Rachel ​vakációja (Walsh család 2.) 83% 69 csillagozás

A könyv borítója alapján egy könnyed olvasmányra számítottam. Ehhez képest elég komoly témával foglalkozott, mégpedig a függőséggel. Az elején nem nagyon bírtam Rachelt, mert túl sokat piált, drogozott, és képtelen volt beismerni, hogy súlyos problémái vannak. A rehabon játszódó részek tetszettek a leginkább. Josephine nővér valahogy mindig tudta, hogy milyen kérdéseket kell feltenni, tudta a csoportfoglalkozásokon, hogy mi játszódik le a páciensekben. Igaz, hosszú a könyv, de nekem nem volt unalmas. Rachel nagyon nagy utat tett, és a végére sokat fejlődött.

Hát, 3 könyv olvasása után el kell mondanom, hogy egyik Walsh lány élete sem könnyű.
Rachel is megjárta a maga poklát. Nagyon érdekes volt a Cloisters-ben történt csoportterápiákat követni, és a leszokás különböző fázisaiba belelátni.
Megszerettem Rachelt és Luke-ot is :)
Tanulságos könyv, érdemes lenne a gimis lányoknak és fiúknak a kezébe adni.

Nagyon nehézkesen indult, eleinte többször gondoltam rá, hogy abbahagyom, annyira idegesített az egész. Aztán egyszercsak gyomorszájon vágott a történet… nem bírtam letenni a könyvet, azzal keltem és azzal feküdtem, nagyon sokat gondoltam rá. Biztos közrejátszik, hogy éltem már meg hasonlót, amit Luke, az egyik főszereplő megélt, ezért különösen közel került hozzám a történet.
Sokszor nevettem és sokszor sírtam közben.
Csodálatos történet!

Kötelező olvasmánnyá kellene tenni az anyák számára. Hihetetlen mennyi karaktert, emberformát, viselkedést és családformát tud bemutatni egy regénybe,úgy, hogy a központi kérdés a drog és alkohol. Kicsit meg is ijesztett, mert rádöbbentett, hogy a mai világban mennyire nehéz szülőnek, jó szülőnek lenni. Nagyon akartam a happy endet a végére!
Csak az a borító…………….

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 3
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 4
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 3,5
Izgalom: 3

Mit is mondjak. Marian Keyes remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Jó ötletből született a történet, ami egy drogfüggő fiatal nő életét és leszokási folyamatát dolgozza fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom egy kicsit túlzottan elveszik a részletekben, így a mondanivaló nem igazán bontakozik ki az olvasó előtt. Hitelesség szempontjából sem egészen meggyőző a könyv. A szereplők érzelmeinek ábrázolása meglehetősen elnagyolt, inkább az események részletes leírásán van a hangsúly. A történet közepesen izgalmas, nem túlságosan érdekfeszítő. A téma pedig nagyon jó – ebből ennél sokkal jobb könyvet is lehetett volna írni. Kissé csalódtam Keyesben.

Ez nem az aminek látszik. Még csak megpillantod a könyvet a polcon, rózsaszín, strandpapucs, egy gurulós bőrönd, kacskaringós vonalak és repkedő virágok. Ugye arra gondolsz, hogy ez egy vidám olvasmány lesz? A cím belekiabálja az arcodba, hogy VAKÁCIÓ, és te naívan előkotrod az emlékeidből a múlt nyarak önfeledt, felhőtlen szabadságát. Készülj fel! Ez a könyv minden lesz, csak nem önfeledt.

Végre elérkezett az idő, hogy annyi év után, végre levegyem a polcról és elolvassam.
Szegény, naiv Rachel… Az elején sokszor elképesztett a gondolkodásmenete, hogy nem esett le neki az, ami nyilvánvaló. Hiszen normális esetben szerintem senki sem hiszi azt, hogy függő létére majd egy hotelszintű központba megy. De az ember ilyen természetű. Hárít, tagad és minden problémát lekicsinyít.
A történet egy elég komoly témát jár körül, bár a fülszövegéből ez nem derült ki. Tetszett a történet, de kicsit túl hosszúra nyújtotta el az írónő, ettől függetlenül én élveztem. Ha valakit egy kicsit is érdekel a téma, egyszer szerintem érdemes elolvasnia.

Nem értem. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem olvastam el eddig ezt a könyvet. Pedig annyiszor láttam itt, molyon, könyvesboltban, újságban, könyvtárban, neten, és mégsem éreztem azt, hogy hozzám tartozna a könyv. Aztán ahogy nemrég befejeztem a Van valaki odaát?-ot szintén Keyes-től, és visszavittem a könyvtárba, el is ragadtam a polcról ezt a részt is.
Érdekes, hogy először olvastam a sorozat negyedik részét, aztán most a másodikat, a következő szerintem a harmadik lesz. :D Az a jó, hogy nem kell sorrendben olvasni a részeket, mert így is érthető mindegyik.

A négyes részben Anna már özvegy volt, itt pedig még csak az előző barátjával, Shane-nel járnak, Aiden még nincs a színen, Rachel pedig spoiler élt. :D
Az is érdekes volt, hogy az anyukát is másként ítéltem meg. Mert Anna könyvében bohókás, szétszórt, kicsit prűd, önfejű, de jólelkű nőnek tűnt, míg Rachel részében igazán haragudtam rá, mert nem viselkedett valami szépen.

Ha a Rachel vakációjáról kellene beszélnem: nem értem, hogy miért ilyen a borítója. Nem azért, nagyon szép meg igényes, de még a fülszöveget is elolvasva egy csajos könyvet képzeltem el, ehelyett igazán komoly témákat boncolgat. Drog, pia, önzőség, függés, alkoholizmus.

Összességében 5*, nagyon-nagyon értékes könyv, és bár kevésbé humoros, mint az oly sokszor emlegetett negyedik rész, azért utoléri a remekségi szintjében. :)
alig várom Helen könyvét, nekem ő tűnik a legérdekesebb szereplőnek. :D

Továbbra is nagyra tartom Keyes-t, de nekem ez most egy kicsit unalmas volt. Nem voltak különösebb meglepetések, és számomra a humor is elég szűkmarkú volt. De a téma fontos, és Keyes jól meg is írta, csak engem most valahogy nem érintett meg annyira.

Nagyon tetszett ez a műve is, hamisítatlan Marian Keyes. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy az Ulpius annak idején ki tudja milyen megfontolásból össze-vissza adta ki a Walsh-lányok sorozatot, az első után a negyediket, de ott is a könyv felénél jöttem rá, hogy ismerős benne egy sztori, mintha olvastam volna már spoiler, így maga a könyv tartalma nem volt meglepetés, mivel elég sok visszautalás volt az előzményekre. Az elejével éppen ezért nehezen is haladtam, és nagyon utáltam Rachel karakterét, teljesen más volt, mint a 4. részben, ami az egyik kedvencem. Érdekes megfigyelni a karakterek jellemfejlődését is. Itt is nagyjából a könyv felénél indult be és ragadt magával teljesen spoiler. Furcsa, hogy mennyire más itt Anna és Helen és az Anyukájuk is.
Egyetlen negatívum: a fordítás. Néhány mondatnál olyan érzésem volt, hogy a fordító vagy angolul nem tud, vagy magyarul. mert nem mondunk ilyet, hogy „Nem jött” arra, amikor nem számítunk valamire.