Auschwitzi ​hegedű 62 csillagozás

Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Muzsikaszó és szerelem a történelem legsötétebb óráján.

1991 telén egy katalán zenész érkezik Krakkóba, ahol rögtön rabul ejti egy különleges hegedű hangja és a rajta játszó, szomorú tekintetű muzsikustól a hangszer eredetét tudakolja. Ennél sokkal többet kap: egy olyan történetet, amit soha többé nem fog elfelejteni…

Danielnek, az auschwitzi hegedűkészítőnek egy kegyetlen fogadás főszereplőjeként a haláltáborban kell visszatalálnia egykori mesterségéhez, és meglelnie magában az erőt, amely szembeszegülhet az embertelenséggel.

Maria Àngels Anglada i d'Abadal (1930-1999) az emberi méltóságot dicsérő kisregénye költőien mutatja be a világtörténelem egyik legsötétebb korszakát. Az auschwitzi hegedű ma már érettségi olvasmány Katalóniában. 1995-ben elnyerte Az Év Regénye-díjat, és számos nyelvre lefordították.

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Libri, Budapest, 2013
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102558 · Fordította: Varju Kata

Enciklopédia 9


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dianna76 P>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Röviden: szép történet. Hihetetlen, hogy hányféle módon lehet megközelíteni a holokauszt témáját. Tetszett a szépség – a hegedű készítés mikéntjének leírása; és a csúfság – a haláltáborban átélt szörnyűségek, megaláztatások közti éles ellentétnek, egy történetté szövése. A fejezeteket bevezető írások valós dokumentumok voltak? Kíváncsi lennék.
Egy ilyen borzalmas élethelyzetben még álmában sem nyugodhat az ember, mert az alvás sem hoz szépet, kellemes képeket. Dániel is állandóan rémes álmoktól szenvedett. Azt, ahogy a táborba került, az első megaláztatásokat a visszaemlékezéseiből tudjuk meg. S kapunk egy-egy képet a családjáról, szeretteiről, ill. az ő sorsukról is, melyet csak sejteni lehet. S mindeközben készül a hegedű.
Tetszett, hogy egy mondat erejéig megjelent Schindler is. (Valami Schindler…). Ezen mosolyognom kellett. Ez a valami , nagy Valaki volt, ill. lett.
Ahogy a jelenből indulunk, és hegedűszó mellett gyakorlatilag visszasiklunk oda, jó keretet adott a múltbéli történetnek.

>!
Libri, Budapest, 2013
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102558 · Fordította: Varju Kata
bagie P>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Megosztó könyv. Nehéz lehet a holokausztról írni – jót, tartalmasat főleg.
A könyv kompakt kis formája, a borítója nagyon tetszik, jó volt kézben tartani, olvasni.

Daniel története a múltban- a hegedűjavítás története a táborban – szerintem nagyon szépen van megírva: annyira átjött nekem a munkájáért, a hangszerért rajongása – és mindamellett a félelme.

A jelenhez kötés viszont nekem nem tetszett – nem tudom, miért idegenkedtem a zenekartól, a tábort túlélő zenésztől… de a végén miattuk a katarzis sem jött át igazán.

BoneB P>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Az 'Auschwitz-os' könyvekre nem szabad 5 csillagnál kevesebbet adni, akárki írta és akármilyenre is sikerült a kivitelezés. Az a minimum, hogy a benne szereplő embereket megtisztelem azzal, hogy a maximumot adom nekik. Most már mondhatom, hogy többféle megközelítésből olvastam a koncentrációs táborokról, volt az orvos, a kisfiú és most a hegedűs szemszögéből. Tény, hogy úgy érzi az ember, hogy a hegedűkészítőnek „arany” élete volt, hiszen nem kellett neki erőteljes fizikai munkát végeznie, mint megannyi áldozatnak, de mégis… az a lelki teher, az állandó rettegés, hogy mikor szállítják el, mikor sérül le, mikor támadják hátba, mikor hal éhen…

2 hozzászólás
latinta P>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Katalóniai érettségi olvasmány.
Érettségi olvasmány.
Olvasmány.
Itt is kell(ene).

Kek P>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Úgy olvastam a könyvet, hogy már olvastam róla értékeléseket, meg, hogy „kötelező olvasmány”… így aztán kíváncsi voltam rá, de nem vártam tőle túl sokat. Az auschwitzi téma mélységéhez ez a könyv valóban felületes, túl elkent, túl lágy, túl eufemisztikus – se a konkrét tábor neve, se a konkrét személyek… Általánosított, a sok ismert tényből, adatból és tanúvallomásból gyúrt vékony és túl magas hangú szóló. Egy recitativo. Halljuk mögötte – vagy hallhatnánk… – az egész zenekart, az azóta eltelt 60-70 év alatt napvilágra került valamennyi tételt. A műből azonban mégsem hallatszik ki. Csak valamennyi. Ezért megértem azt, aki a haláltáborok témakörében ezt a művet giccsnek tartja. Előítéleteink táplálta elvárásainkon és viszonyítási kérdéseken múlik. Ha mellé tenném Kirády Attila: Emberkísérletek a náci haláltáborokban című könyvét, vagy Lord Russell of Liverpool: Náci háborús bűnök könyvét, s ezekhez mérném, akkor hánynom kellene – de hát nem mérem. Mert más kategóriába, műfajba tartoznak. Mint regényt csakis regényhez szabad mérni. S akkor felmerül a kérdés, hogy szabad-e egy önéletrajzihoz egy ilyen fikciót. „Igaz történet”? Nem tudom. Én ezt a könyvet nem tartom annak. Ez merő fikció, lányos szépelgés. Attól még mondhat igazat, csak nem a valóságot. Engem ez az „igaz” érdekel a mű kapcsán, s ez inkább a hegedű témája, a zene hatalma, a mestermű alkotásának folyamata. A „Ki viszi át a szerelmet?” kérdése. Erről szépen és igazat mond a könyv. (Mint fiktív regény egyébként tetszett, nem is történhetett volna ez velem másképp, hiszen csellósként egy hegedű készítésének története mindig szívhez szóló történet marad.) De belül egy kis gonosz hang még akkor is támad: Hogy lehetséges az, hogy a hegedűkészítőben nem merült fel az a dilemma, hogy aki „ezeknek” mesterművet alkot, kiszolgálja őket, áruló cinkossá válik, még ha ezzel a saját életét menti is meg. Miért nem dönt úgy, hogy ezeknek bizony egy lósz@rt se, még ha az életébe kerül is? Én inkább ezért érzem nem elég jónak ezt a művet, mert bizony hiányzik belőle az egyéni döntés, a tudatos küzdelem a valami ellen – kevés itt a valamiért. Persze azért Az élet szép, jusson inkább e film eszünkbe, mikor e regényt értékeljük – bár e könyvnél még a film is hűbb és megrázóbb képet rajzol a lágerek valóságáról.

6 hozzászólás
kolika>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Többször is olvastam a haláltáborokról, a túlélők történeteiről, s azért érdekelt ez a történet is, mert gondoltam, hogy a zene, a hangszer megjelenése valami pluszt tud adni a könyvnek. S tulajdonképpen ez a plusz az, ami által még jónak ítélem meg a könyvet. A többi rész számomra túl felületes volt. Sok mindenről értesülünk pedig, van jegyzőkönyv lőszer használatról, aranyfog felhasználásról, szó esik emberi kísérletekről, de mégis valami hiányzik. A történet egyrészt visszaemlékezés – s ebben nagyon sok a fehér folt – illetve a hegedűkészítés folyamatát is látjuk.
A táborban történtek végét kicsit összecsapottnak érzem. Azt gondoltam volna, hogy – a kiszabadulás után – a hangszerkészítő és zenész valamiképpen találkozik.
Tetszett, hogy a történetnek zenés keretet választ a szerző. Elindul a zenétől, s nehéz időszak után, újra megérkezik a zenéhez.

csgabi P>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Először úgy éreztem, nem fogom tudni értékelni ezt a kisregényt. Nem azért, merthogy rossz lenne, hanem azért, mert megviselt. Aztán elolvasgattam az értékeléseket (negatívokat és pozitívokat egyaránt), és úgy döntöttem, mégis írok.
Lehet szidni, összehasonlítani a Sorstalansággal- de minek? Ez a könyv egy elképzelt történet, amely az emberiség egyik legsötétebb időszakában játszódik. És igenis kellenek ilyen könyvek, amik bemutatják a valóságot, de egy kicsit beleszövik a fikciót, a romantikus érzéseket, a reményt.
Lehet azt mondani, hogy giccses és rossz, de nem mindenki képes a durván realisztikus regényeket elolvasni, feldolgozni. A könyv bemutatja a táborok kegyetlenségét, és segít megismerni a szörnyűségeket. Nem dokumentumregénynek vagy életrajzi regénynek íródott. Így is kell olvasni.

Miközben olvastam, a Szembesítés című film jutott az eszembe. A zene legyőz mindent, a segítségével képesek lehetünk a túlélésre. Egyfajta menekülést ad a pokol sötétségétől.

egy_ember>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Ha egy regényben le kell írni, hogy a rabokban minden kín ellenére még pislákolt az emberség, a kápók ellenben gonoszak voltak, akkor ott baj van.

koan12>!
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű

Már nagyon sok regény jelent meg a holokauszttal kapcsolatban, több könyvet olvastam már ebben a témában. Lehet, hogy pontosan ez az oka annak, hogy ez kevésbé tetszett. A történet nem rossz, talán a tálalással van a gond. Tetszettek azok a részek, amelyekben a hegedű készítésének egyes mozzanatait írja le a szerző, tulajdonképpen ettől függ Daniel sorsa is. Az az érzésem, hogy ez a könyv a holokauszt „retusált változatát” mutatja be, olyan, mint az a propagandafotó, amit a történetben Danielről és társairól készítettek.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Nem, Daniel, nem volt igazad, a zene nem szelídíti meg a vadakat – de végül mégis élni fog a dal.

172. oldal (zárómondatok)

Carmilla >!

A gyűlölet országában a szeretet megnyilvánulásának hatott még egyetlen, az arcát csiklandozó enyhe fuvallat is, a jóság kizárólagos hordozója.

89. oldal, IV. fejezet (Libri, 2013)

1 hozzászólás
latinta P>!

Az órák lassan teltek, úgy mozogtak, akár egy hosszú kabát, amely a földet söpri.

66. oldal, III. (Libri, 2013)

2 hozzászólás
BoneB P>!

Mindketten csakis annak a meghívottnak köszönhették az életüket, akinek olyan együtt érző tekintete volt, Tisch barátjának, valami Schindlernek, egy tiszta szívű gójnak.

113. oldal, V. fejezet (Libri, 2013)

Gólyanéni>!

És most, ahogy meghallotta az újonnan érkezőket fogadó ismerős ordításokat, elcsodálkozott önmagán, hogy a szíve még mindig nem érzéketlen mások szenvedéseire, hogy termékeny földből éledő gyom gyanánt kicsirázik belőle egy kicsiny, de makacs növény, az igazi részvét más emberi lények iránt.

Becks>!

A szíve még nem vált ugarrá. A reggeli erőltetett mosoly, a kiröhögés megaláztatása, az éhezés és fagyoskodás hónapjai, az ütések nyomán maradó zúzódások, a fenyegetések ellenére, az igyekezet dacára, hogy semmin se csodálkozzon, vagy hogy elfojtsa az ütlegek során feltörő jajkiáltásait, hogy ne gondoljon semmi másra, csak arra, ami a legalapvetőbb a túléléshez – mindezek ellenére a szíve még élt.

139. oldal

latinta P>!

Elvesztette volna az időérzékét? A napok mint évek és a hónapok mint napok: minden összekavarodott egyetlen homályos és nyúlós masszába.

89. oldal, IV. (Libri, 2013)

Thamy>!

Megtanulta édesapjától, hogy csak olyan faanyagot használjon, amit már legalább öt éve kivágtak. A hegyek szép jegenyefenyőiből és juharfáiból, melyeken valaha madarak fészkeltek. Ahogy egykor a szél zenélt – úgy fog zenélni a vonó.

38-39. oldal (Libri, 2013)

latinta P>!

    Virgili Stancu, a triónk zongoristája, engedett a lengyel szervezőknek, és a program első felébe belevettük Chopin prelűdjeit, amit még álmában is el tudna játszani. A második részben együtt adtuk elő Mozart B-dúr szonátáját, melyet Regina Strinasacchinak írt, egy olyan hegedűművésznek, akit mélységesen csodált. A koncert végeztével maradtunk még, hogy meghallgassuk a zenekart, amely Mozart 364. Köchel-jegyzékszámú Sinfonia Concertantéját adta elő, hibátlanul. Megfelelően kiemelték a zenei frázisokat, mégis látni engedték a drámai hátteret a dallammenetek sűrű fonata mögött.

10-11. oldal, I. (Libri, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Frédéric Chopin · Wolfgang Amadeus Mozart
ReniK P>!

Az önkényuralom kezdetén ő is felrakta a sárga Dávid-csillagot, és soha nem gondolta, hogy egyszer majd ez lesz a halál jele, ahogy a bárdokra is ráfestik a jelképeket.

41. oldal, II. (Libri, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ellie Midwood: Az auschwitzi hegedűs
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Anna Stuart: Az auschwitzi bába
Robert Merle: Mesterségem a halál
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly
Jack Fairweather: Az önkéntes
Lidia Maksymowicz: A kislány, aki képtelen gyűlölni
Malka Adler: Testvérek Auschwitzban
Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros
Holländer Margit: Lágerutazás