Öltések ​közt az idő 91% 226 csillagozás

Zseniális könyv, nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog, volt itt minden ami a cső csövön kifér! :D És ha azt hiszed, hogy na most már tényleg nem lehet benne több csavar, akkor rájössz hogy már pedig lehet… :D

Nagyon szerettem volna szeretni, de sajnos nem kerültem túl jó barátságba a könyvvel. Lassan, vontatottan indult a történet, és a főszereplő Sira sem volt túl szimpatikus. A későbbiek során ez folyamatosan változott. Tudom, hogy a madridi, tangeri, tetuani előzmények fontosak voltak a további események fényében, mégsem tudtak teljes mértékben lekötni, bár a marokkói részekben az egzotikumot és a hangulatot érdekesnek tartottam. A történet onnantól fogott meg, amikor Sira visszatért Madridba. Az utolsó 100 – 150 oldal rendesen felpörgött, és akkor már szívesen olvastam volna tovább. Az utószó hosszú bekezdéseket szentelt olyan személyek sorsának, akikre nem voltam kíváncsi, míg Sira, Marcus, Dolores és Alvarado további életéről csak morzsákat, feltételezéseket, lehetőségeket osztott meg az írónő.

Új kedvencet avattam. Pár oldal után belopta magát a történet a szívembe.
„María Dueñas megmutatja, milyen az, amikor egy mesteri mesélő magával ragadja az embert.”
Így történt teljes mértékben. Mesterien meséli, szövi a történet fonalát, a kapcsolati szálakat, az eseményeket, mint Párkák a sorsfonalakat.
Elragadó, tartalmas, gazdag szövetű regény. Nagyon jó érzés volt végre újra 'mestermunkát' olvasni. Különleges hangulatot adott.
A befejezése után kicsit hiányérzetem volt, nem kaptam minden kérdésemre választ és elég boldogságot, én nem szeretem az ennyire nyitva hagyott végeket.
A filmadaptáció is nagyon tetszett, annak hatására kezdtem el tulajdonképpen olvasni a könyvet.
A további olvasásaimmal kapcsolatban magasra emelte a mércét az írónő.
Meghatározó könyv lett az én életemben.

Folyamatos figyelemmel forgatandó.
Eseménydús, emlékezetes.
Letehetetlen :)

A könyvet @Emmus ajánlására kezdtem el olvasni, és nem tudok eléggé köszönetet mondani ezért. Egy igazán izgalmas könyvet ismerhettem meg, amit alig tudtam letenni, és minden szabad percet kihasználtam, hogy olvashassam kicsit.
A történet főszereplője Sira, aki igen hamar elkezd dolgozni ugyanott ahol édesanyja: egy népszerű ruhaszalon varrólányaként. Apránként elsajátítja a szakma csínját-bínját, még egy tisztességes vőlegény is akad, így minden adott hogy hátralévő életében egy teljesen átlagos élet hétköznapjait élje Madridban. A vőlegénye azonban becsvágyóbb Siránál, így akaratlanul is elindítja közös életüket a vége felé – Sirát pedig egy másik férfi, azzal együtt pedig egy másik ország irányába.
Innentől kezdve pedig Sira élete minden, csak nem átlagos. A regény helyszíne innentől kezdve Marokkó, ahol spoiler végül sikerül felépítenie egy új életetspoiler, de mindig jönnek izgalmas fordulatok, aminek eredményeképpen még Madridba is visszatér a II. VH alatt, hogy egy újabb izgalmas feladatot lásson el.
A könyv egyik erőssége, hogy a történet valós időben, valós helyszíneken és valós emberek között játszódik. Szeretem az ilyen könyveket, mert rengeteg érdekes információval lesz az ember gazdagabb – mindamellett, hogy közben remekül szórakozik.

„Sorsunk lehet ez, vagy valami teljesen más, mert ami velünk történt, az nem maradt fenn sehol. Az is lehet, hogy sohasem léteztünk. Vagy talán igen, de senki nem figyelt fel létünkre. Végül is mindig a történelem visszáján húzódtunk meg láthatatlanul, az öltések közt megélt időben.”

Én még nem találkoztam olyan filmmel, ami ennyire követte volna a könyvet. Először a filmet láttam, utána olvastam, és majdnem a végéig egy az egyben egyezett minden. Kivétel a vége, ott egy pici eltérés volt.
Tetszett, bár jobb lett volna előbb olvasni :-)))
Megható történet, olvassátok!

Őszintén szólva minden várakozásomat felülmúlta. Még annak tudatában is, hogy tudtam mennyire imádja mindenki, pedig ez gyakran fordítva szokott működni. Viszont olyan rabul ejtő módon tud mesélni az írónő, aminek a hatása alól rettenetesen nehéz volt kivonni magam. De minek is? HIszen egy nagyon érdekes-fordulatos történetet mesél egy fájdalmas és szégyenteljes időszakról. Úgyhogy imádtam én is, mint sokan mások. Azt hiszem a szálak elvarrásával is elégedett vagyok. Amíg nem jutok végleges döntésre az ügyben addig meg böngészem az online archívumokat a könyvben említett tucatnyi személyről, helyszínekről.

Régóta szemezem már ezzel a könyvvel. Először a címe tetszett meg, dallamos, kellemes hangzású.
A könyv lapjain egyszerre kapunk rálátást Spanyolország és Marokkó helyzetére a 30-as években és a világháború alatt. Mindeközben egy varrólány életét, kalandjait követhetjük figyelemmel. Nem volt igazán szimpatikus Sira, bár ellenszenves sem, de a könyv végére azért egész megkedveltem.
Nagyon jól ír az írónő, tetszettek a leírások, a történet egy pillanatra sem lesz unalmas, ugyanakkor a történelmi részek is érthetőek. Én nem értek a varráshoz, de ő szerintem igen, legalábbis ez jön le nekem a könyv alapján.
A végefelé már igencsak izgalmas is lett a könyv, nem csak érdekes. A fülszöveg talán egy kicsit túl sokat árul el a történésekből.
Kedvenc szereplőm a „házinéni” Candelaria volt, szabadszájú, de nagyon jóságos asszony.

Tipikusan az a könyv, amit úgy jó olvasni, ha az embernek egész nap nincs más dolga, mint bekucorodni a kis olvasókuckójába, és belemerülni a történetbe. Nem egy pörgős, akciódús regény, inkább olyan belefeledkezős. Igaz, mikor nekikezdtem az olvasásnak, nagyon nem erre számítottam, de végül sikerült „átprogramoznom” magam, és élveztem a történetet. A könyv második felére már Sirát is sikerült megkedvelnem, és nagyon izgultam érte spoiler és ezáltal mindenféle veszélyes kalandba keveredett.
Tetszett, hogy kellő információval szolgált az aktuális történelmi-politikai viszonyairól: a spanyol-afrikai területek helyzetéről, a spanyol polgárháborúról és arról, hogyan lavírozott a Franco rezsim a II. világháborúban a hadviselő felek (Anglia és Németország) kereszttüzében, ugyanakkor nem vált történelmi regénnyé.

Nagyívű. Olvasmányos. A történelmi háttér alapos kidolgozásáért pedig le a kalappal; ha ebben a regényben nem fekszik évek munkája, akkor valaki vessen farkaskutyák elé – csak, hogy egy klasszikust idézzek. :) … Az, hogy tetszett-e, nehezebb kérdés, mert a tetszésnek nálam sok szintje van, és míg az egyik szinten bőven elfért a regény, addig a másikról lecsúszott. Ha összességében nézem, kellemes élményt nyújtott, mert az írónő történelmi és elbeszélői tudása megkérdőjelezhetetlen, úgyhogy velem, akinek szégyenszemre rengeteg új dolgot lehet mesélni a történelemről – hát még az 1920–1940-es évek Spanyolországáról és Marokkójáról; a spanyolok II. világháborúban játszott szerepéről; a hírszerzési módszerekről; na, meg az akkori divatszalonokról és a felső tízezer öltözködési szokásairól – ilyen téren egyáltalán nem volt nehéz dolga: sikerült lenyűgöznie. Másrészről viszont, nem tudtam nem észre venni, hogy milyen ügyesen egyensúlyozik a lektűr és a szépirodalom határán, és, hogy milyen egyértelműen hajolt el a lektűr irányába akkor, amikor úgy döntött (és viszonylag gyakran döntött úgy), megpróbálja megpendíteni az olvasó érzelmi húrjait.
Konklúzió: mínusz hatvan oldal és a Júlia füzetekbe illő, már-már kínos mondatok (mint például: „Kisminkelt bőröm frissen borotvált arcát súrolta, rúzstól ragyogó ajkaim alig fél centiméterre a fülcimpájától suttogtak.” ) kigyomlálásával jobb lehetett volna. De ez persze csak szőrösszívűség, mert egyébként tényleg elég jó, ha profin kidolgozott kalandregénynél nem várunk többet.

És (fantasztikus!) én a könyvtárban ezentúl megkönnyebbülve ajánlom majd a (főleg női) olvasóknak azt a regényt, amit ez idáig csak a regény alapján készített sorozat miatt mertem a kezükbe adni, … na, meg azért, mert az „előolvasóim” (anyukám és egy nyolcvan pluszos családi barátnőnk) tetszését két-három éve már elnyerte. :)