Angyalok (Walsh család 3.) 76% 100 csillagozás

A harmadik kötet Maggie-ről, a Walsh-család „bezzeg” lányáról szól, akinek látszólag tökéletes az élete. Csakhogy egy nap beüt a katasztrófa, és Maggie egyszerre találja magát férj és munka nélkül. A gondok elől Los Angeles-be menekül, és beleveti magát az életbe spoiler. Kifejezetten tetszettek az itt játszódó részek. Nagyon jól bemutatja, hogy mennyire felszínesek az emberek, és hogy minden a filmipar körül forog. A család hollywoodi kiruccanása csak töltelék volt, de Garv felbukkanása sokat dobott a történeten. Összességében kellemes szórakozást nyújtott a könyv.

Nagyon nem az én könyvem.
Marian Keyes meg nem az én író(nő)m.
Nem hiszem hogy még valaha próbálkozok vele.
Túl sok olyan könyv van amire tényleg kíváncsi vagyok, úgyhogy nem fogom olyanokra pazarolni a drága időm amelyek ennyire nagyon NEM-ek.

Molyos értékelések alapján nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni ez a könyv, illetve egy könnyed romantikus regényre számitottam. De ennél sokkal többet kaptam. Voltak részek, ahol teljesen együttéreztem Maggie-vel, és nekem is görcsbe rándult a gyomrom, volt ahol hangosan nevettem és a végét majdnem megkönnyeztem.
Persze értem azt is, hogy másoknak miért nem tetszik annyira a könyv, tényleg voltak benne elhanyagolható részek, de összességében én nagyon szerettem és nagyon bele tudtam élni magam Maggie helyzetébe.
Viszont annak nagyon örülök, hogy a vége úgy alakult, ahogy. :)
Kiváncsi leszek a többi testvér életére is, vagyis a többi kötetre.

Nagyon imádom ezt a Walsh családot. Olyan mintha mindig is ismertem volna őket. :)
Persze hoztam a formám, mert előbb kellett volna ezt olvasni, és utána a Van valaki odaát?-ot. De nem baj, összeraktam így is a részleteket.
Los Angeles eddig sem volt álmaim városa, de ezek után már biztos nem bírnék ott élni….
Egyre jobban tetszik Keyes stílusa, hogy apránként adja az információkat, és derül fény mindenre.
Kell még több Keyes regény!

Nem rossz könyv ez, de valamiért nagyon lassan haladtam vele. Pedig tényleg vicces, valóságos érzésekkel és kétségekkel, elhittem, hogy Maggie, mint egy olyan nő, akinek a házassága véget ér, mert a férje beújított egy másik nőt, így éli meg a változást.
A vége miatt viszont óva intenék minden hasonló cipőben járó nőt, hogy e könyv alapján élje túl az első heteket…
Az egész Walsh családot megszerettem már a Van valaki odaát kötetben, tényleg hibbant egy bagázs, pont mint bármelyikünk családja, nem tökéletes emberek a tökéletes életükkel, az a fajta népség, aki az élet nyújtotta citromból limonádét készít, vodkával. Teljesen jól illettek Emily meditáló, negatív energiákat füstöléssel kiűző és a kecskeszakállas egyetemista szomszédai közé. Miután a sorozat következő kötetét (Anna történetét) már olvastam, megmelengette a szívemet, hogy itt még facéren flörtöl Ethan-nel.
Hely: Dublin (Írország), Los Andeles (USA)

Nekem ez ilyen egyszerolvasós könyv volt.
Kikapcsolódásnak jó, de nem túl sok tartalommal.

Milyen lehet egy ilyen család tagjának lenni? Azt hiszem, ha most belecsöppennék, megzavarodnék a nyüzsgéstől :) Ám az a kis idő, amit velük töltöttem roppant viccesre sikeredett. Keyes stílusa, humora annyira magával ragadó. Élvezet olvasni a könyveit, olyan könnyed, olyan olvasmányos. És ez igy pont jó, maradjon is így.

Első Marian Keyes regényem. Amikor még a Libriben dolgoztam rengeteget szemeztem a könyveivel (főleg, hogy nekem kellett őket rendben tartani :P) és már akkor megtetszettek a fülszövegek alapján.
A könyv egy igazi hullámvasút. Maggie meséli a jelent és a múltat is. Amikor a jelenben van azt hinnéd rosszabb nem jöhet, de akkor mesél a múltból és akkor rájössz, hogy de igenis lehet rosszabb. Lehet nem egy hatalmas nagy sztorit talált ki az írónő, lehet unalmas a megcsalós-elhagyós szál. De attól én úgy érzem, hogy az írónő bemutatta, hogy bármilyen kapcsolatban lehetnek hullámvölgyek, de meg lehet oldani őket és túl lehet élni. Még akkor is, ha az ember már úgy érzi, hogy a legalján van. És bizony, amit én mindig is mondtam. Egy kapcsolatban két ember van és nem csak egy tehet arról, ha tönkremegy egy kapcsolat.

Ezeket mind egy érdekes stílussal és fura humorral írta meg. Úgy hogy talán egy szereplőt se tudsz a szívedbe zárni, mégis érdekel, hogy mi fog történni velük.
Nekem biztos nem ez volt az utolsó Marian Keyes regényem, mert úgy érzem, hogy fel akarok ülni az írónő hullámvasútjára újra. :)))

Ez most számomra nem volt annyira vicces, mint az eddig általam olvasottak, de ugyanúgy letehetetlen volt. A „szokásos” Keyes: emberi tragédiáink humorba, empátiába és átélhetőségbe csomagolva. Kedves Ulpius! Nagyon várom az eddig lefordítatlan Keyes-könyvek fordítását! :) :)

Szerintem ez egy nagyon jól sikerült Keyes történet, igazi hollywoodi látlelet, a humora nagy részét ez adja, na meg az utolérhetetlen Walsh család. És persze ott van a nem túl csöpögős romantika meg egy kis torokszorítgatás, még az elviselhető mértékben.