Amit ​csak a szívével lát az ember 93% 51 csillagozás

Túl egy újabb nőktől nőkről nőknek szóló könyvön, ami elment mellettem, pedig egy zen szerzetes is megjelent benne. Olyan érzés volt, mint egy olyan nőt hallgatni, aki csak beszél és beszél, de olyan nagyon érdekfeszítőt nem mond, azonban minden nagyobb részben van egy halál, mert az kell. Meg szerelem is, lehetőleg viszonzatlan, titkos, visszautasított, vagy valami ilyesmi. Időnként azért az én könnycsatornáimat is megfacsarta. Szerintem anyámnak tetszene.

Szeretem az ilyen könyveket, amikor nagyon mély és fontos témák ilyen könnyedséggel vannak tálalva. Hangulatos, lírai, kicsit álomszerű, az a kellemesen bekuckózós könyv. Magyarul sajnos csak ez az egy könyve jelent meg, de fogok még az írónőtől németül olvasni, mert nagyon megérintett a stílusa, a világlátása.

Nem tudom, olvastam-e valaha ilyen furcsa könyvet.
De azt tudom, hogy ha egy könyv többször is megnevettet és többször meg is ríkat, akkor az csakis különleges és egyedi könyv lehet.
Ez az volt, határozottan az volt!

Milyen gyönyörű könyv, milyen elragadó stílus és mennyi finoman és érzékenyen megfogalmazott gondolat. Hétköznapi emberi sorsok, születések, szerelmek, halálok és mindez annyira szépen van elrendezve. Kedvenc!

Élet, halál, szerelem, szeretet. Semmi fellengzősség, semmi dagályosság, semmi különleges. Csak egy eldugott kis falu egyszerű embereinek történetén át kaptam új látásmódot spoiler. És még azt is végigkövethettem, amit más regényekben elegánsan átugranak x idő múlva kifejezéssel… Szép, emberi, szívetnövesztő történet.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy hatással lesz rám a könyv. Egészen a végére jöttem rá csak, hogy tulajdonképpen miről is szól az egész.
Pedig már az elejétől kezdve meg lett mondva, egyszerűen csak én voltam hozzá vak. Mindenesetre azt a maradék 120 oldalt végig zokogtam.
Annyira szépen ír a témáról, a mindennapokban rejlő nehézségekről és a csodákról, amiknek részesei lehetünk, ha kitárjuk a szívünket. Tele van közhelyekkel, még is ezeket inkább a mindennapok oldaláról közelíti meg. Végső soron pedig nem az számít, amit szavakkal ki lehet fejezni, csak az számít amit a szívével lát az ember.

Nagyon tetszett a könyv, alig bírtam letenni.
Az egyik kedvenc posztmodern irányzatomba lehet sorolni – a Márqueztől ismert narrációs stílussal és mágikus realizmussal.
Ha az elragadtatottságomat félreteszem és a stilisztikai eszközöktől sem hagyom magam elvarázsolódni – akkor nagyon is banális a cselekmény, mint egy tündérmese bölcsészlányoknak. :D

❤❤❤
Olyan csodálatos és mély a szeretet, hogy nincs ami le- vagy akár körülírhatná. Na, ez a regény azon kevesek egyike, ami hitelesen, egyszerűen és szívszaggatóan teszi ezt meg felesleges sallangok és magyarázkodás nélkül. Az egész egy kis-nagy csoda. A Mindennapok Mágiája. Éppen ezért nincs eleje és nincs vége sem. Egyszerűen belekerülsz egy álmot követve; fél szemmel látod. Oldalról tűnik majd fel. Ha odanézel, elillan. Csak a legfontosabb, csak a legmélyebb igazság hangzik el, majd meghitt, nagy csöndek. És hirtelen arra eszmélsz, hogy óvatosan kipottyantál belőle és mosolyogsz és könnyezel. Hát „csak” ennyi.
FIGYELMEZTETÉS: Ha úgy döntesz, hogy olvasni kezded, rögtön készíts be egy nagyon jó, vagy élvezetesnek vélt olvasmányt, mert ahogy ezt leteszed, minden mást értelmetlennek találhatsz!

Hát ez egy csoda!
Imádtam minden sorát. Szerettem a szereplőket, vittek magukkal mindenhová.
Nagy dolgok fordultak meg a fejemben, miközben olvastam, hiszen tulajdonképpen mindenkiben benne van a kik vagyunk mi, honnan jöttünk és hová tartunk kérdéskör. Rájöttem, hogy nagyon szeretem az ilyenfajta „meséket”, mert annyira emberi, annyira ünnepi és egyben hétköznapi. A történet nem is erről szól, hogy honnan, merre tartunk, de ott van a sorok mögött. Ahogy a hogyanok és a miértek is beágyazódnak szépen lassan. De amiről igazán szól ez a könyv azok az emberi kapcsolatok, azoké az embereké akik itt egymás mellett élnek, és egymással! Ez nagyon fontos. Kicsit irigykedve húzódott össze a szívem. Tele volt csodás kis apró titkokkal spoiler, tapintható varázslattal. Én teljesen beleszerelmesedtem ebbe a könyvbe és az írásmódba. Külön köszönet a fordítónak, hogy megőrizte ezt a libbenő csodát nekünk.

Luise világa nagyamájára és faluja pár további lakosára korlátozódik, szülei mellékszereplők az életében, ráadásul igen korán megismeri az érzést, milyen spoiler elveszíteni valakit. Felnő, könyvkereskedő lesz, megismerkedik a szerelemmel, de vajon nyit -e a világra, ahogy apja javasolja újra és újra?
Szép történt egy faluról, ahol az emberek törődnek egymással, egy nagymamáról, aki maga az Alfa és az Omega, aki nem érti, csak álmodja a metaforákat, szeretetről, szerelemről és halálról, babonáról, hitről és csodákról, Alaszkáról és az okapiról, ami olyan csodálatos állat, hogy megérdemelt végre egy könyvet, amiben fontos szerepe van.
A visszatérő gondolatok és szimbólumok nem csak átszövik, még inkább kihímezik a történet.
Szerettem olvasni, és szeretném még németül is elolvasni, már csak azért is, hogy a címet tökéletesen megértsem.
Ne felejtsük el leülni a lépcsőre, beszélgetni vagy hallgatni, de mindenképp odafigyelni egymásra.