csapatot.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Sutyi Pupák úr nélkül olyan volt, mint Pupák úr Sutyi nélkül: végtelenül elhagyatott.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Barnabé Maluri (Sutyi) · Pupák úr
>!
Sylvie23 P

– Szerinted ez nem szomorú?
– A gyerekek felnőnek, Enzo. Az vajon szomorú?
– Igen, szomorú. Elkerülhetetlen, de szomorú.

211. oldal

2 hozzászólás
>!
Cheril

A vallást a szívünkben hordjuk, nem a fejünkön.

201. oldal

>!
Sylvie23 P

VASÁRNAP REGGEL Corentin meglepődött az ünneplőruhába öltözött Sutyi és Kléber láttán.
– Hova mentek így kicsípve?
– Misére.
– Olyan még létezik?
Corentin homályosan úgy képzelte, hogy a misét a csukamájolajjal és a korbáccsal egy időben eltörölték.

57. oldal

>!
Chöpp 

    – Istenem, add vissza nekem Sutyit! – könyörgött Kléber.
    És félig sírva, félig nevetve hozzátette:
    – Olyan bonyolult vele az élet, s mégis mennyivel egyszerűbb…

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Barnabé Maluri (Sutyi) · Kléber Maluri
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

    – Az én anyukám meghalt, az apukám meg nem szeret.
    Aria Sutyi nyaka köré fonta a karját.
    – Nem én vagyok a szerelmed – emlékeztette Sutyi a lányt.
    – Tudom. Te az én királyfim vagy.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aria Mouchetoi · Barnabé Maluri (Sutyi)
>!
Csoszi P

A vörös rózsa virágnyelven égő szenvedélyt jelent.

107. oldal

>!
Csoszi P

– Mit játszunk?
– Malicroix-sat.
– Már megint! Nem tudsz másik játékot?
– De hát ez jó játék.
Sutyi Pupák úr füléhez hajolt, és odasúgta:
– Bevadulsz, és kinyírod őket.
Erre már Pupák úrnak is el kellett ismernie, hogy ez mégiscsak pompás játék.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Barnabé Maluri (Sutyi) · Pupák úr

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A csontlabirintus
R. J. Palacio: Csodácska
Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia
Deborah Lytton: Csend
Paola Zannoner: Célvonal
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Irene Adler: A katedrális árnyéka
Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ