Dear ​Aaron – Kedves Aaron! 88% 764 csillagozás

Vannak az életünkben olyan időszakok, amikor úgy érezzük bizonyos könyvek pont a megfelelő pillanatban kerültek a kezünkbe. Nálam a Kedves Aaron is egy ilyen volt.
Amennyire terjedelmes a kötet, annyira olvasatja magát. Ehhez bizonyára nagy mértékben hozzájárul az is, hogy a történet első fele csupán főhőseink közötti „párbeszédekből” áll. Néha úgy éreztem maga, hogy semmi keresnivalóm a beszélgetéseikben, annyira bensőséges volt a köztük kialakult kapcsolat.
Mariana Zapata a lassúégésű szerelmi történetek koronázatlan királynője, ami itt is megmutatkozik. Tetszett, ahogy szereplőink fokozatosan, teljes tapintattal és kicsit talán félve tették meg azokat a bizonyos lépéseket a másik megismerése felé. Az egyik legigazabbnak és legőszintébbnek mondható romantikus történet, amit eddig olvastam, hiszen a karakterek anélkül szeretnek egymásba, hogy valaha is találkoztak volna. Az első, amit „meglátnak” az a másik lelke, a belső értékei, a lénye, nem a felszínes dolgok, amik oly sokszor elvakítják az embert.
Ami számomra a legkedvesebb volt, az a történet és a szereplők egyszerűsége. Egyszerű emberek, egyszerű vágyakkal, semmi nagyzolás. Felüdülés volt végre olyan kötetet olvasni, ahol nem volt különösen nagyobb bonyodalom, senki sem hisztizett feleslegesen. Bizonyára akadnak olyanok, aki szerint túl egyszerűre sikeredett a történet, számomra mégis pont ebben rejlik a varázsa. Az egyszerű is lehet nagyszerű, nem hiába szokták mondani, hogy: A kevesebb néha több. Ruby és Aaron szerelme igazi bizonyítéka annak, hogy az emberek lelkébe szeretünk bele és a kinézet pedig csupán másodlagos.

”De végső soron, tudod, akkor is tenned kell a dolgod, ha néhány embert közben felbosszantasz. Idővel rájössz. Néha muszáj nagy levegőt venned, és kiállnod magadért…”

A Dear Aaron egy nagy szerelem és a felnőttkor kezdetén kiemelt szerepet játszó önérvényesítés regénye, amely leginkább a csöpögős romantika és a nagy egymásra találások kedvelőit célozza meg. Ruby a Segíts Egy Katonát programban vesz részt, így kezd el levelezni a törzsőrmesterrel, Aaronnal. Nehezen sikerül felvennie vele a kapcsolatot, ám néhány hónap után beindulnak az e-mail váltások, amelyek eleinte annyira butucskák, hogy nehéz elhinni, két huszonéves küldi őket. Ám később ez az egyszerű mindennapiság különös színezetet ad a történetnek, és viszi magával az olvasót. Az írás szerkezetileg két részre bontható, míg az első közel 300 oldal e-mailekből és csetelésekből áll, utána Ruby ártatlanul bájos elbeszélése következik. A könyv vége erősen kiszámítható, ugyanakkor mégis valahogy lezáratlan, több ponton hiányérzetet hagy az olvasóban. Egy könnyed, gyorsan olvasható regény, amelyet egy számomra is túl erotikus jelenet ellenére, főként a fiatalabb korosztálynak ajánlanék.

A könyv első fele nagyon aranyos, ahogy Aaron és Ruby elkezdenek levelezgetni, majd a történet előrehaladtával egyre jobban megismerik egymást, és megjelennek a személyesebb témák, valamint a kis belsős poénok is. A belső gondolataikat nem ismertük meg, csak az üzeneteken keresztül lassanként körvonalazódott a személyiségük, ami nekem különösen tetszett. A könyv második felénél, mikor már Ruby elbeszéléséből folytatódik a történet, kezdtek kisebb ellenérzéseim adódni főleg Ruby karakterével szemben. Az első 300 oldalban egy vicces, jópofa lányt ismerhettünk meg, itt viszont átalakult egy túlzottan bizonytalankodó, szenvedős karakterré, aki mindentől és mindenkitől fél. Ugyanakkor még ez sem zavart annyira, hogy csillagot vonjak le. Ami a legjobban levitte számomra az olvasási élményt, az az utolsó kb. 100 oldal. Aaron és Ruby egymásra találása inkább nyálasan erőltetett és kínos volt, mint romantikus.
Bár az utolsó fejezetekkel nem tudtam kibékülni, mégsem tudtam megutálni a történetet. A levelezések tényleg nagyon jók és szórakoztatóak, valamint komolyabb témákat is érintett az írónő ráadásul úgy, hogy a könyv hangulata még ne váljon depresszióssá.

Ha valaki nagyon ért a már szinte kínzóan lassú égésű romantikus könyvek írásához úgy, hogy az egyáltalán ne legyen zavaró, felfogható úgy is, mint egy hosszú előjáték, akkor az Mariana Zapata. Ezerszer inkább ez, mint az instalove. Így legalább van/lesz íve, értelme a szereplők kapcsolatának. Ezáltal magának a történetnek is.
Ez a könyve más, mint a TWoWaM és a könyv műfaja katonai romantikus, nem pedig sport romantikus, mint az előbb említett könyvé.
Mint azt korábban említettem, a két főszereplő alaposan próbára teszi az olvasó türelmét. Azonban ennek most az a legfőbb oka, hogy a könyv első közel 30%-a levelezésekből, e-mail váltásokból áll. A könyv ezen része tele van humorral és ha úgy vesszük, főként ezen keresztül tudjuk megismerni a szereplőket. Aaron-t is, mivel E/3-ban van megírva, Ruby szemszögéből és végig azon járt az agyam, hogy jó lenne megismerni a főhős gondolatait is. Azt persze muszáj megemlítenem, hogy a két főszereplő már a levelezési szakaszban jó barátokká válnak. Egészen addig, amíg Ruby és Aaron valóban találkoznak. A könyv onnantól fogva letehetetlenné válik. Attól kezdve úgy éreztem, mintha újra indult volna a történet. Ez pedig adott hozzá egy újabb izgalmat a történethez.
Miután találkoztak, a szerelmet azután sem éreztem, viszont végre kezdetét vehette egy valódi romantikus történet. Innentől kezdve ívelt felfelé, a lassúnál is lassabban a 23 éves geek varrónő (aki zseniális cosplay cuccokat is szokott készíteni) és a csendes, visszafogott alfahím közös története.
Ezt a könyvét is imádtam az írónőnek. Egyedül egy tökéletes, történetbe ágyazott és nem levelezés-szerű epilógus hiányzott.

A The Wall of Winnipeg and Me túl magasra tette a lécet, és ezúttal nem sikerült átugrani. Aaron és Ruby aranyosak voltak nagyon, de nekem már ennél több kell.

”Mikor szeretsz valakit, meg kell mondanod neki. Nincs más lehetőséged.”

Szerettem ezt a könyvet olvasni. Jókat derültem a humoros jeleneteken és a csipkelődések is a kellő mennyiségben voltak jelen.
Ruby és Aaron egy program keretében ismerkednek meg, ahol e-mailen keresztül tartják a kapcsolatot, ezért eleinte nem tudják a másikról hogyan néz ki, mégis a belső értékeiket figyelembe véve barátság alakul ki közöttük.
Furcsa volt oldalakon keresztül a levelezésüket olvasni, de hamar belerázódtam és onnantól már gördülékenyebben ment.
Még ha nem is tudják, de ezekre a levelekre mindkettejüknek hatalmas szüksége van, hogy erőt merítsenek a szürke hétköznapokra.
A továbbiakban Ruby szemszögéből tárul elénk a cselekmény, és a személyes találkozó öröme egyszerre izgalmas, ugyanakkor kétségbeejtő is számára.
A történet szép lassan épül fel, aprólékos és kidolgozott események sorával találkozunk, ebből kifolyólag a befejezés nem teljesen nyerte el a tetszésem, mert mintha a legjobb résznél húzták volna le a rolót, de ettől függetlenül nagyon olvasmányos és letehetetlen volt a könyv.

Nagyon boldog vagyok, mert tetszett a könyv. Mikor megláttam, hogy a fél könyv csak levelezésekből áll lelombozódtam, mivel nem kenyerem ez a stílus. Éppen ezért nehezen is indult számomra a törtnétek a sok e-maillel. Ennek ellenére viszont továbbra is érdekelt a sztori, valamint mikor a szereplők áttértek a Skype-ra egyből sokkal pergősebbnek éreztem a történet haladtát.
Aaron és Ruby kapcsolata nagyon szépen alakult ki. Tetszett ahogy egyre bensőségesebb lett a viszonyuk. Annál a résznél meg, ahol először beszéltek egymással telefonon, egyenesen repesett a szívem. A személyes találkáról nem is beszélve :)♡
Mariana Zapata nagyon jól tud lassú románcokat írni. A könyv végével viszont nem voltam 100%-ig kibékülbe. Jobban örültem volna egy részletesebb epilógusnak, mert így elég száraz volt.

Aaron, te kis „zaklató”!
Légyszi, légyszi „zaklass” engem is! ;)
Ruron, imádnivalóak vagytok!
Mariana Zapata ezzel a könyvével végleg belopta magát a szívembe. *-*

Eddig még mindegyik könyv tetszett, amit az írónőtől olvastam. Bár soknak tűnik az 500 oldal, a forma miatt elég haladós volt ( levél és chat). Aranyosak voltak ezek ketten, ahogy a levelezés alatt összemelegedtek. Mondjuk Mariana mindegyik főhőse szívdöglesztő pasi, de Ruby is aranyos volt a 150 centijével, (nem csoda, hogy gyerekként kezelték :)).
spoiler
Sajnálom, hogy a lezárás ilyen rövidkére sikerült. Szívesen olvastam volna még róluk, hogy mi történt velük. Kiváncsian várom a szerző következő regényét.

2021: Azt hiszem, hogy sikerült megdönteni a saját olvasási rekordomat. Ennyire gyorsan még sosem jutottam a végére egy 560 oldalas könyvnek, úgyhogy innen is köszönöm Esőanyának, nagy szívességet tett azzal, hogy a mai napra a négy fal közé kényszerített. :)
Fantasztikus történet volt! Régen éreztem már azt egy karakter miatt, hogy fangörlködnöm kellene, de most legszívesebben kitapétáznám a falamat Aaronnal, és képes párnát csináltatnék az ágyamba. Aztán a férjezett nevem írását is gyakorolnám egy füzetbe.
Teljesen magába szippantott a történet. Vicces volt, bájos volt, de néhol azért a szívemet is összefacsarta. Eszméletlen, hogy Ruby és Aaron tulajdonképpen csak az utolsó 60 oldalon spoiler, és én mégsem éreztem vontatottnak vagy unalmasnak egy percre sem a cselekményt. Sőt, úgy olvastam volna még tovább!
Ezek után biztos, hogy beszerzem az írónő másik könyvét is, ez pedig egyenesen repül a kedvencek közé.

2022: Ez a könyv második olvasásra is hatalmas szerelem. Annyira boldoggá tett most is, hogy legszívesebben táncra perdülnék, és körbeölelném a világot. Az, hogy ismertem a végét, semmit nem jelentett, ugyanolyan izgalmas, bohókás és szívet melengető volt, mint első olvasáskor. Aaronba sikerült még inkább beleszeretnem, Ruby pedig előlépett a soha nem volt, de nagyon vágyott kishúg szerepébe.
Részemről örökké Ruron, és bárcsak olvashatnék még több magyar nyelvű könyvet az írónőtől!