Görögdinnye ​I-II. (Walsh család 1.) 95 csillagozás

Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el – szóval, ha James úgy gondolta, hogy ez annyira felzaklatja, maradhatott volna egyszerűen otthon is –, de sót dörzsöl a friss sebbe, mert még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nővel cserélje le!
Egyszerűen meglép, s otthagyja Claire-t egy újszülöttel, egy összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és… öö… egy tízszeres vastagságúra tágult szülőcsatornával. Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz.
Sokkal jobban.
Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja…

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
508 oldal · ISBN: 963725353X · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Nos, időnként felbukkan a romantikus énem és olvasna valami könnyed, ámde értelmes történetet…
Kezdem azt hinni, hogy laza, romantikus regényeket, csak unatkozó, iqtlan és dilettáns háziasszonyok írnak, 0 képzelőerővel, irdatlan nagy baromságokat összehordva…
„Hősnőnk” semmi mást nem tud, csak picsogni… és bődületes nagy f.szságokat művelni… az az idióta, aki ezt leírta… hogyaszongya…
Normális az az anya…
– amelyik kórházból kijőve egyből egy 2 napos gyerekkel repülőre száll a sok bacis ember közé februárban? Nem muszáj neki, csak épp hisztizik… és nyilván két óránként etetni és pelenkázni sokkal egyszerűbb a levegőben, mint otthonról…
– nem szoptatja a gyerekét, mert elképzelése szerint lógó cicijei lesznek, meg repedezett mellbimbói? 29 éves agyatlan liba…
– ellenben a gyerekével nem törődve zugvodkázik heteken át, mert ő most bánatos, mert elhagyta a férje… meg is érdemelte
– és minden csakis őróla szól, a gyerekről semmi… még nevet sem bír neki adni
– ó és nyilván az egy hónapos gyerek mellett egyik este kocsmába megy berúgni, másnap meg másnaposan konditerembe, majd kávézóba, mintha a baba nem is lenne…
– és órákig vásárolgat a gyerekkel, majd kávézik, azt meg ugye se megetetni, se pelenkázni nem kell, és nyilván sírni sem sír, mert ugye hogy is zavarhatná meg éccsanya randizós progiját.
Ahan… hogy ez az „írónő” sem látott még eleven gyerkőcöt közelről az is tuti, mert ennyi sületlenséget másként nem hordana össze.
Kudarc, úgy, ahogy van… pedig Dublin miatt akár lehetett volna jó is.

4 hozzászólás
Csoszi>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Kicsit sokáig tartott, míg sikerült elolvasnom a könyvet, de nem azért, mert rossz volt, vagy éppen untam volna. Amikor olvastam, beleéltem magam a történetbe, de amikor félretettem, akkor meg nem hiányzott. Szóval ezért csak négy csillag. És bár a téma elég komoly, rengeteget nevettem. Nagyon sajnáltam Claire-t, amiért a férje, James annyira seggfejként viselkedett vele spoiler. Amúgy meg érdekes volt olvasgatni Claire gondolatait, vívódásait, és azt, hogyan próbálja meg összekapni magát egy ilyen óriási pofon után.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
508 oldal · ISBN: 963725353X · Fordította: Sóvágó Katalin
Boros_Andrea>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Sokáig tartott míg elolvastam, de véletlenül se gondoljátok, hogy azért, mert annyira unalmas volt. Ha tehettem volna egy nap alatt felfalom. Imádtam hangosan felnevetni olvasás közben. Tudom, hogy a fülszöveg elolvasása után azt mondod, nem normális, ha végig röhögöd egy szülőszobán elhagyott feleség sztoriját. De hidd el nekem, képtelen leszel mindenféle hülye érzéssel, mint a szánakozás, csalódás végig olvasni. És ezt köszönhetjük Keyes fergeteges humorba csomagolt őszinte, szókimondó stílusának :)

mályva>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Ebben a könyvben a „főhős” MOST szült!!!! Ez pedig nem megkerülhető tény -mint ahogy a címből sejthetnénk -. Pedig ebben a könyvben a gyerek csak egy aprócska kis motívum -egy indok, hogy legyen mit lefogyni-.
Azon felül nagyon kedvesen iciri-piciri lenyomatot nem hagy az anyuka életvitelén….
Rendkívül valószínűtlen, és így már bosszantóan komolytalan, mégha igyekszünk is az 5 évvel fiatalabb Adoniszt elhinni..
Nekem onnan jó könyv valami, ha akár, esetleg, netán vhogy igaz is lehetne. Vagy ha magával ragad, és nem ereszt, napokig benne élsz, ott járnak a gondolataid, elgondolkodtat.
Hát ez nem ilyen.
Pár óra alatt át lehet skimmingelni -csak hogy megtudd, tényleg utolsórangú a mostszületett gyerek –

Papírtigris >!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Nekem tetszett, szerintem vicces és segít. Hogy még azon a nyomoron is lehet nevetni, hogy az embert otthagyják egy bébivel és nincs kedve felkelni sem hetekig az ágyból. Mert úgy adja elő. Mert sok emberrel előfordulhat… Depiűző!

geszti>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Jó volt, jó volt….de jött, és ment. Nem hagyott maga után semmit…

7 hozzászólás
LiloHari>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Aranyos, rettentően élvezetes humorú, könnyű kis olvasmány.

k_mesi>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Igaz, hogy még csak az első kötetet olvastam el, de nem túlzottan tetszett. Voltak kifejezetten élvezhető részek, de voltak, amik egyáltalán nem ilyenek.
Bevallom, egy kicsit jobbra számítottam

BrigiHudacsko I>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Vicces, vicces, de durván túl van írva és ez a kényszeres enternyomogatás rohadtul idegesített. Keyes azért tudhat valamit, ezt el kell ismerjem, de remélem, később már ráeresztettek egy szigorúbb szerkesztőt.

Niki_>!
Marian Keyes: Görögdinnye I-II.

Mitől jó egy könyv? Egyszerűen csak attól, hogy falod a soraid, nem tudod letenni, és magad is megdöbbensz egy idő után, hogy milyen sokat is olvastál már el belőle, mióta legutóbb megnézted mennyi az idő. Na, ez a jó könyv.
Marian Keyes eme regénye pedig jó. :o)
http://azajtom.blogspot.com/2010/03/marian-keyes-gorogd…


Népszerű idézetek

ritusss P>!

Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?

2 hozzászólás
LiloHari>!

..szerintem az ennyire vonzó embereknek engedélyeztetniük kéne magukat, mielőtt kimennek az utcára. Le kéne tenniük valami vizsgafélét, ami igazolja, hogy ilyen isteni külsővel is képesek felelősen viselkedni.

yendayi>!

Mert ha véget ér a világ, és lerázzuk magunkról a halandóság porát, és felmegyünk az égbe, és nem lesz többé idő, és tiszta szellemmé változunk, és örökkön-örökké csak a Mindenhatón merengünk, nekem még akkor is szükségem lesz minden délelőtt tizenegykor egy KitKatra.

83. oldal

ritusss P>!

Tehát mitől félsz annyira, hogy muszáj komisznak lenned hozzám? – kérdezte, ezúttal csaknem gyengéden.
– Ó, hát a szokásostól. – Megpróbáltam összekanalazni magam.
– Úgysmint? – erősködött.
– Hogy szeretek embereket, aztán elveszítem őket, bolondot csinálok magamból, megbántanak, elijesztem az embereket, túlságosan rámenős vagy túlságosan elutasító vagyok… – hadartam. – Akarod, hogy folytassam? Mert órákig tudnám sorolni.
– Nem, ennyi elég – válaszolta. – De hát ezektől a dolgoktól mindenki fél.
– Mindenki? – hökkentem meg.
– Hát persze. Miért hiszed, hogy olyan különleges vagy? Nincs monopóliumod ezekre az érzésekre…

ritusss P>!

Istenem, de utáltam ezt a felnőttséget! Utáltam, hogy vaktában kell döntéseket hoznom. Olyan világot akartam, amelyben olvashatóan fel van cédulázva, ki a jó fiú, ki a rossz. Amelyben tüstént rázendít a baljóslatú zene, mihelyt színre lép a rossz fiú, hogy véletlenül se lehessen összetéveszteni.

ritusss P>!

Senki se tudja milyen erős, amíg nem muszáj erősnek lennie.

csillagka P>!

– Mártást a főtt tésztához – magyaráztam. – A neve
pesto.
Anyu csendesen ült, és figyelte, ahogy dolgozom.
– Es mi lesz benne? – kérdezte valamivel később. Alighanem utálhatta, hogy meg kell kérdeznie.
– Bazsalikom, olívaolaj, fenyőmag, parmezán és fokhagyma – soroltam higgadtan és tárgyilagosan.
Nem akartam megrémíteni.
– Aha, igen – dünnyögte, és bölcsen, mindentudóan
bólogatott, mint aki naponta találkozik ezekkel az alkotórészekkel.
– Először nagyon finomra vágom a bazsalikomot
magyaráztam a sebész hangján, aki a háromszoros bypassműtét menetét ismerteti a leendő pácienssel.
Csak gyengéden, alaposan, szertefoszlatva minden
misztikus homályt.
Először eltöröm a szegycsontját.
– Aztán hozzáadom az olívaolajat – folytattam.
Aztán széthajtom a bordáit.
– Aztán összezúzom a fenyőmagot, ami itt van, ebben
a tasakban – zörgettem meg a zacskót.
Aztán kivágok néhány eret a lábából – nézze csak
meg ezen az ábrán!
– Végül beleteszem a préselt fokhagymát és a parmezánt – fejeztem be. – Pofonegyszerű!
Aztán összevarrjuk magát, és egy hónap múlva két
mérföldet gyalogolhat naponta!

ritusss P>!

Jusson eszedbe, hogy ami nem öl meg, az megerősít…

Papírtigris >!

MIndig azt hittem, hogy James és én mások leszünk. Hogy még ha összeházasodunk is, akkor sem lesz okunk így viselkedni, a kutya szentséges mindenit!
Nekünk mindig a nevetés, a szerelem, a szenvedély lesz az első.
Megfogadtam, hogy sose jön el az a nap, amikor majd bemegyek egy szobába, és azt mondom Jamesnek, de úgy, hogy rá se nézek: „A fürdőszobában lötyög a csempe. Jó lenne, ha megnéznéd.”
Vagy a legfutólagosabb pillantás kíséretében: „Remélem, nem képzeled, hogy ebben a pulóverben jössz Reynoldsék vacsorájára?”
Ugyanígy megfogadtam, hogy nem leszek olyan asszony, aki az utolsó morzsáig eltünteti a konyhaasztalról a gyerekei vacsorájának maradékát.
És olyan asszony se, aki szemtől szembe „apusnak” szólítja a férjét. (…) Mintha férj és feleség megszűnt volna létezni. Mintha már nem is lennének egyéniségek, csak szülők. A szeretőm már nem a szeretőm, csak a gyerekeink másik szülője.
(…)
Elképesztő, milyen pökhendi voltam!
És milyen naiv!
Mi a manóból gondoltam, hogy én más leszek?
Nem fogtam fel, hogy előttem már asszonymilliók kötöttek szerződést önmagukkal, hogy sose engedik megtörni házasságuk igézetét?
Ugyanilyen szenvedelmesen fogadkoztak, hogy nekik ugyan nem lesznek ősz hajszálaik, lógó mellük, ráncaik.
De azért lettek.

165-166. oldal

Papírtigris >!

…maximum a halál változtathatott volna azon a szokásomon, hogy úgy abrakolok, akár egy versenyló. Ha találkoztam valami gebével, aki azt csicseregte: 'jaj, olyan buta vagyok, egyszerűen elfelejtettem enni!', rosszul leplezett hüledezéssel és keserű haraggal bámultam rá, mert bájtalannak, behemótnak és bivalyszerűenk éreztem magam mellette. Micsoda szerencsés csillagzat alatt születtek, gondoltam, hogyan felejthet el valaki enni! Nekem volt étvágyam – micsoda ósdi, restellni való dolog!


A sorozat következő kötete

Walsh család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek!
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek
Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem
Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve
Cecelia Ahern: Életed regénye
Sheila O'Flanagan: Szakításból szerelem