Magic ​Study (Study 2.) (The Chronicles of Ixia 2.) 86% 27 csillagozás

Bár nem volt mindig könnyű olvasni értelmezni, kifejezetten nehéz volt követni a közepét (ott mintha leült volna a történet), de gyors tempójú, intenzív kalandos történet, sok fordulattal és persze erős függővéggel.
Yelena, akit továbbra is nagyon bírok, immár visszakerül a szülőföldjére, Sitiába, ami ugyan szó szerint varázslatos hely (az írónő varázslatosnak is írta le), de Yelena semmit nem tud erről a helyről. Nem emlékszik semmire. Sokkal szórakoztatóbb hely, mint a Méregtanban volt Ixia, vagy a váron belüli helyszínek, amik olyan nyomasztó hangulatot adtak a történetnek. A hősnőnek persze továbbra is megvan az a bosszantó szokása, hogy előbb cselekszik, mint gondolkodna – általában ennek rossz a végeredménye – de mivel egyre erősebb és elsősorban a barátain szeretne segíteni, ez így megbocsátható. A fő szál egy kicsit thrillerbe, krimibe illő. spoiler
Természetesen új imádnivaló vagy utálatos karakterek jelentek meg a történetben, mint például Lief és Cahil Leif szerintem egy eléggé összetett karakter, aki valószínűleg Yelena bátyja és végig olyan utálatosnak tűnik. Végig azt próbálja bebizonyítani, hogy a húga csupán kémkedik. Cahill-lal szemben pedig végig volt valami rossz érzésem. Bejött a sejtésem.
Ami még nagyon, de nagyon tetszett az a Yelena és Yris közötti mentor-tanítvány kapcsolat. Yris „félelmetesen” jó tanár lehet, persze pár megválaszolatlan kérdés azért maradt: pl. mi lett Yelena mágikus zümmögésével'? Hmm?
Aki kihagyhatatlan, az Valek. Imádtam, de oda az a titokzatosság, ami az előző részben a személyiségét övezte. Sajnos. Sokkal kevesebb a közös jelenet, de az a pár jelenet (különösen a végén) szívbemarkoló. Valek még mindig édes, erős és túlvédő és egy picit spoiler. Ugyanakkor Yelena képességeit illetően nagyon is bizakodó. Yelana lova, Kiki volt még egy csúcs, elképesztő szereplő. Ő szolgáltatta a történet leghumorosabb részeit. A Yelenával folytatott párbeszédei gyakran hangosan nevetős kategóriát képeztek. Leírhatatlanul örültem, amikor a vége felé felbukkant Ari és Janco.
Összességben nagyon jó folytatása a sorozatnak. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Megütötte az előző rész olvasása után támasztott elvárásaimat.
Yelena és Valek és Ari és Janco mind csak még jobban belopták magukat a szívembe, ahogyan Commander Ambrose is.
Megint csak fellép, amit az előző résznél is említettem, hogy a világ milyen érdekesen van feltüntetve. A párhuzam, amit a két ország között húz roppant érdekfeszítő és elgondolkodtató. A legjobb ezt Yelena szemén keresztül megtapasztalni, aki ugyan Sitiában született, de Ixiában nevelkedett fel és élte le élete nagy részét. Bevallom én sokkal jobban szeretem Ixiát – ami amúgy valamilyen szinten meglepő, mert nem szeretem a szigorú rendszereket, és a szabályozást… de valahogy úgy látom az mégis jobban működik, mint Sitia még ha nem is tökéletes. Úgyhogy egész végig azon aggódtam, hogy majd Yelena esetleg jobban megszereti Sitiát… elvégre nem egy dolog húzna a felé a dolog felé.
A cselekmény, ha lehet még izgalmasabb volt! Pedig emiatt is aggódtam, hogy egész jól lezáródtam a szálak az első részben, itt mégis milyen dolgok történhetnének? Hát volt dögivel akció és ármánykodás, és csapda és gyilkosság, és mindenféle egyéb nehézség, amivel főszereplőnknek meg kellett küzdenie. Emellett még érzelmi súlyosbítások is voltak a családja, a régi és új barátai, és a varázsiskola miatt.
Irys itt több szerepet kap, mint az előzőben. Ott elfelejtettem megemlíteni, hogy nem igazán kedveltem őt. Akármennyire is meg lehet érteni az indokait… nos, nekem nem tetszett a hozzáállása, így eléggé ferde szemmel követtem a kapcsolatukat. A végén viszont tetszett, ahogy kezelte a karaktereket az írónő… tulajdonképpen végig tetszik az, ahogyan vezeti őket. Hogy nincsenek papírból és tartják magukat a hitükhöz, véleményükhöz, és saját egyéniségükhöz. Nem rendülnek meg csak azért, mert belép valaki az életükbe, akinek más a fentebb említett felhozatala és hirtelen rájönnek, hogy ja… lehet így is lehetne intézni a dolgokat. Olyan igazivá teszi az érzéseket és a karakterek cselekedeteit – akármennyire is fantasy amúgy.
spoiler
Valek… ♥♥♥ Nem is tudok mit mondani rá, csak sóhajtozni. Nagyon kiemelkedő helyet kapott a könyves álompasik listáján. Annyira menő, folyamatosan sikkongattam a jelenetein, mint egy idióta, annyira izgatott voltam miatta.
Egyetlen dolog volt, ami egy kicsit lenyomta a lelkesedésemet (de csak egy icipicikét). A fogalmazás mód most nem volt olyan színes, és szépen megmunkált, mint az előző részben. Míg ott legszívesebben Yelena összes gondolatát kiidéztem volna itt… annyira ez nem volt jelen.
Rengeteg minden történt, új dolgok derültek ki Yelenával, és a képességeivel kapcsolatban, illetve új lehetőségei is akadtak. Kíváncsian várom, hogyan is folytatja göröngyös útját.

Azért kicsit csalódtam az első részhez képest. Jó volt megismerni Sitiát, az ő világukat és gondolkodásukat de nagyon hiányzott a történetből Ari, Janco és Valek jelenléte. Sokkal jobb volt éppen ezért a vége. Ami még zavart, hogy Yelena hatalmának csak a fáradtság szab határt és megint ő mentett meg mindenkit. Komolyan kiakaszt Yelena mániája, hogy minimális segítséggel rohanjon a vesztébe. Persze tetszett, hogy végre annyi év után kibontakozhatott, de na…
A varázslatról ami keveset megtudtunk az tetszett, Kiki karakterét megszerettem, esküszöm, hogy ő vitte a hátán a sztorit és nem csak azért, mert egy ló. :D Cahilt viszont lecsaptam volna, mert állandóan úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg amit akart.
A könyv egyébként ugyanazt a ritmust követi, spoiler A továbbiakban azért ennél többet várok majd.

Bővebben: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2015/05/maria…

Yelenának kijárna egy pszichológus már. Én elhiszem, hogy terrorban élt, nem volt gyerekkora, de ezek az öngyilkos 'énmajdmegváltonavilágothabárfenetudjahogyan' kalandjai már durvák voltak. Oké, Yelena ez a tipikus mindent tudok csodagyerek de akkor is…
Sokkal pörgősebb és jobb lett a sztori, amikor megjelent újra Valek, Ari és Janco. Maga a sitiai környezet jobban tetszett, mint Ixia légköre, valahogy jobban is kedveltem az itteni szereplőket.
Még Cahilt is úgy ahogy megkedveltem, azért kis cuki volt, ahogy Yelenával próbálkozott :D Dax is jó mellékszereplő volt, bár róla szívesen tudtam volna meg többet.
De aki mindent vitt az Kiki!!! :D

Ha lehet, ez a rész még jobban tetszett, mint az első. Egyre többet megtudunk a szereplőkről (és egyre jobban megszeretjük őket), Ixiáról és Sitiáról, a történelemről, az események hátteréről.
Izgalmas, szórakoztató történet, tele csavarokkal, meglepetésekkel – már venném is a kezembe a következő részt ha nem szeretnék előtte befejezni egy másikat.
Olyan jó lenne, ha megfilmesítenék ezt a sorozatot! Gyönyörű képeket, látványvilágot, tájakat látok magam előtt… ❤

Nem lesz akkora kedvenc, mint az első rész volt, de erről nem a könyv tehet. Sajnos még akadnak nehézségeim az angol nyelven olvasásal, így meggyűlt a bajom ezzel a könyvvel. A sztori szinte azonnal beindult, tele volt akcióval, mégsem haladtam vele. Egyedül emiatt nem kerül a kedvenceim közé, de azért megérdemli az 5 csillagot.

Yelena teljesen új világba csöppen, már nem mérget keres a Tábornok ételében, hanem mások gondolataiban olvas, és varázslást tanul. Családot, barátokat, és ellenségeket talál. Tetszett ez az egész varázslóiskolás szál, bár nem ez állt a középpontban. Új kihívások állnak a lány előtt, be kell bizonyítania, hogy nem Valeknek kémkedik, hogy elég erős, hogy maga oldja meg a problémáit. Meg kell tanulnia bíznia azokban, akik megérdemlik, és meg kell mentenie az országot egy rejtélyes lélektolvajtól, aki fiatal, mágikus képességű lányokat terrorizál, majd végez velük, és egész Sitia-t uralni akarja.

Meglepő módon jobb mint az első rész – legalábbis szerintem (lehet, hogy azért mert ezt a szerző nem 5 év alatt írta és nem első köynv). Kifejezetten tetszik, hogy próbál árnyalt karaktereket létrehozni, bár a főszereplőt továbbra sem csípem.

„ ’The horses know where to go.’ ” He shrugged.
“It’s certainly not a military strategy I would use, but I’ve learned that the south uses its own strategy. And, strangely enough, it works.”

Ez a rész nem lett túl erős, „limonádéval elmegy” kategória.
A történet által kissé beleáshatjuk magunkat a határtól délre eső területek életébe, gondolkodásába, de egy kicsit csapongónak éreztem. Több területet elkezd bemutatni, de mire az érdekes lehetne, az író a cselekményt már új helyszínre is terelte.
A szereplőket tekintve Yelena viselkedését karakter idegennek éreztem, hisz ebben a részben vakmerően, szinte átgondolatlanul rohan bele bizonyos helyzetekbe, a mesterek tanácsait pedig nem is mérlegeli. Tényleg így viselkedne egy olyan személy, akibe korábban beleivódott, hogy több különböző módon ellenőrizze az ételeket-italokat, mielőtt bármit megkóstolna?
Az új karakterek közül Kikinek és Topaznak kifejezetten örültem, úgy éreztem, hogy színt vittek a történetbe. Ami nekem hiányzott az Ari és Janco karaktere, Cahil lényével pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni: nevetséges? gyerekes? bosszantó? Nem lehetne esetleg őt a további kötetekből kihagyni?
Az angolt tekintve a könyv elején kissé szenvedtem, de később már elég jól boldogultam szótár nélkül is.