Hová ​tűntél, Bernadette? 146 csillagozás

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

A hírhedt BERNADETTE FOX: A Microsoft csodagyermeke, Elgie Branch számára vidám, friss, tehetséges és kissé zűrös feleség.
Az iskola előtt várakozó anyatársak szemében: fenyegetés.
A tervezőmérnökök számára ő az építészforradalmár.
A 15 éves Bee legjobb barátja, vagy egyszerűen csak: anyu.
Egyszer csak fogja magát, és eltűnik.
Beenek a világ végére kell utaznia, hogy megtalálja.
A Hová tűntél, Bernadette? kötelező olvasmány, ellenállhatatlan, mélyen megindító könyv a helyét nem találó zseniről, anya és lánya szerepéről a világban.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2013
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632612829 · Fordította: Lázár Júlia
>!
Maxim, Szeged, 2013
372 oldal · ISBN: 9789634993803 · Fordította: Lázár Júlia
>!
Maxim, Szeged, 2013
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632612836 · Fordította: Lázár Júlia

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Bee Branch · Bernadette Fox · Edwin "Buzz" Aldrin


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

KleineKatze>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Legszívesebben kiáltanám, hogy „Végre végeee”, de nem teszem, mert az szörnyen gonosz lenne azokkal szemben, akik szerették ezt a könyvet (nem tudom azt mondani, hogy regény, mert nem minden tekintetben volt az), és az értékeléseket elnézve – amik egyébként radikálisan megosztóak – vannak, akik nemhogy élvezték, de imádták!
Utóbbit én azonban fel nem tudom fogni.

Pedig amikor elolvastam a fülszövegét és a hátoldalán szereplő értékeléseit a könyvnek, úgy éreztem; ez az én regényem, nem másért mint:
1) Microsoft! Microsoft! Microsoft!!!!
2) Társadalomkritika
3) Email-ek, levelek, faxok, emlékezések vegyítve!
4) Sok-sok humor, egy jó kis limonádé a nyár végére!
Szóval minden adott volt, az alapsztori főként, és meg kell hagyni, egyedi volt a történet!

De akkor hol a hiba?
Először is ott, hogy már az elejétől kezdve képtelenség volt követni az eseményeket. Annak okán, hogy a könyv egy része levelekből tevődik össze, van hogy ki se derül jó sokáig, hogy a szereplők kicsodák. Pedig lényeges, mert az ő elbeszéléseikből ismerjük meg a többi karaktert. Ez egyébként egy remek ötlet szerintem, csak hát… a megvalósítás; az az egy, ami kimaradt.
Másrészt túl gyorsan történtek a cselekmények, nemhogy felvenni a fonalat nem volt egyszerű, de tartani azt sem. Miközben továbbra sem tudtam többekről, hogy ki-kicsoda, hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Nem tudtam megszeretni a szereplőket. Egyiket sem, sőt! Időnként olyan szívesen csaptam volna némelyiket arcon, küldtem volna el melegebb tájakra, satíroztam volna ki a könyvből őket (utóbbit nem lehetett, mert könyvtári). Szörnyű. Undorítóak ezek a Seattle-iek.
Humor. Nos, az nem volt. Időnként felsejlett, a Microsoft-os bemutatások, pillanatok megmosolyogtattak, tudtam azonosulni, de azon kívül… Nem nevettem se harsányan, se semennyire. Blah…
A vége. Komolyan, számoltam az oldalakat, és pont a végkifejletet untam a legjobban az egész könyvben. Míg ott valahol a közepe táján egészen közel került hozzám a történet (aka tudtam követni), addig a végén a hajam téptem, hogy MIKOR TALÁLJÁK MÁR MEG AZ ISTENÉRT!?!?!?!?!

Nos, ennyit erről. Édes jó Istenem.

5 hozzászólás
nat>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Na ez az a humor, amit én annyira imádok! :) Bámulatos ez könyvet. Ahogy elolvastam a „mercedes” szülők megszerzése érdekében megírt levelet, rögtön tudtam, hogy ezzel a könyvvel minden rendben lesz :):)
A borító alapján lehetett rá számítani, viszont a fülszöveg alapján nekem valahogy nem jött le, hogy ez a könyv mennyire vicces.
A könyv vázát Bee elbeszélése adja, közben pedig totál őrült levelekből, emailekből, faxokból megtudhatjuk milyen is Bee családja, és legfőképpen milyen Bernadette, Bee anyja. Tulajdonképpen az összes szereplő megszólal ezeken az irományokon keresztül, remekül bemutatva saját jellemüket és az összes hibájukat, gyarlóságukat. Egyszerűen döbbenet, hogy milyen levelekről van szó, én hangosan röhögtem néhányon. :):):)
Azonban tény, ez a könyv nem mindenkinek való. Nem a szokásos, vicces történet. Én nem tartottam ugyan megindítónak, de a könyv humora elég sajátos, aki nem élvezi a cinikus, ironikus humort, aki nem szeret más emberek gyarlóságain jóízűen röhögni egyet, és aki nem szereti az extrém, különc személyiségeket, az szerintem kerülje el.
Ha ezt a könyvet filmre lehetne vinni, akkor csakis Wes Anderson tehetné meg!!! Egy őrület az egész, az a jófajta :):)
Kedvenc lett!!!
Ha valaki tud hasonlót, könyörgök, hogy rakja be ajánlásként :)

10 hozzászólás
tündérrózsa>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

„Harsányan mulatságos társadalmii komédia.” – Ez áll a borítón.

El ne higgyétek! Harsányan mulatságos?! Melyik része? Nekem inkább a borzalmas és a dögunalom szavak jutnak eszembe. Se eleje, se vége, néha nem értettem, minek lettek beleírva dolgok, ha végül úgyis megválaszolatlan marad az ott felmerülő kérdés. Eleinte még azt hittem, kikeveredik belőle valami, vártam a jó nagy poénokat, amivel a komoly témákat kezeli, de ezen a könyvön inkább sírni lehet a kíntól, mint nevetni. Tetszett a szerkezete, és az alapötlet is jó, de szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből. Voltak részek, ahol úgy gondoltam, végre történik valami, aztán nagyon gyorsan visszasüppedtünk az unalomba. Nekem nagyon nagy csalódás sajnos.

21 hozzászólás
meseanyu P>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Ez valami zseniális: a sztori, a szerkesztés, a szereplők. Az eleje roppant vicces, aztán a közepétől meg inkább izgalmas, és végig ott a torokszorongatás is, mindez kitűnő stílusban, egyedien, letehetetlenül.

6 hozzászólás
Leliana>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Ez már a vég kezdete, ugye? (vagy a kezdet vége?) Mostanában semmi nem tetszik. Bár az nem kétséges számomra, hogy ezt a könyvet kevésbé nyomi időszakaimban sem tudtam volna szeretni. Vidám, harsány komédia? Öröm és kópéság? Az ajánlók tisztességgel átvertek! Fantasztikus? Dehogy! Őrült? Na, ebben az egyben találtam némi igazságot. Őrülten kusza és unalmas! Egyszer nem mosolyodtam el, egyszer nem izgultam a szereplőinkért, ellenben nem egyszer nyílt ki a bicska a zsebemben, miközben olvastam a történetüket, néhányukat nagyon szívesen megráztam volna, hogy térjenek észhez! A cselekmény lapos volt, és szinte alig-alig szólt valamiről, őszintén nem értem, mások mit élveztek benne! (vagy hogy milyen más szemmel tudták ezt olvasni)

4 hozzászólás
cintiatekla P>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

A könyvben nem feltétlenül mindig a cselekmény a fontos, hogy ki hova megy, ki kivel veszik össze, sokkal inkább ahogyan a karakterek ezeket a helyzeteket kezelik, azok az abszurd történések, amik csak egy regényben eshetnek meg. Véleményem szerint itt a humor nem az a fajta, amikor az olvasónak direktben az arcába tolják, hanem ha rá tudsz hangolódni az olvasásra és a lehetetlen helyzetek sokaságára, akkor élvezni fogod. Ha görcsösen nagyon vicces dolgokra vágysz, akkor nem feltétlenül fogod érteni és értékelni a történetet. Nekem pedig pont emiatt tetszett a regény a maga különc módján.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2020/06/maria-semple-hova-tu…

Gabye>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Többször szembejött itt a molyon a könyv – ezt a gülü szemüveget nem lehet nem észrevenni – és érdekesnek tűnt, úgyhogy mikor megláttam a könyvtár polcán, mint egy vércse csaptam le rá..
Egyáltalán nem bántam meg. Az elejétől lekötött, tetszett Bernadette karaktere és érdekelt, hogy mitől lett olyan, amilyen. Mindezt kicsit egyedi stílusban kapjuk, innen onnan származó információkból, de nekem bejött ez az ötlet, hiszen így több nézőpontból és idősíkból látjuk és átlátjuk a történetet. És az írónő stlusa is, ahogy a humort és a tragédiát összemossa és sokszor nem tudni hogy most sírjak vagy nevessek. Nyilván ez kicsit sarkos, nem éltem át ekkora érzelmi hullámvasutat de mindenképp elgondolkodtató..Jó volt jó volt!!

Pandaland P>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Régóta gondolkodom, hogy mit is lehetne írni erről a könyvről, de még most se igazán tudom. Ez a könyv szerintem nagyon fura volt és egyáltalán nem annyira vicces, mint gondoltam. Eleinte nem értettem, hogy miért Bernadette lánya meséli el a történteket és miért tud ilyen dolgokról, de legalább a végén erre is fény derül, viszont nem vagyok biztos abban, hogy ez tényleg így volt helyes, hogy ezek a dolgok Bee kezébe kerüljenek és így tudjon meg mindent. Én erre a könyvre nem tudnám azt mondani, hogy vicces, sőt, inkább sokszor untatott már és egyszerűen vártam, hogy vége legyen. Nagyon ritkán csalt mosolyt az arcomra, ugyanakkor még is van valami ebben a könyvben, ami miatt nem tudnám azt mondani, hogy ez nagyon nem az én könyvem volt, pedig ahhoz se fér kétség, hogy ez nem lesz nálam újra olvasós és nem is szerettem igazán. Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben is már, de leginkább akkor, amikor a végére értem, hogy ez kicsit talán társadalom kritika is. Egészen jól állított tükröt bizonyos emberi viselkedéseknek és gondolkodásoknak. Még ha a stílusa és a kivitelezés fura is, de szerintem ilyen téren viszont egészen jól eltalált lett a könyv. Lehet nem ez volt a célja, de bennem ilyen érzést keltett és csakis emiatt jár neki ez a csillagozás.

Lucy_Saint>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Őrült, vicces kavalkád Seattle kertvárosától a Déli- sarkig.
Nagyon szórakoztató könyv, egy hátránya van: alig lehet letenni.

SMesi>!
Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Annyira, annyira, annyira IGEN.
Hihetetlenül jól összerakta ezt a könyvet az írónő. Lendületes és nagyon tetszik a szerkezete, ahogy a sok kusza levelet összefogja Bee írása, és az emögött megbúvó magyarázat is.
Szerettem, mert képes volt megutáltatni, aztán megszerettetni velem ugyanazt a szereplőt. Szerettem, mert Bee magához vonzott a kitartásával és kíváncsi voltam sikerül-e neki. Szerettem, mert megnevettetett, és azért is, mert kiszámíthatatlan volt.
Végül pedig imádtam, mert Bernadett Fox egy olyan nő, aki még ha időnként eszelős, akkor is mindent megtenne azért, akit szeret, és ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor meg is csinálja.

>!
Maxim, Szeged, 2013
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632612836 · Fordította: Lázár Júlia
1 hozzászólás

Népszerű idézetek

agivagyok>!

Csak azt akarom mondani, ha a dolgok rosszra foruldulnak, akkor a legjobb ember, aki melletted lehet, anyu.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
encus625 P>!

– Azt hiszem, azt szeretem a legjobban az Antarktiszban, hogy a végtelenségig ellátni.
– És tudod, miért? – kérdezte apu. – Ha a szemed kitartóan a horizontra szegeződhet, az agyad endorfint szabadít fel. Mint a futó szapora érverése. Mi pedig manapság szűk monitorok előtt töltjük az életünket. És ez most más.

331. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Antarktisz
zsofigirl>!

Talán csodálkozik, mit is csináltam ehelyett az elmúlt húsz évben. A magán- és a közszféra közötti konfliktust kezeltem a családi rezidencián.
Viccelek! Szarokat rendeltem az internetről.

143. oldal

rebarbarafagyi>!

Én pedig elárulok egy apró titkot az életről. Azt hiszitek, most unatkoztok? Nos, lesz ez még rosszabb is. Minél hamarabb megtanuljátok, hogy csak rajtatok áll, érdekessé teszitek-e az életet, annál jobb nektek.

54. oldal

Gregöria_Hill>!

Már 60 RSVP-nél tartunk! De hogy még termékenyítsem a talajt, csak egy kicsit: a Pearl Jam együttes! Hallom, most mennek óvodába a gyerekeik. Ha legalább egyet becserkésznénk – nem kell, hogy az énekesé legyen – azt már csomagolhatnám.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pearl Jam
Nusii>!

– Hallottad már, hogy az agyműködés leszámítoló mechanizmus?
– Nem.
– Mondjuk ajándékot kapsz, kinyitod, és mesés gyémánt nyakéket találsz a dobozban. Eleinte lázas örömöt érzel, ugrálsz izgatott boldogságodban. Még másnap is boldoggá tesz, de már kevésbé. Egy év múlva ránézel, és azt gondolod, „nahát, ez a régi holmi”. És így van a negatív érzelmekkel is. Mondjuk, megreped a szélvédőd, és elkeseredsz. Jaj, most mi lesz, ki se látok, tragédia történt! Mivel nincs elég pénzed, hogy megcsináltasd, vezetsz vele tovább. Egy hónap múlva, ha valaki megkérdezi, mi történt a szélvédőddel, azt kérdezed, „miért?”. Mert az agyad már leszámolt vele.
[…]
– És tudod, miért ilyen az agy?
– Ne-hem.
– A túlélés érdekében. Készen kell állnod az új tapasztalatokra, mert gyakran veszélyt jeleznek. Ha egy illatos virágokkal teli dzsungelben élsz, akkor sem tölthetnek csordultig az illatok, mert nem érzed meg a ragadozók szagát. Hát ezért leszámítoló mechanizmus az agyműködés. A túlélés érdekében.

326-327. oldal

SMesi>!

Tudod, micsoda egzotikum az, hogy téged nem rontott el sem a divat, sem a popkultúra?

369. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bee Branch · Bernadette Fox
Belle_Maundrell>!

Nem tudom, lehetséges-e egyetlen pillanatban átélni a mindenséget, hogy az ember úgy érzi, túlcsordul.

228. oldal

Gregöria_Hill>!

Az igazi „Flash uplate”, mikor rájössz, hogy Isten vezeti a buszt. (A te esetedben aztán szó szerint! Töff-töff!)

83. oldal

encus625 P>!

– Az Antarktiszról tanulunk – mondtam. – Már olvastam az összes kutató naplóját, és Shackletonról csinálok kiselőadást.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sir Ernest Henry Shackleton

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás
Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 10. – Mindörökké hercegnő
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Susan Mallery: A három nővér
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága