Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Görögdinnye I-II. (Walsh család 1.) 99 csillagozás

Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el – szóval, ha James úgy gondolta, hogy ez annyira felzaklatja, maradhatott volna egyszerűen otthon is –, de sót dörzsöl a friss sebbe, mert még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nővel cserélje le!
Egyszerűen meglép, s otthagyja Claire-t egy újszülöttel, egy összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és… öö… egy tízszeres vastagságúra tágult szülőcsatornával. Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz.
Sokkal jobban.
Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja…
Eredeti megjelenés éve: 1995
Enciklopédia 10
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 7
Most olvassa 2
Várólistára tette 57
Kívánságlistára tette 36
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Kicsit sokáig tartott, míg sikerült elolvasnom a könyvet, de nem azért, mert rossz volt, vagy éppen untam volna. Amikor olvastam, beleéltem magam a történetbe, de amikor félretettem, akkor meg nem hiányzott. Szóval ezért csak négy csillag. És bár a téma elég komoly, rengeteget nevettem. Nagyon sajnáltam Claire-t, amiért a férje, James annyira seggfejként viselkedett vele spoiler. Amúgy meg érdekes volt olvasgatni Claire gondolatait, vívódásait, és azt, hogyan próbálja meg összekapni magát egy ilyen óriási pofon után.


Sokáig tartott míg elolvastam, de véletlenül se gondoljátok, hogy azért, mert annyira unalmas volt. Ha tehettem volna egy nap alatt felfalom. Imádtam hangosan felnevetni olvasás közben. Tudom, hogy a fülszöveg elolvasása után azt mondod, nem normális, ha végig röhögöd egy szülőszobán elhagyott feleség sztoriját. De hidd el nekem, képtelen leszel mindenféle hülye érzéssel, mint a szánakozás, csalódás végig olvasni. És ezt köszönhetjük Keyes fergeteges humorba csomagolt őszinte, szókimondó stílusának :)


Nekem tetszett, szerintem vicces és segít. Hogy még azon a nyomoron is lehet nevetni, hogy az embert otthagyják egy bébivel és nincs kedve felkelni sem hetekig az ágyból. Mert úgy adja elő. Mert sok emberrel előfordulhat… Depiűző!


Vicces, vicces, de durván túl van írva és ez a kényszeres enternyomogatás rohadtul idegesített. Keyes azért tudhat valamit, ezt el kell ismerjem, de remélem, később már ráeresztettek egy szigorúbb szerkesztőt.


Mitől jó egy könyv? Egyszerűen csak attól, hogy falod a soraid, nem tudod letenni, és magad is megdöbbensz egy idő után, hogy milyen sokat is olvastál már el belőle, mióta legutóbb megnézted mennyi az idő. Na, ez a jó könyv.
Marian Keyes eme regénye pedig jó. :o)
http://azajtom.blogspot.com/2010/03/marian-keyes-gorogd…


Érdekes olvasmány volt.Volt,hogy durván kiverte a biztosítékot,de ha belegondolok simán lehet realitása bármennyire is riasztónak tűnt néhol..
Kettősség van bennem,volt ahol nagyon nem tetszett,gondoltam elég,majd átbillent és igen elgondolkoztató reális dolgokat kezdett boncolgatni..
Népszerű idézetek




Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?




Mert ha véget ér a világ, és lerázzuk magunkról a halandóság porát, és felmegyünk az égbe, és nem lesz többé idő, és tiszta szellemmé változunk, és örökkön-örökké csak a Mindenhatón merengünk, nekem még akkor is szükségem lesz minden délelőtt tizenegykor egy KitKatra.
83. oldal




Tehát mitől félsz annyira, hogy muszáj komisznak lenned hozzám? – kérdezte, ezúttal csaknem gyengéden.
– Ó, hát a szokásostól. – Megpróbáltam összekanalazni magam.
– Úgysmint? – erősködött.
– Hogy szeretek embereket, aztán elveszítem őket, bolondot csinálok magamból, megbántanak, elijesztem az embereket, túlságosan rámenős vagy túlságosan elutasító vagyok… – hadartam. – Akarod, hogy folytassam? Mert órákig tudnám sorolni.
– Nem, ennyi elég – válaszolta. – De hát ezektől a dolgoktól mindenki fél.
– Mindenki? – hökkentem meg.
– Hát persze. Miért hiszed, hogy olyan különleges vagy? Nincs monopóliumod ezekre az érzésekre…




Istenem, de utáltam ezt a felnőttséget! Utáltam, hogy vaktában kell döntéseket hoznom. Olyan világot akartam, amelyben olvashatóan fel van cédulázva, ki a jó fiú, ki a rossz. Amelyben tüstént rázendít a baljóslatú zene, mihelyt színre lép a rossz fiú, hogy véletlenül se lehessen összetéveszteni.




– Mártást a főtt tésztához – magyaráztam. – A neve
pesto.
Anyu csendesen ült, és figyelte, ahogy dolgozom.
– Es mi lesz benne? – kérdezte valamivel később. Alighanem utálhatta, hogy meg kell kérdeznie.
– Bazsalikom, olívaolaj, fenyőmag, parmezán és fokhagyma – soroltam higgadtan és tárgyilagosan.
Nem akartam megrémíteni.
– Aha, igen – dünnyögte, és bölcsen, mindentudóan
bólogatott, mint aki naponta találkozik ezekkel az alkotórészekkel.
– Először nagyon finomra vágom a bazsalikomot
magyaráztam a sebész hangján, aki a háromszoros bypassműtét menetét ismerteti a leendő pácienssel.
Csak gyengéden, alaposan, szertefoszlatva minden
misztikus homályt.
Először eltöröm a szegycsontját.
– Aztán hozzáadom az olívaolajat – folytattam.
Aztán széthajtom a bordáit.
– Aztán összezúzom a fenyőmagot, ami itt van, ebben
a tasakban – zörgettem meg a zacskót.
Aztán kivágok néhány eret a lábából – nézze csak
meg ezen az ábrán!
– Végül beleteszem a préselt fokhagymát és a parmezánt – fejeztem be. – Pofonegyszerű!
Aztán összevarrjuk magát, és egy hónap múlva két
mérföldet gyalogolhat naponta!




Nagy reményeket és várakozásokat tápláltunk velük szemben. Mivel úgy hittük, hogy a legmérsékeltebb idejű érintkezésből is olyan testünk lesz, mint az (akkor még nagyon menő) Jamie Lee Curtisnek, természetesen mindnyájan használni akartuk őket.
Apu azt mondta, hogy ő is akar egy olyan testet, mint amilyen Jamie Lee Curtisé. Anyu egy hétig nem szólt hozzá.
98. oldal




Azt hittem, régóta száműzték őket garázsunk Szibériájába, hasonlóan a pogókhoz, a görkorcsolyákhoz, a gördeszkákhoz, a társasjátékokhoz, a jojókhoz, a fallabdaütőkhöz, a tikitakikhoz, a rollerekhez, a Tanuljunk spanyolul-kazettákhoz, a minikártyához, az üvegszálas kenuhoz és az ezernyi más játékszerhez és szórakoztató eszközhöz, amelyek lázas, de rövid ideig tartó népszerűséget élveztek, és megszámlálhatatlan veszekedést robbantottak ki a családi berkekben, mielőtt kegyvesztetten, megszürkülten kivettettek a sötétségbe, a szén, a fűnyíró és a csavarhúzók mellé.
A sorozat következő kötete
![]() | Walsh család sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Janet Evanovich: A négy fejvadász 93% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok 92% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Akit elhagytál 92% ·
Összehasonlítás - Susan Elizabeth Phillips: Csak Te kellesz! 91% ·
Összehasonlítás - T. I. Lowe: Under the Magnolias – Magnóliák alatt 96% ·
Összehasonlítás - Emma Chase: A királynő férjet keres 89% ·
Összehasonlítás - Kathleen Tessaro: A parfüm titka 89% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 89% ·
Összehasonlítás - Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek! 88% ·
Összehasonlítás - Eva Woods: Hogyan legyünk boldogok? 89% ·
Összehasonlítás