A ​nő, aki ellopta az életemet 26 csillagozás

Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Stella ​Sweeney, a dublini édesanya egy nap az autóban ülve elhatározza, hogy megpróbál jót cselekedni. A jó cselekedet karambolhoz vezet, ami egy csapásra megváltoztatja Stella életét.
Megismerkedik ugyanis egy férfival, aki elkéri a telefonszámát (mint kiderül, a biztosítás miatt). De nem baj. Stella egyébként sem csípi annyira a fickót (aki totálkárosra törte az autóját a Range Roverével).
Ám ebből a talákozásból szárba szökken valami, aminek köszönhetően Stella sokezer mérföldnyire repül a régi életétől, hétköznapi nőből szupersztárrá változik, a családja pedig darabokra hullik.
Lehetséges volna, hogy mindez egyetlen, meggondolatlanul véghez vitt jó cselekedetnek köszönhető? Vajon a végzet vagy a karma műve, hogy Stella megismerkedik Mr. Range Roverrel? Hálásnak kellene lennie, vagy tombolnia kéne dühében?
Stella Sweeney, a dublini háziasszony életében először karnyújtásnyira áll az igazi, valódi, hús-vér boldogságtól. De vajon készen áll-e arra,… (tovább)

Eredeti mű: Marian Keyes: The Woman Who Stole My Life

>!
Művelt Nép, 2016
638 oldal · ISBN: 9786155617782 · Fordította: Rét Viktória
>!
Művelt Nép, 2016
638 oldal · ISBN: 9786155617775 · Fordította: Rét Viktória

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Számomra Marian Keyes még mindig zseniális szórakoztató, hihetetlenül vicces, a stílusa remek, sodró lendületű a cselekmény, és annyira emberiek a szereplők. A közepén kicsit átment erotikusba, az nem annyira hiányzott, de ettől eltekintve nagyon élveztem. Persze nem volt hátrány az sem, hogy a főszereplő velem egyidős volt, két kamasz gyerekkel, meg súlyproblémákkal, és volt benne New York is, ami mindig külön jó pont.

>!
Szilvi1111 P
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Aki kedveli az írónőt, ne tartson attól, hogy ez a könyv rossz vagy rosszabb, mint ahogy az értékelési százalék alapján gondolná az ember. Én – azt hiszem – az összes könyvét olvastam és a nagy részük most is a polcomon van.
Van ebben a könyvben minden, olyan is, ami az eddigiekből kimaradt, de összességében teljesen jó volt olvasni. Kicsit hosszú, volt olyan rész, amit untam, a szereplők furák, -különösen Stella fia, akit abszolút nem kedveltem meg-, de azt mondom, egyszer még újraolvasom. Mint ahogy a többi könyvét is

>!
mokus33
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Nem szoktam csalódni Marian Keyes könyveiben, szerencsére most sem kellett kivétel a Görögdinnye, az csapnivaló volt. Hosszú könyv, néha úgy éreztem, nem akar összeállni a történet, de valami mindig előrelendítette a cselekményt, és persze idővel belerázódtam a múlt és a jelen szálainak összehangolásába.
Nagyon sok értékes gondolat fogalmazódik meg a könyvben, a legtöbb gondolattal Stella betegsége kapcsán tudtam azonosulni spoiler. Tetszett, hogy főszereplőnk úgy volt erős és szívós egyéniség, hogy közben meg rettentően bizonytalan volt magában, az életében, abban, hogy a helyes úton jár-e. Ettől olyan lett számomra, mint egy jó barátnő vagy ismerős, érdekelt a sorsa, és az, hogyan oldja meg az útjába állt nehézségeket. Természetesen nem mindig jól oldotta meg, de hát pont ez a szép, mindannyian ilyenek vagyunk.
Azt hiszem, pontosan ezt szeretem Marian Keyes könyveiben, nagyon jól, élethűen és jól megírt stílusban ábrázolja a csupasz valóságot, az emberi sebezhetőséget, de ezzel együtt az élet szépségét is.

>!
Evika82 P
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Kicsit nehezen rázódtam bele a történetbe, egészen addig amíg meg nem szoktam a múlt-jelen váltakozásokat.
Egynek jó volt. Kellemes, könnyed kikapcsolódás a hideg estéken…

>!
klaratakacs P
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Az író további regényeihez képest ez egészen tetszett, volt valami komolyság benne a betegség-vonal miatt.
A szereplők közül Mannix tetszett a legkevésbé, elég teszetosza férfi, Ryan legalább viccesen lökött volt, még ha megbízhatatlan is.
Stella a főszereplő végre nem idegesített, mint az ilyen könyvek női főhősei általában, neki voltak gondolatai, döntései.
Egynek jó kategória, de sokkal jobban tetszett, mint pl. a Legfényesebb csillag, aminél hosszabb unalmas könyvet még nem olvastam.

>!
Lír
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Csalódtam egy kicsit Keyesben…eddig az ő könyvei a limonádé mellett kicsit mások is voltak. Ez limonádé. Nem rossz limonádé, jó limonádé, de lefelejtették mellőle a sütimet.

1 hozzászólás
>!
Anna_Sera
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Olyan összevissza volt megírva ez a könyv,mintha az író jegyzeteit nyomtatták volna ki,amit a könyvhöz írt,már a közepén elvesztettem a fonalat,hogy mi mikor történt,egyszer azt hittem a nő kibékült a férjével,de közben csak úgy ugrott az író jó pár évet hátra,amikor még együtt voltak.Pedig egész jó könyv lehetett volna,ha normálisan meg van írva.

>!
valami778
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Kicsit kétségek között vettem kezembe a könyvet, mert nem éppen a legjobb értékelést kapta, de nekem ez most nagyon tetszett. Végre nem az nagyon szirupos limonádé, nem huszonéves szereplőkkel… Tény, hogy nem hétköznapi karakterekkel tarkitott történet, de has és édesség fronton nagyon is magamra ismertem és lássuk be minden nőnek kellene egy kis Mannix, én beleszerettem :)

>!
Enikő_Varga_2
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Nagyon jól indul a történet, magával ragad, mindig türelmetlenül vártam, hogy mikor lesz egy kis időm olvasni. Aztán kezdett ellaposodni. Már nem volt izgalmas, de azért kíváncsi voltam. Meg is érte továbbolvasni, mert a vége újra felpörgött. Teljesen azonosulni tudtam a főszereplővel. Most pedig keresem a következő Marian Keyes könyvet :)

>!
Duduci
Marian Keyes: A nő, aki ellopta az életemet

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert alapvetően szeretem , ahogy Marian Keyes ír, bár elég rég olvastam tőle regényt, de akkor meg jó sokat. Szóval, nem tudom. Azt hiszem kissé csalódott vagyok, mert nekem nem volt annyira vicces ez a könyve, mint a régebbiek. Idegesített a főhős teszetoszasága, a gyerekei, ahogy hagyta , hogy vele szemben viselkedjenek. S ez az érzés még a szórakoztató faktorra is rányomta a bélyegét, eaig vártam, hogy vége legyen és az a nagy happy…ja ne már! :(


Népszerű idézetek

>!
Papírtigris 

-Miért pont velem ne történhetne? Miért lennék olyan különleges? Tragédiáknak történniük kell. Mindennap történnie kell egy bizonyos számú tragédiának. Olyan ez, mint az eső. Rám esett az eső.
-Jézusom – mondta. – Maga jobb ember nálam.
    Nem voltam jobb ember. Az apámnak köszönhettem ezt a világlátást – már kiskoromban kikapcsolta bennem az önsajnálat-alkalmazást. Ahányszor csak megpróbálkoztam vele, megpöckölte a fülemet, és azt mondta: „Hagyd abba. Gondolj valaki másra.” Én visítottam, mert fájt a fülem, erre ő azt mondta: „Légy kedves másokhoz, mindenkinek kemény csatát kell vívnia. Ezt Platón mondta. Az a görög fickó.”

168-169. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

Ne felejtsd el, semminek nincs olyan jó íze, mint amilyen jó érzés soványnak lenni!

117. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

Persze arról szó sincs, hogy csakis pozitív gondolataim lettek volna – azt kívántam, bár soha ne kaptam volna el ezt a borzalmas betegséget, bár hazamehetnék a gyerekeimhez meg Ryanhez meg a munkámhoz – istenem, milyen értékesnek tűntek most ezek a dolgok! Azt kívántam, bár ne lennék ilyen magányos, bár ne félnék ennyire, de soha, még amikor szörnyen fájt a csípőm, akkor sem kívántam, hogy bár soha meg sem születtem volna.
Volt egy szólás, amit a nagyanyám mondott mindig, és ami most ide-oda gurult az agyamban hátul, mint egy kavics: „Aki katonának áll, annak menetelnie kell.” (…) Azt akarta mondani, hogy aki jelentkezik erre az életnek nevezett útra, az mindenbe beleegyezik, a jóba és a rosszba is; nincs kiskapu, nincs kibúvó a fájdalom alól.

137. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

Ezt jobb lesz megjegyezni, gondoltam magamban: ha valaki haragszik rám, azt nem szabad magamra vennem, hiszen ki tudja, mi játszódik le az ő fejében.

154. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

-Elképzelhető, hogy életközepi válságban szenved?
-Olyan nincs…bár a kora pont stimmel. Nem kezdett el mostanában biciklizni? Mármint megszállottan? Nem vett magának egy csomó latex-ruhát?

222. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
mokus33 

Néha azt kívánom, bárcsak gyerek lehetnék újra, és bárcsak minden úgy lenne az egész családdal, ahogy régen volt. De ilyen az élet. Ahogy te is mondtad a könyvedben: az élet nem habostorta.

>!
Papírtigris

Egyedül úgy sikerült némi békére lelnem, hogy azt mondtam magamnak: mindenki tesz olyasmit, amiért soha nem kap feloldozást. Az élet nem arról szól, hogy tökéletes emberek legyünk, hanem arról, hogy elfogadjuk, rossz emberek vagyunk. Nem annyira rosszak, mint Osama bin Laden vagy valamelyik másik őrült; de emberi hibáink vannak, tehát veszélyesek vagyunk – olyan hibákat követhetünk el, amelyek helyrehozhatatlan károkat okozhatnak.

127. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

Hirtelen halálos rettegés fog el – a gondolat, hogy szénhidrátok nélkül éljek, szörnyű félelmetes.

145. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

Apa felugrott a székről.
– Dr. Taylor – üdvözölte, és a hangjában az ösztönös alázat keveredett az én-is-vagyok-olyan-jó-mint-te féle agresszióval.

201. oldal (Művelt Nép, 2016)

>!
Papírtigris

A szexre gondoltam. Ahogy ugyebár mindenki szokott, aki kórházban fekszik, tetőtől talpig lebénulva.
Ryan és én soha nem szexeltünk – most komolyan, hát tizennyolc éve együtt voltunk, gondolkodjunk már. Senki nem szexelt, legalábbis azok a párok, akiketén ismertem, nem szexeltek. Mindenki azt hitte, hogy mindenki más ezerrel tolja,de ha az ember kellőképpen leitatja a barátait, kiderül az igazság.
Azt mondtam, Ryan és én sohasem szexeltünk, de ez azért persze nem igaz –néha-néha, ha voltunk valahol este, és eleget ittunk, utána előfordult. És tudják mit? Mindig nagyon jó volt. Három különböző verzióból választhattunk, gyorsak és hatékonyak voltunk, és ez pont mind a kettőnknek megfelelt – a munka meg a két gyerek mellett ugyan kinek lett volna ideje és energiája mindenféle kifinomult szexuális játékra?
Ám a magazinok azt írják, hogy ez nem jó hozzáállás: a házasságon elvileg „dolgozni kell”. Még ki sem jött A szürke ötven árnyalata, már akkor úgy éreztem,hogy azt várják tőlem, hogy kilépjek a „szexuális komfortzónámból”.

207-208. oldal (Művelt Nép, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Cecelia Ahern: A Vétkes
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Darren Shan: A végzet szentélye
Emma Donoghue: A szoba
Darren Shan: Az Árnyak Ura
J. G. Farrell: Zavaros idők
Joseph O'Connor: Az ügynök
Eoin Colfer: Artemis Fowl és Opália végzete