Portugál ​levelek 49 csillagozás

Mariana Alcoforado: Portugál levelek Mariana Alcoforado: Portugál levelek Mariana Alcoforado: Portugál levelek

„1669-ben Párizsban keskeny kis kötet hagyta el a nyomdát… Tartalmát tekintve akár levél formájú regény is lehetett volna, mert a szövegből némi cselekmény bontakozott ki: egy elhagyott nő sikoltotta el lapjain csalódott szíve, zátonyra futott élete fájdalmait. Az áldások, … ígéretek különös szenvedélyességű mondataiból megtudhatta az olvasó, hogy egy portugál kolostor erkélyéről – valaha – egy apáca lepillantott az országútra, éppen amikor a zárda mellett vonuló ezred egyik tisztje táncoltatni kezdte a lovát. Apáca meg tiszt egymásra feledkeztek, s ez összepillantásból … ismerkedés, az ismerkedésből vad lobogású viszony lett, míg a tiszt meg nem szegte örök hűséget ígérő szavát…”

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom gyöngyszemei

>!
Helikon, Budapest, 2002
94 oldal · ISBN: 9632088042 · Fordította: Szabó Magda
>!
Móra, Budapest, 1959
114 oldal · Fordította: Szabó Magda

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Drága, esméretlen barátném!

Születésink közt száznál több esztendő tölt el, bizonyosra vehetem hát, hogy nevem néked semmit nem mond, mindazáltal megvan minden okom reményleni, hogy a te válaszodban több részvételre lelek, mint e játékpiacon, mely körülvesz. (Mert azt tudom, hogy amely posta ezen levelet az időn átröpíti, ért az a visszaforduláshoz is.)

Bizonyosra vehetem, mert válasszon bár bennünket el egymástól egy évszázadnyi szakadék (no meg fél Európa), s különbözzék bár kettőnk nyomorúsága oly világosan, miként lobogás a szelíd melancholiától, kiáradás a visszahúzódástól, kiáltás a csendtől csak különbözhet – én azért mégis érzem közöttünk ama eltagadhatatlan kapcsokat, melyek erősebbek még az időnél is.

Elsőbben is meg kell említenem, hogy némely szomorú elméjű tudósok mindkettőnk éltét kétségbe vonják, s azt tartják, hogy tégedet egy de Lavergne, engemet meg valami Kálmán avagy Kármán talált volna ki. Te bizonyára ezen hírt is háborodással fogadod; én is azt tenném, ha szokásom volna. No de vannak itt fontosabb kapcsok is.
Mert hát, barátném, meg kell vallani, a szépségbe s a szerelembe voltál szerelmes te is, akárcsak magam. (Kétszáz esztendővel az én halálom után állítólag valamiféle Plátó nevű görög filozófot is emlegetni kezdtek jegyzelékeim olvasása közben – meglehet, jobban kellett volna ügyelnem, miket emelek ki zsenge gyermekkézzel atyám könyvei közül.) A szerelembe – és bizony tulajdon szenvedésembe, könnyeimbe, fohászaimba is. Melyekről én ugyan lemondani nem tudhattam (neked szerencsésebb sors jutott) – igaz, szerelmem földi tárgya is méltóbb vala hozzám, mint tehozzád a tied (úgy hát tán mégis én volnék a szerencsésebb).
(Közbevetve: jó is, hogy nem vala érkezésünk többet panaszkodni róluk – ismét csak azt hallom, kétszáz esztendők múlva olvasóink éppen csak ennyit fognak kibírni belőlük. Isten mentsen, hogy még szenvedésünk is gúny tárgyává tegyen.)
Azt azonban, hogy szerelmedet feledni tudtad volna, megbocsáss, nem hihetem. Éppúgy nem tudsz elfelejteni, mint ahogyan én, hiszen különben miért is kellene soronként bizonyítanod feledésed?

S ráadásnak lehet-é két írás közt erősebb kapocs, mint a megszólaló hang, a vallomás, mely a magányban beszél legerősebben, midőn önmagát hallgathatja?
Ennek a hangnak nevében kéri tőled a te szereteted s barátságod

Fannid

2 hozzászólás
>!
Chöpp 
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Gyönyörű volt és nagyon-nagyon fájdalmas. Nem is tudtam „egy szuszra” elolvasni.
Mariana Alcoforado csodálatos ember, érző szívű, szerelmes asszony, és nagyszerű író. Olyanok az egymás után hömpölygő szavai, mondatai, mint a patak vize: lágyan folyó, csörgedező, aztán (érzelemtől) megduzzadó, sebesen rohanó, zajosan csobogó, majd megtorpanó és ijedten önmaga vad bátorságától visszakozó, kérlelő, síró, könyörgő. Szenvedő, jajongó szerelmes.
Sajnáltam, vele szenvedtem és csodáltam, amikor fájdalmából visszatalált önmagához és képes volt lemondani a gyötrő, lélekölő, viszonzatlan szerelemről. Csak annyit mondhatok, csodálattal töltött el.

7 hozzászólás
>!
Nagyfehérasszony
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Természetesen öt csillag, de olvasni (először) harmatos 13 évesen kell, amikor is bele lehet halni tetszés szerint.

28 hozzászólás
>!
encsy_eszter
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

UPDATE:
Világirodalom I. szemináriumra olvastam ezt a sokrétű elemzésre lehetőséget adó levélregényt. Levélregény? Különös dolog ez, ugyanis válaszleveleket nem kap Mariana, csak ő maga ír, ezért egyfajta naplójellege is van ennek az egyoldalú kommunikációnak. Sőt: a levelek megírásának oka nem is ismeretközlés, tájékoztatás, sokkal inkább az önmegértést ill. az érzelmek feldolgozását szolgálja.

Mariane egy igazi férfi vágykép, a mű keletkezésére irányuló kutatások is megmutatják, hogy a mű férfi keze munkája, mégis sokan próbálják – a mai napig! – felkutatni, hogy ki lehetett Mariane, és néhányan megtalálni vélik egy-egy kolostor fennmaradt hivatalos papírjai között a nevét, így jelenhetett meg Mariana Alcoforado névvel a szöveg, bár korábban név nélkül adták ki, ezen a későbbi kutatások változtattak csupán.

A szövegben Mariane testi jelenléte erős, de egészben sosem jelenik meg, mindig részeit és reakcióit látjuk: szem, szív, könny, ájulás. Más szavakkal: a testet helyettesítő metaforák jelzik a test jelenlétét. A szenvedélyekről való beszéd erősen retorizált nyelv által valósul meg.

A leveleket olvasva nyomon követhetjük a szerelem kibontakozásának folyamatát, a szerelmes testi reakcióit, betegségének tüneteit ( :) ), a kiábrándulást és az amúgy sem létezhető kapcsolat tudatos lezárását. Nem tekintek a Portugál levelekre kedvenc szövegként, azonban vitathatatlanul jól elemezhető és remek alapul szolgál a szerelemről való beszéd megfigyeléséhez a vele hozzávetőlegesen egy időben keletkező szerelmet tematizáló művek értelmezéséhez.

8 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Annyira szeretem ezt a kis könyvet! Csodaszép. Maga a könyv is – kicsi, kézbe illő kötet, gyönyörű betűtípussal. És a Mariana levelei! A szerelem tetőfokán elhagyott nő minden keserve, a hangulatok szinte végtelen skálája a tagadástól a haragon át a beletörődés fájdalmáig, gyönyörűen megfogalmazva.
Bár kiderült, hogy Mariana Alcoforado, mint személy és e levelek írója nem létezett, de minden elhagyott szerelmes Mariana, és azt hiszem, mindenki volt egyszer az életben Mariana, még akkor is, ha nem tudta ilyen szépen megfogalmazni a fájdalmát.

>!
Amadea
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Miről is szól ez az öt levél? Egy elhagyott, szerelmes nő fájdalomkiáltásai, aki mindenét az imádott pasi lábai elé helyezte – ő pedig katonacsizmás lábával kegyetlenül beletaposott. Minden nő volt életében legalább egyszer Mariana (és sajnos túl sok Chamilly szaladgál a világon) – talán ez a titka: felidézi bennünk azt a fájdalmat, amiről azt hittük, örökre magunk mögött hagytuk.
(Bővebben a blogban.)

>!
Annamarie P
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Az egész történetben csak az izgatott, hogy ez valós történet-e, tényleg egy apáca írta volna, vajon mi igaz a könyv körül keringő mendemondákból?
Maga a szerelmi vallomások kiapadhatatlan motívumai nagyon fárasztottak, -lehet, hogy most nem vagyok fogékony állapotban, májusban kellett volna olvasni- de nem szeretem, ha valaki ennyire nem fogja fel a külső jelek jelentését, mint azt a leveleket író szerelmes nővér tette. Vigasztalt a tudat, hogy háromszáz évvel ezelőtt nem így mentek a dolgok, talán a szavak sokkal többet nyomtak a latba, és nem kellett állandóan azt lesni, hogy a mondott dolgok összhangban vannak-e a gesztusokkal, tettekkel és külső jelekkel. A saját véleményemtől függetlenül az öt levélből álló füzérnek, mint minden szerelemnek van egy íve, a remény elhamvadásával visszatér a valóság talajára az író is. Mondhatnánk sajnos, hiszen a valóságos szerelem nem kell, hogy földet érjen, hanem valamilyen, ha mégoly lapos ívben is, de úton van.
A könyvet sokkal inkább irodalomtörténetileg lehetne értékelni, de ez meg nem az én tisztem. Minden esetre a gyönyörű fordítás lehetőséget adott arra, hogy élvezhessük ezt a régi szöveget. A pici, zsebben is könnyen meglapuló könyv apró, dőlt betűivel romantikus csemegének tűnik, de kicsit is rosszul látó sorstársaimnak nagy kínszenvedés elolvasni ezt a szedést.

>!
Esmeralda P
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

A könyv egyszerűen szép, jó olvasni, ízlelgetni benne a szavakat. Szabó Magda a fordító, összeillenek. A leveleket egy kis portugál apácalány írja franciahadnagy szeretőjének, aki- minő szokatlan fordulat- az első adandó alkalommal lelépett… A levelekben nincs semmi szokatlan: rajongás, könyörgés, vádak és felmentések, megbékélésés, elbúcsúzás. Kicsit naiv, kicsit túlzó, de semmi szirup. Tizenévesen még szabad ilyeneket komolyan gondolni :-) Igazi nyári könyv, amit fülledt estéken, szerelemváró hangulatban jó lapozgatni.
Az biztos, hogy Mariana Alcoforado valóban élt, de a leveleket egy korabeli francia férfi írta a nevében. Nem tudok szabadulni a bennem élő kisördögtől: csak egy férfi szeretné hinni, hogy egy nő így és ennyire szenvedhet, ha Ő elhagyja :-))

>!
Sárhelyi_Erika I
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

Szépséges apróság (pici kiadvány, akár egy kis imakönyv) egy régen volt szerelemről. Valamikor az 1500-as évekből. Tényleg rejtély, hogyan tudott fennmaradni. De jó, hogy megőrződött.
Nem tudom, Szabó Magda fordítása nélkül is tetszene-e ez a kis könyvecske, de ezt nyilván nem is fogom soha megtudni :) Az ötödik, utolsó levél volt számomra a legtisztább, legmélyebb – az érintett meg leginkább.

2 hozzászólás
>!
virezma P
Mariana Alcoforado: Portugál levelek

A szavak titkos élete című film miatt mindneképpen el szerettem volna olvasni, meg ugye Szabó Magda fordította, meg hogy képben legyek már.
Amikor először kezembe vettem, az jutott eszembe, hogy ennek a könyvnek nincs súlya. De ez csak fizikai értelemben mondható, mert ha eszétikai-irodalomtörténeti szempontból nem is méltatom, akkor is el lehet gondolni, mi mehetett végbe ennek a bizonyos apácának a lelkében. Még ha fiktív is az illető, maga az érzés akkor is valódi. Sőt szerintem leginkább ebből a szempontból ragadható meg, és innen abszolút érthető Szabó Magda vonzódása is. Konkrétan az említett filmben két szerető üzent egymásnak ezzel a könyvvel, és ebben a kontextusban igenis súlya van.
Mindemellett elgondolkodtató, hogy mennyire tekinthető ez könyvnek, és ebben leginkább a hossza zavar, mert normál formátumban jó, ha 30 oldalt kitenne. Meg úgy egyébként sztorinak sem egy komplex. A szövege viszont olyan, hogy sűrűn idézhető. Nagyon szenvedélyes, kegyetlenül őszinte (magához), de ez a fajta naivitás meg intenzitás valahogy távol áll tőlem. Kicsit úgy éreztem, hogy egy tinilányról szól, azok tudnak ilyen eszeveszetten, kiszolgáltatottan szeretni. Örültem, hogy a végén észhez tért, és kész volt elküldeni a pasit melegebb éghajlatra, persze csak képletesen, mert feltevése szerint Portugália melegebb, mint Franciaország.
Jobban tetszett, mint a VS, vagy hogy közelebbit mondjak, a Veszedelmes viszonyok.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Az ember oly lassan, nehezen szánja rá magát, hogy kétségbe vonja a jóhiszeműségét annak, akit szeret.

54-55. oldal

1 hozzászólás
>!
tothmozerszilvia I

Kezdettől fogva, minden tartózkodás nélkül, hozzászoktattalak egy ilyen iszonyatos feszültségű szenvedélyhez, pedig az embernek mesterkednie kell, ha azt akarja, hogy viszontszeressék, nagy ügyesen meg kell találnia az eszközöket, hogy megperzselhesse a másikat, mert szerelemmel, csupáncsak szerelemmel, még nem lehet megnyerni a viszontszerelmet.

86. oldal, Ötödik levél

>!
cassiesdream

A végén persze kiderült, hogy nincs nekem más ellenfelem, csak önmagam, csak hát fogalmam se volt, mily határtalanul gyönge vagyok.

>!
Chöpp 

… oly mélységesen szeretlek, hogy csak azért írok a rovásodra valami hibát, hogy átélhessem annak a gyönyörét: én magam mentelek fel alóla.

55. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

… tisztában vagyok vele, hogy apáca általában nemigen megfelelő szerelmes.

80. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Az egyetlen, amire boldog figyelmem kiterjedt, az volt, hogy veled lehetek; egy pillanatra se jutott eszembe, hogy jöhet olyan idő is, amikor távol leszel tőlem.

32. oldal

>!
encsy_eszter

Az olvasóhoz

„Sok nehézség és gond árán találtam meg az eszközöket, hogy közreadjam öt portugál levél fordításának másolatát, amelyek egy Portugáliában szolgált nemesemberhez szólnak. Láttam azokat, akiket érzelmeik határoznak meg, az érzelmeket dicsérik, vagy keresik oly nagy odaadással, így azt gondoltam, hogy különösen nagy örömet okozok nekik azzal, ha kinyomtatom nekik a leveleket. Nem tudom, ki írta azokat, sem azt, hogy ki fordította le, de úgy hiszem, nincs ellenükre a levelek közreadása. Nehéz lett volna elkerülni, hogy nyomtatási hiba nélkül jelenjenek meg.”

>!
apple_pie 

Ó, istenem, mit is követhettem el, hogy ilyen irtózatosan boldogtalannak kell lennem? Miért mérgezted meg az életemet?

70. oldal; Negyedik levél

>!
apple_pie 

Lehet, hogy valaha szebb nőre bukkansz nálam – bár hajdan azt hajtogattad, én se vagyok éppen rút! –, de senki szívében nem találsz majd akkora szenvedélyt, mint az enyémben. Azt hiszed, számít más? Semmi, csak ez.

23. oldal; Első levél

>!
apple_pie 

Micsoda vak ösztön, micsoda kegyetlen végzet rendelkezik velünk, és sodor éppen azoknak az útjába, akik szíve másért dobogna inkább?

79. oldal; Ötödik levél


Hasonló könyvek címkék alapján

Joanne Harris: Szent bolondok
Damian Stănoiu: Apátnőválasztás
Wilhelmine V. Hillern: És mégis jönni fog! I-II.
Dava Sobel (szerk.): Hőn szeretett Apámuram! – Maria Celeste nővér Galileinek írott levelei (1623-1633)
Krúdy Gyula: Jézuska csizmája
Georges Bernanos: A Kármel napja
Lázs Sándor: Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század fordulóján
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Umberto Eco: A rózsa neve
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor