Esterházy, ​Konrád, Spiró Jeruzsálemben 9 csillagozás

Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben

Marianna ​D. Birnbaum izgalmas kérdései mindezekre és más különös pillanatokra derítenek fényt, vonnak párhuzamot és tesznek különbséget e három irodalmi ikon között, úgy, hogy a történetmesélések közben az írók – e kötet főszereplői – közelebb engedik magukhoz az olvasót. Megosztják gondolataikat a zsidóságról, a magyar-izraeli hasonlóságról, a világszemlélet és érték fontosságáról, választ adnak arra, hogyan lehetünk egy kultúra egyszerre külső és belső szemlélői.

Egy üdvözlőkártya, melyet Esterházy, Spiró és Konrád adott postára Izraelben a szülőanyja az interjúkötetnek. S íme, a kártya ettől kezdve nemcsak eszmei értékkel bír, hanem jóval túlmutat önmagán: e szíves gesztus gondolatából fakadt az az ötlet, hogy a címzett a szerzőkkel készített interjúk nyomán kifürkéssze, milyen benyomásokkal tértek haza kedves barátai az Izraelben eltöltött négy nap után.

A három szerző mellett sétálva, miközben elhaladunk a Jaffa-kapu, majd a Hurva-zsinagóga előtt, századokon… (tovább)

Róluk szól: Konrád György, Esterházy Péter, Spiró György

>!
Magvető, Budapest, 2010
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427714

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben

Fél csillag levonás Birnbaum miatt, mivel hogy ebben a kötetben kissé megfeledkezett a saját szerepéről, vagyis hogy ő volna a kérdező, és olykor túltolta önmagát. A három interjú viszont, huh, rendkívül érdekes, olykor torokszorító, mindenképp elolvasni való. Spiró keserűsége, Konrád rezignált bölcsessége, és Esterházy, aki olyan most itt [máskor, máshol is ilyen volt], mint aki mindent és mindenkit szeret, mindenre olthatatlanul kíváncsi, a legapróbb dolgokra is rácsodálkozik és tud neki örülni – ha pedig valami rosszat lát, hall, hát szomorú lesz tőle.

latinta P>!
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben

Három beszélgetés.
Ugyanarról, és mégis másról.
Más: az életkor, a világhoz való vagy nem való viszony.
Ugyanaz: az író, az ember.

Mi meg maradjunk olvasók, ez a legjobb, amit tehetünk.

szigiri>!
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben

Akármelyik író érdekli az embert érdemes végigfutni a három rövidke interjún. Jeruzsálem kicsit se hangsúlyos, talán Esterházynál feszegetik a legtöbbet, mivel neki szinte semmi köze a városhoz. Esterházy blogolhatna mellesleg. Mint ember. A másik kettő csak írjon mint író.

siors>!
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben

Érdekes emberek izgalmas témákkal. Megérdemelte volna a bővebb kifejtést és beszélgetést ez a könyvecske….így is érdekes volt, de hiányérzetet hagyott maga után. Ami azonban kiderült számomra, hogy a három magyar író, három teljesen más világ.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Az fölfoghatatlan, hogy azért, mert Texasban valaki kicsit több előleget vett fel, azért nekem ötvenezer forint helyett nyolcvanezer forintot kell havonta a banknak visszafizetnem. Ez megérthetetlen. Ha a sok megérthetetlenséget nem lehet kezelni, akkor az ember védekezésül provincializálódik, teremt egy mi-t magának, bezárja magát a mi-be, ott kiismeri magát, és abban a pillanatban, amikor megteremtette ezt a mi-t, azonnal teremt egy nem mi-t, egy őket, egy azokat, és így például a kultúra rögtön megszűnik tágas, barátságos rétnek lenni, ahol sétálgatunk, beszélgetünk, hol egyetértünk, hol nem, hanem vár lesz a kultúrából, az igazság lakhelye, amelyet erkölcsi és hazafias kötelesség védeni, és aki támadja, az áruló, idegen szívű, posztmodern, mi is van még?

117-118. oldal, Esterházy

Kapcsolódó szócikkek: kultúra
1 hozzászólás
latinta P>!

Esterházy Pétert Danilo Kišen keresztül ismertem meg, mert Danilo úgy hitte, mi ketten barátok lehetnénk. Amikor több mint húsz évvel ezelőtt először találkoztunk, udvarias kérdésekkel kezdtük a beszélgetést, úgy, mint mikor két ember házasságközvetítő útján ismerkedik. Péter azt kérdezte, hogy a családomat jöttem-e meglátogatni. Tudtam, hogy Esterházy régi főnemesi családból származik, de akkoriban csak az írásait ismertem és ennél többet nem tudtam róla. Szinte érthetetlen okból, szokatlanul indulatosan azt válaszoltam, hogy nekem nincs családom Magyarországon, mert a családomat kiirtották. Esterházy rám nézett, és a szemében ült a sértésnek hangzó, kihívó mondat felett érzett harag. Egy pillanatig azt hittem, feláll és otthagy, de hirtelen, egy udvaronc bájos mosolyával azt mondta: „Nem helyeslem.” Ezen mind a ketten úgy elkezdtünk nevetni, hogy percekig nem tudtunk szóhoz jutni. Nemcsak, hogy megtört a jég, de elindult egy olyan kölcsönös bizalomra épülő kapcsolat, amelyet felnőttkorban ritka ajándékként fogad el az ember.
     Egyébként, amikor megkérdeztem a már nagybeteg Danilo Kišt, aki konzekvensen jugoszláv írónak vallotta magát, hogy hogyan definiálná önmagát, mi is ő: szerb, magyar, zsidó, ortodox vagy író? Azt válaszolta: halandó vagyok.
     Erre lehetne építeni.

79. oldal, Esterházy Péter (Magvető, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Danilo Kiš · Esterházy Péter
cassiesdream>!

De hadd szögezzem le, amit valóban fontosnak tartok: attól, hogy engem állandóan lezsidóznak, gyaláznak és rágalmaznak, nem lettem zsidó.

43. oldal, Spiró György (Magvető, 2010)

cassiesdream>!

Immár huszonhárom éve folyamatosan veszik el tőlem a hazámat, amelyet nagyon szerettem, amelynek a kultúráját továbbra is magaménak tartom, és nem úgy néz ki a világ, hogy bárki hazát akarna biztosítani nekem. Mindenütt felesleges vagyok, és sok helyütt nemkívánatos.

64. oldal, Spiró

cassiesdream>!

Én voltam az első Magyarországon, akit a háború után nyilvánosan lezsidóztak […]

     Ez a Jönnek című vers miatt volt?

Nem, ez háromnegyed évvel korábban történt. Ama bizonyos versnek a publikálása már válaszom volt erre az akkor még kivételesnek számító szemétségre.

35. oldal, Spiró György (Magvető, 2010)

1 hozzászólás
cassiesdream>!

Spiró Gyuri városnézéseiról már volt valami emlékem, amikor New Yorkban találkoztunk. … Nem akart hasra esni. Nem akart elbódulni a látványtól, nem akarja magát a jelenség alá tenni, kívülálló, hűvös, és nem is biztos, hogy zsidó. Őt ne akarják befogadni semmilyen közösségbe.

149. oldal, Konrád

pelika_Bp>!

Én primitiven fegyverellenes vagyok, próbálkoztam a gyerekeimnél is, de az hiba, vannak olyan időszakok, amikor meg kell venni a játék pisztolyt, minden más hülyeség a gyerek szempontjából. Még próbálkoztam, hogy legalább ne fogják egymásra. Hát akkor kire?, kérdezték értetlenül. Mit tudom én, mondjuk, a kaszáspókokra. Nem hiszem, hogy atyai tekintélyem nőtt volna az akció által.

108. oldal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

A dolog azonban [az aliázás* története] nem vele [Herzl Tivadarral] kezdődött. A vilnai gáon az 1790-es években már meghirdette, hogy a zsidók menjenek vissza Izraelbe, és mentek is.

*Izraelbe „aliáznak”, vagyis „felmennek”, akik odaköltöznek.

49. oldal, Spiró György (Magvető, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: A mese szeretet
Rostoványi Zsolt: Együttélésre ítélve
Borzák Tibor: Szembeszélő
Mészáros Mátyás: Kocsis Nagy Noémi
Witold Gombrowicz: Testamentum
Els Van Diggele: Egy nép, amely külön lakik
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek
Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek
Bertha Bulcsu: Írók, színészek, börtönök
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal