Hová ​tűntél, Bernadette? 78% 157 csillagozás

Na ez az a humor, amit én annyira imádok! :) Bámulatos ez könyvet. Ahogy elolvastam a „mercedes” szülők megszerzése érdekében megírt levelet, rögtön tudtam, hogy ezzel a könyvvel minden rendben lesz :):)
A borító alapján lehetett rá számítani, viszont a fülszöveg alapján nekem valahogy nem jött le, hogy ez a könyv mennyire vicces.
A könyv vázát Bee elbeszélése adja, közben pedig totál őrült levelekből, emailekből, faxokból megtudhatjuk milyen is Bee családja, és legfőképpen milyen Bernadette, Bee anyja. Tulajdonképpen az összes szereplő megszólal ezeken az irományokon keresztül, remekül bemutatva saját jellemüket és az összes hibájukat, gyarlóságukat. Egyszerűen döbbenet, hogy milyen levelekről van szó, én hangosan röhögtem néhányon. :):):)
Azonban tény, ez a könyv nem mindenkinek való. Nem a szokásos, vicces történet. Én nem tartottam ugyan megindítónak, de a könyv humora elég sajátos, aki nem élvezi a cinikus, ironikus humort, aki nem szeret más emberek gyarlóságain jóízűen röhögni egyet, és aki nem szereti az extrém, különc személyiségeket, az szerintem kerülje el.
Ha ezt a könyvet filmre lehetne vinni, akkor csakis Wes Anderson tehetné meg!!! Egy őrület az egész, az a jófajta :):)
Kedvenc lett!!!
Ha valaki tud hasonlót, könyörgök, hogy rakja be ajánlásként :)

Nagyon megosztó ez az könyv, és meg is értem , hogy miért. Van egy nagyon fura humora, amit mondjuk én annyira nem tudtam értékelni, konkrétan egyszer sem mosolyodtam el az egész könyv alatt, de ízlések és pofonok, volt olyan, aki viszont végig nevette a könyvet. Valamint egy egészen fura típusú könyv ez, ahol alapvetően egy kislány szemszögéből olvassuk a történeteket, de legfőképpen levelekből, faxokból, jelentésekből ismerhetjük meg a többi oldalt is. És bár a humora nem jött át nekem, mégis jó volt olvasni, érdekes volt, és kíváncsi voltam nagyon a végére. Nem lett kedvenc könyv, de egyszeri élménynek jó volt :)

Ilyen érdekesen összeállított könyvvel még nem találkoztam! A történet maga is nagyon csapongó és kicsit furcsa is. Elsőre nem tudtam mire számítsak! Az első 150-200 oldalon sem igazán tudtam mi lesz még ebből! De a végére csak kisült belőle valami, és nem is akármi! ;)
Nagyon összetett a sztori és izgalmas, hogy e-mailekből, levelekből, jegyzőkönyvekből és hasonlókból áll a nagy része. Nagyon hangulatossá és érdekessé teszi!
Voltak karakterek akiket kedveltem, pl. Bee és a barátnője. Voltak akiket utáltam a kezdetektől fogva és bármi is történt, ez később sem változott meg, ilyenek Audrey és Soo-Lin karakterei. Nagyon de nagyon fel tudtak húzni és csak úgy szidtam magamban őket!
Bernadette semleges volt számomra és sokáig Elgie is, aztán a végére ő unszimpatikussá vált nekem. De ez csak az én véleményem és lehet ti nem így lesztek/voltatok velük! De spoiler mentesen nehéz erről a könyvről beszélni! Sok téma felbukkan benne!
Szorongások, depresszió, munkamánia, család, magány, házasság, kapcsolatok, beilleszkedés, inteligencia és kitartás. Annyi minden zajlik bennünk olvasás közben! Nem tudod semlegesen kezelni ezt a könyvet! És nem is kell!
Szerintem érdemes adni neki egy esélyt és belelesni, hátha találtok számotokra is érdekes és maradandó információt! :))

Ez valami zseniális: a sztori, a szerkesztés, a szereplők. Az eleje roppant vicces, aztán a közepétől meg inkább izgalmas, és végig ott a torokszorongatás is, mindez kitűnő stílusban, egyedien, letehetetlenül.

A könyvben nem feltétlenül mindig a cselekmény a fontos, hogy ki hova megy, ki kivel veszik össze, sokkal inkább ahogyan a karakterek ezeket a helyzeteket kezelik, azok az abszurd történések, amik csak egy regényben eshetnek meg. Véleményem szerint itt a humor nem az a fajta, amikor az olvasónak direktben az arcába tolják, hanem ha rá tudsz hangolódni az olvasásra és a lehetetlen helyzetek sokaságára, akkor élvezni fogod. Ha görcsösen nagyon vicces dolgokra vágysz, akkor nem feltétlenül fogod érteni és értékelni a történetet. Nekem pedig pont emiatt tetszett a regény a maga különc módján.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2020/06/maria-semple-hova-tu…

Többször szembejött itt a molyon a könyv – ezt a gülü szemüveget nem lehet nem észrevenni – és érdekesnek tűnt, úgyhogy mikor megláttam a könyvtár polcán, mint egy vércse csaptam le rá..
Egyáltalán nem bántam meg. Az elejétől lekötött, tetszett Bernadette karaktere és érdekelt, hogy mitől lett olyan, amilyen. Mindezt kicsit egyedi stílusban kapjuk, innen onnan származó információkból, de nekem bejött ez az ötlet, hiszen így több nézőpontból és idősíkból látjuk és átlátjuk a történetet. És az írónő stlusa is, ahogy a humort és a tragédiát összemossa és sokszor nem tudni hogy most sírjak vagy nevessek. Nyilván ez kicsit sarkos, nem éltem át ekkora érzelmi hullámvasutat de mindenképp elgondolkodtató..Jó volt jó volt!!

Őrült, vicces kavalkád Seattle kertvárosától a Déli- sarkig.
Nagyon szórakoztató könyv, egy hátránya van: alig lehet letenni.

Annyira, annyira, annyira IGEN.
Hihetetlenül jól összerakta ezt a könyvet az írónő. Lendületes és nagyon tetszik a szerkezete, ahogy a sok kusza levelet összefogja Bee írása, és az emögött megbúvó magyarázat is.
Szerettem, mert képes volt megutáltatni, aztán megszerettetni velem ugyanazt a szereplőt. Szerettem, mert Bee magához vonzott a kitartásával és kíváncsi voltam sikerül-e neki. Szerettem, mert megnevettetett, és azért is, mert kiszámíthatatlan volt.
Végül pedig imádtam, mert Bernadett Fox egy olyan nő, aki még ha időnként eszelős, akkor is mindent megtenne azért, akit szeret, és ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor meg is csinálja.

Kicsit olyan volt, mint egy Woody Allen film könyvnek átírva :) Rengeteg furcsa szereplő, egymás közti furcsa viszonyokkal, néha teljesen abszurd helyzetekben: sárlavina egy óvodás teadélutánon, orosz maffiózók, sudokut fejtegető öregasszony az Antarktiszon, sivatagba kitett kamasz kölykök „Elvonókúra!” címszóval… Csak kapkodtam a fejem. Tömény káosz. De én személy szerint szeretem az ilyesmit. Aztán erre még rátesz egy lapáttal, hogy a szöveg sem egységes. Egyszer levelet, máskor naplórészletet, aztán meg FBI jegyzőkönyvet olvasunk. S mindennek középpontjában a fura Bernadette áll, aki ráadásul a történet felénél valóban eltűnik.

Extra csillag az Antarktiszért és a hajóútért, a legjobb fejezetek voltak! :)

Bernadette egy nagyon fura szerzet. Tipikus művészlélek, aki nehezen találja a helyét a való életben, a hétköznapi emberekkel nem igazán érti meg magát, rosszul kezeli a konfliktusokat, nem kedvelik a szomszédok és ő sem őket, sőt, a végére már a férje is besokall, amit én kicsit a férjnek is felrónék, mert Bernadette fiatalon, mikor beleszeretett akkor is ilyen volt, a férjre ezért haragudtam, hogy nem volt elég kitartó.
Viszont minden furasága ellenére a lányát nagyon szereti Bernadette, őérte mindent megtesz, és én ezért nagyon kedvelem őt!