Lucrezia ​Borgia 24 csillagozás

Maria Bellonci: Lucrezia Borgia Maria Bellonci: Lucrezia Borgia Maria Bellonci: Lucrezia Borgia Maria Bellonci: Lucrezia Borgia Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

A neves olasz szerző e művében a XVI. századi Itáliába kalauzolja el az olvasót. A kötetben a híres és hírhedt Lucrezia Borgia és a Borgia család életével ismerkedünk meg. Az írónő Lucrezia – VI. Sándor pápa lánya iránt rokonszenvet érez, s így az olvasó egy sok évszázados, igen érdekes vita „női szemmel” történő sommázásában vesz részt. Valóban máig ható érvényességű megállapítások olvashatók ki a könyvből a szabad és becsületes életre vágyó nők nehéz helyzetéről. Lucrezia Borgia életét, mert a gyengébb nemhez tartozott, álszent kora szabta meg, és hogy önmaga lehessen s őszinte érzelmei szerint élhessen, tragikus, kilátástalan ellnállásba kezdett. Az egyszer igazán volt és egyben örök asszony szép és szomorú életét a pompázatos reneszánsz kor köztörténetének ragyogó keretében élhetjük át.

Eredeti megjelenés éve: 1939

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Századok - emberek Európa

>!
Európa, Budapest, 2018
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059134 · Fordította: Lontay László
>!
Európa, Budapest, 2011
640 oldal · ISBN: 9630793001 · Fordította: Lontay László
>!
Európa, Budapest, 1998
740 oldal · ISBN: 9630764164 · Fordította: Lontay László

5 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Baráth_Zsuzsanna P>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

A minden férfira halált hozó, méregkeverő Borgia-lány, aki vérfertőző viszonyt folytatott apjával és testvérével, és olyan orgiákat tartott a Vatikán falai között, hogy még évszázadok múltán is pirulva olvasunk viselt dolgairól. Tényleg ilyen lett volna Lucrezia Borgia, vagy csak apja, VI. Sándor pápa politikai ellenfelei tettek róla, hogy ilyen képet őrizzen meg az utókor a hatalmukra még romjaiban is veszélyes család leánygyermekéről és a romantikus képzelet is jól kiszínezte a tényeket? Sok alkotót megihletett Lucrezia és a Borgiák vérgőzös, erkölcstelen és méregben gazdag uralma, amely a pápa halálával megdöbbentően gyorsan lett semmivé. Politikai kalandorok voltak, átgázoltak mindenen és mindenkin, imádták a luxust, nem fogták vissza vérbő szenvedélyeiket, saját koruknak legnagyobb szupersztárjai voltak, de a hőn áhított dinasztiát nem sikerült összehozniuk, a Borgiák féktelen hatalma csupán néhány évtizedig tartott. A család karizmatikus férfitagjai, VI. Sándor pápa és Cesare neve hallatán nem véletlenül reszkettek Itália városállamainak vezetői, de akit tényleg érdekel, hogy milyen volt Lucrezia élete mellettük, és a legendákon túl milyen személyiség volt, az bátran vágjon bele Maria Bellonci vaskos alkotásának elolvasásába. A könyv kiváló, tudományos igényű életrajz, de elég fárasztó olvasni. Ugyanis rengeteg információt tartalmaz, hihetetlenül átfogó képet kapunk a korszakról, rengeteg szereplővel, hamar bele lehet fáradni a ránk zúduló adatokra, ezzel a könyvvel nem lehet gyorsan haladni. Ráadásul eléggé száraz és részletes, na és persze illúzióromboló (háztartási könyvek dögunalmas adataiból vonja le a kutató szerző a következtetéseit, sehol egy kis méregkeverés vagy izzó szerelmi kaland), ezért elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a korszak, és nem nem riadnak vissza egy szépen szövegezett, de mégis tudományos történelmi alkotástól. Ugyanakkor mégsem szakirodalom, mert nincs hozzá forrásmegjelölés, és nagyon zavaró, hogy mindig arra hivatkozik a szerző, hogy eddig nem ismert dokumentumok alapján dolgozott, ez lehet, hogy 1939-ben tényleg így volt, de azóta eltelt néhány évtized, lehet, hogy ezeket az utalásokat célszerű lett volna kihagyni az újra kiadott könyvből. Mindezzel együtt nekem nagyon tetszett ez az alkotás, történelemrajongó szívem repesett az örömtől, hogy ilyen alaposan kivesézésre került Lucrezia Borgia és kora, azonban azt gondolom, hogy inkább rétegkönyv, amelyben nagyot fognak csalódni a romantikus lányregények szerelmesei.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/09/24/konyvkritika_…

monseigneur>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

Azóta, hogy először olvastam róla, a Borgiák története a mai napig rabul ejt. Képzeljük el, hogy a legfelsőbb katolikus tisztet, a pápai trónt egy gátlástalan intrikus foglalja el, aki mindent elkövet azért, hogy családja számára meghódítsa a kereszténységet. A vatikáni központú dinasztia az összes áldozatot meghozza, és az összes bűnben meghempereg. A kapzsi Sándor pápa, a szörnyeteg Cesare, a botrányos Juan, és a csábító Lucrezia örök archetípusok. Mikor megközelítik céljukat, és Itália már a lábaik előtt hever, a szentatya váratlan halála a kártyavár összeomlásához vezet, a família szétszóródik, és végül mindannyiukat utolér a végzet. Ez a hihetetlen história évszázadok óta kísérti a történeti emlékezetet, regényessége olyan tetszetős, hogy csak keveseket zavar, hogy mennyire hazug.

Pedig ha a romantikus és borzongató történetek mázát lehántjuk, a Borgiák színpompás világa semmit sem veszítene a fényéből. Maria Bellonci könyvében érzékletesen mutatja be Rodrigo Borgiát, aki bár a legromlottabb pápák egyike lett, családját őszintén szerette. Cesare-t, aki sosem sajnálta azokat, akiket fel kellett áldoznia, mégis géniusza egy egységes Olaszországot vetített előre, amit még sokáig nem fogtak fel a félsziget más hatalmasai. Juant, aki egész életében üresfejű, dorbézoló semmirekellő volt, mégis halála a család egyik legszomorúbb sebhelye maradt, amit titkok sötétségével kellett körbevenni. Mind fontos szereplők, mégis csak háttérként szolgálnak Lucrezia számára, akit a homályból való kilépésétől figyelünk a haláláig. Izgalmas, jó stílusban megírt történet a lányról, aki egy zavaros származású fiatal úrhölgyként kezdte, és Ferrara hercegasszonyaként fejezte be. Én nagyon élveztem, bár láttam, hogy ez nem mindenkivel volt így. Ez abból fakad, hogy sokan regényre számítottak, ehelyett egy több mint 600 oldalas életrajzot kaptak, relatíve regényes stílusban. Aki pörgős regényt szeretne, az olvassa inkább Sarah Dunant idevágó könyveit, ezzel csalódni fog. Nekem az írónő stílusa nagyon tetszett, kivéve amikor magát is megtéveszti és túlgondolt költői leírásokban kezd el kommunikálni. Olyankor szépen kivártam, hogy elmúljon a művész-téboly, és a történelembe visszasimulva újra minden nagyon jó volt.

7 hozzászólás
furacs>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

Sokkal inkább szakirodalomként, mint szépirodalom gyanánt álltam hozzá, mivel ezzel a korszakkal foglalkozom. Így nagyszerű, érdekfeszítő, rendkívül alapos és információgazdag olvasmány volt, és nyilván más szakirodalomhoz képest élvezetes is. Csakis azoknak ajánlanám, akik a korszak kutatói valamely kapcsolódó tudományterületről: történelem, művészet-, művelődéstörténet, néprajz, irodalomtörténet stb.
Az írónő megbízható és körültekintő alapossággal felhasznált már kiadott és még kiadatlan levéltári forrásokat, ismeri a különböző korok történészeinek műveit, véleményeiket egybeveti és megkísérli felvázolni a lehető legvalósághűbb képet a mai pszichológiai gondolkodás eszközeit is figyelembe véve. A szakirodalmakhoz képest annyi hiányosság érheti az olvasót, hogy nincsenek hivatkozások, sem bibliográfia, tehát inkább az összkép átlátásában, összefüggések megértésében nyújt segítséget, kiindulópontot további kutatásokhoz.
Ugyanakkor könnyebbséget jelentett volna, ha jobban tagolják a könyvet, alfejezetekkel segítenek az egyes eseménysorok visszakereséséhez, vagy akár egy tárgy- és névmutatót is el tudtam volna képzeli a könnyebb használhatóság érdekében. A kötetet ugyanis kutatómunkához is fel lehet használni véleményem szerint.
A fordítás viszont hagy némi kívánnivalót maga után, bár gondolom hatalmas munka lehetett ennyi szöveget lefordítani, de különösen a végén vannak mondatok, amelyek értelme homályos maradt, látszik a lektorálás hiánya. Legalább az új kiadáshoz érdemes lett volna ezeket tisztába tenni.
Összességében ugyanakkor kiválónak tartom a könyvet, számomra különösen hasznos, és tervezem, hogy a jövőben is forgatom, hogy az egyes neveket és kapcsolati szálakat áttekintsem ennek segítségével.

Sz_Flóra>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

A The Borgias című sorozat iránti imádattól megittasulva csaptam le erre a terjedelmes kötetre. Nem kellett volna. :D

Miyako71 P>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

Alapvetően nagyon érdekes könyv, csak nehezen olvasható. Érthető, hogy ahhoz, hogy megértsük, mi és miért, hogyan történt Lucrezia Borgia életében, meg kell ismerni a kort, annak szellemiségét, politikai játékait. Ezzel együtt jár az is, hogy rengeteg embert is. De ezt a mennyiséget pusztán a szöveg alapján nyomon követni, kibogozni meglehetősen nehezen ment. Jó lett volna, ha a szöveg mellett talál az olvasó a szereplők közötti kapcsolatokat bemutató összefoglaló ábrákat (a belső borítón szereplő családfához hasonlót).
Számomra sokat levon a könyv értékéből a források megjelölésének teljes hiánya. Egy olyan műnél, ami egyértelműen nem a szerző saját kitalációja, hanem korabeli írásokra, korábbi kutatásokra támaszkodik, elengedhetetlen annak megjelölése, kinek, melyik írása alapján állítja, amit írt; vagy legalább a könyv végén lehetne egy teljes forráslista azoknak, akik esetleg egy-egy résznek szeretnének alaposabban is utánanézni.
Kifejezetten idegesítő volt viszont, hogy többször is utal arra, hogy szerepel majd a későbbiekben olyan információ is, ami mások által még soha nem használt forrásból származik; de részben mert ez sem emelkedik ki a forrásmegnevezések hiánya miatt, részben pedig mert – szerintem – nem domborítja ki eléggé ennek jelentőségét, nem érzem igazán az új forrás hozzáadott értékét.
Összegezve: részletes korrajz, Lucrezia Borgia személyének és szerepének egy másfajta megközelítése, rengeteg érdekes és izgalmas részlet bemutatásával; de a fent leírtak miatt nem öt csillagos.

mefi69>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

A könyv kiválasztásának előzményeként el kell mondanom, hogy nagyon tetszett a Borgiák című sorozat, ezért rögtön kutatásba kezdtem, hogy milyen könyvet is lehetne olvasni erről. Aztán megtaláltam ezt, a borítóhoz hozzáhajtogatva egy szép kép a sorozat szereplőiről. Ez lesz az én emberem, azaz könyvem. Hát nagyon nem…. Ez nem egy történelmi témájú regény, hanem egy igen részletes történelem könyv. Kifejezetten száraz, túl részletes, néhol már hajamat téptem a mindennapi ruha és ékszerviselet leírásánál. Szóval egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam, végig kínkeserves szenvedés volt. Ennek ellenére minden elismerésem a szerzőé, mert nem kevés időt tölthetett könyvtárakban, és levéltárakban, és valóban a Borgiák szakértője lett, aki nem csak történészek által hangoztatott korábbi véleményeket ismétli, hanem saját teóriákat állít fel, illetve női intuícióját, empátiáját bevetve próbálja meg elénk vetíteni a kor szellemét, hangulatát, és benne ennek a híres, hírhedt nőnek a sorsát. Ha mindezt elfogadjuk egy lehetséges valóságként, és miért is ne tennénk, számtalan okos bizonyítékot tár elénk a szerző, akkor talán bátran kijelenthetjük, hogy Lucrezia a körülmények, és családja áldozata, nem egy alattomos, rideg méregkeverő. A sorozathoz biztos felhasználták a könyvet a korhűség megteremtése érdekében, de egyértelműen a botrányos feltételezéseket domborították ki hatásvadászat miatt, és szinte egyáltalán nem tartották magukat a készítők a történelmi tényekhez.
Szóval aki a sorozat miatt akarja elolvasni, és nem kifejezetten rajong a történelemért, akkor annak egyértelműen nem ajánlom. Aki viszont szereti ezt a korszakot, illetve az ilyenfajta tiszta történelmet, annak valószínűleg kihagyhatatlan, és jelentős mű.

Mandula8>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

Eszméletlen mennyiségű információ! Rendkívül részletes beszámoló Lucrezia és a Borgiák életéről. Ezért megérdemelné az öt csillagot. Viszont annyira, de annyira nem szerettem olvasni! Szenvedtem vele: nagyon száraz, a sok részlet miatt elvesztem az események tengerében, és így a könyv szereplőihez sem kerültem közelebb. Nagyon sok mindent megtudtam róluk, de nem arra voltam leginkább kíváncsi, hogy 1502. június 3-án a cobolyprémmel és gyémántdiadémmal ékesített Lucrezia deres lovon lovagol-e ki vagy sem… Miközben nyilván ez is hozzátartozik az ő életéhez, de azért mégis.

acsferi>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

Az egyik legjobb életrajzi írás, amit valaha olvastam. A szerző megpróbál szakítani a köztudatban kialakult rossz képpel, ami Lucrezia Borgiához kapcsolódik, és azt sugallja, hogy talán többet szenvedett, mint amennyi szenvedést ő okozott. Nagyon részletes írás, a Borgia hercegnő életének szinte minden percét nyomon kísérhetjük, miközben a korabeli reneszánsz Itália széles politikai, társadalmi tablója jelenik meg a regény lapjain. Elsőrangú!

Krumplicsku>!
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

A könyv jó, csak épp nem feltétlen egy egyszerű történelmi ismeretterjesztő munka. No, meg kicsit arányt tévesztett.
Mert, hogy olyan részletes, hogy a műkedvelő történész olvasó -pláne a mai, rohanós világban- óhatatlanul el fog veszni benne.
Ennek csak az egyik eleme az, hogy nem is tudom, miért Lucrezia Borgia a címe, mikor gyakorlatilag az egész Borgia család dolgait megismerjük. (nyilván egy életrajzban van szerepe a családnak, csak itt nincsenek hangsúlyok, az első harmadban pl. Lucrezia csak nyomokban van jelen. Ami megint csak érthető valamennyire, hiszen még kislány, kamasz, de ha egy könyv harmadában nem vele foglalkozunk, hanem az apjával, fivéreivel és egyéb csatolt részekkel, akkor ez mégis egy Borgia életrajz, nem Lcreziáé…
Ráadásult mindezt olyan részletességgel elmesélve ismerjük meg, mintha anyukánk arra kérne minket, meséljük el neki a lehető legrészletesebben egy napunkat, sőt, ne csak a mi napunkat, de az egész családunk napját is (hasonló részletességgel)
Tényleg úgy kavarogtak bennem a nevek (ráadásul a történelmi adottságok miatt gyakorlatilag bizonyos családok szűk köréé: Borgiák, Sforzák, Gonzagok, D`Esték, Orsinik stb.), hogy időnként csak koncentrálva tudtam beazonosítani, hogy épp kiről is olvasok, ki is pontosan a családnak az a bizonyos tagja, akiről épp szó van. (mindezt úgy, hogy messze nem ez az első könyvem, amikben ezekről a családokról, emberekről olvasok, így ezekből az olvasmányokból is lenne mihez kötnöm a neveket)
És mindez nem elég, mert a személyek kavalkádja mellé még a leírós részek (ruhák, természet, időjárás) is annyira aprólékosak, hogy így könnyen összejön az a 700 oldal, más kérdés, hogy az olvashatóság és az élvezet miatt ennek feléről-harmadáról szívesen lemondanánk.
Talán a könyv második felében-urolsó harmadában, a ferrarai időszakról kap nagyobb szerepet a címszereplő, de itt meg az nagyon zavaró, hogy történelmi munkához képest egyfolytában olyan dolgokat kényszerít Lucreziára, amiről egyszerűen nem tudhatjuk, úgy volt-e. Ezek a „minden bizonnyal úgy érezte”, „alighanem azt gondolta”. Ami egy fiction regényben teljesen természetes, de egy életrajzban nem annyira (még ha TALÁN-nal vezetné fel, akkor inkább egy megoldási lehetőség lenne a sok -nem tudott- lehetőség közül, de ez a minden bizonnyal…. amibe aztán még jobban belekeveredik, amikor a sok-sok feltételezéssel Lucrézia kb. két oldalanként totál ellentétes személyiségnek tetszik az épp róla feltételezett dolgoktól. (vagy egyszerűen csak egy hülye p..ának, aki maga sem tudja mit akar, de akkor meg az a megoldás, nem az, hogy egyszerre kedvelte és utálta a társaságot, volt okos és buta, politikus és teljesen elveszett a poltikai sakkasztalon…
Pedig Bellonci valahol nem írna rosszul, néhol még atmoszférát is képes teremteni… csak pepecselően aprólékos, bosszantó hibákat vét és iszonyúan hosszú. Nem tudtam ugyan abbahagyni, mert érdekelt Lucrézia sorsa, ugyanakkor a végére úgy éreztem magam, mint a kizsigerelt gályarab. Cserébe Lucréziáról kaptam egy közepes képet, a korról, kortársairól meg egy olyan részleteset, amire nem biztos, hogy vágytam :-D


Népszerű idézetek

Szédültnapraforgó P>!

Aki valamennyire is ismeri az életet, jól tudja, hogy semmi sem vésődik bele oly kárhozatosan a nagyobb gyerekek lelkébe, mint ha azt kell látniok, hogy a kisebbeknek kedveznek, főleg ha a kedvezés nem rátermett személyt illet.

67. oldal

furacs>!

A tudatnak miféle elhomályosodása, miféle érzéketlensége révén következhetett be mindez? – és vegyük figyelembe a kort és a környezetet, amely a legkülönösebb szellemi frigyeket is elősegítette.

29. oldal

Katalin_baronesse>!

Mint a nagy hatalmú bíboros lányát, feltehetően tisztelet övezte, és egyetlen pillanatra sem kellett eltűnődnie a világban elfoglalt különös helyzetén, legfeljebb élvezte, mint valami kiváltságot. Láthatta, ahogy a Vatikánban jár-kel Teodorina Cibo [VIII. Ince pápa édesanyja] a két lányával, Battistinával és Perettával: VIII. Ince pápai házának nőtagjait úgy tisztelték és becsülték, mint törvényes hercegnőket; itt is, ott is kardinálisgyerekek bukkantak fel, és semmiben nem különböztek a fejedelmi sarjaktól; és Lucrezia bizonyára büszke volt, hogy olyan család szülötte, amelynek ősei között egy pápa is volt, és annyira kapcsolódott az egyházi dolgokhoz és személyekhez, hogy úgy érezte, mintha a vallás minden más rendnél magasabb hierarchiába emelné.

28. oldal

Szédültnapraforgó P>!

Ezt a szűzi nászt csak politikai meggondolás sürgette, és ezzel kezdődik Lucrezia labilis élete, amelyet családtagjai, körülményei és nagyravágyó tarvei kényszerítettek rá, de amelyet ő elfogadott, és később egyre inkább elfogadott.

53. oldal

Szédültnapraforgó P>!

Most még 13 éves kislány, meghajol családja minden férfiúi hatalma előtt, most még annyira örül az életnek, a maga életének, hogy azt sem érzi, mekkora teher, mekkora hazugság a Pesaro grófnéja név és cím.

54. oldal

Szédültnapraforgó P>!

…valamennyi emberi kaland közül a házasság a legkevésbé kifürkészhető, és ezért a legtitokzatosabb. Két szerető kapcsolata, legalábbis lényegileg, kinyilvánított, nem rejtett, de a férj és a feleség kapcsolata a házastársi szövetség titkos világában rendeződik, és mérhetetlenül sok tényező bonyolíthatja: érdek, gőg, szemérem, homályos szégyenkezés és gyengédség.

77. oldal

Szédültnapraforgó P>!

…valamennyi emberi kaland közül a házasság a legkevésbé kifürkészhető, és ezért a legtitokzatosabb. Két szerető kapcsolata, legalábbis lényegileg, kinyilvánított, nem rejtett, de a férj és a feleség kapcsolata a házastársi szövetség titkos világában rendeződik, és mérhetetlenül sok tényező bonyolíthatja: érdek, gőg, szemérem, homályos szégyenkezés és gyengédség.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Irving Stone: Michelangelo
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa
Gavino Ledda: Apámuram
Brunella Gasperini: Mi és ők
Marina Fiorato: A Mandulaliget Madonnája
Frantisek Jilek: Leonardo
Claudio Pescio (szerk.): Leonardo
Madarász Imre: Két máglya