Mária ​Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 86% 21 csillagozás

Stefánia emlékiratai, Rudolf életrajza után ez a harmadik könyvem idén, amely a Habsburg-ház utolsó igazi uralkodócsaládjáról szól, így külön élmény volt olvasni, ahogy a fejemben lévő eltérő szempontok ütköztek és árnyalták a valóságot (a negédes Sissi filmeket meg különösen).
Mária Valéria a császári pár legkisebb gyereke, akit már nagy odafigyeléssel és szeretettel neveltek, ezt mondták legalábbis Bad Ischl-ben, a vezetésen, hogy ő volt az, akinél már igazi szülőként viselkedett Erzsébet és Ferenc József. Tegyük hozzá, az akkori körülmények között, hiszen még az agyondédelgetett gyerek sem látta naponta a szüleit, külön leírja, ha esetleg megölelték egymást! Csoda, hogy nagyjából egészséges lelkületűként nőtt fel, ellentétben Rudolffal.
Stefánia emlékiratai után külön évezettel olvastam, a róla szóló részeket, hogy milyen ellenségesen kezelték őt már az első pillanattól kezdve. Kegyetlen élete lehetett az udvarban.
Erzsébetet, a maga valójában egy mélydepressziós nőként láttatja ez a napló is, ellentétben a császárral, aki képes játszani az unokáival. Róla kissé megváltozott a véleményem, Mária Valéria írásai alapján nagyon szerette a lányát.
A naplója alapján Mária Valéria egy végtelenül konzervatív személyiség lehetett, de jó az íráskészsége, jól látja az udvari élet visszásságait, a szülei jellemét és annak okait. Ami miatt talán egy kicsit irigyeltem, hogy mennyit utaztak, havonta legalább két nagyobb utazás, a birodalmon belül, néha azon kívül is, bár az akkori körülmények között elég fárasztó lehetett.

Iszonyúan érdekes – ugyanakkor rendkívül szomorú is – Mária Valéria nézőpontjából, belülről látni a korabeli császári családot. Én elsősorban Rudolf miatt álltam neki a naplónak, s elég megrendítő vélemény alakult ki bennem. Nagyon jó élmény volt olvasni.

Egyetlen dolog, amit kiemelnék: sajnos franciául sosem tanultam, azért a fordításra fektethettek volna egy kis energiát. Ezt leszámítva tényleg nagyon tetszett :)

Végre egy olyan személy Írását is olvashattam, aki testközelből ismerhette a királynét, a császárnét. Tetszett a napló, csak kifogásként inkább a szerkesztőknek rovom fel vagy maguknak a fordítóknak, de akik e napló megjelentetésében közreműködtek mindenképpen: a francia nyelv az etikett nyelve. Viszont nem mindenki keni-vágja a kifejezéseket, és már szokásos mondatokat, így ha csak ezeket lefordították volna, az igen javára volt a gondtalan olvasásnak. Oké, nem baj, a jelenlegi helyzetet megoldom magam egy jó szótár segítségével.

Magáról a könyvről: szép borító, képes illusztrációkkal tarkítva, kellő mennyiségű információk közlése. Ám az ismeretség valóban nagyon kiszélesedett, így néha vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda volt Valériának (vagy úgy egyáltalán) az elbeszélésben. Az íráson látszott, ahogyan a gyermek Valériából egyre komolyabb fiatal nő cseperedik, majd feleséggé válik. :) Rudolf feltételezett halála számomra mégis rejtély marad, mert ahogy a „szerző” is leírta, nem tisztázott a dolog. Erzsébet személye egy szeszélyes, végtelenül szenvedélyes nőről ad képet, aki olykor a halál gondolatával is kacérkodott. Néha én kiálhatatlannak találtam, de sajnáltam is.
Tetszett, szép könyv. (bár sajnálom, hogy utolsó éveinek gondolatait már nem olvashattam) – Nagyon bírtam, hogy sokszor színházba mentek :P

Érdekes olvasmány, hiszen most nem Erzsébet királyné, hanem annak leánya szemszögéből figyelhetjük meg ezt az anya-lánya, Erzsébet és az „Egyetlenke”, a „Magyar gyermek” mindennapjait. Valéria imádta édesanyát, de néha – mint mindannyian – közdött a lekifurdalással, amikor éppen nehezésre esett elviselnie anyja nehéz természetét… Őszinte, szép napló szerintem.

Nagyon vártam már, hogy olvashassam. Nehezen beszerezhető, ezért igazi siker volt, amikor kifogtam egy eladó, szép állapotban lévő, nem drága példányt. Mária Valéria állt legközelebb édesanyjához, és finom jellemrajz bontakozik ki az olvasó szeme előtt, nem csupán Erzsébet királynéról, hanem Ferenc József idősebb kori személyiségéről is, ahogyan lányuk látta a saját szüleit.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a család iránt, nagyon érdekes és bensőséges olvasmány.

Szomorú, hogy nem adják ki újra ezt a kötetet, borzasztóan nehéz beszerezni, én szerencsés vagyok, hogy kölcsönkaptam egy kedves molytól, és elolvashattam, már régóta sóvárogtam utána.

És nagyon érdekes és élvezetes olvasmány volt a kedvenc császárleány sorait olvasni, pont ahogy reméltem. Nagyon szeretem az olyan könyveket, összeállításokat, amik első kézből nyújtanak betekintést a császári család életének mozzanataiba, nem csak pletykaszinten foglalkozik egy-egy fontos eseménnyel, személlyel vagy botránnyal. A szaftos anekdotáknál sokkal személyesebb és hitelesebb emlékiratban vagy levelezésben olvasni a császári/királyi hétköznapokról és kiemelkedőbb eseményekről, hát még egy rendszeresen vezetett naplóból…

Mária Valéria elképesztő megfigyeléseket tesz családtagjaival és egyéb ismerőseivel kapcsolatban, és ezek nem csupán felületes dolgok.
Rengeteg érdekes mozzanat került rögzítésre ebben a naplóban, az egymást meg nem értő császári szülők elhidegülésétől az őket nagyszülőkként ábrázoló jelenetekig. Nagyon tetszett, ahogy az anyjának teljes szeretetzuhatagában részesülő gyermek próbálja megérteni szülei kapcsolatát, és kielemezni annak nehézségeit, valamint igyekszik tanulni belőle, miközben mindig feltétel nélküli szeretettel és tisztelettel, ítélkezés nélkül ír róluk.
Amikor belép a képbe a leendő férj, egy nagyon gazdag érzelemvilág rajzolódik ki a sorokban, megismerjük rajongását, vívódásait és kétségeit is, saját érzéseit és reakcióit is pontosan rögzíti. És mintha a bimbózó szerelem nem kínozná eléggé, még neurotikus/melankolikus anyjának érzelmi zsarolásba hajló kijelentései is bizonytalansággal töltik el, míg a boldogságát próbálja megtalálni ez a lelkiismeretes fiatal nő.
A család boldog pillanataiba is betekintést nyerhetünk a napló által, különösen aranyos kép volt számomra a Ferenc Józsefet, mint unokáival bolondozó nagypapát bemutató meghitt családi jelenet.

Páratlan forrás, annak, aki többet szeretne megtudni a császári családról, a kimaradt részeket is szívesen olvastam volna.
off

Ez a könyv “alapdarab” ha Sisiről van szó, ezért sem igazán értem, hogy miért ilyen nehezen beszerezhető könyv.
1-2 évvel ezelőtt is olvastam már (a Gödöllői Könyvtárból), de mindenképpen szerettem volna belőle egy saját példányt is. Szerencsém volt mikor pár hónappal ezelőtt jött az e-mailes értesítő az egyik antikváriumtól, hogy van egy példányuk, ráadásul nagyon jó áron. :) Most egy kihívás miatt újból elővettem ezt a könyvet. (immáron a saját példányomat! ) Nagyon jó volt újraolvasni, leginkább a Rudolfos részek miatt. Sajnálom hogy csak 1899 áprilisáig tart a kiadás. Lehet úgy gondolták, hogy a Sisi halála utáni bejegyzések már nem érdekelnék az olvasót?Mindenesetre én szívesen elolvastam volna még a többi részt is, amelyek 1912-ig tartanak…