Van ​valaki odaát? (Walsh család 4.) 98 csillagozás

Marian Keyes: Van valaki odaát?

Marian ​Keyes az elmúlt évek legnépszerűbb bestsellerszerzője, akinek könyvei számos országban hónapokig vezetik a sikerlistákat. Keyes a Van valaki odaát? című regényével túlszárnyalta eddigi sikereit és milliós példányszámait, miközben új rajongókat szerzett a világ öt földrészén.

Anna Walsh élete darabokban hever, mióta szerelme elhagyta. Hiába vigasztalják szülei a festői írországi otthonukban, Anna New Yorkba vágyik…

A barátaihoz – akik nem éppen hétköznapi figurák…
A világ legjobb állásába – ami, valljuk be, senkit sem hozna lázba…
Ami pedig a pasikat illeti – egy pasi van, akiért eddigi életét boldogan feladná: Aidan, de őt meg mintha a föld nyelte volna el.
Furcsa segítőtársak és bájos gonosztevők, egy világraszóló hír, két szülés és egy különös házasság kell ahhoz, hogy Anna végre megtalálja önmagát. Fergetegesen humoros, életvidám, érzelmes, egyszóval igazi KEYES könyv.

„Keyes ragyogóan ír a szerelemről, féltékenységről és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
636 oldal · ISBN: 9789632541419 · Fordította: Szécsi Noémi

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Helen Walsh · Anna Walsh


Kedvencelte 17

Most olvassa 5

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
geszti
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Tetszett, hogy a nem éppen könnyed témát olykor humorosan, olykor érzelmekkel telítve közelíti meg. Mosolyogtam, és potyogtak a könnyeim felváltva…egyszerre…

3 hozzászólás
>!
zakkant
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Nehéz spoilerek nélkül írni erről a könyvről, így csak azt tudom tanácsolni, hogy akit érdekel szánjon rá időt, mert sok érdekességet megtudhat a továbblépésről, a hiányról és az újrakezdésről, mindezt úgy, hogy közben nagyon emberi helyzetekbe nyerhet betekintést Annán és emlékein keresztül. Sok értékelésnél olvastam, hogy a könyv nincs összhangban a hosszúságával, hogy Keyes megírhatta volna ezt kevesebb oldalban is. Van ebben is igazság, de én úgy gondolom, hogy kellett ez a plusz 200 oldal Anna jellemfejlődéséhez és ahhoz, hogy egy darabokra hullott életet újra felépítsen a főszereplő. A hosszúsággal nekem nem volt bajom, inkább egy-egy szereplőt, vagy helyzetet éreztem furának, de nyilván ezek nem akkora tragédiák.

Fájdalmas regény ez, cseppet sem habkönnyű olvasmány, de én nem bántam meg, hogy beszereztem és elolvastam.

>!
pöttyös
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Be kell vallanom, hogy én azt hittem, ez a könyv rossz lesz.
És mekkorát tévedtem!
Ahogy olvastam itt, molyon az értékeléseket, az csapódott le bennem, hogy nem is vicces, nem is ütős, nem is remek, hanem egyszerűen jó. Én mégis nagyon-nagyon szerettem, rengeteget nevettem a poénokon, és amikor Annának leesett, aminek le kellett esnie, akkor azért én is ejtettem egy-két könnycseppet.
A könyv elején nem nagyon értettem, hogy mi van, de aztán felfogtam mindent, és persze rögtön tudtam , hogy mi hogyan történt spoiler , de hát ki nem?
Annyira szerettem a mellékszereplőket, Nicholast, Helen, az Anyukát, Luke-ot és Rachelt, Zoe-t, a kutyát, Mr. Big-et/Mr. Fear-t, Mitch-et, Ornestót, az Igazi Férfiakat, Joey-t, Jacquit, mindenkit. Ennek a könyvnek egyszerűen nem volt mellékszereplője, akiért ne rajongtam volna. Rengeteget nevettem a párbeszédeken, Helen és Anna anyukájának a levelein, Ornesto énekein és hangján (ja igen, miért nem Ernesto???), a szülési előkészítőn. Nicholas annyira közel állt hozzám, az elméletei, a megingathatatlansága, a személyisége.
Én tényleg annyira nagyon szerettem ezt a könyvet. Pedig úgy féltem tőle. Hogy nem lesz jó, és vissza kell vinnem a könyvtárba úgy, hogy nem olvastam végig, pedig olyan jó a tapintása és olyan kellemesen rongyosra van olvasva.
Érdekes, hogy az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermek után olvastam, ami szintén New Yorkban játszódik. Már egészen otthonosan mozgok a Nagy Almában. :D

5*, és most már nem kímélem meg magam a többi Marian Keyes könyvtől! :D

>!
Judit_Lengyel
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Ez egy csoda volt…Nevettem, sírtam, boldoggá tett, meghatott és minden mondatot átéltem olvasás közben. Talán még sosem volt ilyen fantasztikus élményem egy könyvvel.

>!
Galambdúc
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Megtévesztő volt a romantikus regényekre hajazó borító, engem mindenesetre jól átvágott.. Ez a könyv nem volt a várólistámon, de manapság egyre gyakrabban történik meg velem, hogy elmegyek a könyvtárba, és valami elkezd hívogatni. Egy ismeretlen erő odavonz egy polchoz, és egy adott könyvre esik a pillantásom. Na, azt akkor hezitálás nélkül ki kell vennem. Nos, ez a regény is ilyen.
Tényleg hosszú, de az a fajta, ami magával ragad, sodor, és benne ragadsz egy ideig. Néhány mondat, de főként a hangulatok zakatolnak benned még.
Ha valaki gyászol, annak talán adhat választ néhány kérdésére, mert erről szól.
A másik szál, ami szerintem gyengébbre sikerült, bár nem feltétlen rossz, a humor és a hóbortos család viszonyainak leírása. Helen (a legkisebb tesó) története lógott ki a leginkább sorból, annyira nem volt vicces, mint aminek – feltehetőleg – az írónő szánta. A jellemek viszont jól ki vannak dolgozva és többségük szerethető. Hát kell ennél több?

>!
hársvirág
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Nekem nagy csalódás volt. A könyv borítóján az áll: „Fergeteges humorú,életvidám könyv” Erre mit kapsz? A hősnő majd belehal a bánatba,hogy meghalt a férje. Nem tudja elfogadni,írogat neki, felhívja a telefonját,stb. Hogy ebben mi a vidám és humoros? Nem tudom. Lehet,hogy túlságosan jól bele tudom érezni magam egy ilyen helyzetbe…nekem ez fájdalmas és szomorú könyv. A poénkodása fárasztó és üres.
Talán maradnia kellett volna az egyszerű,humoros szingli-regényeknél.

>!
Detty89 P
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Az elején kicsit megijedtem, hogy nem fog tetszeni, de szerencsére nem így lett. Tetszettek a karakterek, főleg Jacqui és Anna. Jó ötlet volt az írónőtől, hogy e-maileket is belecsempészett a könyvbe. Biztos,hogy fogok még Marian Keyes kötetet olvasni, engem meggyőzött. :)

>!
picurka13
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Először egy kicsit megrettentem a könyv hosszúsága láttán, de csak belevágtam. Az elején furcsa volt követnem a történetet, hogy két szálon ment, de igyekeztem. :) Mire rájöttem, hogy mi miért van, addigra úgy belejöttem, hogy csak a fáradtságom vetett véget az olvasásnak esténként. Meglepő témával állt elő az írónő, és teljesen igaz dolgokat ír le. Nem voltam még ilyen helyzetben, mint Anna, remélem hogy nem is leszek. Voltak benne kizökkentő motívumok, nagyon bejött Anna testvérének levelezése, és Mr. Big története. Megható történet.

>!
Amadea
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Nagyon meglepődtem a témáján, ügyes volt az írónő, de nekem nem volt az igazi.

>!
Boros_Andrea
Marian Keyes: Van valaki odaát?

Több, mint három hónap egy könyv, ez mindent elmond. De azért kifejtem bővebben is. Az első 200 oldal tartott ennyi ideig, utána 3 nap Akkor kezdett érdekelni, mikor Anna hazatért New Yorkba és az addig két szálon futó cselekmény összefonódott. Onnantól kezdve érdekes a történet, nagyon klassz, számomra érdekes olvasmány lett végül belőle.


Népszerű idézetek

>!
Galambdúc

A búcsú olyan, mint a szuflé, nem lehet még egyszer megcsinálni. A búcsúzást nem lehet újramelegíteni.

391. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
>!
Papírtigris

De nem tudtam rávenni magam, hogy kimondjam a h-betűs szót: az tabu volt. Mindenki együtt érzett a „tragédia” vagy „szomorú veszteség” miatt, de senki sem mondta ki a halál szót, ezért gyakran erős késztetést éreztem, hogy hangosan mondjam ki: „Aidan meghalt. Halott. Halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, halott, HALOTT. Tessék! Ez csak egy szó – nem kell tőle félni!” De soha nem mondtam semmit; nem ők tehetnek róla. Nem tanítják meg nekünk, mit kezdjünk a halállal, noha mindenkivel megtörténik, még ha ez az egyetlen dolog is az életünkben, amitől függünk.

335. oldal

>!
Papírtigris

Nem akarom, hogy nyár legyen. A nyár túl messze van attól a naptól, amikor meghaltál. Akár érezhettem volna úgy, hogy elegendő idő telt el ahhoz, hogy ne haljak bele a fájdalomba, de most mégis azt akartam, hogy mindörökre február legyen.
Az idő minden sebet begyógyít, mondják az emberek. De én nem akartam gyógyulást, mert úgy éreztem, azzal cserbenhagynám őt.
(…)
Mikor lesz könnyebb? Könnyebb lesz valaha? Más emberekre gondoltam, akik különféle borzalmakon mentek át – holokauszt-túlélőkre, nemi erőszak áldozataira, olyan emberekre, akik az egész családjukat vesztették el. Gyakran folytatják a normálisnak tűnő életüket. Egy bizonyos ponton nyilván nem érzik már úgy, hogy egy rémálomban élnek.

332. oldal

>!
Light_House

– Igen, anyu?
– Mi a gond a pasassal?
– Semmi.
– Úgy érted, semmi nyilvánvaló. Van állása?
– Igen.
– Gyógyszerfüggőség?
– Nincs.
– Atyám, szakítunk a hagyománnyal.

25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anna Walsh
>!
Nusii

Luke engedett be. Bár rockerfrizurája jóval rövidebb volt,mint mikor Rachellel megismerkedett, továbbra is a kelleténél szűkebb farmer volt rajta. A slicce mindig ellenállhatatlanul vonzza a tekintetemet. Nem tudok uralkodni magamon. Kicsit olyan helyzet,mint amikor mostanában mindenki a sebhelyemhez kezd beszélni, és nem hozzám.
-Gyere csak be – invitálta be Luke a sebhelyemet. – Rachel éppen gyors zuhanyt vesz.
-Nagyszerű – mondtam Luke sliccének.

>!
zakkant

És igen, gyakran azt mondják rám, hogy Tündérországban kalandozom, és azt ordítják, hogy „Föld hívja Annát” meg más effélét, de az igazat megvallva, ennek megvan az oka: nyilvánvaló, hogy nem vagyok túlságosan oda a valóságért. Miért is vágyna bárki a valós világra – szoktam tűnődni –, soha nem volt kellemes hely.

68. oldal

>!
zakkant

Hallottam mendemondákat, hogy egy év és egy nap kell hozzá, hogy felfogjuk, valóban felfogjuk, hogy valaki meghalt. Egy teljes évet kell végigélni az illető nélkül, hogy az életünk minden mozzanatát megtapasztaljuk nélküle – az én születésnapomat, az ő születésnapját, a házassági évfordulónkat, a halála évfordulóját – és csak ekkora, ha ezt túléltük, kezdjük az egészet kapiskálni.

581. oldal

>!
sdorottya

…nem hiszek a félelemben, a férfiak találmánya, hogy az övék legyen minden pénz és az összes jó állás…

>!
zakkant

Most már örökké visszatartom a lélegzetemet, arra várva, hogy a világ helyrerázódjon?

392. oldal

>!
zakkant

Az igazi szerelem mindenkivel megtörténhet. Még azzal is, akinek mondjuk a Wall Streeten kell dolgznia. Lehet akár vízvezeték-szerelő vagy építőmunkás.

492. oldal


A sorozat következő kötete

Walsh család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Elizabeth Phillips: Álom, édes álom
Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig
Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Jojo Moyes: Miután elvesztettelek
Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak
Nicolas Barreau: Montmartre-i szerelmes levelek
Abbi Waxman: Új örömök kertje
Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek!
Vi Keeland: A beosztott