Nejlonangyal (Nejlonangyal 1.) 35 csillagozás

Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Parrish Plessis képzett testőrnő, apró szépséghibákkal. Példának okáért ideje lenne kezdeni valamit az arany szívével, mert egy napon ez fogja a sírba vinni. És most nagyon úgy tűnik, hogy felvirradt ez a nap.
Mintha nem lenne elég gondja szadista munkaadójával, akitől legfeljebb hullazsákban lehet kilépni, Parrish váratlanul zavaros gyilkossági ügyben találja magát. Bandavezérek, sámánok, dingófiúk, fejvadászok, csúcstechnológiával üzletelő seftesek és rejtélyes hallucinációk elől menekülve próbál túlélni és nyomozni a jövő kegyetlen Ausztráliájában, ahol a média nagyobb tűzerővel bír, mint a katonaság.
A törzsi ellentétek ezúttal komoly háborúval fenyegetik Vivacity megavárosát, ahol a szegények mérgező salakban, a gazdagok magas falak mögött élnek, és Parrish Plessist már az sem vigasztalja, hogy benne lehet a tévében…

Techno-vudu, akció, cyberpunk – nem csak lányoknak.

Eredeti mű: Marianne de Pierres: Nylon Angel

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
336 oldal · ISBN: 9637253386 · Fordította: Káli Dia

Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
pat
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Nos.
Olvastam ausztrál cyberpunkot. Hurrá.

És ezzel fel is soroltam a pozitívumok jelentős részét. Még mondhatnék persze olyanokat, hogy sok lehetőség lenne ebben az egzotikus, vuduval meg (wales-i nevű) ausztrál őslakosokkal (?) kombinált, (kicsit) cyberpunk (beütésű), jó sötét világban. Ha mondjuk ki lenne dolgozva. Meg lenne valami (írói vágyteljesítésen túli) logika a cselekményben. És ha a Vavyen Fable könyvek alapsémáiból felépített karakterek bármilyen szinten is működnének. (Vis Major megvan? Na, majdnem látod magad előtt a férfi főhőst. Csak valaki tízszer olyan egyszerűt képzelj el. És most tedd ugyanezt a női főhőssel. Meg a szerelmi szállal. Vagy mi volt az.) No és a vége… mondanám, hogy az olyan minden képzeletet felülmúló, hogy azért már majdnem megérte végigolvasni. Oké, hogy lenne még folytatás, de azért az nem működik, hogy az addigi cselekményszálak háromnegyedét megunjuk, oszt kidobjuk a nyavalyába. Mert csak. És nem, az, hogy az író maga se érti, mit akart kihozni ebből az egészből, meg el is veszítette a fonalat a nagy bonyolultságban, és különben sem érdekli az egész, az nem egyenlő a balladai félhomállyal, nemnem.
Szóval ehh. És még csak nem is vérlázítóan, élvezetesen rém rossz, hanem inkább lapos és érdektelen. Ehh.
De ausztrál. És körülbelül cyberpunk.

22 hozzászólás
>!
Noro 
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Kiberpunk címke ide vagy oda, ez a könyv ugyanazokat az ordas kliséket játssza ki, mint a „csajos” urban fantasy regények tipikus képviselői. Csak vámpír helyett feromonkezelt szuperhím, vérfarkas helyett pedig génmódosított dingófiú* szerepel benne. De megvan benne a nagyon vagány, nagyon tapasztalt(nak mondott), mégis komplett idióta lányka, akinek már az első fejezetben meg kéne nyuvadnia, de mivel ő a mesélő kedvence, inkább szuperképességet kap, ami minden bajból kirántja. És van mellette elképesztően tapló szépfiú, akire minden épeszű valószínűség ellenére is ragadnak a nők. Végül van egy összedobált, kidolgozatlan világ, amelyet a szerző képtelen érthetően bemutatni, pedig egyszer-kétszer mintha még valami érdekes ötlet is felbukkanna benne. De az előadásmódja annyira információszegény, hogy csak a legalapvetőbb tényeket méltóztatja közölni az olvasóval. A többit nyilván nekünk kell kitalálni. Az egész könyvben egyedül a történet működik úgy, ahogy az elvárható lenne.

* Innen tudhassuk, hogy ausztrál. Meg a vombatos káromkodásokból.

>!
Csöre P
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Zavarban vagyok.
Egyrészről: van egy többé-kevésbé (inkább kevésbé) kidolgozott cyberpunk világ, nagyjából követhető erővonalakkal, közepesen kidolgozott részletekkel. És van egy történetszál, ami egy örök túlélő csajszi karakterére épít, aki ugyan erős, jók a kapcsolatai, de még ezekkel a tagadhatatlan előnyökkel együtt is valószínűtlenül szerencsés, olyan szinten, ami a történet hitelességét veszélyezteti, főleg, ha figyelembe vesszük az említett szereplő meglehetősen irracionális magatartását.
Mindeközben a történet gördülékeny, a figyelmet fenntartja, folyamatosan löki a meglepetéseket. Érdekes szál a vudu vonal, egy ideig azt gondoltam, hogy ez valami sajátos fantasy – sci-fi keverék spoiler, és úgy érzem, hogy nem is lett tisztázva minden szál ebben a kérdésben.
Bár maga a sztori önmagában is kerek, a szerző kilátásba helyezte a folytatást spoiler.

>!
lilla_csanyi
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Miért nincs magyarul folytatása?:(
Bővebben:
A világ érdekes és magával ragadó, minden borzalma ellenére. A magyarázat nélkül maradt dolgok ellenére. Az írói stílus néhol kicsit alpári, de nem bántó módon. A nyomornegyedhez nem is illett volna a magas irodalmiság. Az apró hangulati elemeket imádtam benne, pl: a patchwork bőr, mint a legújabb dili-divat, vagy a mueno „törzs”, úgy ahogy van.
A karakterek nem rosszak, Parrish kifejezetten el lett találva. A fő probléma vele, ami igazából nem tudom, hogy másnak probléma volt-e, hogy nagyon egyedire sikerült. Már a külseje is kirívó, nem egy átlagos lány, a jelleme és a foglalkozása pedig egy szinte egyedi esetté teszi őt. Emiatt nem könnyű vele azonosulni, végig inkább kívülállónak éreztem magam olvasás közben, nem váltam a világ szerves részévé. Daac idegesített. Nekem nem elég azt mondani, hogy „éreztem a vibrálást kettőnk között” és rögtön én is beleszeretek. Főleg, ha az illető egy kopasz kigyúrt állat, kampókézzel. XD Ezek után képzelhetitek, menyire indított meg a romantikus szál. Stolowskit meg bárcsak inkább csapta volna agyon egy villám az első pillanatban. Hogy lehet egy pasi ennyire életképtelen? A kedvencem így hát Mei lett, a rózsaszín hajú sámán lány. Sajnos viszonylag keveset szerepelt.
De ezek apróságok, amibe bele lehet kötni, az a leírások. Az értékelések alapján arra tippelek, hogy ez az írónő első könyve, ezt pedig érezni is. Engem nagyon meg tud akasztani, amikor olvasok egy könyvet, beszélget két karakter, és a következő pillanatban már kést szorítanak egymás torkához. Igenis kellenek azok az egy-egy mondatok átvezetésként, hogy „kezem automatikusan a késért nyúlt” vagy valami hasonló, mert különben csak kapkodja az olvasó a fejét, hogy na most mi van.
A történet a közepén egy kicsit leül, de lehet, hogy ez csak nekem tűnt így, a túl sok Daac-os vonal miatt. Minden esetre, unatkozni nem unatkoztam egy percig se, mert mindig volt valami kis apróság, ami magával ragadott. A lezárás pedig…hát igen. Ez nem egy olyan regény, amit azért írtak folytatásosra, mert sikeres lett, hanem azért, mert így lett megtervezve. Ezért fáj nagyon, hogy magyarul nincs több. :(
És akkor most jöjjék egy kis személyes vélemény arról, hogy miért nem lett millós bevételek forrása, és miért nem jött ki magyarul több rész.
1) Ez a borító ronda. Ezen nincs mit szépíteni.
2) Maga a könyv is amatőrnek néz ki. Nem szoktam fennakadni ilyeneken, de valahogy…a lapok, a betűtípus, ezek az elválasztó kis izék, amik leginkább egy pixelhibás pacára emlékeztetnek…Nem úgy néz ki, mint egy profi munka, hanem mintha egy magánkiadás lenne.
3) A cyberpunk egy rétegműfaj. Ezt figyelembe kell venni. Csak következtetéseket merek levonni, de szerintem a cyberpunk külföldön sem tartozik a legnépszerűbb szubkulturális elemek közé. Figyelembe kell venni tehát, hogy itthon nem valószínű, hogy kb. 2000 embernél többet megmozgatna. Ezért egy ilyen regénysorozatot kizárólag szenvvedélyből lehet kiadni, nem nyereség reményében.
Hát, ennyi. Olvassátok el, mert nem rossz. Én biztos, hogy előbb-utóbb elolvasom a következő részt angolul, mert megéri. :)

>!
Scarlet_Rose P
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Szeretnèk olyan lenni, mint Parrish :D
Nekem nagyon tetszett.
Az elejèn mèg furcsák voltak a kifejezések, de olvasás közben mindent, mindenkit magam elè tudtam kèpzelni.
Jól megírt, esemènydús (szerintem) :)
Sajnos a folytatás nincs meg,de örülök, hogy ezt eltudtam olvasni.

>!
virrasztó 
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Ejj, ez de jó – is lehetett volna.. Alapvetően érdekelne a könyv világa, de a főszereplői a legkevésbé sem_ A lyukas sztorijuk, nos, lyukas_ Lyukas és[!] unalmas – mindazok ellenére, hogy Plessis kisasszony hol az egyik, hol a másik, hol a huszonnyolcadik oldalra pofozza magát_ Egyrészt_
Másrészt négynél abbahagytam azoknak a háromsoros bekezdéseknek a számolását, amik két mondatból állnak: A, miközben ragyogóan megszerkesztett, szimbólumokkal tűzdelt első mondat, alsó hangon semmi kapcsolattal nem rendelkezik a B második mondattal, de inkább szembe megy vele és az ellenkezőjét költi oda_ Vágjunk jól hangzó mondatokat egymás mellé, biztos működni fog? Nem lenne vele semmi baj, ha értelme lenne, értelmes végeredményt kapnánk_ De ugye nem, csak kapjuk a hű-meg-há helyett az erőltetett hatást és a szemöldök vonogatást, hogy öcsém, na ez mit akart?!
A nyomornegyed nyomornegyede, egyesek hitvilága, a kényszermunka intézménye és a hullajelölt dingófiúk kapnak két egész csillagot_ Parrish meg mondjuk mínusz hármat..

>!
FFG
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Egy felkavaró sorsú lány története egy különös világban, ahol vannak, akik irányítanak, és vannak, akik irányítás alatt állnak. Itt-ott kidolgozatlan, de élvezhető darab…

>!
dezirel
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Nagyon jól elvoltam vele. Pörgős, érdekes, tetszett az egész. A háttér (Vivacity) hasonlított Zoo Cityre: őslakos vudu, lepukkant negyedek, drog, erőszak, természetfeletti képességek, pluszba mellé egy kis génmanipuláció és sebészeti beavatkozások. Parrish, a főszereplő csajszi mindig mindenhol ott van, ahol nagyon nem kellene, mindig mindenbe jól bele is keveredik. A mellékszereplők pedig igazán változatosak, lehet kapkodni a fejet, ki kivel van és egyáltalán mit akar(leginkább jól megszívatni Parrish-t….) Erőszak, fegyverek, kütyük, háború, gépszörnyek és mutáns állatok. Egy dögös pasi, akiről nem tudni, melyik oldalon áll. Az egész városon átívelő üldözés. Aminek koránt sincs vége. Nade hol a folytatás? Igazán felkarolhatná valamelyik kiadó ezt a sorozatot is! Egy kis dizájn, kicsit frappánsabb cím, vinnék mint a cukrot, én biztos ;)

>!
Röfipingvin MP
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Valahogy nehezen lendültem bele, napokig csak pár oldalakat sikerült elolvasnom belőle, és folyton stíröltem a könyvespolcomat…
Aztán megtört a jég, és az utolsó löketet a tegnapi viszonylag sok bkv-zás adta: majdnem a felét sikerült egybe legyűrni.
Jó alapötlet, egész érdekes karakterek (van egy pár), mégis kicsit kidolgozatlan, néha a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” effektus, és néhol ülő történet – nekem kicsit sokszor ütik ki Parrisht…
Viszont az utolsó 30 oldal alapján olvasnám tovább… Egyelőre maximum angolul, ha értesüléseim nem tévednek…

>!
Mandy
Marianne de Pierres: Nejlonangyal

Természetesen 5 *-os könyv :) . Imádom Parrish-t, mert egy vagány erős csaj, aki megpróbál boldogulni még akkor is ha valaki tulajdonát képezi. Eszméletlen, hogy miket kell neki kiállnia, hogy teljesen szabad lehessen (igazából mondjuk mégse, de nem akarom lelőni a poént ).
Csak annyit mondhatok, hogy érdemes elolvasni :)


Népszerű idézetek

>!
FFG

Ha nagy dolgokra vagy hivatott, mindig vannak emberek, akik segítenek neked.

196. oldal

3 hozzászólás
>!
FFG

Még hogy nincs erősebb, mint a női gyűlölet!

301. oldal

>!
FFG

Az élet azonban egy gonosz szuka, nem jó tündér.

314. oldal

>!
FFG

A hatalomra szükség van, mert egyszerű választási lehetőséget kínál. Vagy lázadsz ellene, vagy behódolsz neki. Így vagy úgy, de ez ad értelmet az életednek.

115. oldal

>!
lilla_csanyi

A főbérlő egy zenélő lakbérfizetési emlékeztetőt hagyott az ajtómon. Amikor kinyitottam, a nyomorult kilencvendecibeles hangerővel kezdett harsogni egy ABBA-nótát. Személy szerint jobban örültem volna, ha inkább hat verőlegény vár rám félautomatákkal. De ABBA?
Éppen Vivacityben turnéztak. Jobban mondva a klónjaik. Az igazi ABBA-tagok rég meghaltak. Ez a csapat a hatodik DNS-másolat, és nem ők voltak az egyedüli replikák. Létezett a Rolling Stonesból, a Beatlesből, a Nirvánából és persze a Királyból is. A módszer azonban még nem volt tökéletes, a másolatok többsége öngyilkosságot követett el, vagy fiatalon meghalt.
Végül is, ha jobban belegondol az ember, lehet, hogy nincs is semmi baj a módszerrel.

105. oldal

>!
FFG

Angyal. Torkokat hasít át, vérben táncol. Skalpokat halmoz a testemre. Megfojt…

292. oldal

>!
Röfipingvin MP

És ami még rosszabb, könnyes, zöld szeméből félreérthetetlen bizalom sugárzott. Bizalom! Hogy utálom ezt!

63. oldal 3. bek.

>!
lilla_csanyi

Mei meztelen volt, csak a haját borította valami pink kence, és egy műkörömkészletet tartott a kezében. Női dolgok.

29. oldal

>!
Idiocry

Azt sem magyaráztam el neki, hogy az Eskaalim nagyon hasonló hozzánk. Hogy egy ilyen lény szeret uralkodni, harcolni, és hajlandó a hozzá hasonlót is feláldozni, ha így megszerezheti, amire vágyakozik.


Hasonló könyvek címkék alapján

Greg Egan: Karantén
Nevil Shute: Az utolsó part
Dan Simmons: Hyperion bukása
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
Marissa Meyer: Cinder
Daniel Suarez: Daemon
Tad Williams: Másvilág – A Kék Tűz folyója I-II.
Fábián Péter – Kozmajer Viktor: Bloodlust 4. – Seraph
Phoenix Wolf: Kibergenezis
Stephen Kenson: Bukott angyalok