Helen Walsh nem hisz a félelemben – szerinte a félelmet csak a férfiak találták ki azért, hogy megkaparinthassák az összes pénzt meg a jobb állásokat –, de most úgy érzi, kezd kicsúszni a lába alól a talaj. A magánnyomozói karrierje zuhanópályára állt, ki kellett költöznie a lakásából, ráadásul rég elfeledett démonok kezdtek újra a felszínre kerülni az életében. Felbukkan például az elbűvölő, de megbízhatatlan volt barátja, Jay Parker, aki egy eltűnt személyes esettel keresi fel. Helen meg van szorulva – annyira, hogy nemrég vissza kellett költöznie a szüleihez –, Jay pedig dúskál a pénzben. Akit meg kellene találni, nem más, mint Wayne Diffney, a Laddz nevű egykori fiúcsapat „Dilis" tagja. Wayne a Mercy Close-beli otthonából tűnt el, és életbevágóan fontos, hogy előkerüljön, mivel a Laddz újra összeáll, és öt nap múlva kezdődő, háromestés, telt házas koncertsorozatra készül. Helen és Jay kapcsolata annak idején csúnya véget ért, és Helennek esze ágában sincs bármit is… (tovább)
A Mercy Close-i rejtély (Walsh család 5.) 38 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 3

Kiemelt értékelések


Ezt igazándiból nyárra terveztem, de szembejött a könyvtárban, és úgy gondoltam jó lenne olvasni most valami olyat, ami biztos tetszeni fog (a sok ilyen-olyan zsűrizendő mellett). Bár időm nem sok volt, és jó hosszú könyv, mégis belevágtam, és nem bántam meg egy percig sem, Marian Keyes könyvei közül az egyik legjobb szerintem. A már szokásos humor, szerelem, bolond írek mellett most volt egy jó nagy rejtély, nyomozás is, ami még szórakoztatóbbá tette az egészet. Nagyon jól kitalált történet, remek szereplők, kiváló stílus, szerencsére most sem kellett csalódnom egyik kedvenc írónőmben.


Sajnálom, hogy ez a könyv kicsit alul értékelt. Egyik Walsh lány története sem rózsaszín, habos-babos, csupa derű és napfény. Talán ez spoiler volt a legkeményebb. Helent 19 éves, nagyszájú, vidám, merész, kicsit csipkelődő lányként ismertem meg a sorozat kezdetén. Eltelt tizenöt év, és ebből a lányból egy idegroncs nő lett. Teljesen ledöbbentem! Atyaég, mi történt vele??? És csak olvastam, és olvastam, és egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Annyira érdekes volt, ahogy a depresszióról írt, meg Helen gondolatairól, halálvágyáról. Lépten-nyomon dobálózunk ezzel a szóval spoiler, sokat hallunk róla, de most vált számomra kézzelfoghatóvá, hogy valójában milyen rohadt egy betegség, mennyire komolyan kell venni, és micsoda mélységekbe zuhanhat az ember. Nagyon szurkoltam Helen-nek, hogy sikerüljön végre összekapni magát és talpra állnia. Közben pedig a nyomozása is élvezetes volt.
Összességében egy remek sorozatot ismerhettem meg. Az egész család a szívemhez nőtt. Nagyon kíváncsi lennék Walsh mami történetére. Igazán kiadhatnák magyarul.


Én nagyon szeretem a Walsh lányokat. Végre megismertük Helen történetét, amit én már nagyon vártam. Nem egy könnyű történet és teljesen más, mint az eddigi Keyes könyvek. Mivel nem sorban olvastam a lányok történetét az utolsó találkozásunkkor Helen 19 éves, szemtelenül elragadó, nagyszájú, provokatív lány volt. Most 34 éves, éppen elveszíti a lakását, kevés a munkája, és betoppan az életében az EX, aki ráadásul még munkát is ajánl, ezzel felültetve Helen-t a depresszió nevű hullámvasútra.
Nem igazán olvastam még könyvet a depresszióról, de úgy érzem Keyes gyönyörűen bemutatott egy átlag esetet. Végig azon gondolkodtam, hogy van-e a környezetemben hasonló problémákkal küzdő ember és, hogy észre tudnám venni-e a jeleket.
Hiányozni fogtok Walsh lányok!


Kedvenc íróim közé tartozik Marian Keyes, pedig az első könyvén nehezen rágtam át magam, de nagyon megérte, és az összes többi regénye is nagyon közel áll a szívemhez (Szusi kezdőknek!).
De ez most más volt. Nyilván Helen depressziós karaktere rányomta a bélyegét az egész könyvre, de leginkább az nem tetszett, hogy össze-vissza volt az egész, és sokszor fulladt unalomba a cselekmény. És sajnos tetőpontok se akadtak.


Keyes könyveit nagyon szeretem, olvastam az összeset, mert nagyon komoly problémákat feszeget mindig éleslátással, fekete humoral – de általában a körítés is hihető, valóságos szokott lenni, utóbbi most nem sikerült. A sztori nem olyan, ami bármelyikünkkel megtörténhet – a depresszió viszont igen, és ezért jár a pont. Annak, aki átélte, megfogalmazhatóvá válik a megfogalmazhatatlan Keyes által, a feketeség, ami az ember szívét, lelkét, agyát borítja. Annak, aki nem élte át, és reméljük, nem is fogja, annak pedig ennél érzékletesebben nem láttam még róla írást. Helent pedig nehéz szeretni, de a szájába adott gyilkos humor verhetetlen.


Marian Keyes könyv még nem okozott csalódást nekem. Ez is nagyon tetszett, ez egy igazán jól sikerült történet volt. Bár az író könyvei általában 80%-os, viszonylag alacsonyabb százalékon állnak, ez engem nem befolyásol abban, hogy kézbe vegyem. Véleményem szerint ez annak köszönhető, hogy a fülszöveg alapján, az olvasó csak egy kis könnyed kikapcsolódást vár, amit eleinte még is kap, aztán meglepődik és innentől kétesélyes a történet. Keyes minden könyvében, valami igazán komoly problémát hoz fel, könnyed, olvasmányos stílusban, de attól még ott van. Jelen esetben a depresszió, de más könyvében a gyász, az alkoholizmus, a nők elleni erőszak, vetélés, rák és még sok más előfordul. Ezek közül többet meg is tapasztalt, így számomra a könyvei is hitelesebbek. Persze a könnyed stílus teszi lehetővé, hogy emészthető formában tárja az érzékenyebb olvasók elé is. Én is ilyen vagyok, ha ilyen témákról, egy szenvedésekkel teli beszámolót kellene elolvasom, valószínűleg kézbe se venném, mert megviselne. Szóval akkor is el tudod ezeket a könyveket olvasni, ha ezekre érzékeny vagy. A vicces, élvezetes írásnak köszönhetően még ki is kapcsol és már alig várod, hogy tudd kivel mi történik.
Fél csillagot most levontam azért, mert engem sokszor idegesített a sok fantáziálás a halálról-tudom, hogy a betegség része, de zavart és irratált. Viszont ezekben sem merültünk el, mert pörgött a nyomozás és a show. Így ettől eltekintve az egyik legjobb Keyes könyv volt, Az utolsó esély szalon mellett.


Nagyon szeretem Marian Keyes regényeit, de A Mercy Close-i rejtélyről biztosan sose találnám ki, hogy ő írta, ha nem lenne a borítón a neve. ;) Szokatlan, és teljesen más, mint a többi könyve, és sajnos mindez nem jó értelemben.
Bennem végig hiányérzetet hagyott mind a történet, mind a stílus. Nehezen lehetne a regényt kategorizálni is, se nem romantikus, se nem krimi. A híres fiúegyüttes egyik tagjának eltűnése akár bűnügyi regénnyé is tehetné, de hamar világossá válik, hogy erről szó sincs.
A főhős karaktere viszont jól el van találva, csak nincs kellően kidolgozva, így egy idő után nem tudtam már együtt érezni vele, inkább szimplán untatott. Helen egy eleve különös lány, aki mindig más volt, mint a többiek, majd depressziós is lesz. Ám, azt ő se tudja, hogy miért, se gyerekkori válság, se nagy trauma nem érte, vagy legalábbis tagadja azt. Azonban a feketeség tagadhatatlanul rátelepszik és egyre nyomja össze.


Nagy kedvencem az egész család, de félve álltam neki ennek a könyvnek. Annyi rosszat lehetett olvasni az értékelésekben, hogy valami negatívra számítottam. Lehet, hogy egyedül vagyok, akik átmentek hasonlón, de egyrészt hitelesen, másrészt kellő humorral dolgozta fel a lelki mélységeket. Nem mondom, hogy a szórakoztatás magas foka, de feldolgozni (újraértelmezni) azt az időszakot jó volt. Nálam betalált a közepébe. Anna is. Helen is. Jó lenne az anyuka történetét magyarul olvasni!
Népszerű idézetek




Ha kicsit nagyobb rendet tartanék a cuccaim között, talán… – nehéz kimondani a szót, még rágondolni is nehéz, annyira iszonyúan idegesítő, Lapát-lista szinten idegesítő – …talán kiegyensúlyozottabb lennék.
104. oldal, 11. fejezet (Ulpius, 2014)




Kipréseltem magamból az egyik fókaröhögésemet, mire belenyilallt a fájdalom a bordámba. Most komolyan, meg kell tanulnom igazából nevetni, vagy abba kell hagynom a tettetést, mert nagyon rosszat tesz.
160. oldal, 19. fejezet (Ulpius, 2014)




– Segíthetek valamit? – kérdeztem. Természetesen nem gondoltam komolyan, de tudtam, mi az a pár alapvető dolog, amivel már normálisnak tettetheti magát az ember.
441. oldal, 55. fejezet (Ulpius, 2014)




-El vagyok havazva. – Elővett egy levél nikotinos rágót, és bekapott egyet. – Épp leszokóban vagyok – magyarázta. -Növesztem a frufrumat. Ajánlatot tettem egy lámpaburára az e-Bay – en.Vegetáriánus báránytagine – receptet keresek. Elviszem a kutyát kiheréltetni. Azon töprengek, vajon elküldhetném -e Kate- et egy olyan reformhelyre , ahol a problémás tinik vannak. A szokásos. – Beletúrt a táskájába, elővett egy könyvet, és anyu kezébe nyomta.
– Köszönöm drágám.
– Nem, ez a könyvklubomba kell. Megtennéd, hogy hétfőig elolvasod és megmondod, miről szól?
– Megteszem ami tőlem telik, de most, Hogy Helen keselyűket lát, és semmit nem eszik, az apád pedig kezd megsüketülni…
153. oldal




Sok százezer emberhez hasonlóan én is elmentem szociális segélyért, és kíváncsian vártam, milyen indokkal fognak visszautasítani. Kertelés nélkül arra a tényre hivatkoztak, hogy magánvállalkozó vagyok. De az az igazság, hogyha ez nem lenne, találtak volna mást – hogy hosszú a hajam, hogy kedden születtem, hogy amikor kicsi voltam, azt hittem, minden macska lány és minden kutya fiú, és egymással házasodnak össze. Egyedül úgy lehet megszerezni a támogatást, ha az embernek soha nincs munkája. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy az iskola után azonnal igényeljen munkanélküli-segélyt, és soha ne is jöjjön le róla.
164. oldal, 19. fejezet (Ulpius, 2014)




Tudom, hogy ebben a furcsa, modern világban, amiben élünk, a gyerekek a királyok. Amit akarnak, azt meg is kell kapniuk. Semmit nem szabad megtagadnunk tőlük. Nem is szabad bevallanunk, ha valamit akarunk vagy valamire vágyunk a jelenlétükben. (Nincs még konkrétan ilyen törvény? Ha még nincs, hamarosan lesz. Idő kérdése.)
179. oldal, 20. fejezet (Ulpius, 2014)




Elég kiábrándító, amikor az ember ilyen kiválóan szarkasztikus, erre senki nincs ott, hogy hallja.
288. oldal, 36. fejezet (Ulpius, 2014)




– Na, gyerünk – biztattam –, mondjál dolgokat. „Mesélj el mindent magadról”, ahogy a nagyon, nagyon idegesítő emberek szokták mondani.
242. oldal, 30. fejezet (Ulpius, 2014)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cecelia Ahern: A holnap titkai 80% ·
Összehasonlítás - Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek! 88% ·
Összehasonlítás - Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek 86% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák 88% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Halálos fehér 89% ·
Összehasonlítás - Joss Stirling: Storm és Stone 88% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Amanda Quick: A lány, aki kámforrá vált 86% ·
Összehasonlítás - Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral 84% ·
Összehasonlítás